Akkor most hogy? | Önmegvalósítás.hu

Akkor most hogy?

Elöljáróban annyit,hogy a szerelem bevonzásával 2012 március elején ismerkedtem meg,s kezdtem is alkalmazni az innen onnan összeszedett dolgokat,gondolatokat.

2012 április 09.
Egy hétfői munkanap.Minden a szokásos mederben....változásra nem is igen számítottam,egész addig,míg egy hirtelen ötlettől vezérelve a mobilomról be nem léptem a már majdnem 3 hónapja meg nem látogatott játékomba.
Egy kép fogadott,egy fess,számomra azonnal szimpatikus férfiről,aki engem barátnak jelölt,gondoltam nem veszítek vele semmit,így visszajelöltem.Pár percen belül már levelet írt nekem,s majd egész éjszaka leveleztünk.Másnap egy másik közösségi oldalon folytattuk,s este már telefonon hívott.Akkor már sokat tudtam róla,s ő is rólam.Elmondta,hogy vannak gyerekei,elvált,s majdnem 13 éve egyedül él,külföldön 25 éves, párt keres magának,itthonról. Én elmondtam neki,hogy nemrég váltam,van 4 gyerekem,s szívesen barátkozom vele.Attól a naptól fogva nem telt el úgy este,hogy ne hívott volna fel,volt,hogy 2-3 órán keresztül beszélgettünk. Elmondta,hogy nemsokára jön haza,meg szeretne látogatni minket.Én nagyon boldog voltam,azt hittem Ő lesz az/most így utólag nagyot tévedtem/Megérezte?Nem tudom,de mindig azt mondta,amit hallani akartam...sokszor már úgy éreztem,össze vagyunk kötve egy láthatatlan szállal,hogy minket egymásnak teremtettek,sokszor elkezdett dobogni a szívem,olyankor úgy éreztem,mintha rám gondolt volna,melegség járt át.

Ahogy teltek-múltak a napok az érzés egyre erősödött,s egyre inkább úgy éreztem,Igen Ő az,Ő az,akire vártam,akit elképzeltem magamnak,akivel egymásnak teremtettek,s ő is ezt mondta nekem,hogy úgy érzi,ezt a sors akarta így..../neki nem beszéltem a vonzásról/
Minden csodálatos volt....egészen addig,míg egy este azt nem vettem észre,hogy nincs,megszűnt,tiltott,kétségbe estem,s rácsörögtem,holott azelőtt soha nem hívtam.Visszahívott azonnal,s elmondta,hogy nem engem törölt,hanem megszüntette a fiókot,mivel a volt barátnője nem hagyja békén,s nem akar nekem kellemetlenséget okozni.Másnap visszacsinálta a fiókot,azért,hogy nekem ne legyen rossz érzésem.A barátnőm nagyon haragudott rá,ezért írt neki egy levelet,hogy ő nem is az,akinek mondja magát..hasonlók.

2012 május 3.
Autóba ült,s majd 1900 km-t vezetett,hogy eljöjjön hozzám,meg a családhoz,többek között a barátnőmhöz,hogy elhiggye,ő,igenis ő,s eljött hozzám,na meg úgy illik,mondta ő.Ilyen nincs,csak a mesében,gondoltam,de mikor ott állt előttem,az maga volt a megtestesült álom.Nálam töltött egy estét,s másnap indult is vissza,gondoltam elkísérem,mivel még ment a rokonaihoz előtte.Út közben mondta,hogy még egy éjszakát maradni tudna.Egy csodálatosan romantikus estét töltöttünk el együtt.Másnap elváltak útjaink.Onnantól fogva már nem csak este hívott,hanem volt,hogy szinte egész nap fogtam a telefont,már sokszor forró volt.A lányom még nevette is,mert fél kézzel csináltam mindent,de nem számított.
Úgy tűnt,mindketten egyet akarunk.
Meghívott magához külföldre.Elküldte az utazáshoz szükséges pénzt,s már 10.-n kezemben volt a jegy.
Senki nem hitte el,hogy ez megtörténhet velem,mindig mondták is,el ne hidd neki...
Onnantól ment a számlálás,minden nap arról beszéltünk,mit fogunk csinálni az egy hét alatt,amíg ott leszek,meg,hogy nagyon vár már,egyre jobban.Átadtam magam az érzésnek,s úgy tűnt ő is.
Közben néha szóba került a volt barátnő is,akitől nagyon nehéz megszabadulnia,de már nem sok van hátra,minden rendeződni fog,ne aggódjak.
Hittem neki.Miért?Mert akartam.De akkor már belül éreztem,nem minden úgy van,ahogy mondja,de elutasítottam ezt az érzést,repülni akartam.

2012 május 31 reggel
Megérkeztem külföldre,mivel nem tudott elém jönni,mert dolgozott,így én mentem hozzá busszal,aztán taxival.
Kulcs a postaládában,megbeszéltek szerint.Bementem,lezuhanyoztam,s lefeküdtem aludni,egyszer ott állt az ágynál,s arra ébredek,hogy mosolyog rám.Úgy éreztem,azt a pillanatot vártam,erről álmodoztam,úgy éreztem,megérkeztem.Minden jó volt,estig,nevettünk,nevettünk s nevettünk,boldogok voltunk?
Minden jó volt....minden.
Aztán másnap hallom,jön egy üzenet,ő azonnal válaszol,s ez megy egy jó darabig,megfagyott bennem a vér,tudtam a volt barátnővel beszélget.Meg is kérdeztem,nem tagadta,de csak legyintett:Ugyan már,nem vagyunk rosszban!Ahogy ott ültem,s ugyanúgy dobogott a szívem,mint itthon,kezdtem rájönni dolgokra,de még nem volt teljes a felismerésem.Így ment ez minden nap,dobogott a szívem,s a lány írt,ő pedig válaszolt...Egyre szomorúbb lettem,s ha nem mentünk sehová,a barátnőmmel leveleztem,ő pedig írt,írt,írt,én meg csak sírtam,csendben,belül.Nem tudom,mit kellett volna tennem,nem tudom.Minden jól indult,én rontottam el valamit?Nem tettem semmit igazán,beszélgettem vele csak,arra kértem mondja meg akkor,mit akar,mi ez?Elmondta,hogy ez a lány több hónapja azt ígéri neki,hogy megy hozzá,de eddig még csak hazudott,mindig lemondta az utazásokat,s ő bármennyire is szeretné,nem tud vele szakítani,várja.Nem tehet róla,de ez van.Van egy határidő,amit megbeszéltek,június vége,s ha addig nem megy hozzá,szakít vele.Ki voltam én a játékban?Szamár,csak ennyi,szerintem.Megkértem,hogy,amíg ott vagyok,annyit tegyen meg,hogy mérsékli a levelezést vele,amit meg is tett,s próbáltunk úgy tenni,mintha nem is lenne,mert mindig azt mondogatta Ő nincs,de az ígéret,ígéret,várjuk ki,nincs itt semmi gond...minden úgy lesz,ahogy elterveztük.Némileg meg is nyugodtam,teltek a napok,jöttünk,mentünk,s mivel sokat dolgozott így megkért maradjak még egy hétig,rendben,miért ne?hátha addig több minden kiderül,s talán megoldódik.Közben az édesapja megbetegedett,jártunk hozzá a kórházba s hol jobban lett,hol rosszabbul,sajnos meg is halt.Volt szerencsém megismerni a kint élő rokonságát,s gondoltam,ha mást nem tehetek,vele leszek ezekben a számára nehéz időkben.Így június 07 helyett 19.-n jöttem haza.
Úgy váltunk el,hogy fog jönni szabadságra hozzánk pár hétre,addigra lerendeződik ez a dolog a lánnyal is,s mi tényleg egymáséi lehetünk.
Minden nap hívott ugyanúgy,mintha nem is lenne a lány.

2012 július 11.
Este jön tőle egy telefon,hogy mindjárt nálam van,otthon vagyok-e.Igen,hisz már vártam:)Azt gondoltam,itt az idő rendezni a dolgokat,s itt az idő,hogy beteljesedhessen a mi kapcsolatunk,hisz ha sokat kell küzdeni utána csak jó jöhet,nem?Meg is érkezett,mondta,hogy a lánnyal vége,most is onnan jön,nem is volt otthon,pedig megbeszélték,hogy találkoznak,hogy le tudja zárni tényleg ezt a dolgot.Örültem,hogy így alakult,mert nagyon állította,hogy higgyek neki,s én akartam,nagyon akartam.Eltelt az éjjel,jött a másnap,egész nap úton voltunk,sétáltunk,terveztük a nyarat,de jött egy telefon.A szívem dobogott,mint mindig,a lány volt,hallottam,hogy azt mondja neki,ok,olyan 2 óra múlva elindulok..Nem bírtam tovább,kimentem,s annyit mondtam:Legyen most.Menj most...Összepakolt,s elment.Azóta se egy telefon,semmi,én sem kerestem

Lehet nem is jó helyre írtam,de még új vagyok.
Hogy lehetséges az,hogy nem is ezt a végkimenetelt akartam,s mégis így alakult ez a kapcsolat?
Elképzelhető,hogy én zavartam ahhoz a lányhoz vissza,mert miután kiderült,hogy épp szakítani akar,másra sem tudtam gondolni,csak arra,hogy nem én vagyok,aki kell neki?
Valamit nem jól csináltam?
Most mit tehetnék?
Még nem tudom....


Beküldte: | 2012. júl. 18. szerda - 01:22

Hozzászólások

0 hozzászólás

Feliratkozás Hírlevélre