Mit szeretnék...
Majdnem négy hónap telt el azóta, hogy boncolgatni kezdtem magam. Szomorúan veszem tudomásul, hogy most jutottam el csak oda, hogy nagyjából értem, mit jelent az, hogy belül mit akarok. A megfogalmazás rossz, és nehéz leírni, de most kezdem érteni, mit jelent a ránk rakódott hülyeségek nélkül látni magamat. Mit szeretnél? Pénzt, lakást, állást, enni, ruhákat... látványt, elvárásoknak megfelelni. Most kezdem érteni, kire kell figyelnem. Legbelül, a szemét nélküli gondolataimra, magamra. Nem az énre, nem Verára, belül rám. Milyen egyszerű...
Párhuzamos formálódik valami más is. Hogyan lehetne másokat is erre terelgetni. Nem olyat, aki meggyilkota Cozmát. Inkább a húgomat, anyut, akiket szeretek, akik közel vannak a szakadék széléhez. No, ez megint jó kérdés. Meddig mehetek el, és mit tehetek.
Hozzászólások
1 comment postedÖrülök, hogy körvonalazódik a lényeg, a lélek! Szépen haladsz!
Azonban a mások megmentésére irányuló vágyad, szívből jövő segíteni akarásod Önmagad fejlesztésétől veszi el az erőt.
Elméletben Te is tudod, hogy mindenki csak Önmagát mentheti meg, a lelked viszont szomorú, amikor azt látja, hogy a szeretteid nem látják az utat, amit Te már megtaláltál.
Természetes és Nemes gesztus az önzetlen lelki segítség, minden komolyabb filozófiai rendszer és a társadalom is támogatja ezt, de ilyenkor csak a Tanítóm szavai jutnak eszembe, aki szerint ez is csak egy kivetítése annak, amit Önmagunkkal kellene megtennünk!
Ha másokat akarsz megmenteni, akkor igazából Önmagadat kell, csak talán mélyen belül félsz ennek fájdalmától, nehézségeitől, ezért választanád a könnyebbik utat!
A felszínen persze millió gondolatot találunk ilyenkor, amely azt erősítgeti, hogy a többieknek is szüksége van a mi magasztos útmutatásunkra, de ha mögé nézünk az egónk táplálta magyarázatokat, akkor mögötte felfedezzük a színtiszta igazságot: Még a lelki felemelkedésünkben is egyedül vagyunk!
Te is, más is, mindig csak magára számíthat, ... és ez így van jól.