Mit tegyünk, ha a düh felénk irányul? | Önmegvalósítás.hu

Mit tegyünk, ha a düh felénk irányul?

Hozzászólások

10 hozzászólás
u.erika képe
Hátulrol-mellbe támadás szituácio
2009. július 19. vasárnap, 17:50 | u.erika

Sziasztok! Szeretném a fent olvasott cikket tovább ragozni. Mi van akkor ha a düh ami felénk irányul alattomos modon támad?Ezt ugy értem hogy ha olyan emberrel kerülünk szembe aki ,,rosszat " tesz nekem (bekavar) a szemembe pedig mosolyog!? Eddig azt gondoltam hogy az a helyes ha belemegyek a játszmába és ugy csinálok mintha nem venném észre mi történik,de mégis kivülröl probálom elemezni a szitáciot. Olykor megértem miért viselkednek igy velem és inkább sajnálom az illetöt,gondolatban küldök neki szeretet. Hagyom hogy a történet végigmenjen,nem probálom megállitani.Azzal a tudattal hogy nem kell megvédenem magam hiszen ugyis mindenki megkapja amit megérdemel! Na most a Sanyi tanitásait hallgatva elbizonytalanodtam hogy lehet mégsem ez a helyes reakcio...!? De mégis mi az? Söt ha hagyom megtorlatlanul a bántást akkor a sors Isten stb. sokkal érzékenyebb helyen találja el az illetöt mint én kis halando képes lennék. Ennek tudatában ki a tökéletlenebb? Mentségemre ha én egy fal lennék és magdobnának labdával a labda pedig visszapattanva fejbetalálja az illetöt akkor nem a fal a hibás!? Üdv;Erika

Kedves Erika
2009. július 19. vasárnap, 20:30 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

Ez 1 nagyon jó kérdés.

Nem tudom a választ, csak leírom, mit tettem:
Az utóbbi időkben, még a "befordulós szent korszakomban" akár merre mentem dolgozni, mindig ugyanaz a minta ismétlődött. Tudta, ördög kőr, itt a megoldás, ki kell lépni.
Nem tettem, mert hogy néz azmáá ki, hogy szent ember létemre veszekedésbe keveredem???
Nem hazudok, most már leírom, ettől a szent képtől, még azért én is szítottam a tüzet, nem az illetőnek mondtam nyíltan, menjen a búsba, hanem mindig másoknak (kevertem a sz..t, magyarul, közben nem vettem észre én is olyan lettem) panaszkodtam, mit tesznek velem ezek a "szemetek", mikor ÉN olyan jó vagyok.
Tényleg olyan jó voltam?
Cseppet sem. Aztán olvastam arról is, Jézus is "őrjöngött a piaci kofákkal", mikor az Úr házában azok árulni kezdtek, meg stb. De még mindignem cselekedtem. Aztán jött 1 asztrosuli, ott a képletünkkel is foglalkoztunk, nem bírtam a szembesítést így még az első szemesztert sem fejeztem be. Eliszkoltam. Ne máá, ezek, mindjárt lelepleznek. Menekültem a munkahelyekről-munkahelyekre, de a problémák csak úgy "véletlenül" jelentkeztek. A mostani helyemen már kikészültem. Annyira aláztak. (milyen érdekes, hogy Jézust is és Buddhát is szemen köpték, de ez csak mellékes, csak most ugrott be )
Kitaláltak már mindent, már a selejtett is csak én gyártottam, hiába hajtottam, dolgoztam 2-szer annyit, meg belemerültem a pletyka mocsarába, mert meg akartam Nekik felelni, csak nem fogadtak be. Tűrtem, nyeltem, 2,5 évig becsületesen.
Mígnem jött az utolsó előtti pofon. Már előttem, igaz név nélkül kifiguráztak, milyen undorító vagyok (!). A tehetetlen dühömben megint jött a már gyakorlot iszkolok innen, ahogy csak tudok, odamentem a műszakvezetőhöz, kérem szépen én felmondok, mire ő, legyek erős, meg stb, meg hova mennék, nincs sehol munka, meg ott a hitelem (milyen megértő, gondoltam, most már tudom, parázott ki mást rakjon oda, mert mindenki utál velük dolgozni).
Csak megsajnált, elrakott 1 másik szigetre dolgozni. Gondoltam, majd csak abbahagyják, de nem.
Akkor kitalálták: büdös vagyok, nem fürdök, 1 szappant ragasztottak a szekrényemre, mikor már nem voltam ott.
Sokkot kaptam, mikor megtudtam. Tudod, mikor rád tőr a hányinger, remegsz, mint nyuszi a fűben.
De ez kellett, hogy belássam, ha magam mellett nem állok ki, akkor nincs miről beszélni. Itt a pont. A vég, vagy nekiugrok a félelem "dögömnek" és leigázom, vagy kezdem máshol előlről.
Sok erőt adott, hogy a gyárban a többiek mellém álltak, még bent se voltam, mikor visszavágtak!!!!!
Na nem szálltam el magamtól, milyen jó vagyok, hogy sokan szerettek, voltak ilyenek is, de voltak olyanok is, akik a kellő pillanatra vártak, hogy visszavágjanak az őket is ért sérelmekért. Tudtam, hogy nem vagyok az, amiket hozzám csapkodtak, de mivel nem "védekeztem", így céltáblává válltam.
Már aláírást akartak gyűjteni, hogy kirugatják az illetőket.
A vége: odamentem a részlegvezetőhöz az után, mikor sorra 1-enként megkérdeztem a vádlóimat mi bajuk velem? de erre csak mosolyogva semmivel feleltek. Elmondtam őszintén mi történt, nem akaorm, hogy kirugjon senkit, de most már úgy érzem, mindent megtettem, de csak rosszabb lett, bocs, hogy ilyenért zavarom, de tanácsot kérek.
Ekkor nem voltam már ideges sem, lesz ami lesz. Főnököm válaszán meglepődtem: miért vártál ennyit? bármikor , bármi bajod van, azonnal szólj legközelebb.
Meglepődtem, aztán eltelt 3 hét, még mindig nem beszélt velük, ők ezen felbátorodtak, megint támadtak. Minden napos volt a nekem célzott hangos beszólások és röhögések a részükről.
Ekkor már nem mentem a főnökömhöz, minek, úgy se tesz semmit.
Aztán kivettem 1 nap szabit, mire visszamentem, ezek csak sunnyogtak, kiderült, beszélt velük a főnököm, hogy kirugás lesz a vége, fejezzék be.
Ma már ők jönnek hozzám, hogy minden áron beszélgessek velük. Féltük az állásukat? Megkedveltek? Mivel szembeszegültem, erősnek néznek, akivel jobb nem packázni?
Mindegy. Engem ez nem érdekel. Félreértés ne essék, nem borulok a nyakukba nagy kegyesen, inkább tartom a távolságot. Nincs a hangomban vagy a lényemben a kis törpe. Sem a haragos boszi, aki szeret lekvárt kavarni, sem a bosszúálló Angyal, aki a fülembe suttog, gyanus minden és mindenki. Most már egyben látom az egészet, meg tudok bocsátani. Nincs bennem harag irányukban. Elment. Már nem lakik itt. De álom lenne azt hinnem, nekik ezt el kell mondanom, hogy köszönöm a tanítást, hogy megszabadítottatok. 1: röhögnének, milyen hülye vagyok, 2 igazolnám, hogy ők jót cselekedtek és mással is joggal , következmények nélkül megtehetik. Néha adnunk kell nekünk is ilyen pofonokat, mert mit sem ér a szó, meg az értelem. Nekünk is hiába mondta Anyánk, ne szaladj, mert elesel, csak addig rohantunk, míg pofára nem estünk. Ki így tanul, ki úgy. Szintünk szerint.
Na nem csináltam belőlük szentet, mást találtak meg maguknak, szegény lány nekem sírt, milyen nehéz, én mondtam mit tegyen, álljon ki maga mellett, de ő ugyanabba esett vissza, amibe anno én is számtalanszor.
Mit tehetek? Addig, amíg ő maga be nem látja, csak egyszer elmondhatom az én példámat, aztán hagynom kell. Szaladjon ő is addig, míg el nem esik. Fáj, de hagyni kell. Ebből tanulja meg ő is azt, amit én. Csak azt remélem, neki ennyi nem kell, mint nekem, hamarabb észhez tér.

Csak ezt tudom írni. Ami nálam a képletemből is látszott (szaturnuszom együtt áll a marssal a 8. házban, ami születésemkor az oroszlán jegyében állt ráadásul, azaz dühkezelési problémák alacsonyabb szinteken, agresszió elfolytása, oroszlán, erő, hatalom, akarat ) , nem beszélve a felszólló sárkányfarkamról, ami a mérlegben áll (hozott feladat a másik elém engedése és le nem igázása).

Minden belőlünk ered a felszín alatt megbúvó "szörnyetegek" így látattják meg magukat.

Csak azt tanácsolom, ha már minden egyebet (szeretet küldés, elfordulás a problémától, önmagunk előtt lehazudjuk, hogy ez a "baj" van), hárítási technikát kipróbáltunk, és már olimpikon hosszútáv futókká válltunk, akkor álljunk meg. Nagy szusz, és tükőrbe nézés. Mi az ami bennem így akar megnyílvánulni. Itt nem lehet maszatolni, könyörtelenül be kell magunknak ismerni, ha valami "rossz" van bennünk, és elfogadni, igen, vannak olyan helyzetek, amikor agresszívan, ősember nyelven kell kitőrni, hogy embernek kezeljenek. Hiszen ha meg akar őlni valaki, te megkéred szépen hagyjon békén? Vagy küldöd a szeretetet, hátha mégiscsak nem fog megerőszakolni.
Azt nem tudom, benned mi bujkál, de valaki ott "lakik", aki meg akar veled ismerkedni.
Itt nem kell mindjárt démoni , gonosz dolgokra gondolni, ilyen az emberi psziché, csak ennyi. Többen vagyunk odabent :). Skizós, ugye?
Az agresszió se nem jó, sem rossz. De bennünk van, szükséges is a túlélléshez is. Ha meg már bennünk van és tudom, akkor lehet már vele dolgozni. Lehet a jóbarátom is, akkor legalább engem nem bánt, sőt, megvéd, ha kell.

Üdv, béke
és remélem valamicskét segítettem, megírod mi lett?
szivesen venném :)

u.erika képe
Alattomos agresszio ....folyt.
2009. július 19. vasárnap, 23:24 | u.erika

Nyugi Anita!

Ez a kérdés csak azért merült fel bennem mert a Sanyi cd-jét hallgatva rájöttem hogy hajlamos vagyok elfojtani az agressziomat.Persze ha más szemmel nézzük a szituáciot akkor nincs is mit elfolytani!

Persze nekem nem is nehéz mert hideg tipus vagyok.

Amit irtam nem valami burkolt dolog,csak szerintem a hangos vita nem tul gyakori jelenség.Sajnos...!Pedig mennyire egyszerübb lenne!

Föleg amit irtál az egy tipikus jelenség ott ahol sok nö dolgozik együtt!Dolgoztam én is olyan helyen.Néha szégyelnem kell magam helyettük!

A primitiv nök szokása hogy ugy akarnak elötérbe kerülni hogy másokat lealacsonyitanak!Ez a véleményem arrol a szituáciorol amiröl irtál.Bár nem írtad hogy kik voltak azok de könnyü rájönni.Ha férfiaknak bajuk van egymással inkább összeverekednek.Bár ez sem a tökéletes megoldás de legalább gyorsabb.

Az aggresszioval inkább gyerekkoromban volt bajom,mert eléggé öntudatos gyerek voltam,és ez a kommunizmusban nem volt szerencsés hozzállás.Nagyon sok problémám volt ezzel,állandoan ki voltam közösitve vertek az osztálytársiam,ha pedig megvédtem magam én voltam a rossz.Ma sem értem de valami irritálta öket bennem....!?Ha pedig barátkozni akartak velem olyan hülyeségre akartak rávenni hogy fessük be a körmünket olyan kétvégü piros-kék ceruzával...!?Már akkor is szerettem olyat játszani aminek van valami értelme!A tanárok pedig azt a gyereket szerették akkoriban akit lehet terelgetni és nincs önnállo akarata.Pedig kos vagyok :) de mégsem tetszett a dolog.Na jo ezt viccnek szánom!

Az aggresszioval otthon is sok bajom akadt, mert nagyon hisztis gyerek voltam.Most sem tudom mit csináltam volna az anyám helyében..!?Azt mondta:,, tanulj meg uralkodni magadon!"

Na azt megtanultam!De az az érdekes hogy jobban érzem magam mint azelött!Igaz hogy nem is kerültem azota olyan helyzetekbe ahol az az ézésem lenne hogy mindenki összeesküdött volna ellenem.

Mint a mese a rut kiskcsárol!

Lehet hogy ez valami karmikus dolog volt.Nem tudom.

A kérdésem az elözö hozzászolásomban arra irányult inkább hogy azzal a tudattal hogy mindennek következménye van hagyjuk a ,,bünöst"hogy vétkezzen és ezzel ártson saját magának, vagy vágjunk vissza,és amit tölem kap pl.az nem olyan fájdalmas.

Mostanában ,,langyos vizben"üldögélek és probálok mások tapasztalataibol tanulni.De mint itt a az oldal olvasoi mind én is szeretnék fejlödni!

A történetedet pedig köszönöm!

Erika

u.erika képe
Alattomos agresszio ....folyt.Helyesbités
2009. július 20. hétfő, 12:55 | u.erika

Miután beküldtem a fent leirt hozzászolásomat akkor jutott eszembe hogy nem helyesen fogalmaztam meg a kérdésmet arra vonatkozoan hogy elfojtom az agressziot.

Helyesbitenék,az eröszakosságot fojtom el magamban!Mondjuk az nem zárja ki hogy az agressziot is elfojthatom!De ami inkább érdekel az az eröszakosság!

Pl.ha fönököm megkérdezi hogy most mi legyen (pl.cseréljük-e le a frituban az olajat?,stb.)

Sokszor azon kaptam magam hogy azt felelem hogy,,te vagy a fönök ne nekem kelljen megmondani.Vagy nem tudom elképzelni hogy olyan sportot müveljek ahol meg kell ütnöm valakit.

Gondolom azért az eröszak szo nem csak azt takarja hogy nekimegyek mindenkinek!Azért vannak árnyalatok.

Azt szeretném megtudni mik azok a cselekvések vagy szituáciok ahol az eröszakrol,vagy annak elnyomásárol van szo,hátha a példákbol megértem,és igy tudatosan hozzam felszinre magamban az elnyomott eröszakosságot.

Ha az én akaratom érvényesül az már az eröszakosságnak egy fokozata?Vagy ha a tömegben elörefurakodom?

Egyenlöre lassan szeretnék elöre haladni,és nem egyböl leverni mindenkit!(ezt az utobbit viccnek szántam)

Erikának, az erőszak mentességről
2009. július 20. hétfő, 17:59 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

Nos, így jobb, hogy nem vagy a csávában, nyugi, ez jó volt. Tetszett, ahogy írtad.

Nevezzük erőszak vagy szeretet, vagy harag vagy bármi másnak, onnan tudod, hogy nem éled, hogy hárítasz, vagy dühös, ingerült, feszült leszel.

Az érzelem, a gondolat, mi magunk, mind-mind energia. Azzal, hogy hárítasz olyat teszel, mintha 1 páncélt tartanál önmagad és a feléd érő behatások felé. 3 dolog történhet: 1 megsemmisíti a páncélt (katarzis élményből, mikor felállsz, megerősödve, magadba olvasztva a kapott energiát), 2 gellert kap, ívesen eltér, lepattan rólad, akkor majd újra "röppályára" jutt, és megtámad egyre hevesebben, 3 : visszapattan, szétszóródik, mint a bomba, és a környezeted (pénzed, munkád, családod) káraként testesül meg.
Az erőszakot megélni, befogadni szerintem a leglegálisabban, más bántása nélkül, csak a tested edzésével lehet. Ehhez kevés a medi, pláne ha inkább az elme, intellektus embere vagy, de ha igazán ki akar próbálni, az is egy út, ha jön az érzés félrevonulsz (bár sosem akkor jön, mikor ezt megtehetnéd), belemész az érzésbe, figyeled minden porcikád hogy reagál rá, beleértve az érzelmeidet. Ehhez hatalmas önfegyelem, önkontroll kell, úgy gondolom, hogy ki ne robbanj. De ha ha erdőben, vagy olyan helyen vagy, ahol senki se lát, ki is robbanhatsz, kiabálhatsz a szived szerint, bár szerintem lehet, ez nehezebben fog menni.
Az edzésben pedig ott az ellenfél, akit le kell győzni, igázni, lehetsz Te is, magadat legyőzni a nagyobb fealadat. Mikor fáradnál, erőt-venni, újból és újból. Az kemény.
A vége az lesz, megérted, igazán nincs kit legyőzni, a versenyzés értelmét veszti.
de van 1 bukkanója, ha nem tudatosan magadat figyelve (nem elemezve) teszed a dolgod, akkor oké, de ha kontroll nélkül hajtod magad, akkor erőt vehet rajtad a küzdelem íze, FANATIKUSSÁ vállsz. Nincs vele baj, csak nem kiút, hanem a másik véglett. Az meg minek? Kezd előlről a ló túloldaláról?
Onnan veszed észre, hogy Fanatik lettél, mikor dühét, hogy a másik lemarad, vagy lebecsmérled, összetöpörödik a szemedben. Ilyenkor látod, néha kell, hogy a "gyengébb" is odategye magát, hiszen a konyhában is kell a kézilány (mi lenne, ha még mosogatni, meg előkészíteni is Neked kellene, ha ezren megrohannak), hogy 1 kicsit megint vendéglátós legyek. :)

De ez csak az én meglátásom.

Hátha ír valaki más is valami megoldást,
üdv,
Béke
Ja, és ha Kos vagy, miért nem Éled? A Kos diktálja mindig az ütemet. Nincs motiváció? Unnod a helyed, nincs elég súly a válladon?

Csak kérdezem, lehet, nem is erről van szó, de általában pont gyerekként nyomják el az érzelmeket az emberek, akkor felnőtté válláskor létre jön a hideg elme.

Ha elnyomás van, akkor azt az érzelmet, amit elnyomsz megkell élni, nem baj, ha kezdetekkor még erőszakosabb, akaratosabb az ember, mert legalább magadat éled, idővel úgy is finomul, megérzed mikor mit tégy, URA leszel az érzésnek. felvállalod magad.

Az sosem baj, mégha a környezeted kritizál is ezért. Legalább azért szeretnek/utálnak, mint ami vagy.

Erre jó a munka is, nem csak az edzés.

Szerintem :) aztán meg ki tudja?

Üdv, Béke

u.erika képe
még 1 kérdés Buddhanita...
2009. július 20. hétfő, 21:08 | u.erika

Az edzés szo alatt a fizikai tevékenységet érted?

Mert akkor egyetértünk!

Számomra nélkülözhetetlen a mozgás!Olyan vagyok mint egy buldog imádok erölködni! Rendszeresen futok erdöben,bár most lépcsözögépen és utána mindenféle gyakorlatot csinálok ami éppen az eszembe jut de nem is ez a lényeg.Hanem az hogy mindig probálom tágitani a fizikai határaimat. Persze ovatosan,csak addig edzek amig jolesik.Ja,és mindennap dolgozom,fizikai munkát.

Ezek szerint jó uton járok?

Erikám, Nagyon!
2009. július 21. kedd, 15:27 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

Igen, az edzés alatt szó szerint a fizikai ráhatást értem.

Nagyon jól csinálod, csak így tovább!!!

Üdv,
Béke

Csizike képe
Lelki Wing Tsun Kung-Fu
2009. július 23. csütörtök, 0:59 | Csizike

Mit tegyünk, ha a düh felénk irányul?

A megoldás: Lelki Wing Tsun Kung-Fu.

Vagyis: a Támadó Támadó-Energiáját egy finom és frappáns "mozdulattal" (vagy szóval, gesztussal, Lelki-Beállítódással, stb.) fordítsd Ő-ellene...

És akkor szinte azonnal az

"Aki másnak vermet ás, maga esik bele" mondás érvényesül...

és a

"Mindenki a saját szarába fullad bele".

Csak egy a fontos: hogy ne állj ellen... mert aminek ellen állsz, annak a hatása alatt vagy...

Ne tiltakozz, ne tagadd a helyzetet...

Éld meg!

És adj Neki Teret!

Nyiss előtte teret!

Engedd meg neki, hogy legyen.

És annak a Másiknak is: engedd meg, hogy dühös legyen... és megélhesse ezt, amíg nem tesz kárt benned vagy valaki másban (akár magában is)... joga van hozzá...

Ilyenkor Eckhart Tolle szavaival élve: aktiválódott a Fájdalomteste...

És ha Te Jelen vagy, ha Te TUDATOS VAGY... akkor ezt elfogadod, megengeded és csak Figyelsz... jelen vagy...

És akkor az egyszer csak kimerül, véget ér, lecsendesedik és elmúlik...

Míg ha ellenállnál neki... csak Energiát adnál neki... és olajat öntenél a Tűzre... ami már így is tombol, lángol, perzsel, pusztít és éget...

A Tudatos Jelenléted Hűsítő Vizétől ki fog aludni ez a Tűz...

És mellesleg Te nem vagy egy Szerencsétlen Kis Áldozat a Saját Életedben...
Minden, ami Veled történik, annak oka, célja és értelme, tehát: HASZNA VAN.

Veled nem történnek Véletlenek.

Tehát, ha Valaki Rád támad, annak oka van...

Azért Te FELELŐS VAGY!!!

Valamit vétettél, hibáztál... valamit nem egészen úgy csináltál, ahogyan kellett/lehetett/a lergjobb lett volna...

Ezt keresd meg inkább!

használd a Másikat és a Másik Dühét is Tükörként, amiben megnézheted, megvizsgálhatod magadat...

Tarts Önvizsgálatot... miután megszűnt a Veszély... (addig pedig CSAK LÉGY JELEN a TUDATOS FIGYELMEDDEL a MOSTban!) hogy mit csináltál rosszul és ezután, legközelebb hogyan csináld majd helyesen... hogy hasonló eset ne fordulhasson elő...
Használd Tanulásra, Tudatosodásra és Fejlődésre az Életed Minden Kellemetlen Szituációját...
Hidd el! Ezekből tudsz tanulni a Legtöbbet...
Ezek a legnagyobb Tanító-Mestereid lehetnek, ha melléjük szegődsz... és elkezdesz odafigyelni Rájuk...

Dolgozz rajta, hogy Mások ne tudjanak belerángatni a Saját kis Játszmáikba... de ha már sikerült... Profitálj belőle! Vond le a Megfelelő Konzekvenciát és Következtetést, hogy Máskor hogyan leszel Ügyesebb...

És ha a Másik Dühe megérint, és kimozdít az egyensúlyi Állapotodból (már ha egyáltalán van olyanod és benne voltál...;-), akkor annak van MIÉRTJE... és azt keresd meg...

A Másik (Dühe is) csak Eszköz neked: Segítség, hogy Önmagaddal szembesüljél...

A Te szempontodból a Másik ott sincs...

Csak Te Létezel...

Éppen ezért foglalkozz csak Magaddal és a Saját Problémáiddal... A Saját Rejtvényeidet fejtsd meg!

Számodra ebben ez a Feladat, a Küldetés, a lehetőség és a Kihívás...

Élsz vele?

Vagy még halogatod?

Csizike ;-)

Csizike
2009. július 23. csütörtök, 15:53 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

Imádlak :)

u.erika képe
Ezaz!
2009. július 23. csütörtök, 16:24 | u.erika   Előzmény

Pontosan ezt a választ vártam!

Köszönöm!

Ez a fajta gondolatmenet áll hozzám a legközelebb!

Feliratkozás Hírlevélre