Társas magány | Önmegvalósítás.hu

Társas magány

Sokszor,sokat gondolkodtam már ezen az érzésen,ami gyermekkorom óta velem van,bennem él. Tudtam,hogy magánynak nevezik,nem egyedüllétnek. Mégis,egy nap hallottam valakitől ezt a kifejezést: "társas magány" és akkor döbbentem rá,ez az én útitársam. Csak néha rossz. Általában megpróbálom saját javamra fordítani. Ilyenkor írok... imádkozom,meditálok,relaxálok. Többnyire az emberek megijednek,amikor magányossá válnak,még nem is tudják mi az,mégis kimondják,hangosan:-Magányos vagyok. De mi is ez pontosan? Nem egyszerű "majd elmúlik érzés". Összetett,erőtpróbáló,leginkább megmagyarázhatatlan. Én MAGÁNYOS VAGYOK,igen!Nagybetűkkel,mert ha ezren vannak körülöttem,keresik,figyelik minden szavam,minden kívánságom, én akkor is érzem,hogy nem vagyok legbelül egyedül,társam a magány ott van mindig és mindenhol,minden körülmények között. Bennem lakozik,nem hagy el egy percre sem,éjszaka is felráz- felébredek gyakran olyan erős-. Legyek boldog? Megoldás? Nem tudom,akarok e szabadulni, s nem tudom,ha akarnék,hogy kezdjek neki. Végülis van egy hűséges társam: a magányom...


Beküldte: | 2009. febr. 26. csütörtök - 23:02

Hozzászólások

30 hozzászólás
Előző életbeli tapasztalat
2009. február 27. péntek, 14:16 | csaesz

Kedves!

Erről eszembe jutott egy előző életem, hasonló cipőben jártam, mint most Te. Valahol Kínában voltam egy nagy dagadt pasi, és Isten energiájával tanítottam, gyógyítottam az embereket. Fürdőztem a tiszteletükben, mondhatni imádatukban, ahogy felnéztek rám, és tőlem várták a megoldást a problémáikra. Az volt a kép, hogy a sokszobás házam ablakából még intek nekik egy utolsót le az utcára, majd becsukom a palettákat, elküldöm a szolgálómat lefeküdni, becsukom utána az ajtót is, és - rámtör a magány. Akkor döbbentem rá, hogy milyen egyedül vagyok ebben a világban. Hogy sokan imádnak- de nem engem. Hogy engem igazából nem szeret senki. És én rájöttem, hogy miért van ez.. Az én felismerésem az volt, hogy ahelyett, hogy csak egy csatornának tekintettem volna magam Isten és az emberek között, elhittem, hogy ÉN vagyok a gyógyító. Elfeljetettem, hogy a képességeimet odaföntről kaptam, és a képességeim- nem én vagyok. Azért voltam magányos, mert többre tartottam saját magam a többi embernél. Nem alázattal, szeretettel gyógyítottam, hanem egóból. Az a dagadt pasi akkor azt hiszem, belehalt ebbe a felismerésbe... De a felismerés kísért a mai napig. Rettegek attól, hogy mi lesz, ha újra előtérbe kerül az egóm, folyamatosan mustrálom magam, az indítékaimat.. Egyszer azt mondták nekem, hogy ha elnyomom az egómat, még nagyobb lesz. Ezt igaznak éreztem, azóta próbálom nem elnyomni. De nem akarok a ló túloldalára sem kerülni... Úgy érzem, még sokat kell gyógyítanom. Tudja valaki, hogy kell kifejezetten az egót gyógyítani? Milyen technikák vannak erre? Konkrétan mit csináljak azzal a kényszerképzetemmel, hogy majd úgy kezdek megint túlegósodni, hogy észre sem veszem? És mi van akkor ha már most túl nagy, csak tényleg nem veszem észre?!

Ayasofia képe
Igaz...
2009. február 27. péntek, 18:52 | Ayasofia   Előzmény

Igazad van,nekem is volt több előzőéletbeli tapasztalásom,amikor azt hittem valamit nem jól csinálok most önmagamban.DE! Nálam az ego egészségesen működik,nincs előtérbe helyezve,szeretnek,akik ismernek és szeretik ahogy gyógyítok.
Mindenesetre köszönöm,hogy megosztottad velem egyik előző életed darabját.

Hálásan köszönöm a tippeket, eszembe is jutott a leborulással
2009. február 28. szombat, 21:39 | csaesz   Előzmény

Hálásan köszönöm a tippeket, eszembe is jutott a leborulással kapcsolatban, hogy egyszer egy társaságban hallottam valami hasonlót: éppen azt fejtegették, hogy a parkettázó meg járólapozó szakembereknek biztosan nincsen ego-problémájuk, hiszen egész munkaidejükben térdelnek... Tisztelettel kérdem, ha a kisfiammal autókázok a földön kúszva-mászva, azt beleszámít? Na jó, csak vicc volt... Amúgy ki fogom próbálni, mit érzek másként a leborulásoktól! Azért a napi 108-at nem merem garantálni... Örülök, hogy felszedtem magamra egy kis zsírt az utóbbi hetekben, még a végén leég rólam..
A vers végén egy kissé elvesztettem a fonalat, így első olvasásra asszem meghaladja az értelmi képességeimet...de nem adom fel! :)

A buddhisták hagyományosan 108-at (1 malányit) vagy annak
2009. március 01. vasárnap, 9:42 | Bochecha   Előzmény

A buddhisták hagyományosan 108-at (1 malányit) vagy annak többszörösét csinálják, de persze nem muszáj annyit.
Remélem, beválik a módszer.

Polifoam-ot azért tegyél a földre Magad alá. :)

Majd írd meg a tapasztalataidat ezzel kapcsolatban!

Jó borulást! :)

kipróbáltam...
2009. március 01. vasárnap, 12:01 | csaesz   Előzmény

Szia, kedves Bochecha!

Kipróbáltam...:( Persze előbb tényleg utánajártam az interneten, hogy mi is az pontosan, ki is derült, hogy ami nekem ugrott be kapásból a leborulásról, azt a mohamedánok csinálják Mekka felé. Szóval: a polifoam is rögtön eszembe jutott, ahogy tiszta lett a kép, de nekem azon is nagyon kényelmetlen volt... Ez természetes, hogy szivatni kell magunkat ahhoz, hogy kordában tudjuk tartani az egónkat? Nincs más út, csak az aszkéták útja? Vagy csak én vagyok ilyen kényes (akarom mondani alázat nélküli)? Majd egyszer megszokom? Még próbálkozom, de nekem egyenlőre csak nyaki és gerincproblémákat okozott ...:)

Sőt, legközelebb megpróbálok úgy meditálni is, ahogy Inyó írta, arra is kíváncsi leszek! :)

Igazad van
2009. március 01. vasárnap, 18:03 | zsuzsanya   Előzmény

Igaz, nekem is ugyanaz a kép ugrott be a leborulásról. A mi kultúránkban nem vagyunk ehhez a mozdulatsorhoz hozzászokva, sok olyan izmot, inat feszít meg, amihez szoknia kell a szervezetnek, pl. a sarok. Jógában a nyúl pózhoz hasonlít.

Akik egy életen át rendszeresen végzik, pl. az idős muszlim férfiaknak a homlokán látszik is a kerek folt, ahol a földhöz érintik.

Igazából mindegy, hogy buddhista, mohamedán vagy erdei indián végzi. A jelentése mindenkinél ugyanaz: az eget összekapcsolni a földdel.
Szép gesztus, egy kis kényelmetlenséget megér :)

zsuzsa

Inyó képe
Rövid leborulás a kezdőknek
2009. március 01. vasárnap, 18:59 | Inyó   Előzmény

Kedves Csaesz!

Kezdd először a rövid leborulással, itt csak le kell térdelni és a tenyeredet letenni a talajra, valamint a homlokodat, majd vissza felállni! Ezt eleinte elég ha negyedórát csinálod, majd így kapcsolj egyre magasabb fokozatra!:-)

A fájdalmak remélhetőleg, hamar elmúlnak! Egyébként nagyon hasznos, mert a tisztulással egészségi állapotodon erőteljesen javíthatsz! Nekem például a vállövi gondjaimat szüntette meg teljesen, de ismerek olyat akinek a vérnyomását, vércukorszintjét rendezte!

Hajrá, próbáljátok ki!

Inyó képe
leborulás
2009. március 01. vasárnap, 11:47 | Inyó   Előzmény

Sziasztok!

Én szoktam leborulni és nagyon szeretem. Elmesélem nekem mit ad a  leborulás.

Én általában 1 kört szoktam csinálni, ami körülbelül 25 percet vesz igénybe. Igen, azt mondják, hogy az alázat gyakorlására és az ego leépítésére fantasztikus. Nekem ezekkel a területekkkel talán nincs problémám, mert nekem nem okoz gondot, akár a két kör leborulás sem. Talán az alázattal sincs nagy problémám. Nekem a  tisztulásban szokott segíteni. Én általában meditatív állapotban borulok le és csak figyelem mik jönnek fel a tudatomból. Nagyon izgalmas, meglepő dolgok szokták megmutatni magukat. Sokszor meglepődöm, hogy mily régi vagy "jelentéktelennek" minősített dolgok bukkannak fel bennem. Persze, azzal, hogy megmutatja magát, azt is jelzi, hogy igenis fontos a belső énemnek az a bizonyos esemény, történés, emlék, személy. Ilyenkor megfigyelem, hogy milyen érzések jelennek meg bennem és igyekszem minél jobban beengedni magamba, teljes lényemmel átélni! Van hogy végig bőgöm a leborulást, van, hogy megfájdul a fejem...

Amikor végeztem a leborulásokkal még néhány percet relaxálok és figyelek..., azt szoktam érezni, hogy főleg a tenyeremen és a talpamon áramlik ki a "szutyok", óriási áramlások, energia keringések vannak bennem ekkor.

Nem tudom, hogy a buddhisták mire gondolnak vagy mit tesznek leboruláskor, én ezt így szoktam! én mindig úgy élem meg, hogy tisztulást végez bennem a leborulás folyamata.

Mindenkinek szeretettel ajánlom!

Inyó képe
Jól sejted, kedves Névtelenke!
2009. március 01. vasárnap, 19:02 | Inyó   Előzmény

Jól sejted, kedves Névtelenke!

Plusz
2009. március 02. hétfő, 13:34 | csaesz   Előzmény

Kedves Inyó!

A térdelős póz szebben hangzik, akkor kezdem azzal, köszi.
A szutyok kiáramlással kapcsolatban jutott eszembe egy ötlet (nem saját, úgy vettem egy fény útját járó segítő lelkecskétől), ha gondolod, próbáld ki. A szutyok kiáramlása után képzeld el, hogy szétnyílik az ég kékje, és fény formájában beléd áramlik, és feltölti a megüresedett helyeket mondjuk szeretet, elfogadás, bármit kérhetsz, hogy legyen benne ebben a fényben, amit akkor a belsőd kidob Neked. Én legutoljára az alázatot is kértem... vajon miért? Állítólag az égiek igen nagvonalúak, úgyhogy gondolkozhatsz nagyban..:)Mostanában nagyon érzem, hogy segítenek, és mellettem állnak. És -ezt szintén más mondta- a legjobb fizetőeszköz az égben az őszinte hála. Hálás meg nagyon tudok lenni...

Ui: Milyen jó ez a képfeltöltősdi!

Kedves Csaesz! Örülök, hogy rátaláltam az írásodra, olyan
2009. február 28. szombat, 12:45 | Bochecha   Előzmény

Kedves Csaesz!

Örülök, hogy rátaláltam az írásodra, olyan "fejre koppintás-szerű volt". :)
Én is gyógyítok, és régebben előfordult, hogy elfelejtettem, hogy csak a csatorna vagyok. Mostanában szerencsére elég ritkán fordul ez elő, igyekszem odafigyelni arra, hogy folyamatosan tudatosítsam ezt magamban.

Térdproblémáim voltak, ami az alázattal (inkább annak hiányával) függ össze.
Nem rég kezdtem el foglalkozni a térdemmel, eszembe sem jutott eddig kezelni, pedig szó szerint kéznél van a megoldás. :)
Azt hiszem, most jött el az ideje, hogy ezen a témán dolgozzak.

Az ego leépítésére, az alázat fejlesztésére szerintem nagyon jó a buddhista leborulás. Napi 108, és "kopik az egó, ég a zsír" :)
neten találsz róla infókat, hogy hogyan kell csinálni, ha érdekel.

szép napot!

fircsi képe
Az Ego szabad!
2009. március 12. csütörtök, 8:47 | fircsi   Előzmény

Kedves Csaesz!

Az egoizmus súlyos vád magaddal szemben, de önkritikád egyben építő jelleggel is bíró intervallum.
Szepes Mária ébresztett rá engem is erre a felismerésre hogy Hogy Isten és az Én közé bekell illeszteni a Te fogalmát.
Egyszerűen másokat kell látnod magad előtt és az ő életükkel foglalkoznod kissé.
Ez gyógyító erővel bíró mágia.
Ha minden személlyel úgy törődsz mint magaddal, (mintha te lennél az), mert ugyebár okkal kerülnek életed színpadára, feloldódik az egód ereje és szétosztódik.
De úgy kell értékelned őket mintha te magad lennél az.
Ehhez viszont szeretned kell önmagad, mert úgy szerethetsz másokat is.
Ha ezzel a mágiával próbálkozol akkor biztosan állíthatom, hogy magány érzeted megszűnik majd ,tudni fogod hogy sosem vagy egyedül.

Ne feledd: a képlet
ISTEN - TE - ÉN

Sok sikert! Szeretettel:Fircsi

Mások életével foglalkozni...
2009. március 12. csütörtök, 15:09 | csaesz   Előzmény

...itt van, megint megkaptam. Fél éve, egy meditációban jutottam arra a következtetésre, hogy azért jöttem én-e Földre, hogy mások életével foglalkozzam. Hogy valami utat mutassak, vagy mi... Emlékszem, ijedtemben meg is sirattam magamat, hogy én szegény, ilyen nehéz céllal ideszületni! Aztán azóta szépen elvatyarászok itt a fű alatt, erre ma, a való életben is előjön a téma. Hát, kedves Élet, (és persze kedves Fircsi!) Ezúton közlöm, hogy tudomásul vettem a feladatot. Csakhogy nekem a Sanyi a márnemistudommelyik kazettáján azt mondta, hogy a kapásnak és az adásnak nem kell mindig egyensúlyban lennie. Én meg nagyon megörültem, hogy neveltetésem ellenére gondolkodhatok így is. (Mert a Sanyi megengedte..:) (most nagyon ráncolhatja a homlokát..:) Szóval azt mondta, hogy ha nem érzem magamtól még, hogy adni akarok, akkor nem kell feltétlenül. Engedjem meg, hogy feltöltődjek azoktól amiket kapok, és egyszer csak kicsurran magától. Én most sok mindent kapok az élettől. Tanításokat, nagyon jó tanítókat, és időt ezek feldolgozására. Amit magamnak adok, az a változni akarás és az elengedni tudás nagyfokú képessége. Hacsak nem vagyok egy feneketlen kút, idővel talán feltöltődöm. És talán fogok adni is... Remélem...
A szeretettel kapcsolatban nem olyan rég volt egy megrázó élményem. Rájöttem, hogy én tulajdonképpen nem is szeretek senkit... Na jó, a gyerekeimet, a szüleimet, a barátaimat persze, szeretem, mint mindenki más, de egyszer egy meditációban lelkem legmélyebb bugyrából valahogyan előjött az az igazi isteni szeretet. Az a feltétel nélküli. Hol van az én csoffadt kis szeretetem ahhoz képest! Nagy összeomlás volt, addig én azt hittem magamról, hogy egy kifejezetten szeretni tudó kis lélek vagyok. Tehát, valahol effelé kéne jobban elmozdulnom, érzem én. És igazad van, saját magam megszeretésével kellene kezdenem. És az is lehet, hogy csupán ez hiányozna ahhoz, hogy az ISTEN és ÉN közé be tudjam helyezni a TE szócskát is. És lehet, hogy pont ezért halogatom olyan nagyon az indulást errefelé..hiszen az eszközeim megvannak már hozzá.

Na jó.

Bátorságot összegyűjteni, nagy levegő, és...

... inkább mégiscsak a jövő héten állok neki...

fircsi képe
Kedves Csaesz barátom! Az a mit kapsz, hogy túlcsordulj, azt ado
2009. március 12. csütörtök, 15:55 | fircsi   Előzmény

Kedves Csaesz barátom!

Az a mit kapsz, hogy túlcsordulj, azt adod magadnak.
Tehát szerintem ez mindig egyensúlyban van.
Nálam ez a mérce.

Mert....

Egyszer, nem is olyan régen, de azért nem mostanság...., rájöttem arra ,hogy a kesergéseim oka, olyan szinten én vagyok hogy akár megis engedhettem volna magamnak a hisztériás rohamot.
Persze nem engedtem meg magamnak.
Szóval, semmi nem volt elég amit kaptam másoktól.
Mindig azt éreztem, hogy én nem vagyok elég szeretni való, és erre mindig találtam okokat is. (nem vagyok elég szép, nem vagyok elég engedékeny, stb...)
Aztán jött mint a zápor.
Annyira szeretem önmagam, hogy többet várok az emberektől, mint amit magamnak adok.
Az öntömjénezés mások megerősítése és "adományai" által kívántam megélni.
Annyira akartam jobban szeretni magamat rajtuk keresztül, hogy majdhogynem vámpírizáltam, az energiáikat.
Ez nagyon fájdalmas felismerés volt a számomra.
De hidd el, volt olyan bőven, hogy megkaptam amit akartam, és akkor nem fájt az hogy mit teszek velük.
Ma már tudom mit kaptam érte.
(..............)

Szóval.

Hmmm...

Vigyázz arra az egyensúlyra!

Szeretettel!

Szeretetéhség
2009. március 12. csütörtök, 19:56 | zsuzsanya   Előzmény

Sajnos már nemzetközi kutatások kimutatták, egyre magányosabbak az emberek. Sokaknak nincs kivel megosztani örömüket-bánatukat. Senki nem ér rá a másikra. A nagyfőnök a tévé, bár reklám alatt lehetőség nyílik a családi életre is Pisi, kaja, fürdés, élménybeszámoló. Sokan saját életük helyett csak másokéval foglalkoznak. Nézd meg, aki a sorozatokat nézi, szinte nem is a saját életét éli, hanem másokét.

A fiatalok bevackolnak a gép elé, és azt hiszik, társaságban vannak. Hébe-hóba emberek között is megfordulnak, de hogy figyeljenek is egymásra?
A nyugdíjasokkal is ugyanez a helyzet. Oh, amikor még faluhelyen voltak pletykapadok! Már csak a váróteremben trécselnek, mondván a barátkozás költséges és időigényes.

A halogatásodról egy mondás jut eszembe, minél jobban halogatod a kezdést, annál inkább szükséged van rá. Az egyszeri kocsmában is ki volt írva: holnap ingyen ital. Aki nem akart fizetni, mindig a táblára mutattak:holnap!

Külföldön már működik egy olyan rendszer, ahol interneten magányos idős emberek interaktív unokává fogadhatnak család nélküli gyerekeket, fiatalokat. Az orvosok csodálkoztak, hogy egy sor betegsége megszűnt annak, aki újra fontos családtagnak érezte magát, hiszen nem lehetett beteg, neki sok dolga volt. Ő volt a nagyi! A gyerekek is jól jártak, hiszen valaki végre csak rájuk figyelt, ők lettek a fontosak.
Csiribá.9

fircsi képe
Hagyod, hogy győzzön az egód?
2009. március 12. csütörtök, 9:06 | fircsi   Előzmény

Kedves Csaesz (és mindenki)!

A hozzászólásokat olvasgatva pl. a leborulással kapcsolatban annyit jegyeznék meg, hogy amit én ajánlottam az sokkal nehezebb mint leborulni, és meditatív állapotba kerülni általa.
Amit én ajánlottam az sokkal nehezebb mert sok vele a munka.
Kétségkívül!
De mindíg arra kell törekednünk hogy lelki fejlődésben részesítsük magunkat, és a pihenésre , stagnálásra használjuk a meditációt.
Ha úgy gondoljuk, hogy meditációval megváltoztatjuk a dolgokat, akkor sajnos nagyot fogunk csalódni.
Persze ez olyan mint az alvás.
Alvásközben felgyorsul a gyógyulás fojamata mert kizárja a pszichénk a tudatot.
De alvás előtt a folyamatot nekünk kell elindítanunk.
tehát a meditációnk is erre szolgál.
Az éber életet nem élhetjük úgy mintha aludnánk.
Ha a könnyebb utat választod, legyen ez bármilyen területe az életnek akkor hagyod , hogy az egód győzelmet arasson!
Ezt akarod?
Olvastam az egyik pszichológustól egy könyvet: Mi szerint az eredendő bűn a lustaság. Egyet kellett értenem vele.
Az életed építése munkával jár!

Kedves Fircsi! Azt gondolom, hogy az is egy út, amit Te írtál, é
2009. március 12. csütörtök, 15:36 | Bochecha   Előzmény

Kedves Fircsi!

Azt gondolom, hogy az is egy út, amit Te írtál, és a leborulás is az. Kinek a pap, kinek a paplan. :)

Szerintem ezzel kapcsolatban nem feltétlen jó lustaságot emlegetni, mert ha valaki a leborulásra gondolja, hogy az az Ő útja, ám legyen. Azzal is energiát fektet abba, hogy lebontogassa az egóját. Azzal, hogy leborul, tesz a változásért.

szeretettel: Bochecha

fircsi képe
javítani szeretnék...
2009. március 12. csütörtök, 16:03 | fircsi   Előzmény

Kedves Bochecha!

A lustaságot arra értettem, amikor az ember nem tesz semmit a lelki fejlődése érdekében, és tudatában is van annak, hogy van lelki felemelkedés.
Sem az úttal nincs baj és azzal sem , hogy valaki nem is tudja mi az.
Csupán olvasás útján ragadt meg bennem ez a tézis és egyetértettem vele.A lustaságot nem is szószerint értettem. És az általam olvasott pszichológus sem.

Szeretettel : Fircsi

ok, félreértettelek, most már tiszta! :) Bochecha
2009. március 12. csütörtök, 17:24 | Bochecha   Előzmény

ok, félreértettelek, most már tiszta! :)

Bochecha

Ayasofia képe
Egoista nézetek
2009. március 01. vasárnap, 12:42 | Ayasofia

Elképzelhető,hogy egoistának tartotok,de kijelenthetem,nem vagyok az,bár egy-egy sikeres gyógyítás nagyon kellemes érzéssel tölt el. Egoista nézeteket vallunk mindannyian, hisz lényünk egyik lényege az egonk.Mitől lesz egészséges? Mitől fordul pozitív avagy negatív irányba? Saját magunk uraljuk,tehát saját magunknak köszönhetjük az egonk változását,mégha külső körülmények befolyásolják is. Mi önmagunk maradunk,mindegy ki vagy mi próbál eluralkodni rajtunk. A jót befogadjuk,a rosszat megpróbáljuk kiszűrni,így sikerülhet kordában tartani az egoizmust. Nem mellékesen a meditatív állapot, az önmagunkat belülről való figyelés sokat segíthet...és igen, a leborulásokban is van valami,ha teljes odaadással és hittel csináljuk.

gyöngyház képe
Tanfolyam!!!!!
2009. március 04. szerda, 10:15 | gyöngyház   Előzmény

Hát, én elméletben tudom, mit beszélsz, de a gyakorlat... Még kínaiul hangzik nekem, hogy belenézzek a harmadik szemembe meg ilyenek... Szerintem itt is a tanfolyam. Mindenképp el szeretnék menni, hogy ne misztikus köd lebegjen a szemem előtt, ha ilyeneket olvasok.
Neked is ezt ajánlom!!! (Mármint Ágnesnek, nem Lunának természetesen. :-)

Gyöngyháznak
2009. március 12. csütörtök, 21:56 | csaesz   Előzmény

Kedves Gyöngyház!

Nem olyan misztikus ám ez az egész. Vagyishát lehet nem misztikusan is csinálni. Pl.én sem nézek bele a harmadik szemembe, azt se tudom, hogy kell azt csinálni. Úgy tudom, a meditáció tulképp. nem más, mint kikapcsolni a bal agyféltekét, és csak a jobb, intuitív agyféltekével érzékelni. Ez az elméleti rész, a gyakorlat, pedig annyira pofonegyszerű, hogy! Én csak leülök ott, ahol vagyok, se gyertya, se füstölő, se kutyafüle... És akkor mondom magamnak: "Most pedig ellazulok. Kicsukom magamból a város zaját, hagyom, hogy a többi ember hadd menjen tovább a dolga után, én pedig megengedem magamnak, hogy most befelé figyelve, csakis saját magammal foglalkozzam." Ha érzem, hogy gondolataim tényleg befelé figyelnek már, nem a külvilágra, akkor elképzelek egy lépcsőt, amin megindulok lefelé. Számolom közben a lépcsőfokokat: 10,9,8,7,6...5-nél felnyitom a tudatalatti csapóajtaját, majd megyek le tovább: 4,3,2,1. Lassan, kényelmesen. Kész. Ott vagy a meditációban.
Érdemes az elején vezetett meditációkra elmenni, ha van valahol a környékeden, vagy ilyen kazetták alapján meditálni. Nekem a Czeizel Beatrix kazettái, CD-i vannak meg, de lehet, hogy van másnak is ilyen általános, tisztító-gyógyító medis kazettája.
Azt vettem észre, hogy az első meditációk még csak karcolgatják a tudatalattit, nem hoznak fel olyan nagyon különleges, megrázó dolgokat. Sokat kell gyakorolni, és gondolom, ha a felszínt megtisztítottad, akkor tudsz csak lemenni mélyebb rétegekbe. De ez csak az én tapasztalatom, lehet, hogy másnak rögtön sikerül...

Feliratkozás Hírlevélre