Hűség-Hűtlenség? Megcsalás-Félrelépés? | Önmegvalósítás.hu

Hűség-Hűtlenség? Megcsalás-Félrelépés?

Hozzászólások

16 hozzászólás
Ragaszkodás - félelem - problémamegoldás
2009. január 22. csütörtök, 12:31 | anya

Hét évnyi kapcsolat volt... Jóval, rosszal, mint mindenkinek. Szerettem. Féltem is tőle, talán. Erős, határozott férfi volt (akkor azt hittem). Ő is szeretett, a maga módján, hideg, távolságtartó sztereotipat követve. Magas elvárásokkal, tökéletességre törekedve, ugyanezt elvárva velem szemben is.
És harcoltam. Felvettem a harcot mindennel, emberrel, természettel. Igaz, sokat fejlődtem, csak akkor ezt még nem ismertem fel, mert újabb és újabb követeléseknek kellett folyton eleget tegyek.
Aztán voltak olyan érzések, hangok, jelek, stb., hogy más(ok) is lenne a képben, itt-ott.
Persze, hangot adtam, kételkedni kezdtem benne. Olyan alapon, hogy mindenki magából indul ki, nagyon féltékennyé vált (amit persze nem vallott be - még magának sem), minden zavarta, ha beszéltem telefonon valakivel, ha köszöntem valakinek, ha dolgozni mentem. Nem számított, én tovább igyekeztem bizonyítani, mert Ő volt, a férjem.
Hogy elég jó vagyok, elég szép vagyok, elég bátor vagyok, elég hűséges vagyok. Mert az tény, hogy én Soha nem is adtam esélyt senkinek! De nem volt elég.
Közben a gyerekvállalás gondolatával foglalkoztunk, akartuk, nagyon, öt éven keresztül akartuk.
És volt esküvő is, de gyerek még mindig nem érkezett.
Aztán eljött az a pont, amikor szakadtam.
Összegyűlt. A gyerek kudarc, a féltékenység, bizalmatlanság, a sok bizonyítás... elfáradtam. És többet nem. És eldöntöttem, hogy lépni kell. Valamit. Bármit. Ki innen? Azt nem mertem.
Próbáltunk beszélni, az eredmény ugyanaz volt. Hogy én nem vagyok tiszta. Szerinte. Ő így látta. Én meg már nem bírtam bizonyítani többet.
És már nem bírtam. Mondtam elmegyek. A lelkem mélyén vártam, hogy ne engedjen, hogy utánam jöjjön, hogy tegyen valamit, akármit, ne engedjen el. De hangot nem adtam erről.
És nem jött. Nem kért.
Pedig én hányszor szálltam harcba önmagammal, vele, mindenkivel, hogy jó legyen! Most rajta lett volna a sor, de nem tette.
Aztán váltunk. Ennek már három éve.
Persze, szenvedtem, mint a kutya, de valahol úgy is éreztem magam, mint egy kiszabadult oroszlán...
És voltak próbálkozásaim mással. Volt 2-3, nem is tudom.Voltak, félévenként, talán, de mindenkiben óriási hibákat találtam.
Közben sokat tanultam, tapasztaltam, FEJLŐDTEM, lelkileg főként.
Aztán a tavaly jött a szakadás. Ismét, de másképpen. Jött egy ember, aki nem volt sem érdekes, sem kihívó, sem különleges. Nem érdekelt, unalmas volt. De magányomban beengedtem, mert jól hallgatott, mert valaki volt, aki figyel egy kicsit is Rám.
És két hónap múlva kiderül, hogy gyereket várok!
Mekkora is az irónia ebben! Akit szerettem, akivel akartam, terveztem, vártam, imádtam volna, nem sikerült. 1% esélyből lett. Na mekkora az irónia?
Persze nem volt amin gondolkozzak, a gyerek kell, lehet hogy első és utolsó esélyem ebben az életben, ezt nem lehetett eldobni.
Vállaltam. Azt mondtam, ha egyedül is, de fel fogom nevelni.
Persze a gyereknek apa kell alapon, próbáltam elfogadni, de nem ment. Nem Ő volt. A „férjem” (mert lelkem mélyén még annak tartom) Legfőképpen talán ezért nem. És szakítottunk, egy percig sem kételkedtem benne, hogy helyes döntés volt.
Aztán szültem, egyedül, nevelem, egyedül. Egy csoda, egy angyali kisfiú. Megérte. Megérte?
Persze apuka nem hagy nyugodni, de hát az apja, látogatja. Néha. És az épp elég.
Viszont attól a perctől kezdve, hogy a kis lurkó megfogant bennem, a lelkem száz fele tört. Mert itt volt az áhított gyerek, de nem attól az embertől, akit szerettem, mindebből ő semmit sem sejtve.
Próbáltam beszélni vele, hogy találkozzunk, nem volt hajlandó (három éve nem találkoztunk).
És minden percben, amikor mozgott a picim, csak Őt kívántam volna magam mellé, hogy érezze, hogy megosszam örömöm vele. Őt, aki számít. A férjemet.
Időközben megtudta, hogy gyereket várok, látszólag bántotta, de jelt nem adott. Tudom, hogy bántja.
Most már 8 hónapos a kis srác, és minden egyes örömteli percemet csakis vele szeretném megosztani. De nem hagyja.
Nem kommunikálunk. Vagyis nem közvetlen, csak más szavai mögé bújva. És a mondanivalója ugyanaz, hogy nem voltam elég jó, érdekes módon ő érzi azt, hogy mindent megtett.
Persze van neki más azóta.
Nekem meg itt a gyerek, akinek az apát csak Benne látom.
Elindultam az önmegvalósítás útján, segít, bár még hosszú az én utam...
De a vágy, hogy vele legyek, hogy mellette, közösen neveljünk gyereket, nem akar szűnni.
És nagyon tétovázok, elengedjem vagy harcoljak?
Elengedni fáj, nem tudom megtenni, ha ennyi idő után nem tudtam.
Újrakezdeni? Részemről menne, vannak félelmeim, de leküzdendők. Mert sokat fejlődtem, sokat tanultam és most már sok minden másképp lenne.
Ahhoz viszont első sorban tisztázni kellene a múltat, mert sok félreértés volt, van köztünk és ehhez személyesen kellene találkozni.
Hogy én kezdeményezzek, attól még tartok. Félek a visszautasítástól.
Viszont csakis szembesülve a problémával lehet megoldani, válaszokat kapni.

Mi tévő legyek?

Első sorban ezt ki kellett írnom magamból, őszintén, nyersen, fájdalmasan.

Választ várok, valakitől, embertől, Istentől, magamtól!

Érdemes ennyire ragaszkodni?

Csizike képe
Kedves Anya! Te vagy a Fény ;-)
2009. február 07. szombat, 19:08 | Csizike   Előzmény

Kedves Anya!

Nagyon-nagyon szépen köszönöm neked az igazán mély és őszinte leveledet.
Olvasása közben megérintett Isten és átjárt az Ő Végtelen Szent Jelenléte...
Ez is egy Jel...
Jele annak, hogy érdemes volt ezt az írást megírnom és feltennem erre az oldalra...
Ha másnak nem: Neked.
Ez éppen elég ok minderre...

Jele annak, hogy van Isten.

És hogy Jó Időben Vagyok Jó Helyen, és Éppen Az Történik, Aminek Itt és Most Történnie Kell.
Eltüntek belőlem a kételyek...
Egy pillanatra a helyemen voltam, és bennem az Egész Világ, az Egész Élet, az Egész Létezés.

Ez egy Csodálatosan Nagy Csoda.
Te. A Leveled. És hogy így egymásra találtunk...
A Te válaszod... És az én kérdésem... ;-)))

Isten MOST is itt van, idefigyel, és gondot visel ránk. Ezt érzem. Mindennél biztosabban.
Aggodalomra semmi ok.

Azt írod, kezdő vagy még az Önismeret és az Önmegvalósítás útján...
Valahol mindig mindenki kezdő... hiszen az Út Végtelen... ;-))) a Végtelen Szeretetbe... ;-)))

De! Aki ilyen levelet ír, aki ilyen szépen és pontosan és mégis ilyen egyszerűséggel megfogalmazza az ilyen Mély és Őszinte Valós, Valódi Élő, Hús-Vér Érzéseit... az nem lehet kezdő...
Az nagyon is haladó... ;-)))
Ezt biztosan érzem. Ebben biztos vagyok.

Válaszolva a kérdésedre: ha annyira szereted azt a férfit, ezt mindenképpen tudasd Vele.
Ha lehet, személyesen. Kérj Tőle egy randevút, egy időpontot, amikor valahol nyugodtan beszélgethettek 1 órácskát, kettőt, stb... Valahol, ahol senki sem zavar... Ahol őszintén elmondhatod mindezt, AMIT ÉRZEL, amit le is írtál...
És ez Önmagáért beszél... Ebben Minden Benne Van.
Ha ez nem mozdítja meg Benne Azt amit "kell", akkor az nincs is Benne...
Akkor azt hiába tovább ne keresd... és akkor fogadd el, hogy le kell Róla mondanod és tényleg végleg, végérvényesen el kell őt engedned és túl kell Rajta lépned...
De addig ne add fel az esélyt, ne add fel a Reményt...
A Boldogságod, ha MOST úgy érzed, hogy a Számodra ez lenne az, és ez tenné Teljessé, Kerekké és Egésszé az Életedet. akkor ez a Nagy Vágy mindenképpen megér egy Próbát.

Ha nem megy a Személyes Találkozás, írj Neki levelet, vagy e-mailt...
Írd meg egy Mélyen Őszinte Levélben, és gondoskodj róla, hogy diszkréten bár, de biztosan eljusson Hozzá, a kezébe kerüljön és el is olvassa.
Aztán amikor már tudja, hogy Te mit érzel, és hogy Te mit szeretnél, mik a Te Valós Igazi Őszinte Vágyaid... és hogy Neked még mindig csak Ő létezik, mint férfi, az Életedbe... ezután Övé a döntés, hogy Ő mi tévő legyen.
Ha előjönnek belőle is az elnyomott, lappangó, de élő és létező érzések... akkor úgyis lépni fog, hogy végre egyesüljetek és boldogok legyetek...
Nagy árat fizettetek meg érte... éppen ettől lenne még ÉRTÉKESEBB, még őszintébb és még igazibb az egész Kapcsolatotok és annak a Felbecsülhetetlen Őszintesége és Mélysége, Tisztasága és Igazsága.

Tedd meg mindenképpen ezt az érzést.
Valahogy, így, vagy úgy, tudasd Vele, hogy miket érzel... hogy mit érzel még mindig Iránta... hogy mit szeretnél, mire vágysz...

És utána a következő lépés az Övé.
Vagy-vagy.

A visszautasítástól ne félj!
Rosszabb már nem lehet a helyzet, mint most. Csak maximum marad ugyanaz, ami van. Na és? Mi bajod lehet? Az igaz, hogy az esetleges és a jövőbe kivetített remény akkor meghal és elmúlik... mert az már csak Illúzió... De akkor meg ez az Igazság, amit el kell fogadnod, fel kell vállalnod, és tovább kell lépned...
Az Élet megy tovább...
Jönnek még Új Napok...
Olyanok is, amik örömet hoznak, Szeretetet és Boldoggá tehetnek... Hidd el, és ÉREZD!

Ha viszont Ő is ugyanúgy érez, mint Te, és a Te Őszinte Vallomásod megérinti az Ő Szívét... akkor ott nem lehet gát, nem lehet akadály... Két Szív Újra Egymásra Talál... ;-)))))

Bátraké a Szerencse.

Kívánom, hogy Révbe Érj és Megtaláld a Boldogságodat a Szíved Csendjében, Békéjében és Örömében!

Lépj, hogy Élj! ;-)

Szia!

És Szeretettel Ölellek:

Csizike ;-)

Tudd, hogy Te vagy a Fény ;-)

Bízz Önmagadban...

Van Hited. ;-)

Nagyon köszönöm, hogy ennyire konkrét választ adtál nekem,
2009. február 08. vasárnap, 11:44 | anya   Előzmény

Nagyon köszönöm, hogy ennyire konkrét választ adtál nekem, nagyon hálás vagyok érte.

Őszintén bevallom, a könnyeim potyogtak, amikor olvastam soraid... Hogy miért? Mert valamelyest átérezted a helyzetem, legfőképpen pedig biztatsz. Jó érezni a szeretet áradását...

Tudom én is, hogy a végleges megoldás csakis a találkozás lenne. Ha ő is belemegy. Ha meg nem, hát nem, marad minden ahogy eddig is, kevesebb reménnyel, de legalább szabadabban. Úgyhogy következik nemsokára az is! Csak egy kicsit még ápolgatom magam addig, vagy maradok a biztonságosnak tűnő álom-világomban.... Egy picit még... :)

Egy kicsit a te témádra válaszolva (mert az én levelemben elkalandoztam személyes síkokra), szerintem vannak félrelépések, hibák amiket érdemes megbocsájtani. Ez az én véleményem.
Bár mindenki érzi, tudja a saját határait, hogy mit és meddig tud elnézni...

Néha az aki téved vagy félrelép, sokszor nagyobb kudarcnak éli meg, mint a megbántott fél. Szerencsés esetben. Az ilyent nemhogy érdemes, hanem meg kell bocsájtani.
Minden hiba, tévedés csak akkor értelmes, ha tanulunk belőle.
Sok mindent meg lehet, és meg kell beszélni, ha őszinte Szeretet van két ember között, akkor nincs akadály, mindent át lehet hidalni.

Persze, ezt már tapasztalatból mondom, van olyan is, amiről azt gondolod, meg tudod bocsájtani, de lelked mélyén még mindig fáj. Az emlék, amilyen érzést adott neked a kudarc, a bántalom, az örökre megmarad, de félre kell tenni... fel kell oldani!

Na persze van olyan eset is, amikor lépten-nyomon ugyanazokat a hibákat követi el, semmit sem észlelve mindabból, hogy fájdalmat okoz. Ezt már nem lehet megbocsájtani. Vagyis meglehet, mert ez már a tudatlanság jele. De ha nem tanul a hibáiból, akkor folyton ugyanazokat követi el, esetleg más-más csomagolásban... Megpróbálhatunk segíteni, ráébreszteni, türelemmel, megértéssel a saját hibáira, ennek is meglesz a gyümölcse egy napon...

Remélem valamelyest szóltam hozzá az általad feldobott témához is... :)

Ez az én álláspontom.
Szeretettel (Őszinte, Igazi Szeretettel) mindent el lehet érni... :)

...na jó, ez már egy kicsit magamnak is... :)

Szia,

Anya

Isten Érintése
2009. február 08. vasárnap, 17:20 | Csizike ;-) (útkereső)   Előzmény

Szia Kedves Anya!

Tegnap, amikor olvastam a leveledet, megállt a levegő, hírtelen Itt és MOST lett...
Megállt a Világ, és már semmi más nem volt fontos... ami addig...
Megszüntek a problémák...
Csupa Szépség lett a Világ.
Végtelen Szeretet és Meghatottság járta át a Szívemet és a Lelkemet...
Delejezett Isten Szent Szeretet-Teljes Jelenléte.
Ahogyan megérintette a Szívemet, és megnyomta a Pause-t.
Éreztem, hogy Itt és Most vagyok, és hogy az Élet Szép.
Ezekért a dolgokért Szép.
Ezek az Apró Kis Csodák teszik és Varázsolják Olyan Széppé...
és ÉL-ménnyé... ÉL-vezetessé... ;-)))

Hogy jó, hogy élek... ;-)

Kösznöm szépen Neked.

Írod, hogy Te iskönnyes szemmel olvastad a levelemet...

És amikor ezt olvastam... és most is, ahogy ezeket a szavakat írom...
én is szintén újra "beleborzongtam" (jó értelembe véve)...

Ez Isten Érintése ;-)

Ott van mindig Velünk, és Bennünk.
És Jelez, ha éppen Ővele találkozunk...
Feltölt minket az ő Végtelen Energiájával... és eláraszt...
Ezek az Érzések is bizonyítékok az Ő létezésére...
Arra, hogy Ő Velünk van, BENNÜNK és odafigyel ránk...

Végtelen Szeretetével eláraszt, eltölt, meglegyint és felmelegít.

Ez egyben a Remény Szele is...
Ha Ő velünk van, és Bennünk... akkor minden rendben...
Van segítségünk...
Van aki gondot visel ránk... ;-)))

És Szeret BENNÜNKet... ;-)))

Fel a Fejjel!

És ragyogj! ;-)

Isten BENNed ÉL! ;-)

Érzed MOST a Jelenlétét?

;-)

Szép az élet!
2009. február 09. hétfő, 11:05 | anya   Előzmény

Igen, az élet szép, és igen, éppen az apró dolgokban rejlik a szépsége.
Ezt minden nap jobban és jobban érzem.
Amikor kisüt a nap, amikor egy madár csicsereg, amikor ilyen kedves leveleket olvasok...
Amikor a kisfiam rám mosolyog...

Az én életem meg már amúgy is egy csoda. Az, hogy van egy gyönyörű, egészséges gyerekem, aki annak ellenére, hogy már senki nem hitt benne, hogy születni fog, megérkezett. Hát ez nem Isten Áldása?

Régen amikor annyit küzdtem, hogy gyerekem legyen, és nem sikerült, kudarc kudarc után ért, folyton háborogtam, hogy miért pont én, miért pont velem? Pedig én annyira szerettem volna és annyira jó lett volna neki...
De a miértekre a választ soha nem kapjuk meg akkor, amikor kérdezzük. Nekem sokkal később jött a válasz. Hogy nem voltam igazából felkészülve rá. Most viszont igazán büszke anyuka vagyok!
És most tudom, hogy a lehető legjobb időben jött ahhoz, hogy megváltoztassa életem, hogy kinyissa a szemem és a Szívem!
És az, hogy mindezeket egyedül kell megéljem csak jobban megerősít minden nap!
Megerősít az önbecsülésemben, a jóságomat alátámassza, a bizalmamat növeli...
És ezért végtelenül hálás vagyok!

Igen, Isten velünk van, bennünk van, és mindig vigyáz ránk!

Most és holnap, és mindörökké.

:)

Csizike képe
A görcsös ragaszkodás
2009. február 18. szerda, 19:22 | Csizike   Előzmény

Érdekes.
Sokszor azt látom fiatal (és Lélekben fiatal) pároknál a környezetemben... hogy olyan görcsösen akarják a babát... olyan mindenáron... és az csak nem jön... és akkor még görcsösebben akarják, és akkor még úgysem... és ez így megy tovább...
Minél inkább nem jön össze, annál görcsöebben akarják...
És minél görcsösebben akarják, annál inkább nem jön össze...
És már közben össze is vesznek, elhidegülnek egymástól...
Egymást hibáztatják, egymást okolják és egymást teszik felelőssé...

Itt már réges régen elveszett a meghitt szerelmes szeretet-teljes együttlétek varázsa...
Itt már nem a pillanatnyi öröm és élvezet "a cél"...
Itt már hideg, motorikus, érzelemmentes "gyártási folyamat van"... érzelmek, Szeretet, Szerelem nélkül...

Emlékszem, régen, amikor hallottam, hogy a Krisnás házaspárok is csakis és kifejezetten gyermek készítés céljából szeretkezhetnek, és se utána, se előtte tovább egy lépést sem... akkor magamban azon kuncogtam, hogy Krisnáséknál akkor az a szerencsés házaspár, ahol az asszonyka nem akar teherbe esni... mert Ők akkor akár hosszú-hosszú éveken, évtizedeken át "próbálkozhatnak" minden nap, lelkiismeretfurdalás nélkül... míg a többi csak csurgathatja a nyálát, vágyakozhat, irigykedhet... és megpróbálhatja erőnek erejével elfolytani a vágyát... lenyomni a labdát a víz alá... amíg el nem fárad... és az pofán nem csapja... ;-)))

Szóval ilyenkor nem is értem, és magamban mindig úgy nevetek... hogy mi a francért erőltetik annyira azt a gyereket...??? Ha nem akar jönni, nem akar... majd jön, ha eljön az ideje...
Addig meg inkább örüljenek neki, hogy szabadon akciózhatnak... és még védekezniük sem kell...

"A bolondnak minden lehetőség probléma.
A bölcsnek minden probléma lehetőség... ;-"

Szóval: miért kell rágörcsörni valamire, és problémát csinálni valami olyanból, ami alapjába véve nem is lenne probléma...?

Szerintem fő a lazaság... és hogy az ember elengedje magát, és megélje a MOST-ot, azt ami Itt és Most van... Élvezni a Pillanatot...
És akkor az egyik örömteljes pillanatból meg fog születni (és mintegy magától értetődően fog következni) a másik örömteli pillanat...
Na most akkor ezt gondold végig görcsös, boldogtalan, keserű, csüggedt, csalódott, haragos, kiábrándult, szomorú pillanatok kierőszakolásával... és megteremtésével...

Te melyik domino-csíkot szeretnéd megpöckölni, eldönteni és elindítani a saját életedben???

És érdekes, hogy amint ezek a párok feladják a görcsös erőszakos akarást, mert már belefáradtak az egészbe, és elengedik... ellazulnak... akkor egyszercsak hírtelen hip-hop, megtörténik a Csoda...

és megtörténik az, amire mindig is vágytak...

Ez így működik az életünkben a legapróbb dolgoktól a legnagyobbakig...

"Kérd és megadatik!"

"Rendeld meg az Univerzumtól"

Stb...

Erről szól az egész Titok is...

A Tudatos Teremtésről...

Ami ilyen kierőszakolt nyögvenyelős akarás... az maximum csak a "Tudattalan Teremtés" kategóriájába esik bele...

Az emberi élet egyik legszebb dolgát és legnagyszerűbb ajándékát lealacsonyítani arra a szintre, hogy csak puszta végcél elérő funkciója legyen... (mint gyerek-gyártás minden áron), a közben megélt, adható és kapható meghittség, gyönyörök és örömök, és az átélt, átérzett Szín Tiszta Szabad Szeretet helyett???

Ez csak valami Nagy-Nagy-Csacskaság lehet... ;-)

"Ahol Szeretet van,
Ott minden van."

Igy például gyerek is... ;-)

Szerintem...

De ha nincs... az sem baj... és az sem véletlen...

;-)

Hm?

Nincs véletlen!
2009. február 19. csütörtök, 10:47 | anya   Előzmény

Hát igen, valamikor én is ragaszkodtam, hogy gyerekem legyen, pontosabban gyereket szültem volna annak a férfinak, akit szeretek. Ez a nő alapösztöne - szerintem. Nálunk fiziológiai rendellenesség miatt nem sikerült, nálam volt a hiba.
Persze azt is kudarcként éltem meg, hogy én "nem vagyok képes"...

A házasságom viszont nem ezért romlott meg. Vagyis nem egészen ezért. Mert biztos benne volt ez is, ha nem is tudatosan.
És nem is volt nálunk annyira görcsös a próbálkozás, élveztük az együttléteket. Bár lehet nem teljesen.
Akkor még úgy gondoltam, hogy az úgy volt jó.
Most már nagyon jól tudom, hogy a Tiszta Szabad Szeretet egy kicsit mélyebb... Szabadabb. Tisztább. Elvárásoktól és megfelelési kényszerektől mentes. Szabad!

Persze, most már nagyon jól tudom, hogy semmit sem lehet/szabad erőltetni, semmi nem történik véletlenül, mindennek megvan a maga ideje, stb.
De ahhoz, hogy erre a felismerésre jussak, meg kellett élnem mindazt amit megéltem, fájdalmasan, kudarcok, tépelődések közepette.
Le kellett mondjak a gyerekről ahhoz, hogy megszülethessen. Igen. Bár akkor "tudattalan" voltam, mégis én teremtettem magamnak. És "képes" voltam rá!
Azért mégis Csoda marad nekem!
És gyökeresen megváltozott az életem.
A gyerekem tanított meg nevetni szívből, figyelni minden apró dologra, érezni, látni többet mint a látszat...

Szóval ennek így kellett lennie, és nincs "véletlen".

Az, hogy a gyerek nem a szeretett férfitól született, arra még nem találtam meg egészen a "miért-et", még nem sikerült megfejteni...
Talán azért, hogy szembesülve a nehézségekkel egyedül, építgessem az önbizalmamat. Talán.

De sokszor azt is érzem, hogy a kisfiam éppen azért született, hogy vele, általa én magasabb tudatos szintre emelkedhessek (legalább is próbálom), ő az, aki rávilágított az igazán fontos dolgokra az életben.
És neki köszönhetem azt is, hogy itt vagyok, ezen az oldalon, hogy elkezdtem az Önismeret útját járni.

Mindenképpen szerencsés és szép életet "teremtek" magamnak!

És nagyon is igaz, hogy "ahól szeretet van, ott minden van", én maximálisan átélem a kisfiam Igazi Önzetlen Szeretetét.
Ezek fontos dolgok, amiket nagyon meg kellene tanulnunk egy kisgyerektől, nekünk, felnőtteknek: nevetni, örvendeni, szeretni, odaadónak, önzetlennek lenni és nem utolsó soron elérni amit akarunk!

:)

tudom mit érzel!!!!
2012. január 10. kedd, 14:46 | Látogató (útkereső)   Előzmény

Tudod, leveledet olvasva magamra ismertem! Tudom mit érzel, én is ennyire szeretem a férjem, akitől ugyan van kettő gyönyörű gyermekem, Ő folyton megcsal, megalázva ezzel női mivoltomban!
Egyszer aztán betelt a pohár, visszacsaltam!
Na ezt már ő nem nyelte be! De én, folyton nyeltem, nyeltem, nyeltem! Elváltunk! Pedig igazából nem akartunk válni, túlságosan kötődünk egymáshoz!! De az örökös viták megmérgezik a kapcsolatunkat!!
Továbbra is együtt élünk, persze most már úgy, hogy neki barátnője van, mondván, hogy elvagyunk válva, ezért megteheti!!
Mégis titokban próbál félrelépni, mert ahogy kiteszem a lábam othonról, ő már megyis a lopott órákra!!
Mégis tűröm!!Mert Szeretem! Újra hozzá akarok menni, mert nem tudom mással elkpzelni az életemet! őszintén sajnállak, mert ebből szerintem nem lehet kiszállni! Mi nagyon tudunk szeretni!! Ez van!!!!

Elégszemélyes ?
2009. március 05. csütörtök, 8:58 | Elégszemélyes ? (útkereső)

Hm.. "miről maradsz le" ?... S ameddig ezt ragozod ? Én inkább azt sorolgatom ami összejött, ami utolért, amit megkaptam, vagy megszereztem, vagy csak hagytam hogy megtörténjen velem... az igenek, nem a hiányjelek... én inkább ebből készítek listát magamnak. :-) A mi lehetett volna ha ?...kérdésekre nem pazarlom a drága szép időt :-)
Szeretet ? Hűség ? Hiszem, ha jól akarok "csinálni" egy kapcsolatot, akkor abba bele kell adni mindent ami vagyok, sőt még azt is, ami lehetek majd, s így nem marad idő másra , másfele kíváncsiskodásra. Szó se rőla, kapcsolatom elején kicsit féltem mindenki mástól, aki nem Ő, mert úgy érzetem, veszélyes minden találkozás, mert mi van ha bevág a nagyobb érzés ?... De most már lehiggadtam, mert tudom a Vele való kapcsolatomért már dolgoztunk mindkettem annyit, hogy ezt nem adnám fel egy lobogásért.... Amire vágyom, azt mindent megkapok Tőle, vagy ha még nem, lehet idővel majd rávezetem :-)
Nagyon jó meleg takaró érzés, hogy társam van, s hogy valakinek társa vagyok... Azon vagyok hogy ezt Ő is így érzezze, ha nem is sokáig már, csak úgy... örökre :-)
(nem, tévedsz, nem vagyok szerelmes!!! :-) )

Csizike képe
Az Igazi...
2009. május 02. szombat, 3:45 | Csizike   Előzmény

Ha egy Kapcsolatba mindent beleadsz... mintha az az Igazi volna... akkor lehet, hogy ennek hatására tényleg az Igazi lesz...

Te is felelős vagy (sőt igazándiből csakis és kizárólagosan Te vagy a felelős! mint Mindenért az Egséz Életedben!!! ) a Kapcsolatod alakulásáért...

Rajtad múlik... hogy miből mi lesz... és hogy az a Másik mire hogyan reagál... mit hozol ki Belőle, és hogy Ő mit hoz ki Belőled...

Ugyanúgy, hogy ha akarsz, lehetsz Űrrepülős... és Utcaseprő is...
Valakinek ez okozza a Teljes Boldogságot... Valakinek Az...
De ha Ürrepülős szeretnél lenni igazán, de Utcaseprő vagy (akár a Kapcsolatodban is), akkor kit hibáztathatsz?
Kié a felelősség?
Kin múlik?

Szóval!

Kalandra fel!

Élj úgy, mintha csak EZ az EGY Pillanat lenne!

Ne várj semmire...
De ne is rohanj sehová... ;-)

Szeresd úgy Azt, aki melletted van...
Mintha Ő lenne az Igazi...
És lehet, hogy ettől a Szeretettől tényleg Igazivá változik...
És Te is...

Mert a Lényeg...
a Kulcs...
Benned van...

Találd meg, és használd! ;-)

Csizike ;-)

Rengeteg kérdés mi is a közös?
2009. szeptember 09. szerda, 11:35 | pajkos

A rengeteg kérdésre hosszadalmas lenne a válasz, ezért (kerestem-kaptam) a közöset kiemelném

KAPCSOLAT a kulcsszó

Vagyis életünket kapcsolatokon keresztül éljük, ami minimum két embert feltételez.

Vagyis mindent a két ..... ember oldaláról kell nézni, hogy kvázi objektíven válaszolhassunk e kérdésekre.

Ezekről általánosan nem célszerű beszélni, mert ítélkezéshez vezet, és tanácsnak sem jó.

Persze életeteket megosztva segíthetsz másoknak.

Kívánok jó kapcsolatokat, ahol a hangsúlyok helyén vannak, és a benne szereplők közösen munkálkodnak.

Szelcsengo képe
Egyetlen
2009. szeptember 18. péntek, 18:58 | Szelcsengo

Csupán egyetlen embernek KELL úgyhiszem megfelelnie és elszámolnia tetteivel ebben és minden témában is....az pedig SAJÁT LELKE....

Bárki bárhogyan tesz........ha Önnön Lénye által tartott tükrébe bele tud nézni , mert tudja, hogy mit miért tett....és NEKI erre volt szüksége.......akkor az akkor és ott úgy helyes..

Nyilván nem arra gondolok, hogy bántson meg vel emásokat.......de az életutadon járhatsz úgy is....hogy amellett, hogy saját ÉLETED VISZED VÉGHEZ ....másokat nem bántasz meg vele......(mármint úgy általában az ember..)

Ebben az ÁLSZENT világban.........lehet erről a témáról diskurálni....de az egyetlen akivel érdemes...

az ÖNMAGUNK.......

Mindíg azt mondtam nő lévén nőre kivetítve......nem sok féle nő van..mert minden nő kurva...

van a leleményes amelyik pénzért
van a buta amelyik ingyen
van az álszent amelyik másokat megszól de közben ő is teszi suttyomba nem kicsit....
és van a gyáva amelyik álmodozik róla de még megtenni sem meri....pedig vággya...

Te vajon melyikbe tartozol? már ha nő vagy....de ez akár férfira is lebontható...ezt meghagyom másnak:-)

üdvözlettel

Szélcsengő

szólok
2009. december 18. péntek, 10:55 | Névtelen (útkereső)

Velem éppen történik, amiről írtál..és én vagyok a "bűnös".Eléggé összetett a sztori és még én sem igen látom át. Volt egy két éves kapcsolatom, amiben nagyon jól meg voltunk érzelmileg, de szellemileg akkora volt köztünk a "szakadék", hogy megromlott a kapcsolat, és én nem voltam képes szerelmeskedni. Akkor még nem láttam át, de folyamatosan felfáztam,mindig wc-re kellett rohangáljak, és aztán fokoztam a helyzetet más női panaszokkal, minden finomsággal, ami azt akadályozta, ("segítette"), hogy vele kelljen lennem szexuálisan. Nem akartam véget vetni a kapcsolatnak, meg akartam javítani, de nem ment. Egy évig húztuk így, utáltam magam közben. Hiszen ő nagyon szeretett, és úgy gondoltam, biztos, csak velem van baj,és nekem kell segítenem közös nevezőre jutni, nekem kell kezelni a dolgainkat. Akkor tájt kezdtem el igazán érdeklődni a spiritualítás felé. Őt nem érdekelték ezek a dolgok, csak a misztikum erejéig, de az alapjaink egyek voltak, egy igazán tiszta érzésű, jó lélek, így az alap igazságokat a szívében hordta, gondoltam a többit meg majd megosztom mással. Találtam is hozzá egy fiút. Ártatlanul indult, neten keresztül ismertem meg és elkezdtünk msnezgetni, messze lakott Tőlem. Küldött fotót, és teljesen el voltam ájulva. Olyan érzésem volt, mintha ezer éve ismerném.Aztán, órákon, napokon át beszélgettünk.nagyon jó volt vele beszélgetni. Sokkal fejlettebbnek éreztem magamnál, és imádtam, hoyg mindig tudott újat mondani, gondolkoztatni. Azt éreztem szárnyalok, mikor vele vagyok. Szerettem volna találkozni, de a nagy távolság, és az ő passszivítása miatt, ez nem valósult meg, ott akkor, amikor "kellett" volna. Közben, megjött a jelenlegi párom, megismertem őt, először nem volt szimpatikus, de amikor figyelni kezdtem rá, egyszercsak felragyogott bennem;imádtam, ahogy beszélt,olyan választékos volt, okos, művelt, olvasott, jól nevelt, hatalmas szívvel. El kezdtünk ismerkedni. Az előző partnerem nagyon féltékeny típus volt és ragaszkodó. Úgyhogy nem akartam személyesen találkozni kettesben az új ismerőssel, de végül úgy alakult, mondhatni összefutottunk és több órán át beszélgettünk és így tovább, sok sok napon keresztül. Az exfiú mondjuk így, akkor el volt foglalva, épp drámázott konkrétan, azt várta, hogy fussak utánna, elégítsem ki nagy sértődöttségében. Igen, mindig ezt is tettem, de akkor már ott volt valaki, akivel azt éreztem pihekönnyű vagyok és hogy vele gyógyul a lelkem, ha ott van velem. Akkor én már nagyon le voltam amortizálva, a betegségem miatt, amit nem javult, hiába mentem egy évig folyamatosan doktorhoz, akik rajtam próbálgatták az antibiotikumokat. Csak egyre rosszabbul lettem. Azt éreztem, nem is vagyok nő. Nem kívántam, sőt írtoztam a szextől, arra az időre már az érintéstől is. Ezek előtt egy évvel történt, hogy a szüleim sok évnyi házasság után, majdnem szétmentek, mert édesapám megcsalta édesanyámat. Ott is nagy drámák voltak, és nekem végig kellett néznem és szenvednem az egészet. Anyukám úgy viselkedett, mint egy kivert kutya, loholt apum után. Ez visszataszított. Aztán meg zsarolni kezdte érzelmileg, betegséget, ájulást szimulált stb. . Csúnya volt. Apa velünk maradt, de valami megtört, bennem egy illuzió, a biztonságé, és akkor láttam be, hogy az én szüleim sem istenek. Büszke voltam rá, hogy nekünk milyne szép, és jó, és működő a családunk, és hirtelen összetört ez a kép.Sosem gondoltam volna, hogy ilyen történhet velünk. A megcsalás téma így egyébként is kényesen érintett. Nem csaltam meg az exet, de az újonnan megismert fiú segített benne, hogy szakítsak. Nem sok idő telt el és elkezdtem járni a másikkal. Kellett sok idő, de aztán nagyon jó votl minden és harmóniában éreztem magam. Aztán távol kerültünk, és csak kevés időt tudtunk együtt tölteni. Vele is elkezdődtek a viták. Nem tudtam és máig nem tudom kezelni ezeket a vitákat. Hatalmi harcok konkrétan. A fiú nagyon okos, intelligens és racionális beállítottságú. Én kevésbé, két levegős jeggyel nehezen maradok a földön, és ő ezt kihasználva mindig ebben is erősít, talán nem is tudatosan, hogy maradjak már a földön és ne foglalkozzak annyit spiritualítással, kicsit legyek jelen ebben a duális világban is. Igaza is van,persze.. tényleg, nem vagyok egy biztos ember, de azt érzem, ő nem az épülésem segíti, hanem abban, h még bizonytalanabb legyek. Sokszor érzem, h hülyét csinál belőlem. Pont emiatt a bizonytalanság miatt érzem, hogy egyedül nem is menne. Nyár végén, végre el tudtam mondani neki a problémáimat. Azt mondta, változtat. Így is lett. Minden nagyon jól működött. Ebben a megerősödésben döntöttem úgy, elmegyek a netes fiúhoz, lehetőségem nyílt rá és éltem vele, azt éreztem ezt meg kell tapasztaljam. Itt hazudtam először. nem mondtam el a páromnak, hogy találkozom a másik fiúval. Úgy éreztem, nem szabad elmondjam, mert nem értené meg. No, meg tudtam, h igazából arra vagyok kíváncsi, hogy van e olyan, aki jobban passzol hozzám.Úgy voltam, ha igen, akkor megtudom és legalább biztossá válok a szakításban, ha nem, akkor meg megerősödöm és nem gondolok kifelé belőle, mert az csak megöl mindent. Igen a jelenlegi kapcsolatomból is folyton kiábrándoztam a netes fiú fele, aki pont a spirituális érdeklődésemmel volt kompatibilis.:) A párom különben nagyon bölcs, teljesen képben van mindennel, csak nem spirit könyvekből szerezte a tudását, hanem más könyvekből, de hát mindenki egyről beszél, ugyabár. Egy sokkal földibb tudás az övé, egy sokkal evilágibb, működőbb. Szóval tisztelem, és felnézek rá. Nagyszerű fiú, egy ilyennel sem találkoztam még. Ő a legjobb, akit ismerek.
A netes fiúval eltöltöttem egy napot, baráti hangulatban, csak mikor felszálltamam vonatra éreztem, hogy valami nagyon fontosat hagyok ott, és fájt a szívem. Azt éreztem, ő igazán lát engem és megért. Erre vágytam, hogy valaki rajongjon azért,ami én vagyok, amit tudok, amit hozok. Időt kértem a páromtól. Két hét telt el. Mikor legközelebb találkoztunk, rideg volt és hihetetlenül meg votl sértve. Közben én szerelmesnek éreztem magam a másikba;-meg azt is tudtam legbelül, hogy nekem a párom kell és senki más. Megcsaltam és hazudtam neki innentől folyamatosan. Aztán, megismertem egy újabb fiút, bizony 3 fiú egyszerre...eszméletlen. No, ő volt mindennek a betetőzése. Ott volt a közelemben, és teljesen új volt. Sok ismeretet hozott és izgalmat. Nevetést és szexuális vonzalmat. Olyat, amit még nem tapasztaltam addig. Az első perctől beütött, mint a villámcsapás olyan volt. Szerelmes rajongással vágytam rá, a jelenlétére. Mikor hazamentem viszont, múlt ez a hatás, mintha csak átmentem volna egy időkapun, ott voltam a "múltamban" és próbáltam elfelejteni az "újfiút" és erősíteni, hogy túl szép és értékes, a kapcsolatom ahhoz, hogy ne tartsak ki mellette és ne próbáljam meg megjavítani. Közben folyvást hazudtam, én aki sosem hazudtam addig. Mert, igen, minden fejben dől el, és igaz, mindenhez és mindenkihez lehet idomulni évekig is akár, egy életen át, mindent le lehet nyelni. De jön aza sok kérdés, miért is ? lehet valaki nagyszerű ember, de mégsem melléd való még akkorsem, ha tudod, hogy vele le tudnál élni egy életet, mert rendes. Tudod, mire számíts. De lehet erre alapozni?
Szőrnyen éreztem magam. Csak az "újfiúval" volt jó. Kikapcsoltam minden vészjelzőt és átadtam magam a vágyaimnak. Addig a pontig mindig tartottam magam. Aztán jött a belső kérdés, mi van ha egyszer nem, és mindig kicsit engedtem..kicsit kicsit..aztán megtettem, félreléptem. Sőt, 3 hétig vele voltam, mire kiböktem, hogy nem zártam le az előző kapcsolatom. A vicces az, hogy a fiúnak én voltam a 3. ilyen lány, aki nem lépett ki a kapcsolatából, de vele is volt, és mindháromszor hoppon maradt, mert a lányok végül visszamentek az exekhez és közben sokat hazudtak neki. Az "Újfiú" is egy roppant érzékeny fiú. Róla is csak jót tudnék mondani. Őbenne magamat láttam teljesen. Ezért éreztem olyan különlegesnek. Kár, hogy ez fordítva nem így volt. Mikor elmondtam neki, hogy még nem zártam le a kapcsolatomat és azt is, hogy szeretem őt, de azt érzem meg kell mentsem az előző kapcsolatom. Viszont, kétfele csaltam és úgy hiszem,nem vagyok méltó egyikőjükre sem, ő azt mondta: elfogadja, hogy most ilyen korszakomat élem, de őt hagyjam ki belőle. Aztán eltűnt, és azt kérte ne keressem többet. Megkerestem, szerelmet vallottam és mégegyszer megkért, hogy ha lehet hagyjam békén, ő lezárta ezt magában, neki ez a megoldás.Eljátszotta előttem kétszer a megértőt, már nem megy harmadjára. Megértem. S most itt vagyok, mindig gyűjtöm az erőt, hogy valljak a páromnak, de képtelen vagyok és nem is akarok vallani, úgy döntöttem próbálom feledni, ami történt és rendbe hozni, ami van...mindent beleadni. Azt érzem, csak bántanám, ha elmondanám mi történt, engem felismerésekhez segített, lerendezem magamban (iszonyat bűntudatom van és legszívesebben visszaforgatnám az időt, de nem lehet),-és mindent beleadok, hogy működjön köztünk...de a párom most még bizonytalanabb, és még szúrkálóbb..úgy hogy kétszeresen nehéz..Közben meg folyton a másikra emlékezem és nagyon bánt, ami történt. Úgy érzem, hogy a legszentebb embereknek ártottam, akárhogyis sodródtam közben, mégis tudatosan...megbocsájthatatlannak érzem...és hoyg nem tiszta így a párommal lennem, de mikor ott vagyok előtte és a szemébe nézek képtelen vagyok kimondani a szavakat...talán, mert magam előtt sem merem vállalni..megvetem magam érte...nem érdemes megcsalni a másikat szerintem. Mielőtt megtennél bármit, mondd el neki, mire gondolsz és mire vágysz, nem kell durr bele, hanem szépen, mint egy barát,oszd meg vele..ez a megoldás talán, ha tényleg olyan erős az a kapcsolat, akkor itt kezdődik az őszínteség. ne hidd azt, h nem kell tudnia, neked milyen vágyaid vannak erre-arra, mert csak bántanád vele. Nem, nem azt mondom, hogy lépten nyomon, ha meglátsz valamit valakit, aki érdekel, azt megoszd vele. Azt, ha valaki jön és érzed, h jelentősebb...azért, azt érzed...sokat, rengeteget tanultam ebből a történésből, de azt érzem, nem érte meg, annál sokkal jobban fáj és a legrosszabb, hogy másoknak is..

Csizike képe
MOST Legyél Szabad! ;-)
2010. január 16. szombat, 4:53 | Csizike   Előzmény

Szia!

Először is köszönöm a hosszú és őszinte leveledet.

Ami bennem megfogalmazódott:

Igen, néha jobb ha az ember magában tartja botlásait, bár a legszívesebben elmondaná a Másiknak, mert az Őszinteségtől megszabadulhatna a Terhétől...(mint egy Feloldozást nyerve) és mert Akit Szeretesz, Ahhoz Őszinte Szeretnél lenni és Azzal meg akarod Osztani Mindenedet... a Legbelsőbb, Legféltetebb Titkodat is.

De néha jobb nem elmondani az ilyesmit...

Mert Te már túl vagy rajta. Te már megjöttél belőle. És tudod, hogy egy Botlás volt, egy Tévedés... és a Számodra már nincs jelentősége...

De a Másiknak Végtelenül Fájhatna... hogy ez Vele megtörtént... hogy Megcsaltad... hogy Hazudtál Neki... hogy Együtt Voltál Egy Másik Emberrel... stb...

És talán soha többé nem tudna már Benned Igazán Megbízni...

Ezt egyébként mindig Embere, Esete és Szituációja válogatja, hogy mi a Helyes.
Nincsenek Szabályok.
Néha az a Jó, ha elmondod a Másiknak.
Néha az a Jó, ha nem.
Ezt Te érzed az adott helyzetben, hogy mi a Helyes...

Van, aki meg tudja bocsátani, el tudja fogadni, fel tudja dolgozni, és Hálás érte, hogy Őszinte voltál Hozzá, hogy ezáltal Feloldozást Nyerhess: hogy Ezzel az Őszinte Vallomással Feloldozást Nyerhessen a Lelked. És még jobb lesz a Kapcsolat tőle. Még Tisztább, Őszintébb, Erősebb és Intenzívebb...

De van akit ez a "Teher" összetör... és mag alá temet.

lehet, hogy az a jó, ha elmondod... de majd csak késöbb... évek múlva, amikor már nem okozhat kárt köztetek, mert az addig eltelt idő, az Évek összekovácsoltak benneteket egy olyan szintre, hogy ez már nem fáj... és már annyira a Múlt Pora fedi Érzelmileg...
Csak legyintetek és mosolyogtok rajta.

Én is volt, hogy félreléptem... és a Kedvesem a mai napig ezt a fejemhez vágja, amikor vita van...
Még a mai napig is bántja...
Nem dolgozta fel, nem fogadta el, nem tudta még megemészteni, megbocsátani és elfeledni...

Ezért kell vigyázni ezzel...

Barkó Judit is azt mondja, hogy ha megtetted, megtetted... az Időt már nem tudod visszafordítani...
De akkor már ne okozz fájdalmat és szenvedést a Párodnak.
És ne rontsd el a a kapcsolatodat éppen akkor, amikor rájöttél, hogy mennyire Szereted Őt, és hogy Ővele akarsz maradni, és Őtőle akarsz gyerekekekt, Ővele akarod leélni az Életedet, stb...

Akkor ezt a Titkot borítsa Fátyol...

Aztán ha meg akarsz Tőle szabadulni (ami egy teljesen természetes belső igény), akkor esetleg mond el neki késöbb... évek távlatából, hogy volt egy ilyen csetlésed (botlásod)... amikor ennek már nincsen jelentősége, és nem zavaró... amikor már nagyobb a Megértés, az Elfogadás és a Szeretet...

De persze a Döntés a Tiéd, hogy hogyan csinálod.

Te tudod, hogy Számodra mi a Helyes, hiszen Te Érzed.

Mellesleg a Másik Tudat alatt mégis megérzi Minden Rezdülésedet.
És ez az Információ az Aurádban is benne van... és Benned is, Energiaként... Ezt rezgeted magadban... és ezt kisugárzod magadból... akkor főleg, amikor még gondolsz is rá, amikor foglalkoztat ez a téma...

Ő ha ezt nem is tudja tudatosan, és nem is fogalmazódik meg benne egész konkrétan, hidd el, a lelke mélyén mégis tudja és érzi, hogy valami "baj" van, hogy valami nem oké és hogy valami történt, hogy valami más lett és megváltozott...

Lehet, hogy a Párod ezért Szúrkálódóbb Veled...

Valamit Érzékel, Valamit Felfog a Te Energiáidból, a Te Érzéseidből és Gondolataidból.

Meg aztán lehet, hogy neki is Gondjai vannak Magával, az Életével, stb... és Aktiválódik a Fájdalomteste...

Vezekeld le a Bűnödet... ha Bűntudatot érzel.
Bár ezt sem kellene.
Megtetted, amit megtettél...
Ereszd Szélnek.
Az a Múlt.
MOST meg MOST van.

Erre az adott Pillanatra koncentrálj.

Felejtsd el a Múltat.

Mindig csak arra koncentrálj, ami MOST történik.

Eckhart Tolle tanításai ebben a Legtökéletesebb Segítséget nyújthatják neked.

A MOST hatalma és az Új Föld című könyvek és hangoskönyvek.

Új Perspektívába helyezik az Életedet.
(Még ha csak Szépen Lassan is... Fokról-Fokra... Napról-Napra, Óráról-Órára történik ez az Átalakulás.)

Egyébként Eckhart Tolle többször is eszembe jutott, amikor a Leveledet olvastam.

Amikor írtd, hogy az egyik kapcsolat is egy idő után kezdett elfáradni és tönkremenni, és aztán a másik is, meg a harmadik is, és így tovább...

Nyílván észrevetted már Te is, hogy ez minden Kapcsolattal így van...

Az elején Szép, Érdekes, Izgalmas, Vonzó az a Másik... aztán ahogyan haladtok előrébb az Időben és kezdetek összemelegedni és egyre többet együttlenni, úgy múlik el a Varázsa, és úgy foszlik el a Rózsaszín Köd. És kezdtek megérkezni a Valóságba.
Ekkor nem kell eldobni a Kapcsolatot és azt a Másikat...
Hiszen ez az Élet.
MOST kezdesz el találkozni Önmagaddal.
Az Igazsággal.
A Valósággal.

Isten hozott a Valóságban.

Eddig Illúzióban Éltél (Magaddal kapcsolatba is)... és MOST belenézhetsz a Tükörbe... és elkezdhetsz dolgozni magadon, ha Szebb Képet akarsz látni... ha Szebb, Nyugodtabb, Elégedettebb, Teljesebb és Békésebb, Harmónikus és Kiegyensúlyozott Életre vágysz.

Amit látni fogsz a Másikban, a Másikkal való Kapcsolatodban: az Te magad vagy.

Ami frusztrál, zavar és idegesít... az Benned szeretne a Helyére kerülni...

És ehhez egy Rendkívül Jó Segítség Itt és Most Neked az a Másik.

Ő tulajdonképpen a Segítőd.

Nem azért van, hogy Boldoggá tegyen.

Hanem azért, hogy tükörként eléd álljon, és ezáltal TUDATOSÍTSON Benned Dolgokat Önmagaddal és a Te Életeddel Kapcsolatban.

Eckhart Tolle is azt mondja, hogy a Kapcsolatnak nem az a Célja, hogy Boldoggá tegyen. Ha ezt várod el tőle, eleve csak csalódhastz, kudarcra vagy ítélve és csak fájdalmat találhatsz benne...

A Kapcsolat azért van, hogy Tudatosítson.
Akárcsak MINDEN Ebben az Életben.
(A SZűkösebb Anyagi Körülmények, a "Gazdasági Válság", 2012... és MINDEN)

A Párod a Legtökéleteebb Segítőd és Segítséged MOST a Számodra.

Ahelyett hogy eldobnád magadtól, inkább ragadd meg a Lehetőséget.

Élj Vele!

Egyszer úgyis szembe kell nézned Önmagaddal és túl kell lépned az Elméden, a Félelmeiden, az Elme-Hangodon...

Miért halasztanád el???

Ezzel elhalasztanád a Boldogságodat is...

Szenvedni akarsz?

Mazochista vagy?

Ha nem: akkor nézz szembe Önmagaddal.

A Saját Belső Fájdalmaiddal és Félelmeiddel.

A Fájdalomtesteddel.

És Légy TUDATOS

MOST!

"MOST vagy Soha"

Ui: ne bánd, hogy megtörtént, ami megtörtént.

A hibákból tanulunk.

Zárd le a Múltat magadban.

Ahelyett hogy Bűntaudatot éreznél miatta, inkább köszönd meg ezt a Tapasztalatot is, mert ezzel Teljesebb, Okosabb és Bölcsebb lettél... ami a Boldogságod megtalálásának is a része...

Egy Kilométerkő Önmagad, a Teljességed, a Teljes, Örömteli, Igazi, Valódi, Elégedett Élted felé...

A csecsemő is elesik, megbotlik, elbukik néha, mielőtt biztonságos lábakra áll.

Bocsásd meg Magadnak ezt a kis Botlást, és tudd, hogy ettől leszel Erősebb, Bölcsebb, Tapasztaltabb és Teljesebb.

Ettől lesz az Életed Még Szebb, Élettel Telibb és Értékesebb.

Azt mondják:

"Nincs Jó vagy Rossz.

Csak a Tapasztalat van."

és

"Ami nem öl meg, az megerősít."

(Ami nem pusztít el, az erősebbé tesz.)

Hát Lazaság!

Engedd el a Múltat.

Amiben Itt és MOST ÉLHETSZ az

a JELEN.

A JELENBEN nincs Bűntudat, sem Fájdalom.

Mert a JELENBEN csak az van, ami éppen van.

Abban nincs sem a Múlt, sem a Jövő.

Ha a Jelenben Vagy, a Jelenben Időzöl, a MOSTBAN Élsz,

MINDEN RENDBEN VAN.

AZ ENERGIA ÁRAMLIK, JELEN VAN

ÉS MINDEN TÖKÉLETES.

Semmi Gond,

Ne Aggódj!

Szép és Értékes Vagy.

Szép, Teljes, Tökéletes ez a Pillanat.

Minden Pillanat.

És ha Itt vagy, Ebben az adott Pillanatban MINDIG

a MOSTban, ami éppen Létezik, Van és Történik:

Akkor ugyanígy

Szép, Teljes, és Tökéletes az ÉLETED is.

Figyeld csak meg!

Tedd le a Bűntudatodat.

Nem kell cipelned egy Életen át.

Felejtsd el.

A Kereszténységben talán ezért Zseniális a Gyónás és hogy utána az Atya feloldoz 3 Mi Atyánk-kal...

Hogy legyél Nyugodt, Kiegyensúlyozott, Békés, Boldog, örömteli, Vidám és Elégedett...

Hogy ne cipeld tovább azt ami a Múltban történt meg...

Hogy ne cipeld tovább a Múltat...

Felejtsd el, és

LÉGY SZABAD, ÉLŐ és ÖRÖMTELI a

JELENBEN.

MOST Mindig Tiszta Lappal Kezdesz.

Ez a Pillanat Új.

MOST Születik.

Te sem szennyezd be a Múltbéli Gondolataiddal, amik elvonnák a Figyelmedet a Jelenről, arról, hogy Ez A Pillanat és a Világ, az Élet körülötted

MOST Milyen?

Erre figyelj oda inkább.

Ebben Élj.

És Ezt Nézd Meg!

Ezt Éld Meg!

Ugye már Érted?

ÉRZED?

Szeretettel:

Csizike ;-)

megtettem hát megtettem
2010. február 27. szombat, 10:48 | zsuzsy.k   Előzmény

Annyi értékeset olvasok ezeken az oldalakon. Ilyenkor eltöprengek, milyen sok a lemaradásom.

Én hosszú évekig benne éltem egy kapcsolatban mert nekem rögtön sikerült a gyermekáldás.
Tűzön-vízen át kitartottam egy olyan kapcsolatban ami méltatlan mostani Önmagamhoz. Szenvedtem is de képtelen voltam a szakításra ........

Két gyermekemtől ugyanakkor nagy boldogságot kaptam. Most hogy egyikükkel megromlott a kapcsolatom a régi sok szépet nézem amit akkor adott nekem és így teszem helyre a ridegségét. Ezt csak azért írtam ide mert a gyermekáldás is egyfajta tanítás...szerintem. Kölcsönkapunk egy időre egy adag boldogságot meg egy adag aggodalmat, felelősséget, s néha a legjobb szándékkal sem úgy alakulnak a dolgok ahogy szeretnénk, bár megteszünk mindent...mégse. Én ha lehet úgy mondani együtt nőttem, fejlődtem velük és általuk.
Egyik gyermekem tovább haladt az Úton fogva egy ideig kezemet, másik gyermekem viszont lemaradt, megrekedt, visszatért Apja mellé... Talán ebből kitűnik hogy Ő nem tartott velünk az Úton. Megrekedt valahol a hegy lábánál.
Több mint húsz évi házasság után elváltunk, de még ezután is adtunk egy esélyt magunknak. Nem mondom hogy csak én vagy csak Ő, mert a kapcsolatban mindig "kettőn áll a vásár" hát maradtunk ahogy addig, csak már nem voltunk házasok. Persze ami egyszer úgy igazán elromlott ... ezek már csak utórezgések voltak..2008 aug. véglegesen szakítottunk, de sajnos még mindig egy házban élünk, amit azóta árulunk. A férjem s azután a lányom részéről (Ő is ott lakik, 28 éves) azóta csak jeges fuvallat...köszönés se, időnként kötekedés..ennyi, ja és hatalmas gyűlölet a volt férjtől.
Végleges szakításunk után félévvel jött életembe egy szerelem. Valahogyan megtudta a volt férjem és azóta szemét kurvának....titulál. Ez csak azt mutatja hogy Ő talán még mindig nem tudta teljesen feldolgozni az elválásunkat. Megjegyzem soha nem csaltuk meg egymást, nem azért ment tönkre a kapcsolatunk...tudtommal. Válásunk óta voltak kalandjai.
Most mikor már nincsenek érzelmek (legalább is részemről se jó, se rossz) még mindig hűtlenségnek számít szerinte hogy én mással...
Én már mindent lezártam magamban. Elengedtem Őt is meg a Lányomat is úgy hogy a lánykámat továbbra is szeretem. az ő sértegetése már előre meg van bocsájtva.
Most próbálok tiszta lappal indulni úgy hogy érzem egyedül vagyok egy rossz élethelyzetben. Az erőmet összepróbálom szedni, hogy majd saját lakásban, szerető párkapcsolatban élhessek...
Kitartás...ugye?

Zsuzsy

Szia! Szerintem, igen is fontos és kell, hogy hűséges légy,
2010. június 06. vasárnap, 20:06 | Névtelen (útkereső)

Szia!

Szerintem, igen is fontos és kell, hogy hűséges légy, önmagad miatt is, és a tisztelet miatt amit a társunk iránt érzünk, aki már 10-15 20- 25 éve él velünk és neveli a gyermekeinket,persze az az ideális, ha együtt neveljük. Beszéljük meg bártran az igényeinket a társunkkal, legyünk őszinték minden téren, s megfogjuk látni igen is le lehet élni egy életet egy emberrel boldogságban, örömökben szeretetben, csak merjünk őszinték lenni a vágyainkban kivánságainkban is, s ő is őszinte lesz és csodás lesz a kapcsolatotok :))

Feliratkozás Hírlevélre