Sokszor kérdezik tőlem, hogy mi a különbség ELFOJTÁS és ELENGEDÉS között. Az alábbi feldolgozás ennek megvilágítására készült – kiegészítve pár tippel-trükkel, melyek segíthetik a BÉKE megélését a mindennapok során is ;)

Érzések kezelésének 3 leggyakoribb módja
- Elfojtás (repression, supression)
- Kifejezés (expression)
- Menekvés (escape)

Elfojtás
Elfojtott érzéseink összhangban
vannak a tudatos vagy tudattalan társadalmi, ill. családi
- szokásokkal, mintákkal,
- hitrendszerekkel,
- programokkal (kondíciókkal)
A Tudatosan elfojtott érzések –
„Fáradt vagyok ehhez!”, „Nincs kedvem hozzá.”, „Más is lenyeli.”, „Erre most nincs időm.” … - jelei:
- ingerlékenység,
- hangulatingadozás,
- nyakban és hátban feszültség,
- fejfájás,
- álmatlanság,
- magas vérnyomás,
- allergia…
A Tudattalan elfojtás okai: túl sok bűntudat és félfelem adott érzéssel kapcsolatban.
A tudattalanul elfojtott érzések mélyben tartását általában
- a tagadás és
- kivetítés segíti. (ált. külső ellenség hibáztatása)
Mindkettő jól kimutatható pl. izomtesztelés és akupunktúrás pontok kombinációja segítségével.
Az előbbi általában negatív alszemélyiség, de energiaelvonásként is megnyilvánulhat, melyek speciális figyelmet igényelnek.
A kivetítést kétféle módon is megtapasztalhatjuk:
- saját elnyomott, megtagadott érzésünk másra
vetítése (feltűnően zavar, dühít… megérint más viselkedése);
- más vetíti ki ránk, elnyomott, megtagadott érzéseit (másban kelt feltűnő hatást a mi viselkedésünk)

Kifejezés
Elfojtott érzéseinket kieresztjük.
Kimondjuk, vagy testbeszéddel, grimaszokkal mutatjuk ki.
Így épp annyi belső nyomást engedünk ki, hogy a maradékot el tudjuk fojtani.
Sajnos viszont egy érzés kifejezésre általában támogatja, megerősíti és energiával látja el az adott érzést.
Ráadásként, ha másokra zúdítjuk negatív érzéseinket, akkor ezt ők támadásként fogják megélni, melyet általában elfojtással, kifejezéssel, vagy meneküléssel kezelnek… és kezdődik minden elölről.

Elfojtás és Kifejezés aránya
Ezt több tényező befolyásolja:
- a neveltetésünk,
- a társadalmi és morális normák,
- a média hatása.
Freud rámutatott, hogy az elfojtás a neurózis oka, de arra is utalt, hogy az elfojtott impulzust, ill. érzést semlegesítve, megtisztítva, szocializálva kellene a szeretet, a munka és a kreativitás építő hajtóerejévé tenni.

Menekülés
A menekülés leggyakrabban figyelemeltereléssel valósul meg.
Sok mindent felhasználhatunk erre:
- TV nézés,
- kényszeres társaságkeresés, beszélgetés, SMS, Chat…
- kényszeres olvasás, zenélés, vásárlás, evés…
- túlzásba vitt munka,
- szerencsejáték,
- nyugtató szerek szedése,
- drogozás…
A módszer lényege és motivációja, hogy elkerüljük a befelé figyelést.
Hosszú távon viszont nem sokat nyerünk! Ha nem választunk építőbb megoldást, akkor bizony a függőség negatív hatásai jelentkezhetnek: csökkenő kreativitás és energia, közömbösség… fizikai és érzelmi eredetű betegségek, leépülés… önutálat… Mit tehetünk?

AZ ÉRZELMEK KEZELÉSÉNEK ÉPÍTŐBB MÓDJAI
- befelé figyelés (csak figyeld meg, hogy egy-egy ember, szitu mit vált ki belőled – mit érzel?);
- semlegesítés, megtisztítás – pár technika, mely hatékonyságát évek óta tapasztalom:
o Homlokodra és az átellenes oldalon, a tarkód feletti részre tedd a tenyereidet – mindegy, hogy melyiket hova – és végy mély lélegzeteket egészen addig, amíg meg nem nyugszol (negatív érzelmek felbukkanásakor javasolt)
o A fentit kiegészítheted azzal, hogy elképzelsz a testeden belül egy nagy zsákot, mintha a benned lévő feszültség ebben helyezkedne el. Most képzeld el, hogy kilazítod a zsák száját, amennyire csak tudod és lásd, érezd, hogy a benne lévő feszültség elkezd kifele szivárogni, elillanni…
o Az elengedés mechanizmusa – lásd a Mellékletben
o One Brain módszer – a kineziológia speciális ága, mely akár egyéni kezelés, akár 1 vagy többnapos képzései során segít kiigazodni az érzések világában. Legnagyobb ajándéka, hogy a Tudatalatti és Testi szintre lenyomott érzéseket is képes egyszerűen és pontosan meghatározni, majd személyreszabottan segít semlegesíteni.
o LEAP és SIPS módszer – neuroenergetikai kineziológia - akupresszúrás pontok stimulálásával oldja a negatív érzéseket (és az általuk okozott energetikai és elektromágneses zavart). Segít felszabadítani az elménket, növeli tudatosságunkat, oldja testi tüneteinket…
o az Aura-Soma egyensúlypalackjai gondos régész módjára segítenek feltárni és a lehető leggyengédebb módon megtisztítani negatív érzéseinket. A tisztításhoz többféle kiegészítő esszencia is van, attól függően, hogy milyen szinten szeretnénk a tisztítást megkönnyíteni.
o Bach-virág esszenciák – remekül segítik a múltbeli traumák okozta feszültségre való rálátást és azok oldását is.
Ha még mélyebben érdekel a téma, akkor Dr. David R. Hawkins könyveit ajánlom. Talán a legközérthetőbb és leggyakorlatiasabb az alábbi 2:
- Elengedés
- Gyógyulás és felépülés
mindkettő több megoldást és részletes háttér információt ad.
Következzék Dr. David R. Hawkins: Elengedés c. könyvének kapcsolódó része
(ennek feldolgozása adta a fentiek alapját)

Érzések és Mentális Mechanizmusok
Három fő módja van az érzések kezelésének: elfojtás, kifejezés és menekülés. Mindegyiket egyenként megtárgyaljuk.
1. Szupresszió (tudatos elfojtás) és represszió (tudattalan elfojtás). Ezek a leggyakoribb módok, amelyekkel lenyomunk és félretolunk egy érzést. A represszió során ez tudattalanul történik; a szupresszió során pedig tudatosan. Nem akarjuk, hogy az érzések nyaggassanak minket, és emellett nem tudjuk, mi mást tehetnénk velük. Valahogy átvészeljük őket és közben megpróbáljuk a lehető legjobban elvégezni feladatainkat. Az érzések, amiket tudatos vagy tudattalan elfojtásra választunk ki, összhangban vannak azokkal a tudatos illetve tudattalan programokkal, melyeket társadalmi szokásokból és családi neveltetésből vettünk át. A tudatosan elfojtott érzések később ingerlékenységként, hangulat ingadozásként, nyak- és hátizmainkban feszültségként, fejfájásként, álmatlanságként, magas vérnyomásként, allergiaként és egyéb szomatikus állapotként jelentkezhetnek.
Tudattalanul pedig azért fojtunk el (represszió), mert olyan sok a bűntudat és a félelem az érzéssel kapcsolatban, hogy tudatosan még csak nem is érzékeljük. Azonnal a tudattalanba taszított lesz, amint felbukkanásának veszélye fenyeget. Majd a tudattalanul elfojtott érzést különböző módokon kezeljük gondoskodva arról, hogy elfojtott és tudatosságon kívül maradjon.
Ezek a mechanizmusok, amiket az elme arra használ, hogy egy érzést a tudattalanban elfojtva, tagadva és kivetítve tartson, talán a legismertebb módszerek, valamint hajlamosak egymást támogatva együttműködni. A tagadás komoly érzelmi és fejlődés-folyamati akadályokhoz vezet. És általában a kivetítés mechanizmusa kíséri. A bűntudat és félelem következtében elfojtjuk az impulzust illetve az érzést, és tagadjuk magunkban meglétét. Ahelyett, hogy éreznénk, a világra és azokra vetítjük, akik körülöttünk vannak. Úgy tapasztaljuk, mintha az érzés „hozzájuk” tartozna. Majd „ők” válnak az ellenséggé, így az elme mentséget keres, és talál, hogy megerősítse a kivetítést. Hibáztatunk embereket, helységeket, intézményeket, ételeket, éghajlati viszonyokat, asztrológiai eseményeket, szociális állapotokat, a végzetet, Istent, szerencsét, az ördögöt, külföldieket, kisebbségi csoportokat, politikai riválisokat és magunkon kívül minden egyebet. A kivetítés a legfőbb mechanizmus, amit a világ előszeretettel használ. Számlájára írható az összes háború, viszály és zavargás. Az ellenség gyűlölete még bátorításra is talál, annak érdekében, hogy „jó állampolgárrá” váljunk. Mások kárára tartjuk fenn önbecsülésünket, míg végül ez társadalmi összeomláshoz vezet. A kivetítés mechanizmusa rejlik minden támadás, erőszak, agresszió és a társadalom bomlasztásának valamennyi formája mögött.
2. Kinyilvánítás (kifejezés).
Ezzel a mechanizmussal az érzést kieresztjük, kimondjuk, illetve testbeszédünkkel kinyilvánítjuk, és végeláthatatlan csoportos demonstrációk során eljátsszuk. A negatív érzés kifejezésre juttatása lehetővé teszi, hogy épp csak annyi belső nyomást engedjünk ki, hogy így a maradékot már el tudjuk fojtani. Ez egy nagyon fontos pont, melyet meg kell értenünk, hiszen a társadalom nagy része manapság úgy hiszi, hogy az érzés kifejezésre juttatása megszabadítja őket az érzésektől. Valójában az ellenkezője történik. Először is egy érzés kifejezésre juttatása hajlamos az adott érzést támogatni, és energiával ellátni. Másodsorban az érzés kifejezésre juttatása csupán azt teszi lehetővé, hogy a maradék kiszoruljon a tudatosságunkból.
Az elfojtás és a kifejezésre juttatás közti egyensúly minden egyénnél a gyermekkori neveltetéstől, a pillanatnyi társadalmi és morális normáktól, és a média hatásaitól függ. Önmagunk kifejezése manapság Sigmund Freud munkásságának és a pszichoanalízis félreértelmezésének eredményeként felkapott dolog. Freud rámutatott, hogy az elfojtás a neurózis oka; ennek következtében, hibásan a kifejezésre juttatást gondolták a gyógymódnak. Ez a félremagyarázás felhatalmazás lett önnön vágyaink kielégítéséhez, mások kárára. Amit Freud – a klasszikus pszichoanalízisben – valójában mondott, az az, hogy az elfojtott impulzust illetve érzést semlegesíteni, megtisztítani, szocializálni kellene, és a szeretet, a munka és a kreativitás konstruktív hajtóerejévé tenni.
Mikor másokra zúdítjuk negatív érzelmeinket, akkor azt támadásként fogják megélni, így erre kénytelenek lesznek az érzést elfojtani, kifejezni vagy elmenekülni előle; ennek következtében a negativitás kifejezésre juttatása a kapcsolatok romlásához és tönkretételéhez vezet. Egy lényegesen jobb választás, hogy felelősséget vállalunk a saját érzéseinkért és semlegesítjük őket, így csak a pozitív érzések maradnak, és csak azok jutnak kifejezésre.
3. Menekvés
A menekvés az érzések elkerülése figyelemelterelésen (szórakozáson) keresztül. Ez az elkerülés a szórakoztató és szeszipar gerince, és a munka-alkoholisták útja is. Az eszképizmus (menekülés a valóság elől) és a befelé figyelés elkerülése társadalmilag elnézett mechanizmusok. Megtagadhatjuk saját belső énünket, és a tevékenységek végeláthatatlan varietéjével távol tarthatjuk érzéseink felbukkanását, amik végül addikciókká válnak, ahogy a tőlük való függőségünk egyre csak nő.
Az emberek mindenre képesek, hogy tudattalanok maradjanak. Megfigyelhetjük, milyen gyakran kapcsolgatják a televíziókészüléket abban a percben, ahogy belépnek a szobába, majd egyfajta álomszerű állapotban járkálnak körbe, míg folyamatosan programozza őket a fejükbe ömlő adatáradat. Az emberek meg vannak rémülve attól, hogy szembenézzenek önmagukkal. Még egy pillanatnyi egyedülléttől is rettegnek. Így folyamatosan eszeveszett tevékenységekhez nyúlnak: végeláthatatlanul keresik mások társaságát, beszélnek, SMS-eznek, olvasnak, zenélnek, dolgoznak, utaznak, várost néznek, vásárolnak, sokat esznek, szerencsejátékot játszanak, moziba mennek, nyugtatókat szednek, drogoznak, koktélpartikra járnak.
A menekvés fent említett mechanizmusai közül sok hibás, feszültséggel teli és hatástalan. Mindegyikük egyre nagyobb mennyiségű energiát követel magának. Hatalmas mennyiségű energia szükséges, hogy a mélyben tartsa a tudatosan vagy tudattalanul elfojtott érzések növekvő nyomását. Egyre több tudatosság vész el, és a növekedés megáll. Elvész a kreativitás, az energia és a mások iráni őszinte érdeklődés. A spirituális fejlődés megáll és végül fizikai és érzelmi eredetű betegségekhez, kórságokhoz, öregedéshez és korai halálhoz vezethet. Ezeknek az elfojtott érzéseknek a kivetítése pedig szociális problémákhoz és rendellenességhez vezet, így az önzés elburjánzása és az érzéketlenség napjaink társadalmának jellemvonásai. A hatás legfőképpen a szeretetre és a bizalomra való képtelenség, amely érzelmi elszigetelődéshez és önutálathoz vezet.
Ezzel szemben a fent említettek helyett, vajon mi történik, amikor elengedünk egy érzést? Az energiát az érzés mögött azonnal feladjuk, így nyomáscsökkenés a tiszta eredmény. Ahogy folyamatosan elengedünk, a felgyülemlett nyomás elkezd csökkenni. Mindenki jól tudja, hogy amikor elengedünk, azonnal jobban érezzük magunkat. A test fiziológiája is megváltozik. Kimutatható javulást hoz a bőrszín, a légzés, a pulzus, a vérnyomás, az izomfeszesség, az emésztés és a vér kémiai összetételében. A belső szabadság állapotában az összes testi funkció és a szervek az általános normalitás és az egészség irányába mozdulnak. Az izomerő azonnal növekszik. Látásunk javul, a világ és önmagunk észlelése pedig jobbra fordul. Boldogabbaknak, sokkal szeretetteljesebbnek és lezserebbnek érezzük magunkat.
Dr. David R. Hawkins: Elengedés c. könyvének 31. oldaláról - AZ ELENGEDÉS MECHANIZMUSA fejezetből

Az elengedés mechanizmusa
Az elengedés arról szól, hogy tudatában vagyunk egy érzésnek, hagyjuk feljönni, vele maradunk, és hagyjuk, hadd fussa köreit anélkül, hogy meg akarnánk változtatni, vagy bármit is tennénk vele. ... hagyjuk az érzést lenni, és a mögötte meghúzódó energia kieresztésére összpontosítunk.
Első lépésben engedjük meg magunknak, hogy érzéseink legyenek, anélkül hogy
- ellenállnánk nekik,
- rázúdítanánk valakire,
- félnénk tőlük,
- helytelenítenénk őket, vagy
- moralizálnánk őket velük kapcsolatban.
Ez azt jelenti, hogy félretesszük ítéleteinket, és észrevesszük, hogy csak egy érzéssel van dolgunk. A módszer arról szól, hogy az érzéssel maradunk, és az összes módosításra tett bárminemű erőfeszítést feladjuk. Engedjük el, hogy ellen akarunk állni az érzésnek. Az ellenállás az, ami fenntartja az érzést. Amikor feladjuk az ellenállást vagy az érzés megváltoztatására tett kísérletet, akkor az áthajlik a következő érzésbe, amit már egy könnyebb érzet kísér. Az az érzés, amelynek nem állunk ellen, semmivé lesz, amint szertefoszlik mögüle az energia.
Amikor nekilátunk ennek a munkának, észre fogjuk venni, hogy félünk, és bűntudatunk van amiatt, hogy egyáltalán vannak érzéseink; általánosan létezik egy ellenállás az érzésekkel szemben. Az érzéseket könnyebb felszínre engedni, ha elengedjük az arra adott reakcióinkat, hogy egyáltalán vannak érzéseink. Ennek legjobb példája a félelemtől való félelem. Először engedjük el az érzéssel kapcsolatos félelmet és bűntudatot, majd merüljünk bele magába az érzésbe.
Amikor elengedünk, hagyjuk figyelmen kívül a gondolatainkat. Magára az érzésre összpontosítsunk, ne a gondolatokra. A gondolatok végeláthatatlanok, saját magukat támasztják alá, és csak további gondolatokat szülnek. A gondolatok csupán az elme racionalizálásai, amelyekkel megpróbálja megmagyarázni az érzések jelenlétét. Egy érzés valódi oka azonban az érzés mögött felgyülemlett nyomás, amely adott pillanatban felbukkanásra kényszeríti az érzést. A gondolatok és a külső események csupán kifogások, az elme kitalációi.
Ahogy egyre gyakorlottabbá válunk az elengedésben, észre fogjuk venni, hogy az összes negatív érzés a túléléshez köthető alapvető félelmünkkel kapcsolatos, és hogy az összes érzés pusztán túlélőprogram, melyet az elme szükségesnek vél. Az elengedés technikája progresszívan visszafejti a programokat. E folyamaton keresztül az érzések mögött meghúzódó indíték egyre nyilvánvalóbbá válik. ...”
Részlet David R. Hawkins: Elengedés c. könyvének 37-38. oldaláról

További csodaszép napokat kíván:

Széplaki Viktória, Viki
06-70/514-0885
www.harmonizalas.hu
facebookon Harmónizálás (közösségi oldal)
- Komplex többnapos és 1 napos képzések,
- Reiki tanfolyamok - energetizálás, fájdalomcsillapítás, öngyógyító folyamatok aktivizálása...
- Egyéni tanácsadás, konzultáció, terápia… pl. ha segítség kell az elengedésben