A kereszténység hozadéka: Félelemháló 1. rész
Sokféleképpen értelmezhető a kereszténység, most éppen az emberi félelmek keretrendszereként, vagy legalább is erről az oldaláról szeretném bemutatni egy kissé.
Az kereszténység, legfőbb dogmái az eredendő bűn dogmája, a megváltástan, a feltámadás, az Isteni ítélet, és az örökkévalóságban betöltött szerepe az embernek.
A teremtéstörténet, mint az egész ószövetség, a zsidóság eredet mítoszának része, nem igazabb, vagy hamisabb, mint a Kalevala, vagy a Fokos szövetsége, vagy akár a Ghilgames eposz, vagy más teremtésmítoszok. Minden mellett rendkívüli jelentőségűek, hiszen szimbolikájukkal, logikájukkal, történéseikkel és szereplőik egymáshoz való viszonyával, tökéletesen mutatják be a mai emberi kapcsolatok működésének, alapjait és misztikumba vesző világunkkal való kapcsolatunkat .
Amiben mégis alapvetően különbözik a zsidó mítosz a többitől, hogy ezt a teremtéstörténetet, adományozzák a kereszténység számára is, miközben a kereszténység eredetmítosza valahogyan kimaradt a bibliából.
Mivel világos és egyértelmű, hogy az úgynevezett ó és újszövetségnek az égvilágon egymáshoz köze nincsen.
Nem találjuk sehol az újszövetségi teremtés mítoszt. Fényt kapott, felszívódott, feloszlatta a rendőrség 2006-ban, vagy csak szőrén-szálán eltűnt, nem tudjuk.
A zsidó eredetmítosz legfontosabb történése, a teremtést követően, a bűnbeesés aktusa, amikor is megnyílnak az első emberpár szemei, és elkezdenek öntudatra ébredni, jónak és rossznak megismerői lenni, ahogyan azt a kígyó meg is mondta nekik, miközben az Isten szerepében tetszelgő, a még teljesen ártatlan, sőt öntudatlan első ember párt halállal fenyegette meg, hogy ha esztek a fáról, azon a napon meghalnak.
Gondolom,hogy az első emberpárt nem nagyon hatotta meg ez a fenyegetés, hiszen a leghalványabb fogalmuk sem volt arról, hogy mi az a halál, és, hogy mi az amit ma halálfélelemnek nevezünk.
Érdekes dolog történt abban az Édeni kertben, melybe azért ültetett egy ilyen fát az Isten, hogy Murphi törvényét alkalmazhassa, hogy ahol egy tiltás van azt biztosan megszegik az arra járók, főleg ha van abban a kertben egy igazmondó kígyó is, aki ki tudja miért lett oda teremtve, mintha előre sejtetné, hogy bizony a terv része, hogy ezeket az öntudatlan, tulajdonképpen csecsemő szellemi szintjén álló párt olyan dologgal fenyegesse meg, amiről azt sem tudják, hogy eszik-e vagy isszák? Mert a tiltás betartásában semmi érdekes nincsen, az tulajdonképpen dög unalmas. És lássuk be, hogy nem volt valami változatos életük, abban az öntudatlanságban, amelyben a szerető Istenük tartotta őket, de már egy halálos fenyegetést magukkal cipelve, a látszólag tiszta örök létbe.
Istenként tetszelgő valakinek a viselkedése teljesen érthetetlen.
Erre jön a kígyó, aki ravaszabb vala minden más állatnál, és elcsábítgatja Évát, hogy egyen a fáról.
És látá Éva, hogy JÓ az a fa eledelre. Látá Éva, hogy JÓ. Hogy JÓ. JÓ.
Az öntudatlan, dolgok megkülönböztetésére teljesen képtelen Éva értékítélőképessége teljes birtokában brrrr.. megállapítja, hogy az a fa JÓ, eledelre.
Na de honnan is tudhatná, mi a jó, és ha ismeri a jót, azt csak a rossz fényében ismerheti, tehát ismernie kell a rossz fogalmát is. Egy csecsemő szellemiségével rendelkező, ártatlan érintetlen értékítélő képességgel rendelkezik. Homályba vesző kérdés dereng bennünk, hogy vajon honnan szerezte ezt a képességét?
Erre odahívja a férjét Ádámot, akit bele manipulál, az öntudatlan nő, hogy egyen ő is. Egyszer csak megnyílnak a szemeik, és felébrednek, önmagukra ébrednek, és meglátják, hogy mezítelenek, és gyorsan körül kötik magukat fügefa levelekkel.
Egyszer csak hajnalban, jön az Istennek álcázott valaki, és keresi őket, hogy vajon merre vagytok? Isten aki ekkor még nem nyilvánul meg fizikai síkon, sétálgat a kertben és hangos szóval hívja őket.
Hol vagytok? (Az a bizonyos édenkert a folyók torkolatánál megtalálható, ma kb 20-30 méter víz borítja)
És akkor mondják: Megláttuk, hogy meztelenek vagyunk, és megfélemlénk, ezért elbujtunk. Úgy látszik, hogy az öntudatra ébredés,egyből félelem megjelenésével is együtt jár automatikusan, hiszen okuk nem volt vagy legalább is nem derül ki, hogy mi lehet a félelem oka?
Ekkor Isten kérdőre vonja őket, hogy ki mondta, hogy meztelenek vagytok? Vagy ettetek a fáról? Mintha nem tudná, hogy eleve azért rakta a kertbe a fát is meg a kígyót is, hogy kizavarhassa őket a kertből.
És akkor szórja az átkot két kézzel: Mert ettetek a fáról, átkozottak legyetek, verejtékkel egyed a te kenyeredet, bogács kórót teremjen a föld, neked pedig megsokasítom vajúdásod fájdalmait, (mintha tudná mi az a vajúdás) A kígyó meg a föld porát egye, átkozott legyen a föld átkozott minden.
Ez a szerető Isten tehát megátkozza mind azt amire nem rég azt mondta, hogy és igen jó az amit teremtett. Minden amit teremtett igen jó.
Az igen jó, amit teremtett, most átok alá került. Ezek szerint mégsem volt igen jó: Kicsit ingoványos az Isten ítéletalkotási képessége, mintha kié szeszélyes lenne.
Megtörtént tehát a bűnbe esés, az ősi, első emberpárnál!
- HajduM blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
178 hozzászólásNyilván ,ha szándékosan ki akarok forgatni valamit akkor nagyon jól kell azt ismernem.
A Hit gyüli mögött az erőt kéne látni, azt ami őt is mozgatja.
A gyűlöletről,minden magasabb rendű gyűlöletéről ,rájöhetnél.
Le kell járatni,jól lehúzni,nehogy már észrevegyék benne az emberek a transzcendenst.
Ehhez még hozzájárul a fél püspöki kar./származásilag is,hovatartozás szerint is ,szabadkőműves páholy,/
szóval így nehéz kihámozni,hogy mi is igaz ,és mi a szándékos félrevezetés a keresztény tanokkal kapcsolatban.
Ugyanazt a dolgot lehet sokféleképpen magyarázni.A szándék a lényeg.
,,Hol vannak a többi könyvek? ''
/ az alexandriai könyvtár az leégett,tényleg./
De,
a Bibliával kapcsolatban szerintem megvannak.
Az Apokrifek is, az Apstoli Szentszék adta ki,nem titkos olvasmány.
A Qumráni tekercsek, ráadásul máshol is még egyszer megtalálták ugyanazokat.
Rengeteg gnosztikus irat,Katharok,Mani,stb.,lehet tájékozódni.
Szóval publikus minden,nincs eldugva,lehazudva.
az sincs eldugva, lehazudva vajon hogy: “Isten országa bennetek van, s körülöttetek. Nem fából és kőből épült házakban. Hasítsd szét a fát és én ott leszek, emeld fel a követ és megtalálsz..”?
vagy akkor miért nem kap elegendő publicitást ez a mondat?
(Csak most kapcsolódtam be, de Németh Sándort Te hitelesnek tartod amúgy?)
Németh Sándort Te hitelesnek tartod amúgy?)
Isten ments,miket gondolsz Te rólam???
/az az ember sötét,gonosz,és visszaél a hatalmával,manipulátor a javából,de őt is irányítják/
Hajdúval beszélgettünk arról,hogy az ő meggyőződését a kereszténységről,
a Hit gyüliben alakították ki,azért olyan amilyen
Kérdezte ,hogy hova tűntek el könyvek,és arra válaszoltam,hogy amit ő keres az mind megvan.
Amit Te idéztél,azt sem sűrűn emlegetik a templomban,de épp tegnap olvastam én is pont ezt
szóval nem titok...
Van egy nagyon jó eligazító könyv,ami helyesen értelmezi Jézus mondásait, /mert abban elég káosz van,
hogy ki hogy értelmezi/
Buji Ferenc Az Elfelejtett Evangélium
Ezt most már ,lassan sűrűbben forgatom,mint a Bibliát
Minden szavad,félelmed,minden amit írsz,a gyülekezetből,szektádból ered.
Ott magyarázták félre a dolgokat,és Te azt akarod rávetíted vetíteni a kereszténységre.
Mindig abból indulsz ki amivel teletömték a fejedet a szektában .
Tudod nagyon jól,hogy hazugság,-mert Te is ostorozod-mégis ezzel érvelsz.
Figyeld Kári hozzászólását.
Nagyon jól megvilágítja ezt a dolgot,félelem és szeretet...
Csak akkor tudod reálisan megismerni itt az igazságot,ha kiürítesz magadból minden korábban tanult,tapasztalt dolgot,és üresen minden előfeltétel,hibás beidegzés nélkül újra beengeded magadba.
Én a helyedben kipróbálnám,és összevetném a kétféle észlelést.
semmi közük nem lenne egymáshoz,pedig ugyanarról a dologról van szó.
az újat tiszta formájában ismernéd meg,a régi pedig terhes mindenféle rárakodott ,félremagyarázott negatív dologtól.
Persze, mert a Jézusi elveket, tanításokat szeretném valami módon, kihámozni, de esélyes, hogy itt lép képbe, hogy pusztán, száraz logikával nem lehet eljutni a tanok letisztításáig.
Ezt a kiürítést hogyan kell csinálni? Mert ha valami nem megy hát az ez!
Nyilván a szektából jön, illetve annak az inverzeként amit már szektán kívül láttam meg benne.
Azért is használok külön jelzőket, hogy Júdeokereszténység, vagy a mai kereszténység, hogy ne keverje össze senki a Jézusi tanokat a mai trágyával, főleg a Hitgyülekezet féle Istentelenséggel!
Azt hiszem ehhez a kiüresítéshez is kell előbb a feltárás, hogy mit akarok magamból kiüresíteni.
Azt hiszem igazad van. És a kártyának is igaza volt.
Abba kell hagynom a kereszténységgel való foglalatoskodást, és rákoncentrálni, a szeretet elérésére, és arra az útra ami afelé visz.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Ezt a kiürítést hogyan kell csinálni?
A Sanyinak egyik nagyon jó módszere
az Isten kereső délutánon csináltuk/ is/
csak úgy tudsz valamit TISZTÁN BEFOGADNI,ha mindent felszámolsz kiürítesz magadbólazzal a dologgal kapcsolatban,amit addig tudtál,hallottál,olvastál róla
tiszta lappal kell indulni,minden előfeltételezés nélkül,mert az elvisz,nem tudod az igazio mivoltját megtapasztalni....
nem olyan ördöngösség ez...
most találkoztál egy csomó új dologgal
ne kapkodj,csak szép nyugodtan,
mert különben káosz alakul ki benned.
-először is magadat is kell szeretned ahhoz,hogy másokat tudj
-Elfogadás-szerintem ez a kulcsszó,
ha elfogadod a dolgot ,embert olyannak amilyen,/nem amit Te elvársz,mert abból nem lesz semmi,csak elkülönülés/,
szóval az Elfogadás után a Befogadás
és akkor már a tiéd,egy veled
Ha magadat szereted akkor azt is ,mindent...
Ez is egy megközelítés,de erre is vannak a Sanyinak gyakorlatai,a szív kinyitása
Nekem az Elfogadás és a Befogadás után magától nyílt ki.
Meg is lepődtem,mikor először fordult elő,hogy mi ez.
Szétáradó nagyon erős boldogságérzés,ami a szívedből indul ki és elárasztja az egész testedet,de még kifelé is hat,van egy bizonyos kisugárzása is /
Csak ne akarj mindent egyszerre.
Szép lassan.
Valóban, Jézus is számtalanszor mondja.
Na de megvalósítani már nem olyan könnyű. Főleg, hogy ehhez előbb tudnom kell, hogy ki vagyok én, aki ne féljek? És mitől ne féljek?
Nagy jó és kívánatos lenne a félelem nélküli állapot, mert minden parancsolat csak úgy lenne teljesíthető, ha nem volna félelem ami akadájoz.
A harcra tudom ráhúzni ezt az elvet. Mert éppen a félelem az, ami a legképzettebb harcost is harcképelenné teszik.
Volt egy Box mecs, ahol Mike Tyson ellenfele kivonult a ringből a mecs megkezdése előtt annyira félt Tyson-tól.
A félelem tehát megközözöttséget jelent? Akadályoz valamiben? Na de egy megkötözött embernek mondani, hogy ne legyél megkötözve?
Hogyan kell azt csinálni? Ne féljek, de hogyan ne féljek?
A gondolatok irányítása lenne a módszer? És hogy a fenébe lehet irányítani a gondolatokat? Főleg az én fénysebességgel cikázó szerte-szét ágazó gondolataimat ? :))))
Gondolatrendőrség? :)) Amelyik nem a szeretetre gondol, azt letartóztatjuk azonnal :DD
Nem tudom, hogyan kell azt csinálni!
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Nem látok összefüggést a kereszténységgel , mármint úgy, hogy ez lenne a félelem kizárólagos oka.
Több vallási terület van, ahol szintén van félelem. Félelem szerintem inkább a hit, meggyőződés hiányából fakad. Itt persze nem Istenbe vetett hitre gondolok, hanem mondjuk arra, lesz majd jobb is a helyzetünk, csak meg kellene találnunk a megfelelő dolgokat.
Ateista családból származom, csak szitok szó volt Isten. Még arról sem hallottam sokáig, hogy majd megbűntett. Inkább azt: na majd jön Apád, és elmondom, meg stb.
Saját családunk tagjai is félelmeikkel küzdenek, vágyaik vannak. E szerint a tőlük telhető legjobbat adják át nekünk. Vannak tévedések, baklövések, mit mondjak, én sem vagyok tökéletes, akkor nem is várhatom el tőlük se.
Érdekes még, hogy a gyermekben sokáig nincs félelem. Még a szakadéknak is vidáman nekiszaladna, ha hagynánk. Talán itt rontjuk el? Nem félelmet kellene kelteni, hanem csak óvatosságra tanitani? Jó,de "rossz" tapasztalat nélkül, hogy értessek meg egy gyerekkel olyat, hogy miért legyen óvatos? Szóval egy dologra jó, hogy van: vigyázok a testemre, mig valahol már megbénit, hiszen sok dolgot kihagyok, mert félek, mi van ha balul sül el. Közben meg, miért félek attól, hogy tévedek? Miből tanuljak, ha nem ebből? hm...
Igen ez is egy érdekes megközelítés, és arra világít rá, hogy bizonyos félelmek hasznosak, hiszen azok által van pl veszélyérzetünk.
De a veszélyérzet az félelem nélkül is lehetne nem? Tudatosítjuk, hogy veszélyes. Mitől félünk? Csak a haláltól, hogy beleesünk a szakadékba, és meghalunk, vagy a gyerekük esik bele, és kiszakad egy részünk emiatt, és itt már szerepe lehet annak a bizonyos morfogenetikus mezőnek is, ami esetleg elő idézi, a családtagjaink féltését bennünk. Egy láthatatlan kötelék.
Teljesen abszurd a félelem.
Félünk attól, hogy meghalunk, miközben nekünk elméletileg az sokkal jobb állapot, mint amiben itt vagyunk! Félünk, hogy jobb helyre kerülünk? Vagy félünk, mert tudjuk, de nemtudatosul, hogy olyan világ van a képzeletünkben, ahova saját gondolataink érzéseink miatt kerülve viszont sokkal rosszabb lenne, mint itt?
Mitől félünk egyáltalán akkor?
Mi a félelem?
Definiáljuk a félelmet!
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
na igen..
autóbalesetem alatt volt bennem egy nagyon nagy nyugalom: minden ott és úgy volt jó, ahogy van/volt. Ott volt a halál. Az sem bántam volna, mégis itt vagyok. Aztán jönnek a hétköznapok, egyre jobban elhalványul az akkori tapasztalás. A nyugalom. A minden rendben van. Helyette inkább: én akarok irányitani mindent, akarok, küzdök.
Morbid, de a kis egóm minduntalan arra kényszeriti Istent, hogy bizonyitson: ha vagy, segits, ha szeretsz, szeress mindig. Mutasd ki vagy Te?
Félelem: fél-elem? Mikor valamitől félek, majd megismerem, rájövök, nem is olyan félelmetes. Lehet azt a részt mutatja meg bennünk, ami még nem a miénk? A másik felünk? Lehet ez is egy mankó?
(bocs, de a hosszú i betűm nem működik, ezért irok i-vel :) )
Valamint, önmagamra is úgy tekintek: jó vagyok, szerethető, stb. Mikor a saját sötét oldalamra tekintek, fáj, ki vagyok, sőt magam előtt is lehazudom. A félelem viszont sokszor a magam előtt lehazudott dolgokat hozza felém tálcán. Szembesit, na ez is bennem van. De ha szembenézek vele, akkor átminősül. Elillan. Lehet, ez is eszköz, hogy megtaláljam az Egységet?
Pedig már éppen Grétsy Lászlóskodni akartam :)))))
Igen, ha a fél-elem az egyik felünk, és a szeretet a másik, akkor ezek végül kioltják, vagy éppen felerősítik egymást. De mi lesz a egyesülésükből? Ha ez egyáltalán lehetséges. És mi lesz ha mindkettő kihuny?
Nem lehet. Valamelyiknek dominálnia és túlélnie kell. Inkább legyen a szeretet.
De miként állítható elő ez a szeretet, és hogyan tüntethető el a félelem?
És hogyan tüntethetőek el, azok a kísérők, akik állandóan, próbálkoznak, hogy félelmeket fogadtassanak el velünk??
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Értem már, mi a bajod a befogadással: a hit gyüliben is így hívták azt az állapotot, amikor az ördögöt befogadva habzott a szájuk. Nekem azért ez gyanús....
Szeretném a saját tapasztalataimat elmondani a befogadással kapcsolatban, megpróbálva a logikát használni hozzá...:)
Talán egyetértesz azzal, hogy az ember mindig az ismeretlentől fél. Ugye, a te életedben sincs olyan dolog, amit totál jól ismersz, teljesen belemerültél már, átengedted magadon és mégis félsz tőle?
Ezért a félelmek feloldásához ez a fajta befogadás, önmagadon átengedés az út. A félelem= az adott dolog hárítása, nem akarod, hogy megtörténjen veled. Ettől csak úgy tudsz megszabadulni, ha csakazértis belemész. Megtapasztalod, megismered, és többé nem kell félned tőle, hisz immár ez a tapasztalás is a részed, befogadtad.
Ez csak akkor segít, ha a folyamat közben tudatos maradsz. Leszel Te, aki átéled pl. a veszteséget, és lesz egy másik Te, aki felülről szenvtelenül figyel: mit érzel, hogyan érzel éppen. Hát ezt nem tudom jobban megfogalmazni.
Valamint az is fontos, hogy teljesen végigvidd a folyamatot, ne szállj ki belőle félúton, mert lehet, hogy az csak még nagyobb félelmet generál benned a későbbiekben. Tehát addig maradj benne abban az érzésben, amitől félsz, amíg teljesen kifuttatod, mondhatni amíg nyugodt ürességet nem érzel.
Amúgy azt tanultam, hogy 7 fajta félelem gátolhatja a szabadságunkat:
- Istentől való félelem
-élettől való félelem
-fizikai fájdalomtól való félelem
-félelem a veszteségtől
-bánattól
-megsemmisüléstől (ez semmiképpen nem a lélek félelme, hisz ő tudja, hogy nem semmisül meg soha, az egó viszont joggal fél a megsemmisüléstől min. a halál eljövetelével)
-haragtól
Én nem vagyok biztos benne, hogy a félelem ellentéte a szeretet, de ezt még nem gondoltam végig teljesen, lehet tévedek. Nekem most inkább az jutott eszembe, hogy a félelem ellenpólusa a felszabadultság, a teljes szabadság érzése.
Szerintem csak ott hat a félelem, ahol még nem vagyunk Egységben. Ha valamit végre élek, nem csak elvként fogom fel, akkor jöhet bárki, nem tud kimozditani. Lehet, hogy megpróbálja, de nem fektett bele energiát, mivel látja, ez oké bennem és keres más alanyt erre.
Félelem eltüntetése: megtalálni az okát: nos nekem igy szokott jönni: mi az ami feszit, ami majd szét vett? Mitől félek? Ilyenek szoktak lenni: megbánt (na jó vicc, bántás=megpofoz? Nem . Megöl? nem. mi lesz, ha nyitom magam felé? Semmi, sőt, lehet meglátom, mégcsak nem is akart bántani. Sőt, általában ez szokott a végén lenni.
Vagy amitől félek: ha nem lesz pénzem. Sokszor kiakadok még ezen. Pedig valahogy mindig úgy alakult az életem, hogy elsimult minden gondom, ráadásul úgy, hogy az a lehetőség még fel sem merült bennem. Mi történik ilyenkor? Elfogadom az életem úgy, ahogy van? Nem. Vállalom a felelősséget az életem alakulásáért? Nem. Sőt, minden, és mindenki hibás, csak én nem.
Szóval, valahogy lehet úgy kellene megszüntetnem, hogy nem foglalkozom vele, csak megnézem, mi lehet, ha végre abbahagyom a makacskodásom. Meg az énhatáraim minduntalan védelmét.
Kocsmában dolgoztam kb.: 16 évesen. A főnököm közölte, minden cigányt kitilt, nem ad fizetést, ha kiszolgálom őket. Na mondom szép, és ki fogja ezeket elmondani nekik? Erre ő, majd Te. Jelzem a főnököm, kb.: háromszor nagyobb férfi volt, mint én, és engem lökött ki céltáblának:
jött is az első. Én mondom, nem adhatok semmit. Nem mondtam ki miért, de hát nyilvánvaló volt. Erre a cigány ember előkapott egy 20 cm-is kést: a torkodat elvágom. Én kijöttem a pult mögül, rendben van, ölj meg egy fröccsért. Meglepődött, azt mondta, még nem látott ilyen bátor magyart, kislánynak álcázva. Leengedte a kést, és kiment. Ezután gondolkodtam, mi volt ez? Mi történt? Hülye vagyok? Le is szúrhatott volna. Mi volt az, ami miatt igy döntöttem? Fogalmam nincs. Csak alakult, ahogy alakult. Ha beparáztam volna, vagy kiabálok, lehet elfajult volna, lehet akkor meghalok. Ahogy visszanézek, akkoriban sok ilyen esetem volt. Apu, mikor ivott, Bátyám is, mikor bekattant, a szeretőm is, jöttek késsel felém, most meghalok. Mindet igy zártam le. Oké, akkor most ölj meg. Nem tették egyszer sem. Sok barátom akkoriban öngyilkos lett. Én is próbáltam egyszer, még a balesetem előtt. Fura, ez még igy talán nem is esett le. Na ennek utána nézek, mi lehetet, miért jön ez most fel? Lehet számvetés, 32 évesen? Jaj :D.
hogy ott hat a félelem, ahol még/már nem vagyunk Egységben. És ezzel vissza is kapcsolhatunk az indító témához: mit is tett az első ember pár? Kiszakadt az Egységből és elkezdett félni. Öntudatra ébredt, és ezzel el is érkeztünk az ego-hoz vagyis, hogy az ego a tudat félelmet ismerő része.
Milyen bölcs vagy Te Klári,
de ugyanezt az isteni egység/emberpár hasonlat/
vonatkoztathatom magamra is,hogy a belső Önvalómmal, Isteni mivoltommal veszítettem el az egységet.
Ha így nézem a dolgot,akkor ez a fenti /emberpáros/ sztori leképeződése rám nézve.
Szerintem ez lenne az aktualitása a dolognak,nem pedig az ,hogy hogy volt ,mint volt.
A mondanivalóját kéne észrevenni,és azt magamra vonatkoztatni.
És ha értem a szimbolikát,olyan mindegy ,hogy volt mint volt.
Tanultam belőle,és ez a lényeg.
Szerintem a félelem az ego tömény játéka, leggyakrabban nincs is alapja.
Ha visszagondolok a személyes félelmeimre, és kicsit megkapirgálom a felszínt, akkor a mai napig is leginkább az önsajnálatot érzem előbukkanni.
Te biztosan ismered az érzést - ha máshonnét nem, a tanítványaidon keresztül - amikor a harc előtt, a várakozás jóleső izgalma mellett fel-felbukkan a félelem is.
Ilyenkor nem a fizikai megsemmisüléstől, fájdalomtól tart az ember, hanem magától az esetleges vereség megalázó tudatától. Mit szólnának a többiek, stb.
A magabiztosság növekedésével nálam ez a típusú félelem megszűnt.
Gondoltam de jó nekem... Ezt akkor úgy magyaráztam magamnak, hogy Hűdebátorkeménygyerekvagyok...
Aztán megjelentek helyette a félelmek az életem más területein.
Ahogy pakolta az élet a terheit, kezdtem úgy érezni, hogy bár magamért már semmitől nem félek, másokért azért igen, de ez nem is félelem, hanem féltés, és hogy az nem baj, mert milyen nemes dolog, meg ilyenek...
És nemrég ezekbe is belegondoltam és rájöttem, hogy mindegy, kit vagy mit féltek, a végén mindig magamhoz jutok. Magamat sajnálom már előre az elvesztéséért, mert az nekem okoz majd valamikor fájdalmat, keserűséget, vagy más egyéb rossz érzetet.
Tehát nálam önsajnálat, ego!
A dogmatikus hívő pokoltól való félelme talán szintén önsajnálat, hiszen a halál utáni létét félti, már előre sajnálja magát, hogy odalenn kell sínylődnie, míg a többi lazul odafenn..
A szeretetről pedig azt gondolom, az mindenkiben egyformán ott van és a mennyisége is azonos. A kérdés, hogy mekkora rajta a teher, ami nem engedi kibontakozni.
Nem igényel sziszifuszi munkát a kövek lepakolása, mert elkopnak maguktól, ha az ember eljut odáig, hogy felismerje és igényelje magában. Ez pedig mindenkinél elérkezik, ha itt van az ideje.
Szerintem...
Érdekes dolog ez az önsajnálat.
A politikához tudnám hasonlítani, amikor rendszerváltásról beszélnek, ami valójában csak egyféleképpen tud megvalósulni, ha az adott rendszert elpusztítjuk és azonnal egy másikat állítunk a helyére. Háború, forradalom puccs ilyesmi.
Ami itt is történt, Magyarországon, rendszernemváltás, hanem egy rendszer átalakulás folyik most is.
Ha ezt a koncepciót az önsajnálatra vetítem, akkor azt látom, hogy oké, nem sajnálom magamat mostantól. Na de semmit nem tudok a helyébe rakni hirtelen.
Habár, egy vallási fórumon, azon tanakodott, az egyik kisokos, hogy amikor Isten megteremtette a világosságot, vajon mennyi ideig tartott azt szétválasztani a sötétségtől :DDDDDDDDDDDDD
Ilyen hülye kérdéssel nem is találkoztam még, de ide illik éppen, hogy ha a fény felgyúl, a sötétség azonnal eltűnik.
Tehát rosszul közelítem meg ha a sötétséget akarom megszüntetni, hiszen sötétben tapogatózok.
Egyszerűen, meg kell világítani a sötét részeket.
Csak kilyukadtam a feltárásnál megint.
Attól félek, hogy elveszítem magam? ez így paradox. Vagy nem én félek, vagy nem magamat veszítem el?
Hogyan tudnánk az okokat megvilágítani?
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Érdekes gondolat a politikára vetíteni az önsajnálatot, de akár mondhatjuk azt is, hogy a választáson részt vevők több, mint 80 százaléka felismerte, hogy mit műveltek velünk az utóbbi nyolc évben.
Ez a felismerés hozta, hogy ha még nem is véglegesen, de kipakolták őket a parlamentből, és ha ez nem is hozhat azonnali javulást, arra mindenképpen jó lesz, hogy a jövőben visszafogja a lopós kezeket.
Az egyén szintjén szerintem ugyanilyen fontos a felismerés. Az ember általában attól fél, amit nem ismer.
Ha látom, hogy az a valami nem egy nagy, tüzet okádó sötét szörny, hanem csak egy fekete gőzmozdony, akkor már nem félek tőle, és igyekszem kikerülni az útjából.
Találkozhatok vele, ha arra visz az utam, de már nem hozza rám a frászt, hiszen csak egy mozdony...
Nem magamat veszítem el, hanem a ragaszkodásom tárgyát, és ez ad okot az önsajnálatra, mert az nekem rossz, úgy hiszem. Elengedés...
Az okokat is a felismerés fénye világíthatja meg, de nem úgy, mint amikor a sötét szobában felkapcsoljuk a villanyt, inkább, mintha egy sötét barlangból indulnánk valami nagyon halványan derengő fényforrás felé...
Lehet, vannak akiknél sokkal gyorsabban jönnek ezek a dolgok, némelyikük diliházban végzi a sokktól...
minden félelem az ego játéka, az ego fél a megsemmisüléstől. Az ego halálfélelme ez, hogy megsemmisül. A semmi nagyon ijesztő az egó számára. A képzelt én számára. Mert az én úgy gondolja, hogy az nem más, mint a halál. És mivel annyira megrögzötten a saját énképünknek hisszük magunkat, ez az énkép nagyon megijed, ha az énnek nincs képe. Ez a "nem létezés"-től való óriási félelem. A dolog iróniája az, hogy a valódi létezésbe a "nem-létezés" kapuján vezet az út. Saját külön nem-létezésünk kapuján, vagyis ez a visszatérés az Egységbe.
Hát igen, ez a vicc az egészbe, hogy valami olyantól félek, vagy hogyis mondjam, alakult ki félelem bennem, ami a legkívánatosabb lenne a számomra.
Tehát ha a tudásommal, tehát az értelmemmel felfogtam azt, hogy az nekem amitől a félelem vissza akart tartani az jó, akkor mégis mi az az ok, amiért itt akarok maradni?
Illetve nem is én akarok itt maradni, de arra gondolok, hogy vannak itt hozzátartozóim, akiktől elszakadnék, ha elmennék innen. Aztán van egy csomó dolog, ami éppen nem volt szabályos az életemben, nevezzük ezt most bűnnek, azokat is cipelemmagammal.
Tehát nem okozna gondot a távozás, ha nem ragaszkodnék az itt maradottakhoz, és ha a bűnökkel kapcsolatos felelősséget, le tudnám tenni, még itt.
Tehát elengedés, azokkal a dolgokkal szemben, amikhez ragaszkodok,
és a bűnökkel mi a helyzet? Illetve a felelősséggel? Azt hogyan lehet lerakni?
Tehát ne ragaszkodjak a családomhoz? A dolgaimhoz? Semmihez? Mert azok kötnek a testhez, és választanak el az istentől való egységtől!
Még is a családhoz való ragaszkodás, egyfajta erkölcsi kötelék, mert milyen ember az aki nem törődik a családjával mondják, de ez meg mások véleménye. Miközben azt gondolom, hogy engem nemigen érdekel mások véleménye, rejtve azért még is csak foglalkoztat...
Nagyon bonyolult dolog ez, de már kezd derengeni, ha még írtok okosakat :)) ki is hámozok belőle valami értelmeset estére :DDD
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
MÁRMINT, HOGY: "és a bűnökkel mi a helyzet? Illetve a felelősséggel? Azt hogyan lehet lerakni?"
Nekem is sokáig ez volt a legnagyobb rágógumim, a bűn és bűnhődés klasszikus esete, nameg a karma és kegyelem és a felelősség ellentmondásnak tűnő gondolatai.
kb. a következők világítottak erre rá:
"Ősi bölcsesség, hogy "csak az nyomaszt, amit elfojtunk". A konfrontációt megelőzően éppen a bűnről való tudattalan tudás okoz szorongást. Ha sikerül meglátnunk bűnünket, ez az egész nyomás megszűnik, az a nyomás, amelyet olyasmi okozott, amiről állítólag egyáltalán nem volt tudomásunk.
Ami tudatos, annak nem lehetnek negatív hatásai. A bűnnel való konfrontáció a terápiában abszolút értékítéletmentesen történik meg, egyszerűen a valóság megpillantása, s a páciens a látványt, mint múltjának egy darabját tudatosan integrálja. Ha az ember addig tökéletesen elfojtott árnyékát lépésről lépésre tudatába integrálja, egyre teljesebb, egészebb, egészségesebb lesz. Amikor konfrontálódunk bűnünkkel, nem újabb terhet veszünk magunkra, hanem megszabadulunk egy tehertől. Ha a konfrontáció gyakran kellemetlen is, utána mindenki szokatlanul szabadnak, megkönnyebbültnek érzi magát. Amikor a bűnnel foglalkozunk, kerülnünk kell minden szélsőséget. A bűn elfojtása, másokra való kivetítése beteggé tesz bennünket, mert eltávolít a valóságtól - de ugyanolyan egészségtelen, ha túlterheljük magunkat bűnnel és önváddal, mert előbb-utóbb összeroppanunk súlyuk alatt. El kell fogadnunk, hogy emberlétünkből eredően bűnösök vagyunk, s ez az ára tanulásunknak. Hibák nélkül nincsen fejlődés. Ezért nincsen olyan ember, aki korábban ne követett volna el bűnt. Csak az érheti el a fényt, aki átmegy a sötétségen. Nincsen olyan ember, aki még soha nem égette meg magát, és mégis kerüli a tüzet.
Az egyházi tradíció meglehetősen kiegyensúlyozott viszonyban van a bűn kérdésével. Először is tudatosítja a hívőben, hogy mint ember bűnös, tehát bűn terheli, majd a feloldozással mentesíti őt ettől a tehertől.
Vannak, akik azt vetik ellenünk, hogy a kegyelem elve ellentétben áll a karma kemény törvényével, amely szerint minden bűnnek megvan a maga következménye. A karma és kegyelem közötti ellentmondás látszólagos; mint minden más polaritás, e kettő is középen egyesül, s a valóságban kölcsönösen feltételezik egymást. Kegyelemben csak az részesülhet, aki kéri. Aki kéri a kegyelmet, az elismeri bűnösségét. A karma törvénye gondoskodik róla, hogy egyszer minden ember eljusson hibái, bűnei felismeréséhez. Így a kegyelem csak a karmán keresztül lehet hatékony. A karma célja az emberi belátás, aki ezt elérte, az megérett a kegyelemre."
(Thorwald Dethlefsen)
Ez jó írás. Nagyon jó.
Ebben az olvasatban az egyházi bűnvallás, tehát a gyónás intézménye is akár szolgálhatja azt a jó célt, hogy a bűnt egyáltalán tudatosítja az emberben, és a kimondásával elismeri, tehát elfogadja a bűnösség tényét. A szóval kimondott átadással Jézusra, mint bűnbakra terheli a hívő, tehát maga leteszi, de egyben lelkiismeretfurdalása lesz, mert egy egyébként teljesen tiszta bűntelenre testálta saját szennyét, és annak következményeit.
Vagyis a bűnfelismerés, elfogadás, letétel körforgása nem szűnik meg mindaddig, amíg egy ártatlanra kell azt testálni.
Így végül is az egyházi liturgia folyamatosan bűntudatban tartja a híveit, akik aztán megteremtik maguknak a különféle félelmeiket, rosszabb esetben materializálják is.
Vagyis kikötöttünk megint a júdeokrisztiánizmus csapdájánál, amely tanaival csapdába ejti a híveit.
Nagyon durva megállapítást teszek: A megváltás ígérete így tartja bűneiben az embert a Júdeokeresztény liturgia szerint. Hiszen azért testáljuk egy ártatlanra, hogy magunk megtisztuljunk, és ennek nagy élvezkedve, márminthogy egy ártatlant leterheltünk a saját terheinkkel hangot adunk, és egyházi ceremóniák keretében gyalázzuk tovább a megváltót, örülve saját mocskosságunknak,( ahelyett, hogy szépen bevonulnánk a legbelső szobánkba, és ezt csendben személyesen lerendeznénk Istennel), ami majd újabb bűnösség, nevezetesen az igazságtalanság jogos érzését indikálja bennünk.
A megváltás így a cikk eredeti gondolatmenete szerint lehet, hogy tényleg nem történik meg és ez a liturgia nem valósulhat meg ebben a formában, hiszen nem ad végső megoldást a problémára
Fel lehet-e oldani ezt a problémát?
Mert ezen logika alapján, az egyház csak részben képes kezelni a bűnösség kérdéskörét.
--------------------------------------
A többi gondolat nagyon jó, még elolvasom párszor, hogy sikerüljön felfogni is :))
Ha van mégy ilyen írásod esetleg, akkor ne fogd vissza magad... :)) És másold be...
köszi.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Miki ,a gyónással nem Jézusra testálod a bűnt.
Meggyónod a bűnöd,a pap kiró rád a fene tudja hány imát ezt azt,amivel megtisztulsz a bűnödtől,és
feloldoz./ő oldoz fel, azért felszentelt,hogy ezt megtehesse./
Nem Jézusra testáljuk a hétköznapi vétkeinket,tévedéseinket,esetleges bűnünket.
Jézus nem ettől vált meg,hanem az eredendő bűn ellenére/hogy kiszakadt az ember az isteni egységből/
ennek ellenére,te mégis üdvözülhetsz,tehát nem kell igazán meghalnod,mert az üdvözülés ugye örök élet.
Tehát az eredendő bűnre vonatkozik ez,nem a kis piszlicsáré földi,hétköznapi bűnökre.
Annyi mindent szeretnél még tanulni.
Ismerkedj egy kicsit a Teológiával,meg a nagy keresztény gondolkodók műveivel /Szent Ágoston, Aquinói Szent Tamás,Eckhart Mester... /vagy csak egyszerűen vallásfilozófia/
Rakd valahogy helyre ezt a dolgot magadban,amit ez a szekta nagyon elrontott.
Azt mondtad,hogy nem fogsz már a kereszténységgel foglalkozni.
Előtte szerintem ki kéne tisztázni a dolgokat,és akkor nyugodtan elengedheted.
Ha ez így marad,akkor soha nem tudod letenni.
Amit megint most írtál ,láttam magam előtt a Németh Sándort,ahogy ordít a gyűlölettől a Vidám vasárnapon.
Ezt a Hit gyülis hazugságokat ,gyűlölködéseket helyre kéne tenni magadban.
Emlékezz vissza milyen gyermekkori élményeid is voltak ott.
Csodálkozol,ha ez maradt meg belőled a kereszténységből ?
/Pontosan ez a céljuk./
Én nem védem a kereszténységet,de tárgyilagosan kéne beszélni róla,nem Hit gyülisen.
Sajnos csak hitgyülisen tudok róla beszélni.
Aquinói szent Tamást többen ajánlották már, keresek a művei közül, Eckhart Mestertől van is egy-két könyvem.
Végül is az egész írással az volt a célom, hogy a félelem, bűn, bűnhődés kérdéskörét járjam át rendesen. Lehet, hogy nem szükséges tovább írnom ezt a cikksorozatot, mert a célt elértem, tárgyilagosan a kereszténységről meg úgy se tudnék írni, meg nem is akarok. Nem kereszténység propagandád akarok csinálni.
Annak mindenképpen örülök, hogy végül is egy nagyon kellemes és sok tudást felhalmozó beszélgetés alakult ki. Ez aztán igazán az előző inverze :)))
Még is csak érdemes volt feszegetnem ezt a témát újból.
Pontosan megint igazat kell adnom abban, hogy át kell járnom a kereszténység témáját, hogy valódi rálátásom legyen. Sajnos csak a szektás élményeimből tudok táplálkozni valóban.
Azt hiszem ha már nem lesznek fehér foltok a téma szövetén, magától elfog halni belőlem a témával való foglalatosság szándéka.
A mai nap nagyon sokat fejlődött a rálátásom a témára, mármint a bűn körüli mizériára...
Mindenképpen hasznos volt, még ha mással sem foglalkoztam egész nap csak ezzel.
Ha a bűn körül minden tisztázódik, elő fognak kerülni a tiszta tanítások, anélkül, hogy különösebben erőltetnem kéne.
Az akadályok elgördülnek az Istennel való kapcsolatom elmélyülése elől :))
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
az volt a célom, hogy a félelem, bűn, bűnhődés kérdéskörét járjam át rendesen.
ez nagyon jó téma,önismereti szempontból is
önmagában is körüljárható
akár ki is hagyhatjuk belőle Istent
amikor itt bűnről beszélünk,többször eszembe jutott,amikor a halál bizonyos fázisában lepereg az a film,összesűrítve benne minden tettünk,és a lélek újra átéli ,még azt is amit másoknak okozott
hát szerintem ez az Utolsó Ítélet,nem az égi bíróság,meg Isten, irgum ,burgúm bűnös vagy,
hanem a lélek ítéli meg magát ,az elmúlt élet tapasztalatai alapján
én nem vetítenék ki semmit,se Istenre ,se Jézusra
Semmiféle külső dolog nem nem ítél,büntet,
kizárólag csak én magam büntetem magamat
Ha félek,az is az én hibám
mert bizonytalan vagyok,és sorolhatnám
A bűnhődést is én osztom saját magamra,mert vezekelni karok
Ne fogjunk már mindent Istenre...
Ha félek az is az én bajom
Ha rendbe lennék magammal,nem lenne mitől félnem.
Én igazából nem ismerem a gyónás rendszerét, de a bűnvallás, minden felekezetnél intézményesített eljárás.
Ha te leteszed a bűnt, azt valakinek fel kell venni. A hétköznapi piszlicsáré kis szarok miatt is. Nincs kivétel.
Hogy a Katolicizmus a felszentelt papjainak jogot ad arra, hogy eliminálják a bűnt képletesen, az legalább akkora valós jog, mint megerőszakolni a ministráns kisfiúkat. Ez a ponton még gyilkos szándékaim is előjönnek.
Természetesen mivel maga az egyházi intézmény illegális Jézus szempontjából, nem lehet joga a papoknak semmire. Főleg nem feloldozni,meg levenni bűnöket. Azt csak egy szintén bazári látványosság.
Amiért a kommunista rendszerben is egyben hagyták a Katolikus egyházat, annak az egyetlen oka az lehetett, hogy a gyónás intézményének köszönhetően, kiváló információ forrás volt az ávó meg utód szervezetei számára. Tudjuk, hogy az összes katolikus vezető Paskaitól kezdve beszervezett ügynök volt. Nem is élhette volna túl másképp a kommunizmust sem az egyház, sem a vezetői. És igen itt kell megemlíteni azt a rengeteg papot, akit az ávó halálra kínzott, akik ennek nem akartak eleget tenni.
Na politikai részleg lezárva...
Szóval a bűnvallás menete úgy zárul, hogy Jézus átveszi azokat a bűnöket, és a hívő ezért hála imát mond.
A katolicizmus, (mint Istennek önjelölt földi intézménye, a pápa földi helytartó) engedi meg magának azt az arcátlanságot, és hazugságot, hogy ő jogosult és képes a bűnöket levenni hatástalanítani, és megbocsátani, Isten nevében.
Ez nem igaz. Nem akarom a fél bibliát beidézni ami ezt világosan és egyértelműen kijelenti.
Pontosan a bűnöktől való megtisztulás, automatikusan az Isteni közösség erősödését, a teljes bűntelenség, abszolút közösséget, megvilágosultságot jelent.
Ezt még a szektákban sem hazudják el. Ott mást hazudnak. Ilyen szempontból ki lehet jelenteni, hogy a Katolikus egyház, és minden származéka szekta, a Jézusi tanok értelmében, és mint ilyennek nincs hatásköre a bűnöket kezelni, azt kizárólag az ember és Isten közötti személyes kommunikáció valósíthatja meg.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Kedves Hajdú M !
Kedves vagy nekem , mert Isten téged is nagyon szeret .
Megnyugtatlak , nem kell bemenned a paphoz gyónni ahhoz , hogy Jézus
által, a neked is elküldött Szt Lélek egyszer megvilágosíthasson és megtísztíthasson .
Felejtsd el a papokat , ha ez neked ennyire gáz .
Az intézményrendszert teljesen felszámolták a kommunista és a nyilas időkben .
Be akarták fejezni azt , amit az 1848-as francia forradalomban elkezdtek ...
teljesen istenteleníteni a világot ..( .Emberi jelszavak , ember által megvalósítva ...
ezt mi mind élhettük és láthattuk mint " csodát " ! )
..az adott intézményrendszerek elpusztításával és minden " másként gondolkodó "
ember elpusztításával gondolták véghez vinni .
( az Osztrák -Magyar Monarchia az utolsó katolikus és keresztény " tömb az akkori Eu-ban )
Ez is történelmi tény , mint az is , hogy össz - vissz három szerzetesrendenek
hagyták meg egy - két iskoláját a csonka Magyarországon
épp úgy , mint a leszakított országrészeken .
A piaristáknak , a ferenceseknek és a bencéseknek . A világi felekezeteket
is mutatóba meghagyták , csak azért , hogy a nyugat felé bizonyítani tudják ,
hogy vallásszabadság van ezekben , az egyébként diktatórikus országokban .
( De ki vagy te , hogy azokat a papokat megítéld ,
akiknek végig kellet csinálni " engedélyezett formában " azokat az éveket ? ! )
Igen , betették a besúgóikat mindenhová .
Egyetlen eggyel nem számoltak ; Istennel . Ez meg nekik gáz .
Ma már nem illegális az egyház intézménye , mert vallászabadság van .
A pedofilia feltárásával is példát akar adni az embereknek az egyház , hogy
ők is tegyék meg a saját környezetükben .
Ezen túl , pont a papok évében indítványozta ezt a pápa , pont a papok tisztaságáért és
a papi hivatás szentségéért !, amiért sokan , sokat imádkozunk .
Az az ember , aki a papi hivatást kapja , ugyanúgy bejárja a szentség
útját , mint mi midannyian a saját hívatásunkban . Ő is ember ...
szolgálja Istent , nem ő az Isten , ahogyan ezt a kommúnisták ,
a lényeget nem értve , beállították a maguk bugyuta módján .
Azt hitték , hogy ők majd uralhatják az ember lelkét stb. azzal ,hogy
megsemmísítik az egyházat és mindent ami ehhez köthető .
A személlyel maga Isten rendelkezik és senki más .
Ez is nekik gáz .
A megtisztulás pap nélkül is végbemehet az emberben .
Isten Mindenhatóságában képes az embert úgy irányítani , hogy az
szembesülsüljön önmagával , s azzal miben vétkezett Teremtője ellen .
Amikor pedig Isten a maga toitokzatos módján mondja ,hogy menj és gyónd meg mindezt ,
akkor már nem a pap személyét nézed , hanem azt AKI odaküldött .
Akkor már közeledsz a magad életszentségéhez ...s nem a másik érdekel ...
...akkorra már a kegyelem fényében engedelmes gyermekévé szelídített az ÚR .
A bibliával óvatos lennék , a te helyedben .
Isten Országának Intézménnyé válása , Isten Örök Tervében " lehet " , hogy
benne van . Hiszen az Ő Üdvösségének Történetéről van szó ...nem másról .
Ebbe pedig minden és mindenki beletartozik egy örök isteni misztérium szerint .
Bele kell nyugodj abba ; az ember csak eszköze lehet Istennek .
Minden ember Isten titokzatos testének építője , akárhol is van és akármit is tesz .
"""" Nem a félelem lelkét kaptátok , hanem a fiúság lelkét """""
úá
A katolikus intézményrendszert amennyire ismerem, az sem tetszik. Nyilván nincs rálátásom az egészére, ami a médiából jön az pedig java részt nem igaz. De azért nem zörög a haraszt...
Ceizel Endre egy interjúban (nem rég láttam) kijelenti, hogy az Amerikai katolikus papság 40%-a bizonyíthatóan homoszexuális (nyilván a világ más részein sem jobb a helyzet). Ezt sem kell persze elfogadni, mert a börtönlakókról is el lehet ezt mondani, miközben tudjuk, hogy kényszerhelyzetben, kényszermegoldások vannak az ember az ösztönei ellen pedig nem igen tud kapálózni.
De.
Az, hogy homoszexuális házasságokat celebrálnak, cölibátust fogadnak, tele aggatják a szentjeikkel az templomaikat és tanításaikat, a Mária kultuszukkal stb... teljesen elterelik a figyelmet a központi figuráról, tudniillik Jézusról, még ha látszólag megteszi ez a rend az ember figyelmének a szellem felé irányítást is.
Abban igazat kell adnom, és egyben revideálom újfent az álláspontomat ami nyilván nem is az enyém, hanem valahonnan felszedtem.
Nem tudhatom, hogy valójában mi történt az egyházzal a kommunista éra alatt.
Nincs jogom ítélkezni, csak furcsa volt nem rég egy beszélgetés, Paskai Bíboros, és egy Talmudista rabbi között, amit az m1 sugárzott nem rég, és Paskai folyamatosan alátámasztotta a cion-talmud tanítását, ami minimum vérlázító.
Ebben sem ítélkezhetek, hiszen nem tudhatom, hogy milyen mágia megy a háttérben, amiért Paskai hajlandó ehhez asszisztálni, de nem csak Paskai, hanem az egész Katolikus egyház. Csak egy apró érdekesség, hogy a misék alkalmával a celebráló papokon püspökökön és magán a pápán is kipa, (sabesz dekli, ha így jobban ismeri valaki) van, ami egyértelműen jelzi az egyház kötődésének irányát.
Nyilván ez is jól van így, hiszen semmi nincs véletlenül, az egyház sem alapult véletlenül, de azt nyilván tudjuk, hogy Jézushoz aligha van köze az egyháznak, legalább is ennek amit ma egyháznak nevezünk.
Buddhizmusnak, a Toizmusnak, vagy éppen Markionnak, Mani-nak vagy a Gnosztikusoknak több közük van Jézus valódi egyházához, mint ennek.
Az kétségtelen tény, hogy ez az egyház is számtalan nagy gondolkodóval áldotta meg az emberiséget, és nagyon sok hasznos munkát végez a háttérben, csak sajnos közben a romboló munkát is elvégzi, jóságnak mutatva.
Összességében, nem szimpatizálok a katolicizmussal, és azon a véleményen vagyok, hogy bár sok nagyon rendes tisztességes tagja lehet, de ezeknek nem szabadna asszisztálni ehhez a sok mocsokhoz, amit a katolicizmus elvégzett az elmúlt évezredben.
Az önkényuralmi jelképek is be vannak tiltva. A svasztika (horogkereszt) hiába 5 ezer éves szimbólum, és a teremtést a szellemi felemelkedést szimbolizálja (eredeti képen több kiegészítő figurával együtt), nem használjuk, mert valaki bemocskolta. És amíg nem tudjuk a szennyt letisztítani róla, addig csak Hitler jut róla eszébe mindenkinek, és a vele együtt kondicionált népírtások, még akkor is ha esetleg nem igazak ezek a történések, úgy ahogyan azt elénk teszik.
Tehát rossz múltú dologhoz nem asszisztálunk, mert a régi jelkép új értelmet kapott a bemocskolója által.
Ez a probléma fennáll egyébként a Dávid csillaggal is, de azt most hagyjuk.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Pontosan tudom, hogy az ember eszköze Istennek, és ha lehámozom magamról a trágyát, amit hagytam, hogy a szekta rám hányjon, a menetét is ismerem pontosan, az Istennel való kapcsolatfelvételnek.
A bajom az, és ez lehet az oka, hogy még ennyi év után mindig foglalkozok ezzel a kérdéssel, hogy aztán nem tudom,hogyan tovább, mert erről már nem szólt a fáma, pedig életem legnagyobb vágya, hogy kapcsolatom legyen Istennel, és lehet, hogy meg is volt, csak nem vettem észre és letértem az útról.
Nem baj. Majd most vissza térek, csak kissé más felfogásban, a világ dolgaira való nagyobb rálátással, bár így is igen hiányos ismeretekkel.
Olyan még nem volt, hogy sehogy se legyen...
Ha Isten akar valamit úgy sem rugdalózhatok ellene
Olvasok, figyelek, tapasztalok, fejlődök, hibázok, hibákat helyreállítok...
Nem tudok egyebet tenni pillanatnyilag.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----