Öngyilkosság........?
Fura dologról fogok most írni....
A nővérem két évvel ezelőtt öngyilkos lett.
Akkor valamilyen szinten megértettem Őt. A boldogtalanság,elégedetlenség. Marcangolja az embert és az értelmet arra készteti,hogy szüntesse meg a fájdalmat és szabadítson meg a gonosztól.
A gonosz az ember tehetetlenség érzete és gyötrő belenyugvásra kényszerít.
A belenyugvás valahol kell hogy reményt is tartalmazzon,bizonyos szempontok szerint a várakozás,vegetálás egy jobb dolog reményében.
A Drágámnak nem volt türelme és mersze ( ereje) szembe nézni az idővel,és azzal hogy az idő nem mindíg hozza amire várunk.
Ő pontosan a Tolle által megírt (itt és most)-ban élt.
Hát.....
Azt hiszem Ő ettől félt a legjobban.
Én is ettől félek.
Ezért Őt érzem a fájdalmamban és a gyötrődésemben.
Minden eddigi dolog önmagáért való.
Nem a jövő érdekében van ha nem a jelent formálja.
Itt és ebben az intervallumban.Tudom,hogy vannak össze függések az időrendben,de voltaképpen felesleges megijedni.
Az élet pedig valóban félelmetesebb mint a halál,ha önmagunkról van szó.
Az élet vegetációja az értelmetlenség maga.
Élet a földön csupán.
Rákeresés a magasabb rendű célokra.
Egymásnak segítünk csupán végigsétálni az életet?
Megszületünk,a szülők és a környezet segít a következő nemzedék létrehozásának megteremtésében.
Mi gyermekeinknek szintén ebben segítünk.
Mi vagyunk a teremtők?
Csalódás,átok.
A szeretet és különböző összetartozást elősegítő érzések csupán a létfenntartás eszközei.
Ha ezek nincsenek ,akkor pusztítóan lemaradunk a sokasodásban.
Hát nem túl felemelő érzés egy cseppnek lenni a tengerben.
Tudom a szeretet fontos.
De nem lehet tökéletes mert önzésből fakad.
Hanem lenne önzés ,közömbösség lenne.Az a semmi.
Azt reméltem,hogy idővel,ahogy idősebb leszek, boldogabbá is válok majd.
A tapasztalatok és ismeretek egyre nagyobb katarzisba taszítottak.
.......
Így gondoltam akkor.
A nagy fájdalom közepette.
Most mást is látok már.
Nem vágyom bosszúra az élet iránt.
Hozzászólások
3 hozzászólásSzerintem Ő nem a Tolle féle ITTésMOSTban élt. Abban feltétel nélküli elfogadás van. Ő a mostban élt ,,,, ha az jó volt neki ... és menekült, ha az épp nem volt neki jó. Ő nem a MOSTban, hanem a vágyott jóban élt, (amennyire jó volt az épp). És amikor a MOST nem azt a jót tartalmazta amire vágyott, hát nem tudta elfogadni azt és olyan erővel menekült előle, ami még a halált is kívánatos jóként tüntette fel a számára. Éppen hogy az elfogadás hiányzott belőle. Pedig az elfogadás az ITTésMOST.
De erről Ő nem tehetett. Vagyis nem Ő tehetett hanem csak ő. .. ő pedig nem más mint a kapott program. Program a gének által, program a körülmények, környezet által, program a nevelés, a társadalom által. És ő-rajta ragyogott át Ő. És ragyogott és ragyogott ... és szerettük ,,, és szeretjük ... Ő-t .. és már ő-t is. Mindig.
GLinDorph
http://ecsk.hu
Egy mondatodon elgondolkodtam , mert kicsit szíven ütött , és ezért szerettem volna nem igaznak tekinteni.
" ...a szeretet.... ....önzésből fakad..... " Egyébként is szeretek ellenkezni , ezért megfordítottam és elégedettebben kérődztem rajta : vagyis - én szívesebben gondolom úgy , hogy az önzés fakad a szeretetből , márcsak annak - világlátásom szerinti - alapvetőbb volta miatt is . Fogságába esve - persze - csak a falainkat lehet látni , és nem a külső-belső végtelent . Röviden : nézőpontomból az önzés a szeretet aránytévesztése , amikor az utóbbit magunkhozszorítjuk , és nem engedjük szétterjedni terébe : a határtalanba . Mintha a Nap meg akarná tartani a fényét - melegét , és egy szürke - ködös határt szabna neki , amin belül salakká éget a pokol , kívüle meg dermedt - sivár némaság .
Megölheted a tested, mert ehhez a jogod, és a képességed is megvan...
De!!!
Miért tennéd? Szeretnéd ezt az életet, újra elkezdeni?
Szeretnél még egy boldogtalan életet?
Miből gondolod, hogy ha most nem tudsz megoldani valamit, akkor tanulás nélkül, mindent előröl kezdve, majd megoldod?
Azért teremtettél ilyen világot, mert ilyent tudsz...
Ha egy másik életre vágysz, annak a megoldása, nem a halál, hanem az élet.
Akkor azt meg kell tanulni megteremteni, és semmivel nem könnyebb, a következőben megtanulni, mint most...
Szerintem...