Karmatörlés | Önmegvalósítás.hu

Karmatörlés

Félreértés ne essék, nem a személyről szeretnék nyitni egy blogot.

Hanem maga a fogalom foglalkoztat.

Vajon lehetséges-e?
Nem esetleges menekülés ez?
Kibújó a vállalt feladatok alól?

Ha ezt a gyakorlatot ráadásul meg is lehet tenni, akkor mi értelme van a karmának?
Vagy csak a "kiválasztottak" kiváltsága?

Mit gondoltok?

Beküldte: | 2009. nov. 10. kedd - 20:57

Hozzászólások

132 hozzászólás
Üdv!
2009. november 16. hétfő, 14:17 | szma (útkereső)   Előzmény

Tetszik amit írsz... ahogyan írod kevésbé! De ezt lapozzuk át! Inkább írhatnál valamit még a tudatosságról. Szerinted hogyan érhető el? És hogyan nem? Mi az ami belefér és mi az ami nem? És vajon az, ami szerinted tudatosság, meddig tart és kell-e hozzá e lét? És mi van a csendben? Hm? Engem érdekel, szerintem beszélgessünk! :)

Szia szma! - Elmondom, hogyan próbálok most neked válaszolni a
2009. november 16. hétfő, 15:41 | Wall E (útkereső)   Előzmény

Szia szma!

- Elmondom, hogyan próbálok most neked válaszolni a kérdéseidre.
Itt ülök, és próbálok nem gondolni semmire. Hallom 'A' fülem zúgását. Figyelem a mozdulataimat a klaviatúrán.

Nem érzem, hogy én csinálom. Látom a kezem. Tudom, hogy belőlem jön minden, de ez nem én v'A'gyok.

- Hogyan érhető el: Nem tudo'M', hogy mit kell a tudatosságért "tenni".
A gondolatmentességgel tudnám körülírni. Hatnak ilyenkor rám a dolgok, de nem úgy.

- Hogyan nem érhető el: zűrzavarral, állandó aggódással, a holnap, a tegnap vagy előző-következő életek miatt. Folyamatosan 'A' mostról beszéltek. Akkor hagyni kéne a múltbéli karmákat nem?

Biztos vagyok benne, hogy a most - feladatai elég terhet raknak az Isten felé igyekvőnek.
Aki észreveszi gyengeségeit, miért nyúl hátra még többért? Ha észreveszem: Uram, beteg vagyok...nem a csakrákat kezdem el tekergetni, tölteni, apasz'T'ani, ilyen-olyan színűnek képzelni, hanem elcsendesedem és oda figyelek, ahol fáj. Nem a csakrám fáj...

- Minden belefér. Semmi sem fér bele.

- Kell-e hozzá lét? - Kinek a léte? Azt s'E'm tudom, ki vagyok. Vagy mi vagyok.

A csenben már nem érzem, hogy lennék. Nem tapasztalok benne semmit. Azt is elveszítem, aki figyel.

Mindez pillanatokig tart. Nem is lehet valóság.
De ez sem. Ezért törekszem.

Nem olyan az írásom modora, mint Karmatörlőé vagy más sok okosságot olvasóé.
Úgy érzem minden, ami nem saját tapasztalatból születik, nem a miénk.

Talán agresszívak a hangsúlyok, de nincsenek tele érthetetlen szavakkal. Bonyolult mondatfordulatokkal. Jövőképekkel. Válasz elé állítással.

Sok helyen írják itt az oldalon: ez a te életed. Azt csinálsz, amit akarsz. Nem fontos erre menni.
Ez mit indít el benned? Hogy talán TE-rossz úton jársz. Vagy azt, hogy kiállj a magadéért.

Milyen út? Mi van itt egyáltalán a csenden kívül?

Kell a könyv? Kell az útmutatás? Az indiai világban nem egy ember tartott fényévekkel a mi okoskodásunk előtt...pedig olvasni sem tudott.

Erőfitogtatásnak tartom ezt a sok, mások számára láthatatlan humbukot. Aura, csakra, előző élet, karma, világvége...

Wall E
2009. november 16. hétfő, 17:30 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

Az indiai tanítóktól is ered mind az a fogalom, amit te erőfitogtatásnak nevezel.

A Csend gyakorlása meg szakavatott tanító nélkül is tévutakhoz vezetnek.

Valóban nem kell túlhangsúlyozni a karmát, de minden pillanatodra hatással van. A fejlődéshez elengedhetetlen a minőségi átlényegülés. Az, hogy ki milyen technikát gyakorol, az meg a szabad akarata. Ezt értjük mi a te életed beírás alatt. Na meg a mások iránti tisztelet, nem pedig egymás lehü...se, mert nem értünk egyet. Az egy másik helyen gyakorolható (kocsma).

Ez, ha dühít valakit, az az ő dolga.

De akár kérdezhetném azt is: miért így reagálsz, és ha már dühít, amiket az oldalon olvasol, miért teszed ezt? Ezt nem értem.

Remélem szavaim csak kérdéseknek veszed, úgy, ahogy írtam.

És remélem, keresel magadnak tanítót is, mert a gyakorlat nagyon is jó, csak nem mindegy mit hoz fel, és az illúziók világa nagyon szövevényes!

Üdv
Buddhanita

nem-nem Buddhanita
2009. november 16. hétfő, 19:03 | Wall E (útkereső)   Előzmény

Már vártad a választ ugye?

Érdekesen látod a dolgokat Buddhanita.

Elmondom miért. Az egész blog indítása egy Karmatörlővel folytatott óriási vita után született meg benned.
A mentegetőzés, amivel indul: kellő előismeret nélkül hihető is.

Most meg mellé állsz? Ráadásul senkit sem hülyéztem le...Ezek a te tév-gondolataid.
Érdekes módon a neki szóló dolgokat Ő egész máshogy kezelte.
Becsülöm is ezért.

"Az indiai tanítóktól is ered mind az a fogalom, amit te erőfitogtatásnak nevezel."

De az tőlük ered és nem Karmatörlőtől vagy bárki belemagyarázásából. Állítom, hogy a fele tudományával nem értesz egyet, sőt nem is érted, mint itt sokan.

Sanyinak pl. elhinném, amit mond. De ő meg intene attól, hogy utána menjek. Ő nem mester, ahogy fogalmazott.

"A Csend gyakorlása meg szakavatott tanító nélkül is tévutakhoz vezetnek."

Látod! Te is a félelmet erősíted. Nem azt gondolod: na egyel több ember, aki észrevette: a csend van.
Ezek a te félelmeid. Ráadásul a vitáidból merítve pont attól félsz, hogy valaki egy nap azt mondja neked. Á-Á! Óriási háttérbudhizmusod tökéletes, csak azzal a szemüveggel van baj, amin keresztül nézed.

Mesélj már nekem arról, milyen tévutak vannak a csend gyakorlásában!
RENDKÍVÜL ÉRDEKEL!!!

Az elme lecsendesítésének vágya rossz úton is végbemehet? Nem írtam ilyet, de te ezzel vádolsz.

Ugye milyen furcsán esik, ha olyat írnak, ami abszolút nem igaz rólad?

Leveleid végén mindig odateszed...csak kérdés volt, nem bántó szándékú volt, szeretettel, stb.

Ezt hívják félelemnek azt hiszem.
Te is azt csinálod....nem tetszik, odacsapsz, beírod a véleményedet (természetesen szép formában), hogy eladható legyen, azután, ha valaki leáll vitakozni: ennyivel lerendezed. "Te így látod én úgy."
Közben meg fortyogsz belül és bizonygatod magadnak az igazadat.

Őszintén mi haszna lenne ennek az oldalnak, ha mindenki egyetértene mindenkivel?

Akar a fene itt kötekedni, vitatkozni!!!

Illeszd már be a következő, magyarázkodó leveledbe az említett lehülyézős részt!
Meg azt is, amiben utat mutatok, kötekszem, lenézek vagy bántok valakit.

Nem kéne mindent úgy mellre szívni. Főleg, ha nem is neked szól.

Wall E
2009. november 16. hétfő, 20:04 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

Először is, nem álltam senki mellé. A stílusodat kritizáltam, amit most te nem tudsz elfogadni. Az, hogy ki támad kit, olvasd el, amit írtál nekem most.

Többen sérelmeztük a stílusod. Mégiscsak engem "ütsz"? Mit váltottam ki belőled??

A blog direkt kihangsúlyoztam, nem a személy ellen szól, valamint azóta is írtam, ne durvuljon el ez is. A véleményét bárki beírhatja, csak kellő tisztelettel! Én is leírtam, mit tartok az egészről, a kérdés azért merült fel, mert fogalmam sem volt róla, mi is ez az egész. Nem tartom lehetséges dolognak.
És abban is igazad van, hogy a fele (na ennél több) tanításával nem értek egyet. Ezt elözőleg már le is írtam, olvashattad is!! Ha még nem tetted, itt az alkalom. Sőt, olvasd el azt is, mikor pont ehhez hasonló dologról írtam más blogban, univerzum (2012). Ott kifejtem erről a véleményem. Csak itt nem erről van szó. Itt magának a karmatörlésről kellett volna szó esni, más téma, hogy megint eleveztünk.
Azt sem hiszem, hogy Karmatörlőt meg kellene védeni. Na ő az, aki ezen az oldalon a legkevésbbé szorul erre. De a stílusod nyers, akár kiírod, hogy a másik hülye, akár csak gondolod. Mitől borultál ki ennyire?

Mtől félsz te?

A Csendről, meg olvashattál már tőlem, és írtam neked is, nagyon jó tanítás. Mi lehet a tévút? Ajánlom figyelmedbe a Kőrösi Csoma Sándor Buddhista Egyetemet, ahol majd elmagyarázzák neked, hogy minden tan, amit fordítanak, már eleve, magában ferdítést hordoz. Nem beszélve arról, hogy te sem érted, amit olvasol, pedig magyarul írom le. Valamint, mikor még én itthon olvasgattam a tanokat, és mikor az egyetemen hallgattam az előadásokat sok félreértelmezést kellett nekem is felismerni. Csak nézd meg, ki mit ért itt, magán a karma fogalmán.

Nem vádoltalak semmivel. A tanító ajánlása szerinted vád?? MI VAN??? JÓL VAGY??

ÁÁ-buddhizmus: hahahahaha
hát ez is jó volt. Igen, vannak nálam is tévedések! Naná, sosem állítom, hogy én tudom a tuttit!
Elég, ha annyit írok, hogy vannak akik medikben a kezdeti lépésekkor téves észlelésüket a valósággal azonosítják. Ebben a témában is nyitottam egy blogot, ha érdekel olvasd el. Bár ezt gyakorlod, akkor te is tudod.

Nem támadtalak, de sértődj meg nyugottan.

Üdv
Anita

De most komolyan?

Azt hiszem sikerült...
2009. november 16. hétfő, 20:16 | szma (útkereső)   Előzmény

ezt igazolni: "Ezt hívják félelemnek azt hiszem.
Te is azt csinálod....nem tetszik, odacsapsz, beírod a véleményedet (természetesen szép formában), hogy eladható legyen, azután, ha valaki leáll vitakozni: ennyivel lerendezed. "Te így látod én úgy."
Közben meg fortyogsz belül és bizonygatod magadnak az igazadat."
:(

Szerintem térjünk vissza a témához.
Mert én is félek! Hogy azzal, hogy minnél többet adunk hozzá ehhez a vitához, annyit veszünk el a támából!

Mi is a véleményetek a Karmatörlésről?
Van?
Nincs?
Ha van, miért?
Ha nincs, miért?

Magát a karmát nem kell magyarázni... mindenki átéli újra és újra... meg is szűnhet, hogy hogyan nem érdekes, de vajon törölhető???

Karmatörlés
2009. november 16. hétfő, 20:52 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

Ha abból indulunk ki, hogy a tudatalattiban megbúvó hiedelem rendszert írja át az ember egy technikával, akkor lehetséges lenne?

Mondjuk, hogy az ember félelmeit, akár a hipnózis segítségével módosítja, akkor a karma is "elszáll"?

Vagy, ha a tudatalattiban rögzül a szegénységi minta, mert előző életeiben is ebben élt, vagy gazdagként olyat tett, ami miatt a gazdagság befogadás bűnként él benne és ezen a gyakorlatokkal túlteszi magát rajta, akkor már nem kell megtapasztalnia?

Lehetséges, hogy elegendő maga a felismerés és ezáltal törlődik a megtapasztalás?

én valahogy így látom
2009. november 17. kedd, 7:40 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

a felismerés önmagában nem elegendő. Volt idő, mikor naplót írtam. Mikor évek múlva ismét a mókus-kerékbe jutottam, fellapoztam, miután a számomra újnak tűnő felismerést feljegyeztem. No lám, mit láttam: majdnem szóról-szóra ugyanaz a felismerés volt feljegyezve.

Mi hiányzott, hogy a körből kilépjek? Megéljem, megtapasztaljam, magamévá tegyem. Csak puszta szó maradt, így a kör újraindult, és ugyanoda vezetet el engem.

Karmatörlés ezért kétséges nekem. Oldás viszont lehetséges, a már megoldott feladatok miatt, gondolom az "lenullázódik".

Buddha (Anita)
2009. november 16. hétfő, 20:26 | Wall E (útkereső)   Előzmény

Pontosan úgy reagáltál, ahogy vártam.
Kimagyarázás, védekezés, mások belevonása...
Semmi bajom veled. Nem is volt, nem is lesz.

Addig értesz mást, míg egyetért veled. Utána megváltozik. Minden.
Ismerlek már annyira, hogy ezután az elköszönés jön.
Viszlát.

Látom Kobold sem igazán a te húrodon pendül.

Ha túl laza, nem szól. Ha túl feszes, elpattan. Igaz?

hermess képe
Kedves Wall E
2009. november 16. hétfő, 21:33 | hermess   Előzmény

Kérdéseket tett fel valaki, erre miért kell támadással reagálni?
Nem lenne spirituálisabb türelemmel válaszolni rájuk?
Akik képesek csúcsélményeket megtapasztalni és átlátják mások tévelygéseit, ennyire egósak maradnának?

Az hiszem, hogy aki ezeket az oldalakat olvassa, mindenki a megértésre és a spirituális fejlődésre törekszik, tehát senki senkinek nem az ellensége. Jó lenne, ha türelmesebbek tudnánk lenni egymáshoz! Van sok minden más az életben, amibe fölösleges energiákat lehet invesztálni...:)))

Kedves Hermess!
2009. november 17. kedd, 6:58 | Wall E (útkereső)   Előzmény

Kedves Hermess!

Értem, amit te is a tuttomra akarsz hozni. Jogos lett volna, ha Karmatörlő támadásnak veszi az "alulról" megfogalmazott kérdéseimet. Nem tette.

Elolvastam újra a kiinduló bejegyzésemet, amire Buddhanita rástartolt. Egyetlen obszcén vagy trágár kifejezést sem tartalmaz. Semmilyen hülyének nézést. Lekezelést sem. Más irányból törte be az ajtót, de ez a tudományos téziseket próbálta nagyon gyöngén felülmúlni. Inkább figyelemfelkeltés célzattal.

Erre mi jött válaszul? Buddhanita teljesen magára vette, elkezdte magyarázni, hogy ez miért nem helyes.
De más blogokon is emiatt keveredik vitába.... mindegy.

Egy kérdés: Szerinted mit írna erre Buddhanita, ha neki írtad volna?

"Akik képesek csúcsélményeket megtapasztalni és átlátják mások tévelygéseit, ennyire egósak maradnának?"

Írtam csendélményemről, amely sajnos rövidsége miatt valótlan.
Gondolom ez lenne a csúcsélmény...
Akkor szerinted ki a tévelygő? Buddhanita?
Mondd ki légy szíves, amire gondoltál!

Az tiszta, hogy ki az ego-s. Wall E
Tudom és eszemben sincs azt hinni: tökéletes vagyok.

Szóval ez az egyetlen mondatod tartalmaz annyi támadást, mint.......
Csak szépen be van csomagolva.

Wall E
2009. november 17. kedd, 7:30 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

A feltett kérdésedre a válaszom: tanulok, fejlődöm, bocsi, hibáztam. Igen, még az Egóm működik. Nem vagyok tökéletes.
Nyitottam erre egy blogot: Buddhanita. Oda ilyen témában mindent beírhatsz.
Itt maradjunk ennél a témánál.

Csend élményem:

Figyeltem, mit hallok. Amíg erőltettem, addig pörgöt az agyam, aztán hirtelen, spotán, mikor már nem is érdekelt, létrejött. Nekem is csak egy pillanatra.

De az a pillanat maga volt a csoda.

Persze akkor nem gondoltam semmit, csak végtelen nyugalmat éreztem. Elmosódtak a testem határai, megszüntem test, vagy lélek, vagy egó lenni. Magam voltam a madár csicsergése. Rezgés. Energia.

Aztán hirtelen: lehetséges ez? Tényleg létezik, vagy csak képzeltem.

Felnevettem, mert akkor már tudtam, visszazökkentem.

Ugyanezt próbáltam már, mikor dühös voltam. Jött a düh, kezdetben eltelített, de én csak figyeltem. És a düh eltűnt. Hová lett? Nem tudom. Helyette maradt a nyugalom.

Vagy elvonuláson:

mikor már 1,5 nap eltelt meditációkkal, és a Csend gyakorlásával, nagyon elkezdett fájni mindenem. Elfárattam. Jött a Mester, csukva volt a szemem, de azt a hatalmas energiát éreztem, ahogy közeledet. A hátam mögé állt, és energiát küldött felém. Eleinte elöntött a forróság. Egyre forróbb és forróbb lett. Majd átcsapott egy vibrálássá. Nem éreztem akkor sem a testem, vagy azt, hogy én vagyok. A fájdalmam is elmúlt, és végig csináltam az elvonulást.

húr
2009. november 17. kedd, 8:23 | Wall E (útkereső)   Előzmény

Köszönöm. Én is elnézést kérek.

Wall E

Wall E
2009. november 17. kedd, 8:39 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

köszönöm, ez nagyon jól esett

Pályi Anita

:)

hermess képe
Még egyszer a vitákról
2009. november 17. kedd, 9:23 | hermess   Előzmény

Szia Wall E!
Be kell valljam, hogy a kifogásolt hangnemű hozzászólásod előtti "durvulást" csak most olvastam el. Akkor elég disszonánsnak tűnt Anita kérdései után a Te reakciód az ő korábbi írására... (Hű, de bonyolult!..:) Úgy hogy megkövetlek!

Amire én szeretnék felhívni Mindenkit az, hogy lehetőleg még gondosabban fogalmazzunk és semmi félreérthetővel ne sértsük meg a másik egóját! Mert mindenkiben maradt több-kevesebb, bár elvben ki minél előrébb tart, annál kevesebb egósságnak kellene maradnia, nem de?

A nyelv írva is meg szólva is kódolás-dekódolás, így eleve benne van a a félreértés lehetősége, mindenki mást ért egy kicsit ugyanazon fogalom alatt, pláne ilyen absztrakt témákban. Az írott szövegben még inkább benne van a félreérthetőség, mert nem látod a másik testbeszédét, nem vagy ráhangolódva, nem érzed a dühét vagy nyugalmát, a humorát, vagy vehemensségét - a szándékát amivel írt, mint ahogyan ő sem a tiédet. Jó néhány levél után lehet csak belőni valakinek az alaptónusát. Tehát nagyon könnyű félreérteni az írott szavakat, minél tömörebb egy írás, annál inkább! Ne legyen maga a nyelv a konfliktus forrása!

Fogjuk vissza a nyersséget és írjunk türelmesebben, szánjunk rá egy körülíró, vagy személyességet kizáró plusz mondatot, mert néha a smiley-k sem segítenek! Kár egymás érzelmeit még véletlenül is megsérteni, egymás maradék egóját felpiszkálni, mert a csatározásban elvész az értékes információ, amit egymásnak hoztunk, amit adni tudunk!

Hermess
2009. november 17. kedd, 9:47 | Wall E (útkereső)   Előzmény

Igen. Igazad van.

De nem válaszoltál a kérdésemre.
Ahogy Karmatörlő sem tette.

Így siklik el az ember az érdekes dolgok felett... :(

Üdv!

hermess képe
Egyszerű teszt az egósság mérésére
2009. november 17. kedd, 10:13 | hermess   Előzmény

"...ennyire egósak maradnának?"
Szerintem ez a mondatrész senkit nem érint meg, aki nem maradt egós valamilyen mértékben. (Bizonyára én sem vagyok kivétel)

Ajánlok egy egyszerű tesztet az egósság bemérésére. Visszamenőleg bárki megnézheti a saját blogos vitáit, hogy ki hányszor volt képes hamarabb abbahagyni. Hogy ne ő írja az utolsó bejegyzést. Mert amit hozzá tudott információban adni, azt már leírta, és ez a lényeg, nem pedig az, hogy neki legyen igaza a vitában! Tegyétek meg...

Aki biztos a tudásában, annak nem fontos, hogy bebizonyítsa. Ha meg nem biztos, akkor nincs értelme erősködni, hanem inkább befogadni és mérlegelni, szintetizálni és megkülönböztetni, intuícióra hallgatni, épülni lenne jobb, amihez nagyon sok energia kell. Kár az egóskodásra elpazarolni.

Persze, könnyebb mondani, mint megtenni...:)

Igazat szóltál Kedves Hermess
2009. november 17. kedd, 11:31 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Különösen az utolsó mondatod lepett meg. Pozitivan csalódtam, hacsak nem álarc.
A vitáról - általában - pedig annyit, hogy itt nincs nyers meg puha fogalmazás. Te magad is rá kellett hogy gyere, hogy az aki ellen kirohantál - bár ez szerinted elitélendő - semmi dehonesztálót nem írt. Annak idején én sem, de amiatt is el kellett engedned a kezedet a tasztatúrán. Szóval akkor most ha nem értjük amit a másik ír, akkor a másiknak kell változtatnia és érthetőbben írnia. Ha meg valaki valamit félreértett, akkor meg tanuljon meg jobban olvasni. Érdekes hozzáállás.
Tudod, valaki itt megfogalmazott egy nagyon igaz dolgot - elnézést kérek, hogy nem emlékszem rá ki volt az - hogy a beírást Te olvasod és azért vonzottad be azt a stilust amilyennek olvasod, mert szükséged van arra, hogy észrevedd, hogy azon a területen munkád van. Úgy hogy ne azokat utasítgassuk itt rendre akik nem tudnak írni vagy olvasni, hanem nézzünk magunkba és próbáljunk meg rájönni, hogy miért is kaptuk ezt?
A csendben pedig szerintem nem lehet eltévedni, aki ezt állítja, az a gurusodás felé tart. Ha nem lehetne eltévedni tanár sem kellene, aki saját magát rajtad tanulmányozza. Amivel perszer semmi baj, csak akkor tartsa is magát ahhoz. Ez az amiért én pl. Sanyit tisztelem.

Üdv!
Hédi

hermess képe
Én csak egyet nem értek, Hédi...
2009. november 17. kedd, 16:25 | hermess   Előzmény

... Miért foglalkozol állandóan velem? Mi késztet erre? Nincs semmi más dolgod? Ez jó neked?
Már kérdeztem korábban is.

Én egyszer sem szólítottalak meg, sőt még ellenvéleményt se nagyon írtam az írásaidra, addig amíg Te hozzá nem szóltál az enyéimhez. Eléggé kötözködő hangon, legalább is nálam így jött le. Mint mondtam, mindenki önmagából indul ki. És azzal vádolsz engem, hogy manipulállak, meg hogy Karmatörlőt is manipulálom, meg másnak válaszolva írsz rólam, nevesítve...

Nos, lehet, hogy tényleg van mit tanulnom tőled a konfliktusvállalással kapcsolatban. Ha Te akarsz engem erre megtanítani, azt nem köszönöm meg, de elfogadom. És felvállalom, ha már nincs önmagaddal semmi dolgod, és kizárólag velem vagy elfoglalva... Végül is nem menekülhetek folyvást előled, ha blogról blogra jársz utánam.

Tessék, mondd el nyilvánosan! Mi a bajod velem? Mivel vívtam ki a szimpátiádat? Írd ki magadból, hátha nem fog többé zavarni.

Ha most ideírom elköszönésként, hogy szeretettel - kételkedni fogsz benne, hogy nem hiteles. Azt hogy gyűlölettel, lehet hogy inkább elhinnéd - de én nem írom le, mert magamnak még inkább igyekszem nem hazudni. Úgy döntöttem tehát, hogy:

Értetlenül,

Ott van minden egyes hozzászólásomban
2009. november 17. kedd, 17:16 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Kérlek olvasd el. Próbáld meg ne úgy ahogy szoktad, hanem esetleg úgy ahogy azt másként is lehetne. Igazán nem értem azt sem, hogy mit értesz az alatt, hogy járok utánad blogról blogra! Oda járok ahova szeretnék és amíg Sanyi is úgy akarja. De ha ilyen érzésed van vizsgáld meg, hogy nem arról van e szó hogy nincs blog nélküled.
Azt hogy én miben kételkedem és miben nem, kérlek hagyd meg nekem. Hogy nem tudsz hova tenni, az nem baj, miért kell engem egyáltalán valahova tenni. Nem érdekel, hogy szeretsz e, hogy elfogadsz e, én egyiktől sem lennék más. Nem vágyom arra, hogy egyetértsenek velem, de azt sem hogy ne.
Szerintem te engem nem manipulálsz, csodálkoznék, ha módot adtam volna rá. Csak van egy spéci érzékszervem, olyan mint a teniszben, hogy hálót ért e a szerva, csak nálam manipulációra van beállítva. Ezzel vagy valaki kezd valamit és csinál valami hasznosat a saját maga és társai számára vagy nem. Hogy téged miért zavar az, hogy megnyilvánulásaid bizonyos elemeit manipulativnak tartom, azt én nem tudhatom, de ezt is már többször megírtam. Ha ez benned felmerül, akkor vizsgáld meg saját magad, hogy ez miért lehet, ne engem nyaggass vele. Ellentétben veled én nem látok másba és nem szeretnék másnak mindenáron segíteni. Mert nem tudok.
Egyébként nem akarlak se Téged se mást semmire sem tanítani, abból amit irok mindenki annyit vesz ki amennyit magára nézve szükségesnek tart, ha úgy tetszik el se olvassa. Ha ennyire zavarlak,akkor ez pl. egy alternatíva.
Sajnálom, de az sem igaz, hogy állandóan veled vagyok elfoglalva, már megbocsáss, de ez egy kicsit túl nagy elvárás.

Üdv!
Hédi

Kedves Hermess! Lételemed a hárítás? Vagy a
2009. november 17. kedd, 15:55 | Wall E (útkereső)   Előzmény

Kedves Hermess!
Lételemed a hárítás? Vagy a félreértelmezés?
Idézek magamtól:

Írtam csendélményemről, amely sajnos rövidsége miatt valótlan.
Gondolom ez lenne a csúcsélmény...
Akkor szerinted ki a tévelygő? Buddhanita?
Mondd ki légy szíves, amire gondoltál!

Erre te azt írtad:

"...ennyire egósak maradnának?"
Szerintem ez a mondatrész senkit nem érint meg, aki nem maradt egós valamilyen mértékben. (Bizonyára én sem vagyok kivétel)

Na, most vagy nem olvastad el rendesen, hogy mit kérdeztem, vagy nem is érdekelt. Nem ezt kérdeztem.

Nem a kérdésre válaszoltál.

Értem én a dolgaidat. Békét akarsz magad körül. Mégis úgy gondolom az harcol érte, akinek nincs.

Ezen a honlapon csak egymás símogatása a célotok.
Bár én azt tapasztaltam, a valós élet leginkább a símogatást teszi a háttérbe.
Jól kioktatjátok itt egymást, hogy ez így meg úgy van. Mivel a símogatás senkire sem hat igazán, ergo mindenki arra megy, amerre amúgy is ment... egy másik témában megint összekaptok: természetesen becsomagolva... Karmatörlő vs Hermess, Skorpió vs sokan....

Dúrva az írásaim hangvétele?....
Túl érzékeny a lelketek.
Nézőpont kérdése.

Tudom, fárasztó ez a vita Wall E-vel.
Egy utolsó levelet még azt hiszem megér. Neked.

Régi vitapartner
2009. november 17. kedd, 16:36 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Tudod, kedves Wall E én régi "vitapartnere" vagyok Hermessnek, és sokat tanulok belőle. Élesedik a látásom, még jobban észreveszem ami mögötte van, ami a mögött van amit emberek mondanak, írnak, mutatnak, stb.
Az aki mindig finomságra int, az így szelidiíti a belső tüzét. Én már régóta rájöttem, hogy felesleges, mert úgyis felszínre jön. És lőn csoda senki sem szeret kevésbé - vagy ha igen úgy kell neki - mióta kimondom azt ami bent van. Igen, ez sokaknak nem tetszik és arra hivatkoznak, hogy júj, micsoda dolog. Ja, csak akkor minek olvassák?! Mert hogy az még sem véletlen, hogy az ember ideragad és a saját honlapja helyett máséba kakukkol bele.
Itt mindenki tanul és szerintem teszi ezt annak ellenére, hogy vannak akik megpróbálják lefojtani, legyengiteni mások mondani valóját, nehogy már rá is igaz legyen. Szerintem az a lényeg, hogy az ember saját maga tanuljon. Persze nem árt már meglévő tudását megosztani, hátha mások ettől még hamarabb tanulnak, de ha nem érti, akkor nem kéri. Majd megérti. Saját magában, otthon. Egyszer. Vagy sem, de az nem a mi bajunk.

Üdv!
Hédi

Hédinek
2009. november 17. kedd, 19:37 | Wall E (útkereső)   Előzmény

Végre egy őszinte és egyenes ember.

hermess képe
Na, igen az ember mindig a saját kardjába dől, Wall E.
2009. november 17. kedd, 22:48 | hermess   Előzmény

Na, igen az ember mindig a saját kardjába dől... Azt hiszem most pont azt követtem el, amiről azt írtam, hogy legyünk gondosabbak a fogalmazással. Ahogy visszanéztem, eléggé borzoló az egósság tesztajánlat válaszom. Nem neked szól. Bántó szándék irányodban egy szemernyi nem volt benne, hiszen Te sem bántottál engem, meg hát nem is ismerlek. Még eggyel korábban meg azt írtam, hogy megkövetlek, mert nem olvastam az előzményeket a vitátokról.

"Akik képesek csúcsélményeket megtapasztalni és átlátják mások tévelygéseit, ennyire egósak maradnának?"

Ezt idéztem hiányosan csak a végét... Valóban nem fogtam fel a kérdésed lényegét, ma elég szaladós napom volt. Buddhanita asszem erre nem írna semmit, mert már ismer annyira, hogy én nem szoktam senkit bántani. Veled meg még nem ismerjük egymást, még a blogokból sem. De jobb lenne őt megkérdezni.

Mindenki magából indul ki, így aztán valóban néha csak csodálkozom, hogy engem miért támadnak. Igen, békét szeretnék magam körül. A spiritualitás legalább annyira a békéről szól, mint a szeretetről. A békéért harcolni meg szerintem hülyeség. Békeharcos... miféle fogalom ez? Az emberiség egész történelme a harcról, a versengésről szól, ezért tartunk itt.

A békétlenséget pedig abszolúte egós eredetűnek tartom, aki az önmeghaladással kokettál, az nem illik ha felkapja egy olyan mondaton a vizet, ami nem is neki volt címezve. De valahogyan mégis itt blogozók között azok a legnagyobb vitázók, akik arról számolnak be, hogy rendszeresen asztrálban mászkálnak... (Ezt se vedd magadra, vagy ne hagyd, hogy megérintsen. Erről szólt az egósság teszt javaslatom.

Úgy hogy a a féreérthetőségért elnézést kérek, a hárítást meg, ha a békétlenség hárításáról van szó, vállalom, mert a stílus maga az ember, hogy ilyen közhelyet is mondjak.

És még egyszer mondom, semmi bajom veled nincs, nem is lehet, mert nem ismerlek hozzá eléggé.

Üdv.

Jó volt olvasni
2009. november 16. hétfő, 19:48 | szma (útkereső)   Előzmény

és igen, azért mert azt írtad le, amit érzel. Köszönöm. Elmondom én is mit éreztem közben:

Egy pillanatig tartott, amit elértél, de úgy tűnt egy folyamat volt: az "érzem...látom...tudom..."-tól "a csendben már nem érzem"-ig.

- Vajon eddig tart? Megérkeztem?
- Lehet, hogy van tovább?

Úgy tűnt volt benne kétség, vagyis egy apró kényszer, hogy különbséget tégy: "de ez nem én vagyok".

- Lehet ez másnak: egy érzés, hang szín vagy akár kép?
- Lehet ezt megtapasztalni másképp is? Akár mint egy káprázat, vágy, képzelet, mese?

Úgy tűnt volt benne szakasz, mikor beleolvadtál az ürességbe: "azt is elvesztettem, aki figyel".

- Eltűnt a különbség/kétség?
- Lehet, hogy egyre éberebb lettél, tudatosabb?
- Lehet, hogy addig figyeltél, a tudatosság felé vezető úton (!), míg eltűnt az út?
- Lehet, hogy más nem éberebb lesz, de beleálmodik?
- Lehet, hogy van, akinek tanulni kell?
- Lehet, hogy az "érzem...látom...tudom..." szintjén van akinek szükséges, hogy elemezzen? Hogy könyebben fogadja majd el: "nem én vagyok"?
- Lehet, hogy minden szakaszból-szakaszba futás - mikor már nem vagy benne - elfelejtődik?
- Lehet, hogy amit Te egy pillanatba sűrítve átéltél/megéltél, más ugyanazt meséli el egy életre vetítve?

És...

- Beleragadhatunk-e egy-egy másodpercbe? S onnan nézve másképp látjuk-e?
- Más létnek tűnik-e akit figyelsz s aki figyel?
- Más-e átélni/látni/érezni/tudni, mint elmondani annak, aki ezt nem élte át/nem látja/nem érzi/nem tudja?
- Lehet az, hogy mindannyiunk máshonnan, máshogy lát?

Nekem nagyon hasonlít egy közös mozira, ahol 30-an nézik ugyanazt a filmet s mikor megkérdezzük mit látott, miről szólt a film, akkor 30 "másik filmet" mesélnek el...
De vajon kétségbe vonhatom, hogy amit látott, érzett, átélt közben, az az övé vagy sem?
S számít-e, hogy kinek a szavaival adja át?
...
- Lehet, hogy szavaink különböznek ugyan, de fogalmaink egyeznek?
- S ha meg szeretném osztani a filmet valakivel - túl nagy jelentőséget tulajdonítva egy-egy érzésnek, hangnak, színnek, képnek, vagy annak, amit beleálmodtam - az "erőfitogtatás?
- Számít-e a film amit néztünk, vagy csak az, amit hiszünk róla... az idő amit a moziba töltöttünk... visszamegyünk-e megnézni, ha a film úgy hatott? Vagy, ha nem értettem és szeretném megérteni?
...

Szerinted?

Kedves szma! Egyszerű leszek. - Vajon eddig tart?
2009. november 16. hétfő, 20:49 | Wall E (útkereső)   Előzmény

Kedves szma!

Egyszerű leszek.

- Vajon eddig tart? Megérkeztem?

-Nem.

- Lehet, hogy van tovább?

-Igen.

"- Eltűnt a különbség/kétség?
- Lehet, hogy egyre éberebb lettél, tudatosabb?
- Lehet, hogy addig figyeltél, a tudatosság felé vezető úton (!), míg eltűnt az út?
- Lehet, hogy más nem éberebb lesz, de beleálmodik?
- Lehet, hogy van, akinek tanulni kell?
- Lehet, hogy az "érzem...látom...tudom..." szintjén van akinek szükséges, hogy elemezzen? Hogy könyebben fogadja majd el: "nem én vagyok"?
- Lehet, hogy minden szakaszból-szakaszba futás - mikor már nem vagy benne - elfelejtődik?
- Lehet, hogy amit Te egy pillanatba sűrítve átéltél/megéltél, más ugyanazt meséli el egy életre vetítve?
- Beleragadhatunk-e egy-egy másodpercbe? S onnan nézve másképp látjuk-e?
- Más létnek tűnik-e akit figyelsz s aki figyel?
- Más-e átélni/látni/érezni/tudni, mint elmondani annak, aki ezt nem élte át/nem látja/nem érzi/nem tudja?
- Lehet az, hogy mindannyiunk máshonnan, máshogy lát?"

- Igen.

"- Lehet, hogy szavaink különböznek ugyan, de fogalmaink egyeznek?
- S ha meg szeretném osztani a filmet valakivel - túl nagy jelentőséget tulajdonítva egy-egy érzésnek, hangnak, színnek, képnek, vagy annak, amit beleálmodtam - az "erőfitogtatás?"

-Nem.

- Számít-e a film amit néztünk, vagy csak az, amit hiszünk róla... az idő amit a moziba töltöttünk... visszamegyünk-e megnézni, ha a film úgy hatott? Vagy, ha nem értettem és szeretném megérteni?

- Nem mindenki.

És hányan veszik észre a vásznat, ami nélkül nincs film? Nem mozdul. Csak van.
Én azt keresem, aki nézi és látja a "filmet".

Utána jöhet a karma és minden más, amit a nézők megértenek belőle.

Köszönöm. Minden jót!

Messze vagyok még...

hermess képe
A vászon
2009. november 16. hétfő, 21:22 | hermess   Előzmény

"És hányan veszik észre a vásznat, ami nélkül nincs film? Nem mozdul. Csak van.
Én azt keresem, aki nézi és látja a "filmet".

Szerintem ebben a példában a vászon a tiszta tudatosság. Amivel egyszer majd sikerül eggyé válni.
Addig játsszuk a filmet másnak és magunknak is. Később már nézni és látni is képesek leszünk, aztán jön hogy rendezni tudunk, majd legvégül a vászon.

Bárhanem
2009. november 16. hétfő, 22:03 | szma (útkereső)   Előzmény

Hidas Antal volt, aki azt kérdezte egy versének végén:

Nézzük, rendezzük, játszuk a filmet?
...vagy csak nyalunk egy törött tükörnek?

Bocs, bárkit, ha sértett!
Annyira ide illett (az én filmemben!) :)

Helló, Wall E!
2009. november 16. hétfő, 15:16 | Karmatörlő (útkereső)   Előzmény

Kellene a Földre a takarítós gyakorlatod!

Igen láttam csakrát. Folyton azt szokták mondani, hogy becsukott szemmel -- a harmadik szem érzékelésére bízva -- kell nézni, de én nyitott szemmel látom. Van az egyesített csakrák létrehozásának gyakorlata, gyakorolni kell, létrejön. Elementáris erejű. A csakrákat belülről is látom, a 14 fő csakrám változásait kifejezetten figyelnem kellett. Nem véletlenül. A csakrák tele vannak karmikus szeméttel.

Látom az aurát is, a belső két rétegét+a testet körülvevő pránamezőt. Ezek nem varázslatok, mindenki által elsajátítható készségek, természetsen fejlesztendők. Ahogy a meridiánokat is lehet érzékelni és tisztogatni, a kineziológusoknak megtanítják iskolában, papírt is adnak róla. Motiváció kérdése.

Van, akinek ez nem fér bele a világába. Közvetlen hozzátartozóim között is van, akinek ez sok.

Full extrásan a Földön élek, és, ha valaki hazudik nekem, akkor nem kezdem el ócsároni, hogy milyen alak az ilyen, és már hányszor hazudott és nem lehet kibírni. Hanem pontosan tudom, hogy a saját becsapásommal osztottam rá a hazudós szerepet, csak megmutatja nekem, ami nem akarok észrevenni vagy amit letagadtam. Ezért azt kérdezem, hogy kinek és miben füllentettem? Többnyire magamnak és észreveszem mi az, amivel becsapom magam. Ezért keményen őszintének kell lennem, az én világom minden eseményéért én vagyok a felelős. A legutolsó balesetért, bosszúságért és minden másért is, az örömömért és a boldogságomért is, a betegségekért is. A legkisebb megfázástól az allergiáig. A rák egy érzelmi trauma következménye, olyan érzelmi traumáé, ami feldolgozatlan maradt. Doktor Hamer új medicinája ezt a vonalat írta le. A halálos betegségek a tudatosodás szolgálatában állnak, magunk generáljuk saját magunk okulására.

Tudom, hogy életem minden másodpercét én formázom, ezért odafigyelek, de ha nem, akkor úgyis orrbaver és akkor már foglalkozom vele. És a hibát nem keresem senki másban, csakis az okot saját magamban. Mire volt jó ez nekem? A problémamegoldásban a varázskérdés: Mi kellene ahhoz, hogy.....? Nálam működik mindkettő.

Sőt, ehhez semmi mást nem csinálok, csak a tükröt olvasom. Nem kell semmilyen különleges tudás birtokában lenni, nem kell a csillagokat kérdezni, a számokat összeadogatni, kártyát vetni, mindent megkapunk hozzá a hétköznapokban is, csak tudni kell olvasni benne.

Nekem a hétköznapjaim elvezettek a csakrákhoz és a karmához is, nagyon beszűrődtek a hétköznapjaimba, annyira, hogy foglalkoznom kellett vele. Sokáig nem foglalkoztam vele, de ebbe is belevertem az orrom, nekem muszáj csinálnom, ha nem csinálom, jönnek a régi energiáik, és az nem kellemes, nem az örömömet és családi boldogságomat szolgálja. És persze az emberiség tagjaként az emberiségét sem.

Üdv:
szintén illúziókerülő
Karmatörlő

Szép a válaszod és érthető.
2009. november 16. hétfő, 15:55 | Wall E (útkereső)   Előzmény

Nagyon köszönöm. Így mindjárt más.

Pár kérdésem maradt, azután megyek tovább. A nemlétező úton.

"Sőt, ehhez semmi mást nem csinálok, csak a tükröt olvasom."

Miért mindig egy visszavert képet nézegetsz? Miért nem a forrást nézed?
Akkor már megszűnne forrás lenni, Te lennél az?

"Tudom, hogy életem minden másodpercét én formázom"

Akkor miért vagy a karma hatása alatt? Ja értem. Neked az már nincs.

"de ha nem, akkor úgyis orrbaver és akkor már foglalkozom vele"

Akkor mégis van? Nem értem.
Ha nincs karmád, mi vág orrba?
Olyan ostoba vagyok. Nem értem.

"Nekem a hétköznapjaim elvezettek a csakrákhoz és a karmához is, nagyon beszűrődtek a hétköznapjaimba, annyira, hogy foglalkoznom kellett vele. Sokáig nem foglalkoztam vele, de ebbe is belevertem az orrom, nekem muszáj csinálnom, ha nem csinálom, jönnek a régi energiáik, és az nem kellemes, nem az örömömet és családi boldogságomat szolgálja."

Jönnek a régi energiák? Akkor te most menekülsz a régi energiák elől, mely nem a családod boldogságát szolgálja?

Nagyon várom a válaszokat.

Feliratkozás Hírlevélre