Az élet iskolája | Önmegvalósítás.hu

Az élet iskolája

Arról beszélgettünk ma reggel a párommal, hogy vajon mennyire fogadná el a társadalom, ha a hagyományos, főként lexikális tudást adó iskolarendszert felváltaná egy valóban életre nevelő rendszer. Nevezzük ezt a rendszert „Az élet iskolájának" és képzeljük el, hogy ebben a gyerekek csak az alapokat tanulnák meg történelemből, irodalomból, kémiából, fizikából, stb.
Helyette viszont, megtanulnának önellátni, egészségesen élni, munkát választani, párt választani, gyereket nevelni, kapcsolatot építeni, kommunikálni, önmagukkal jóban lenni. Minden hétköznapi dologból csak annyit tanulnának, amennyi egy akadálymentesebb élethez szükséges!

Nem kellene, hogy képzett takarító, szakács, dietetikus, mozgásterapeuta, pszichológus, pedagógus legyen belőlük, de annyit el kellene sajátítaniuk, amennyit manapság sajnos csak az élet tanít meg 20-40 év küszködés alatt egy felnőttnek.

A párom azt mondta, hogy az emberek annyira ragaszkodnak a megszokásaikhoz, és a hagyományos iskolarendszerhez, hogy nem támogatnának egy ilyen változást, és nem íratnák be a gyermeküket egy ilyen alternatív iskolába.
Én viszont úgy gondolom, hogy igényük van a szülőknek erre a fajta képzésre, hiszen a saját tapasztalatukból tudják, hogy mennyivel jobb lett volna, ha Ady Endre verselemzés helyett a helyes önértékelésre tanították volna meg őket!

Neked mi a véleményed?
Szerinted meg akarnák változtatni a szülők a gyermekeik képzési rendszerét? Itt szavazz!
Az életre, vagy az egyetemekre akarják nevelni gyermekeiket?

Beküldte: | 2009. aug. 11. kedd - 12:15

Hozzászólások

27 hozzászólás
Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Az önismeret a legfontosabb
2009. augusztus 12. szerda, 3:18 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Köszönöm a válaszodat Ági! Reagálnék is néhány mondatodra:

"A mai iskola nem nevel az életre, de talán nem csak az ő feladata. A szülők felelősek elsősorban a gyerekükért!!!"

Ebben elméletileg igazad van, viszont ha a leszakadt társadalmi réteghez tartozó szülőkre hárítjuk a gyermekeik nevelését, akkor azok a gyerekek sohasem fogják többre vinni, mint a saját szüleik!
Azt gondolom, hogy a hátrányos helyzetű családokban van a legnagyobb szükség arra, hogy a gyermekek az iskolarendszertől kapják meg a felzárkózásukhoz szükséges  oktatást és nevelést. Ha ezt a szüleiktől várjuk, akkor abból többnyire semmi sem lesz.


"Szóval én nem vetnék el mindent a mostani tananyagból (Adyt semmiképp)." 

Gondoltam, hogy Ady ki fogja húzni a gyufát! Ezért is Őt említettem! : )
Természetesen én sem vetnék el mindent a jelenlegi tananyagból, de jócskán megnyirbálnám, és kivenném az 5 év alatt elfelejthető, nem használatos információkat. Helyettük, a minden hétköznap szükséges, lelki és fizikai dolgokat tanítanám a gyerekeknek. Ennek jobban hasznát vennék!

Ady és a többiek, bizonyos mértékig, illetve más oktatási formában segíthetnék a gyermek érzelmi és intellektuális fejlődését, de a hagyományos verstanulásnak és verselemzésnek nem sok értelmét látom!
Talán vannak jobb módszerek is az irodalom, művészet megértésére, átélésére és beépítésére.


"Sok példát tudnék mondani, de félek elmennék szakmai irányba..."

Kérlek, hogy menj el szakmai irányba! Kíváncsi lennék, hogy hogyan kezelik ezt a problémát a különböző alternatív módszerek? Írj róla, ezért nyitottam ezt a blogot.


"az önismeret a legfontosabb..."

Igen, az önismeret adhatná az egész gyermek fejlesztés alapját, de amíg abban meg nem erősödik a lélek, addig bizony vezetni kell!
Erre lenne jó egy logikusan átgondolt, emberközpontú tananyag.

Van a téma címével azonos elnevezésű könyv is. :) Viszont
2009. augusztus 11. kedd, 18:09 | Szabó_Péter

Van a téma címével azonos elnevezésű könyv is. :) Viszont ilyenen a magam 22 évével már én is filóztam. Lehet valaki nagyon jó tanuló csillagos 5-ös a tanáárok szemében, ha egy szerencsételen kis nudli emberileg. Asszem erre mondják, hogy a "diploma mellé eszet nem adnak!" :)

Viszont, szerény véleményem szerint, annyira azt látják, hogy tanulj egy jó általános iskolában, hogy bejuss egy jó középiskolába, aztán bejutsz, ott tanulj, gürizz, mint az állat, hogy bejuss egy jó nevű főiskola/egyetemre...ott meg gürizz, h amikor végzel bejuss egy jó munkahelyre. És mi a vége? A szülők, a társadalom szemében egy marék elismerés, h igen ő egy remek ember... csak aztán amikor munkanélküli lesz, akkor mellbevágja a dolog, amikor vissza utasítja egy nő/férfi vagy beleugrik egy házasságba és eleinte tök hepi, majd később elszáll a köd és már nem is, akkor meg összeomlanak.. mert ugye a jó szülői példa!

Asszem, ha lenne ilyen iskola és talán még akkreditált lenne, akkor durván döntés elé állítana, h a gyerekemet vajon ide adjam be v egy "hagyományos" iskolarendszerbe!

Mamagból indulva ki egy merev személyiségű, frusztrált/beképzelt tanító/tanár eléggé tönkre tudja vágni a gyerek lelki világát. :) Gimiben a matek órák terrorok voltak.. és sokszor fanyalogtam egy-egy versen, h ez minek? mi hasznát fogom venni? Máig sem tudom... ja, de kapok rá egy 3-4-5 és meg leszek dícsérve, ha meg 1-est, akkor meg mindenféle nem jónak el vagyok mondva. :((((((((

A volt főnökeim totál odáig voltak meg vissza, h ők diplomások és hogy én meg nem és fogjam be meg örüljek annak, hogy pont pont pont..... Most már röhögök ezen, de akkor eléggé nagy segítség volt az önbizalmam aláásásához... :)

Na, szóval szerintem, fontos lenne az gyerekek spirituális nevelése és az életre aló tanítás!! :)

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Pontosan így gondolom én is!
2009. augusztus 12. szerda, 3:37 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Pontosan így gondolom én is!

Mit ér egy diploma (ami ugye nem az okosságot bizonyítja, sőt sokszor a szakmai tudást sem!), ha az emberke azt se tudja mi az útja, nincs önbizalma, rossz döntéseket hoz, kínlódik a párkapcsolatában, a családjában, az életében, önmagában?!

Persze, kell a szaktudás, hogy a munkahelyén helyt álljon az ember, de az ezt megalapozó oktatást ki kellene meghagyni a középiskolákból és azt a képességfejlesztésnek és az ember növelésnek kellene szentelni!

A Waldorf iskolák már próbálkoznak valami hasonlóval. Noa
2009. augusztus 11. kedd, 18:59 | Kassay Noémi

A Waldorf iskolák már próbálkoznak valami hasonlóval.

Noa

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
A mai tananyagok hány százaléka készít fel az életre?
2009. augusztus 12. szerda, 3:26 | Huszti Sándor -...

Vajon a mai tantárgyak és tananyagok

  1. hány százaléka készít fel az életre,
  2. mennyi egy jövőbeli állásra és
  3. mennyi megy végül veszendőbe a feledéssel?

Attól tartok, hogy rendkívül rossz eredményeket kapnánk, ha ezt lemérnénk!

A nagy részét elfelejtjük vagy megjegyezzük ugyan, de sosem fogjuk használni! A konkrétan hasznosítható tudás szerintem 10% alatt lehet.

Szerinted?

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Irányítva fejlődik a gyerek és közben megtalálja önmagát is!
2009. augusztus 13. csütörtök, 0:16 | Huszti Sándor -...   Előzmény

"A helyes önismeretet nem otthonról hozza az ember ? Miért nem ? Akkor
otthonról mit hoz a neveléssel ? Minden az iskola feladata ?"

Erre fentebb már írtam, hogy ugyan sok minden az otthon-család dolga lenne, de hiába várjuk ezt el, ha egyszer nem kapják meg a gyerekek!
Amit otthon nem kapnak meg, azt kénytelen lesz a társadalom megadni, ha nem akarja, hogy a felnövő tagjai visszahúzzák!

Vannak próbálkozások a tanulás tanítására, de elég kevés - úgy tudom.

Az olvasás tanításban voltak ugyan hibás próbálkozások, remélem a mai módszerek hatékonyabbak lesznek!

A tanárok tekintélye a diákok jogaival és a szülők arroganciájával ellentétesen csökken. Én biztosan nem adnék a gyerekeknek ekkora szabadságot, amíg nem tudnak vele bölcsen gazdálkodni, de sokan mondják azt, hogy már majdnem spártai a hozzáállásom!

Racionálisan átgondolt, következetes és szigorúbb nevelés talán hatékonyabb lenne. Remélem, megtalálják a pedagógusok és a szülők is a középutat, ahol irányítva fejlődik a gyerek és közben megtalálja önmagát is!

Inyó képe
Lassú folyamat
2009. augusztus 12. szerda, 14:57 | Inyó   Előzmény

Igen, jó lenne egy Élet iskola, de...

Ma nem erre van igény! Annyira erősen beleivódott a szülőkbe, hogy a gyermeküknek a későbbiekben úgy tudják a boldogságot biztosítani, ha tuti óvodába, iskolába jártatják és tuti jó munkahelye lesz. Ha tuti munkahelye van, akkor tuti háza, autója,megélhetése lesz, akkor mehet külföldre nyaralni és mindent megvehet magának, családjának! Ma a szülők , szerintem 75 %-a azt gondolja, hogy ezektől lesz a felnövő gyermeke boldog! Ezért ezen az úton járnak!

Ma ott tartunk, hogy az óvodás gyerekek felvételiznek a  jólmenő iskolákba- ma már nem csak a jól menőekbe, hanem a "mezei" iskolákba is, mert ettől lesz presztizse az intézménynek! Ha nem veszik fel a gyereket a kéttannyelvűbe-ahol széttiporják a gyerekeket, mert annyit kell tanulni már elsőben- akkor a gyerek marad az óvodában, mert másik suliba nem hajlandó beíratni a gyerekét! Igaz, hogy a gyerek meg már nem fejlődik az óvodában, de az nem érdekes!

Egyébként, igaza van Áginak, mert a hagyományos iskolák is a kompetencia alapú, kooperatív pedagógiákat igyekeznek minél inkább előtérbe helyezni, de lassú a folyamat. Föntről van törekvés, de az intézmények, pedagógusok igen nehezen változnak! Sajnos, azt látom, hogy több pedagógus elfásult és már nincs motivációja a megújulásra! Sok-sok idő kell a változásra, de amíg a szülők a "versenyistállókat" preferálják és nem látják meg, hogy igazán mikor lenne boldog a gyermekük, addig nehezen működne az Élet iskolája! Jah, és az a legnyagyobb akadálya ennek a folyamatnak, hogy a mai szülőknek fogalmuk sincs arról, hogy saját magukat mivel boldogíthatnák hosszabb távon! Szóval, a mostani felnőtteknek kell még önismeretet tanítani és majd aztán jöhet az Élet iskolája! Szerintem! De gondolkodni már lehet róla!:-)

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
A boldogság megtalálásának valódi útját először a szülőkkel kell
2009. augusztus 13. csütörtök, 0:22 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Igen, igazad lehet a sorrendben!
Amíg a szülő az egyetem és a magas fizetés elérését látja gyermeke céljának, addig úgysem fogják a gyermek valódi érdekeit szem előtt tartó oktatási rendszereket választani!

A boldogság megtalálásának valódi útját először a szülőkkel kell felismertetni, hogy lássák, érezzék az élet valódi értelmét és megtalálják benne a nevelés-növelés megfelelő helyét!

MBA képe
Kedves Hedi! "a szülők nagy része sajnos egyet akar. Kiverni a
2009. október 24. szombat, 18:09 | MBA   Előzmény

Kedves Hedi!

"a szülők nagy része sajnos egyet akar. Kiverni a gyerekből, hogy minél magasabb képzettsége legyen"

és mi van az olyan iskolában dolgozó pedagógusokkal, ahol azzal kell nap, mint nap szembesülni, hogy a szülő semmit nem akar.... és a gyermek sem túl sokat?
Általános iskolában dolgozom, halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekkel, kollégáimmal együtt nyolc, vagy van, akinél több:) évig "fogjuk a gyermek kezét", próbálunk utat mutatni, próbálunk a szülőknek is.... hasztalan. Vannak,akik eljutnak valóban a feladásig, a belefásulásig.

Tudok tenni valamit? Egyáltalán, biztos, hogy az én dolgom "mindenki kezét fogni"? Ha elballag tőlünk, már senki nem áll mellette.
Akkor?
Én megtettem, amit megtehettem? Jön a következő osztály?
Talán nem is ez a legrosszabb ebben, hanem az, hogy jön a következő nap, amikor nem építhettek arra, amit előző nap "dolgoztam"-és nem elsősorban a tananyagátadásról beszélek.
Minden nap előről mindent.... újra, és újra...
Ilyen módon hogyan érhetnék el valamit is.....
Talán évek hozadéka. Hogyha elmegy mellettem az utcán, nem megy úgy el, hogy ne köszönjön, és hogy ne kérdezze meg hogy vagyok.
Érzem, és tudom, hogy adok Nekik valamit, talán egyik- másiknak nem is keveset, de mégsem érzem azt, hogy amit teszek az tartós sikert, és könnyebbséget jelentene számukra.
Ezért hiszem azt, hogy míg valaki saját önszántából nem akar jobbat, addig....

Kirsikka képe
kell a jópélda
2009. augusztus 13. csütörtök, 18:08 | Kirsikka

Szerintem jó lenne egy ilyen iskola. Személy szerint azért leszek tanár, mert volt egy tanárom, akinek a keze között az egész csapat megtáltosodott, és lesett a papírjára, hogy "Úristen, ezt én csináltam?!" Igenis kellenek olyan emberek, és olyan helyek ahol, akinél nem az számít hogy hányas vagy, hanem hogy Milyen vagy.

Ha lenne gyerekem és lenne ilyen suli ... :) vagy fordítsuk meg: mire lesz gyerekem... és mire iskolaérett lesz... lehetne már ilyen suli! ;)

Friss kezdőként...
2009. augusztus 17. hétfő, 12:19 | MusichPandora

Elkezdtem gyermekeket tanítani, sokszor helyettesítettem tanár kollégákat. Egy alkalommal egy Waldorf iskolába hívtak helyettesíteni...., aztán most hívtak, jöjjek, és tanítsak ott. Azt mondták, a gyerekek nagyon élvezték az órát, és kérdezték, mikor jövök újra. És ez a visszhang nem csak a Waldorf iskolából jött...
Az elején nem is értettem, hiszen én nem éreztem, hogy tanítottam volna. Én nem tanítani mentem a gyerekekhez. Én játszani mentem közéjük, és amit tudtam, azt megmutattam Nekik, mint egy játékot, hogy : " Nézzétek, mi van nálam, milyen jó ezzel játszani, milyen örömet okoz...Ti is játszhattok Vele, ha akartok! " És akartak. Mutattam Nekik dolgokat, szituációs gyakorlatokat végeztünk, és én mindig kérdeztem Tőlük, hogy mit gondolnak, mit éreznek.....és csak ezután, gyakorlati tapasztalás után csak úgy mellékesen hozzáfűztem amit én is "tudtam , tapasztaltam, tanultam " a dolgokról.
Bizonyos "rosszalkodásokat" így oldottam meg :
1.
Kisfiú beleordít társa fülébe, rám néz, hivalkodón, mit szólok. Figyelmet akar, látom. Nem szólok, mutatok érdekes dolgokat Neki és a Többieknek. De a kisfiú még1szer beleordít társa fülébe. Oda megyek hozzá, megsimogatom : Szeretnéd, hogy beleordítsak a füledbe? - Nem...-érkezett a megszeppent válasz. Miért?- kérdeztem. Mert fájna..- mondta gondolkodás nélkül. Utána nem kezdtem el okoskodva mondani, hogy: látod-látod, ugyanúgy fáj a másiknak is...vagy: ha még1szer ilyet csinálsz, én is a füledbe ordítok. Megértette magától...többet nem csinálta.

2.
Egy kislány gyönyörűen megoldott egy " feladatot" , rám nézett, és kérdezte huncut várakozással: " Mit kapok ezért?"
-Miért?
- A Tanár nénink mindig ad Nekünk valami ajándékot, ha ügyesen dolgoztunk.
- Igen? És úgy érzed, ez kemény munka volt, amit itt csináltunk az előbb? Vagy inkább játék?
Kerek szemekkel nézett rám, majd mondta halkan, kissé szégyenlősen, mert már értette, mire szeretnék utalni:
-Játék volt.
- És te most játszani, vagy dolgozni szeretnél? A játékban öröm van, a munkában szenvedés, azért adnak jutalmat utána. Kárpótlásul. Te Mit szeretnél most?
- Játszani....

Megfigyeléseim: - a gyerekek már tudnak...és ezt a tudást ki kell hozniuk ( nem nekünk, Nekik ) magukból, mi felnőttek, tanárok ehhez segítünk hozzá, és ahhoz is, hogy tovább fejlődjenek.
- az életre felkészítés ne (csak)az iskola padban történjen, hisz az élet sem ott zajlik! A gyerekek végezhetnének szociális feladatokat a világban, hogy magukénak érezzék minél jobban a helyet, ahol élnek. Korán szembesüljenek életfeladatokkal! Ne csak üljenek a babérokon, mert felnőttként sem tesznek majd semmit, csak ülnek majd akkor is a fenekükön, hájasan, elhízva...
Söpörjenek utcát, látogassanak és beszéljenek elítéltekkel, beszéljenek hajléktalanokkal, főzzenek is, stb. Közben is lehet tanítani: Látjátok, Ady Endre is ezt csinálta, mikor ezt és ezt a verset írta, stb.
- vegyenek részt egy unalmas, hiábavaló parlamenti ülésen, hadd lássák, a tudatlan, lusta, felelősséget nem vállaló emberek, kiknek a kezébe adták életük irányítását.
- ne csak ismertessük velük a természetet, engedjük, hogy megtapasztalják, és életük részesévé váljon. Idejük nagy részét a természetben töltsék. Amikor csak lehet, kint tanítsuk a gyermekeket, ne bezárva. Sok növény legyen az iskolákban. Sőt! Rengeteg!
- az órák kreatívak, rugalmasak és életszerűek legyenek!
- ne a lexikális adatokat tanítsuk, azok inkább olvasmányok legyenek...akit valami érdekel, azt úgy is megjegyzi. A lexikális adatok szolgálják a lényeget, a tapasztalatot, hogy mit lehet kezdeni ezekkel az információkkal. Az információ önmagában halott dolog. Fel kell azt éleszteni felhasználással! Ne csak halmozzuk őket, mint a kincseket...melyek mellett aztán éhen halunk!
- az órák fejlesszék a közösség tudatot. Az összetartást. Dicséretek, jutalmak ne a személyt érjék, hanem a csoportot ( osztályt ) .
- stb.

A tanároknak mindenképp fejleszteniük kellene spiritualitásukat..DE!...Nem elméletben...GYAKORLATBAN!

Köszönöm, ha elolvastátok : )

Tetszik a gyerekhez való hozzáállásod...Frankón leszerelted a
2009. augusztus 17. hétfő, 12:57 | Szabó_Péter   Előzmény

Tetszik a gyerekhez való hozzáállásod...Frankón leszerelted a kiscsávót. :) És valóan inkább játék legyen, mint munka meg szenvedés, a tanulás. :)

Kompetencia alapú oktatás
2009. augusztus 18. kedd, 0:00 | csaesz   Előzmény

A kislányom iskolaválasztásánál tetszett meg ez a módszer. Tetszett a csapatmunkára tanítás, az önbizalom megtartására vagy növelésére való odafigyelés, a játszva, kisebb csoportokban tanulás, és az, hogy a gyerekeket megtanítják arra, hogy megismerjék magukat, ki miben jó, a társuk miben jó, és mindenki azt teszi hozzá a csoportmunkához, amiben a legjobb. A munka és az érte járó elismerés az egész csapatnak jár, nincs megkülönböztetés a tagjaik között. Tetszett, hogy nem a tanár mondja meg a tutit a táblánál, hanem játékos feladatokkal, közös munkával és gondolkodással a gyerekeknek kell rájönniük a megoldásokra, amiket aztán megosztanak a többi csoporttal, és a tanárral megbeszélik a végén.
Most, hogy a kislányom kijárta a másodikat is, látom, hogy a gyakorlatban mit hozott ez az elméletben tényleg jó módszer. A tanárok úgy döntöttek, hogy mégsem csoportokban dolgoztatják a gyerekeket, hanem széttolták a padokat, és úgy megy minden, mint a régi szép időkben. Azt mondták azért, mert a csoport nem tudott együtt dolgozni, hanem 1-2 ember munkálkodott csak, a többiek elültek, viszont amikor prezentálni kellett volna az eredményt, azok akartak mesélni a többi csapatnak a munkájukról, akik nem is csináltak belőle semmit. Szerintem ebből a helyzetből is tudtak volna tanulni a gyerekek, (ha mást nem: emberismeretet) és valahogy előbb-utóbb megoldották volna, vagy pedig elfogadják, hogy vannak, akik dolgoznak, és vannak, akik csak magyaráznak, mint a valós életben. Lehet, hogy pont így lett volna igazi élet iskolája az egész.
Ehelyett viszont szuperül megtanítják a gyerekeknek, hogy hogyan kell a megfelelni az elvárásoknak, hogyan kell elfogadni mások kinyilatkoztatásait az önálló gondolkodás helyett, és hogyan kell szót fogadni a nagy és erős tanító néninek, sokszor teljesen értelmetlenül.
Igaz az, hogy nem elég csak a módszereken változtatni. A tanárokat is meg kell változtatni. Hiába a sok drága felszerelés és új, hatékony tankönyv, ha a tanárok megfelelő képzésére és szigorú ellenőrzésére, esetleg motiválására már nem marad keret...

"A tanárokat is meg kell változtatni. Hiába a sok drága
2009. augusztus 18. kedd, 10:04 | Szabó_Péter   Előzmény

"A tanárokat is meg kell változtatni. Hiába a sok drága felszerelés és új, hatékony tankönyv, ha a tanárok megfelelő képzésére és szigorú ellenőrzésére, esetleg motiválására már nem marad keret..."

Maguktól kellene változniuk, önmagukért és ne azért, mert az Oktatási Miniszter azt mondja + egy 10es a fizujukra. :)

Gondolj bele egy általános iskolai Szigorú Aranka néni merev nagyképű személyiséggel, ami a Kádár korszak idején virágozó hozzáállás volt mennyire fog meglágyulni? :) Vagy egy frissen diplomázott fiú/lány? Ott már inkább van rá esély, csak vannak ott is sokan olyanok, h tanít és mivel ő tanító/tanár és diplomája van, akkora arccal él, h hihetelen.

Lehet együtt!!!
2009. augusztus 18. kedd, 9:00 | MusichPandora

Volt alkalmam csoportos órát tartani.
Az én tapasztalatom az volt benne, hogy remekül tudnak a gyermekek csapatban munkálkodni, HA! mindenki tudja a helyét, tudja, mit rakjon bele magából, tehetségéből. És itt jön be a tanár szerepe a dologba:

Nem elég azt mondani: " Gyerekek tessék, itt van ez meg ez, oldjátok meg együtt, ahogy tudjátok!"
NEM. A tanár mindenkinek kioszt feladatokat, megfigyelése alapján, kiben mit lát, MAJD! ezeket a feladatokat felcseréli a gyermekek között, legyen mindenkinek alkalma megélni a másik feladatát is. Az eredményeket végül megbeszélni, DE! nem megítélni, hogy ki miben volt jobb. A figyelmet nem az eredményre kell koncentrálni!
Pl.:
Ha valaki "hiba " nélkül old meg valamit, ezt lehet mondani: "Látjátok, ha ezt és ezt csináljuk, ez történik." Nem keverjük bele a személyiséget a történésbe. A gyerek nem szokja meg, hogy bármit is a dicséretért, vagy figyelemért csináljon, hanem azért, mert azt élvezi, örömét leli benne. Magáért. Figyelmet és dicséretet folyamatosan kapjon a nevelőktől, társaitól, anélkül, hogy koldulnia kéne.

HA valakinek nem úgy sikerült a tette, ahogy azt várta volna: " Látjátok, ha ezt tesszük, ez történik, mert ennek és ennek a használata ( vagy nem használata ) ezt hozza ki ebből és ebből. " Nem a gyerek tettét ítéljük meg!!! Nem a személyt, hogy: " figyelj, TE ezt rosszul csináltad. " NEM! Csakis a puszta történést FIGYELJÜK meg.

Hát igen...nem a rendszert kellene alakítgatni...hanem a tanároknak kellene folyamatosan fejlődni...
Önismeret...nem, elcsépelt szó az már, nem ismereteket kell gyűjteni magunkról, nem...az végtelen folyamat lenne!
ÖNMEGLÁTÁSRA van szükség! Látni mindig, hogy mi van bennem és a gyerekben, és azt megfigyelni (ítélet nélkül), és abból a legtanulságosabb dolgot kihozni.
Előbb belül kéne változni minden olyan tanárnak, aki arra panaszkodik, hogy ebben a rendszerben már nem bír a gyermekekkel...rendszert erre nem is lehet felállítani. Minden pillanatban más kell...akár az Életben : )

hermess képe
A tanárokról
2009. október 25. vasárnap, 14:11 | hermess   Előzmény

Levelezek ill. sokat beszélgetünk egy általános iskolai "tanitónénivel" Romániából. Rajta keresztül betekintésem, rálátásom nyílt egy iskolai tanári közösség életére. Meglepően progresszív módszerekkel tanítanak, mosolygott is rajta, hogy jöttek okosok innen tőlünk, és meséltek mindenféle új dolgokról, amit ők már régen alkalmaznak... Például a padok az ő osztályában már régen körben vannak elrendezve és csoportos munka folyik.

Szóval a lényeg, minden nap elmeséli, hogy milyen helyezkedések, turkálások-furkálások, klikkezések, játszmázások történtek aznap a kolléganők körében... aztán közösen kielemezzük, hogy ki-milyen indíttatásból kit támadott, ki mellé állt, hogyan viselkedett. Az általános kép így kívülről - meglehetősen siralmas, és gondolom idehaza sem jobb az állapot egyik általános iskolában sem, és gondolom a gimnáziumokban és följebb sem...

Bármelyik munkahelyi kollektíváról ugyanezt el lehetne mondani - az önismeret abszolút hiánya, a fejlődéslélektan nem ismerete. Egy pedagógusi közösségben azonban, akik pszichológiát kötelezően tanulnak - az mégiscsak furcsa, hogy vastagon játszmázzanak egymással. Mert aki ezt önkéntelenül csinálja, az a gyerekkel is játszmázni fog, ha az bármiben ellenszegül, nem úgy teljesít, ahogyan a tanítónéni egója szeretné...

Szerintem aki arra vállalkozik, hogy másokat bármilyen fokon tanítson, annak a személyisége fejlődésében minimum a játszmázás konformista szintjén felül kellene lennie. A pedagógus kiválasztásban ez kritérium lehetne - kellene, hogy legyen. Az önmegvalósítás csak ez után következik, tehát logikus, hogy egy játszmázós kolléga számára a tanítás nem önmegvalósítás! És mennyi energiát tud elvonni a támadások kivédése azoktól, akik valóban kreatívan szeretnének tanítani! Vagy mit tud az életről, önismeretről tanítani az a tanár, aki még a saját működését sem ismeri?

A spiritualitás szintjei csak mindezek után következnek...

Panna29 képe
Élet iskolája
2009. augusztus 28. péntek, 22:11 | Panna29

Nagyon jó felvetést tettek a pároddal és megmondom őszintén, hogy nagyon tetszik az ötlet!
De én abba gondoltam bele hirtelen, hogy kik lennének azok az emberek akik manapság, helyes egészséges táplálkozásra villanyoznának fel minket, kik lennének azok a "tanítók" mert már így nevezem akkor őket akik, egy szebb és boldogabb életre tanítanának meg minket?
Sajnos körbenézek és mindenki egy stresszes életet képvisel, nem hisznek az egészséges és boldog jövőben...
és szomorúan kell leírnom, hogy a nagy átlagról beszélünk, és sajnos a gyermekeinknek nincs kitől tanulni, ha azt látják hogy gazdasági válság miatt, ok okokat követve mondjuk nem tud helyesen táplálkozni...stb....és sajnos a világot nem tudjuk megváltani...:(
nagyon tetszett az írásod!
Panna

Reikido- S.Papp Mária képe
1989-ben a sakkozo lányok apukájának:Polgár Lászlonak a
2009. szeptember 24. csütörtök, 5:15 | Reikido- S.Papp...

1989-ben a sakkozo lányok apukájának:Polgár Lászlonak a nevelési módszeréröl irtam a diplomamunkámat. Most hogy olvaslak , ö jutott eszembe. Sok interjut készitettem vele. Ő is hangsulyozta az életre nevelést, söt meg is valositotta. Az ö gyerekei nem jártak a hagyományos iskolába, és nem a térképröl ismerték meg a világot.

Feliratkozás Hírlevélre