Névnapi köszöntő!
Kedves Huszti Sanyi!
Tegnap is meg akartalak köszönteni, aztán valahogy mégis eltelt az idő. Azon gondolkodtam, mit is mondhatnék, küldjek egy sms-t, de valahogy nem tetszett az ötlet. Az ötlet ma reggel jött, hogy ha már itt írok blogot, akkor ezt a lehetőséget használom ki.
Gondoltam küldök Neked egy idézetet! Paulo Coelho, A fény harcosának kézikönyvéből származik.
„A fény harcosa lelkében őrzi az Isteni szikrát. Az a sorsa, hogy együtt legyen más harcosokkal, de néha egyedül kell gyakorolnia a kardforgatás művészetét. Ezért elválik társaitól, olyan, mint egy csillag. Megvilágítja az Univerzum egy részét, és arra törekszik, hogy új galaxisokat és világokat mutasson mindazoknak, akik fölnéznek az égre. A harcos állhatatossága elnyeri jutalmát. Lassacskán más harcosok is jönnek és szimbólumaikkal és misztériumaikkal csodálatos konstellációkba rendeződnek vele.”
Úgy gondolom, Te is egy ilyen "harcos" vagy!
Egy nap késéssel ugyan, BOLDOG NÉVNAPOT KÍVÁNOK NEKED!
Remélem célba talál…
Hozzászólások
39 hozzászólásMi az, hogy kell? Mikor KELL megvédenünk magunkat?
Írj rá példát!
Másrészt meg, ne írd át a szavaimat! Már sokadjára azt adod vissza, mintha azt mondanám, hogy soha sem kell harcolni vagy védekezni. Ezt direkt csinálod vagy ennyire kivetítesz?
Ádám,ez gyakorlatban is igaz szerintem.
Mit ért vele a nagy harcos,ha megnyertek egy csatát? Hány embert kellett ahhoz megölnie? Milyen győzelem ez szerinted?
És hozhatnám a példákat.
Én azt mondanám,a harc szükséges rossz.Ha már harcolnod kell,régen rossz. /szerintem/
Arról nem is beszélve ,hogy rengeteg dolgot meg lehet oldani harc nélkül.
Vannak ,akik szeretnek harcolni,ők nem akarják békésen.
Hát ha erkölcsi kérdést csinálsz belőle, akkor valóban ez lesz az eredmény. Így könnyű elítélni a harcot :) Azonban bizonyos helyzetekben az erkölcs életveszélyes is lehet.
"Mit ért vele a nagy harcos,ha megnyertek egy csatát?"
Hm... nyertél már meg csatát?
Én biztos,hogy nem tudnék igazán örülni,mert arra gondolnék ,hogy mennyi vér folyt azért a győzelemért.
És szerintem ez nem morális dolog,sokkal több annál.
Nem emlékszem csatákra,hogy nyertem e? Én nem vagyok egy harcos típus:)
Biztos nem érné meg nekem a győzelem,mert ott van a veszteség is,akit legyőztem...szóval nem az én világom...ezt inkább pasikkal beszéld meg:D
Hát ez az. Maga igen tapasztalatlan ebben :) Elgondolni én is tudok sok szép a dolgot a harc helyett, de a gyakorlat... az más.
Egyébként meg ki örül a vérontásnak? Meg aztán miért gondolsz azonnal a vérre a harc esetében? Ki mondta, hogy azzal kell járnia? Kíváncsi vagyok mi jelentik meg a fejedben, amikor a harcról beszélünk :)
Az előző hozzászólásban arról beszéltünk konkrétan a csatáról,
azért maradtam meg annál a példánál.
A ,,gyakorlat'' meg csak tőled függ,hogy mit választasz.
Változatlanul az a véleményem,hogy akkor választja az ember a harcot,ha szeret harcolni,vagy ha kénytelen,mert tényleg nincs más választás,és arra mondtam,hogy az a szükséges rossz.
Akinek a harc élvezetet,a győzelem kielégülést okoz,arra nem tudok mit mondani. Az ő baja:D
Szegény Andi,csak felköszöntötte Sanyit,és hol tart a bloga?:)))
Sanyi kezdte azzal, hogy elvi kérdést csinált a "fény harcosából" :D
Miután rátestáltuk? Naná:)))
Csak volt egy megjegyzése hozzá...
De egyébként ez jó téma,csakhogy miből lesz a cserebogár?,ilyen értelemben írtam:)