a jó,a rossz és a szép meg a csúf
mi a jó?
ami az embereknek,vagy az egyes embernek kellemes érzést okoz(a kettő néha ellentmond egymásnak)
a rossz ennek az ellentéte
mi a szép?
az olyan-elsősorban vizuális,vagy hang -inger,ami kellemes élmény,érzés
a csúnya meg undort okoz,kellemetlen,taszít
az ember keresi a jót és a szépet,mert ezektől érzi jól magát
kerüli a rosszat,a csúnyát,mert attól rosszul érzi magát
De nem mi döntjük el,hogy mit tartunk jónak,vagy rossznak,hanem az érzéseink,amiken nem lehet változtatni.
Néha valami rosszban felfedezünk valami jót is,de ettől még ugyanazt tartjuk jónak és rossznak.
Ez az igazi determinizmus:az érzelmi reakcióink rabjai,marionett bábui vagyunk
nincs szabad akarat,a génjeinkben van a sorsunk:azt tesszük amit szeretünk csinálni,vagy amit muszáj tenni ahhoz,hogy később azt tegyük amit szeretnénk.Szeretem-nem szeretem;tetszik-nem tetszik(ebből nincs kiút)
/És persze a környezetünk a másik tényező,hogy hová születtünk,nemünk,külsőnk,IQ-nk,fajunk(ember,vagy állat)/
- alfa omega blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
80 hozzászólásÉn csak szeretnék:D... Nem magányos lenni persze,csak egy kicsit egyedül. Én olyan jól el vagyok egyedül,és boldog vagyok.De olyan ritkán lehetek egyedül. Én erre hajtok,más meg arra ,hogy ne legyen egyedül:)
Épp ma is gondolkodtam ezen.Felszálltam a vonatra,tök üres volt a kocsi,olyan jó volt.Csend,csak úgy voltam.
A következő megállónál richtig mindenki oda szállt.Nem az előttem,vagy az utánam levőbe,hanem az a kocsi lett dugig. Kezdtem gondolkodni rajta,miért vonzom az embereket,mert ez mindig így van,az életem minden területén.
Magányt még nem éreztem,vagy legalább is nem emlékszem ilyesmire,pont ellenkezőleg,azért rimánkodom folyton,hogy egy kicsit egyedül lehessek:)
Persze az ember igazán egyedül nem is lehet,mert ha emberek nem is veszik körül, állatok, növények, tárgyak,mindenféle körül veszi.
Úgyhogy mi az ,hogy egyedül,vagy magányos?
Buddhanita.
nem vetted észre ezt a blogot? itt már megbeszéltük,hogy nincs jó meg rossz ember.
van akinek tetszel,van akinek nem.
van aki csíp,van aki nem,nem tehetsz ellene semmit.
ebbe miért nem tudsz belenyugodni?
légy laza,önmagad!
nem tudom mennyire akarsz buddhista szemszögből "tökéletessé" válni,vagy valami ideálnak megfelelni,de minek?
nem attól leszünk boldogok.
a barátaiddal őszinte szoktál lenni? fel tudsz teljesen oldódni köztük?
vagy szerettetni próbálod magad? nem bízol bennük?
majd te is megtapasztalod: egy dolog tudni és más megélni :). Te hol tartasz? Mesélj nekem magadról?
Elnézést, hogy beleszólok. Anita, ne haragudj, ha félreértelek, de már megint ezt látom: miért akarod mindenáron, hogy más is önostorozóan végezze az önismeretet? Meg hogy ki hol tart benne, ezt nem lehet pontozni szerintem. Ne haragudj, de Te most azt akarod az emberektől, hogy hozzád hasonlóan teleírják a blogot önvádakkal, vagy mit? Honnan tudod, hogy ő mit tapasztalt, miért gondolod, hogy téved? Abból indulok ki, hogy pozitív véleményeim önámításnak nevezted nem olyan régen a facebook üzenőfalamon. Most is ezt akarod? Szerinted az az önismeret, hogy megállapítjuk, hogy mekkora rohadékok vagyunk, vagy mi? A többi önámítás? Vagy hogy gondolod ezt? Írd le, és cáfolj meg, ha félreértelek.
Amúgy szerintem mindenkiben ott a fény, lehetősége van aszerint élni. Legtöbbünknek vannak rossz érzései, rossz időszakai, dolgai, amit ma már másképp tenne, vagy tapasztalatlanságai stb... De egyetértek ezzel: "A döntéseinkben, nem pedig a képességeinkben mutatkozik meg, hogy kik is vagyunk valójában." (Rowling), tehát a rossz érzések, önvádak sem számítanak igazán, ha egyébként a fény mellett döntünk életünk során. :) Amellett, hogy élünk a lehetőséggel, ami bennünk van, tehát amellett döntünk. Én ezt vallom kb.
Hát igen Kati, bizonyára kiadtam egy közleményt, vagy hirdetést: gyertek vezekeljetek! Mások csatornát nézel? Csak a saját haladásom írtam le, de hát igen, ki mit ért :). Valamint: járj utána, kinek írogattam ilyeneket: "mekkora rohadék", stb. Ajaj. Mondom én, másik csatorna!
A kérdés viszont nagyon is fontos, szerintem, csak még nem érted. Nem baj.
bocs de inkább azon jár az eszem,hogy itt ez a sok fiatal szingli,és itt töltik a fél életüket a neten.
én pl itthon vagyok közben a családom körében.
én örülök,hogy van kivel dumcsizni,de nektek biztos,hogy ez a jó?
miért nem jöttök össze és elmennétek együtt bulizni,pasizni?
Ebben igazad van, én pihenésképp itt vagyok, amúgy vizsgára készülök, de pihenésképp pont jó itt. De az életem azért nem itt töltöm, illetve most valóban többet. De azért ez is az élet része, a barátkozáshoz nem mindig kell konkrét fizikai közelség, bár nyilván az jobb azért. Amúgy a mai bulik többsége nekem nem jön be, így bulizni nem járok, de találok olyan helyet, közösséget, ahol viszont jól érzem magam. Alig várom, hogy túl legyek a vizsgákon, és mehessek újra. A barátokkal így is tartom a kapcsolatot. Szóval, aki itt lóg, az nem biztos, hogy azért van, mert máshol nem szokott lenni. :)
Érdekes nekem mindig amiket írsz.
Pl.: szubjektív nézőpont:
először, azt várod mindenki "bí hepi fílinggel" menjen bulizni, barátkozni. Aztán, ha valaki írja ő boldog, akkor mg: sosem vagy magányos?
Sehol egy kérdés?
Honnan veszed, h mindig itthon ülök? Nem járok el? Már megint nem tudom. Illetve, miért várod el, h egyszer boldog legyek, máskor meg a magányomról valljak? Ha eljárok mástól meg ezt kapom: link vagyok :). Paradox a világ, milyen szép!
Észrevetted-e, h változik saját meglátásod és elvárásod is? Egyszer: itthon ülök családi környezetben, másszor: hiába a család gyerekek, ott a magány.
Alapból feltételezel valamit, aztán cáfolást vársz, miközben még azt sem értelmezed, amit a másik ír. Illetve, cáfolod őt, miközben megértést remélsz. Ami viszont tetszik egyben, megértést keresel, gondolom (lám nekem is ott a fránya elvárásom), azért búvárkodsz össze-vissza.
De ha önmagadban meglátod ezt a kettősséget, megérted, mások is így élnek.
Kati: nagyon jól bemutattad, a szubjektivitást ismét! Gratulálok! Te Mestere vagy ennek!
Én jó vagyok- olvasok valamit, amit más írt (!) E/1 személyben. Felháborodom, h képzeli ezt! Neki esem! Kioktatom! Önmagam közben nem látom, hiszen ő a hibás, a szemét! De majd adok én neki! MERT Ő ROSSZ!!! ÉN MEG NEM! És JOGOM VAN a torkának esni! / csak halkan súgom: -De ha ezt teszem, hova tűnik a "jóságom"? / És legalább látja itt mindenki, én jó vagyok, és kiállok az igaz ügyért! Én jó vagyok!! NEM ÉRTED!!
De akkor mi a rossz? És mi a jó? Létezik-e egyáltalán? Mi az, ami kicsapta nálad a biztosítékot különben? Még csak nem is neked szólt. Önvallomás volt. És miért másszak keresztre, mert bevallottam, igen, görény szemét állat is (!!!!) vagyok. De hát nem csak ennyi vagyok. Miért csak ezt látod bennem? Minden minőség bennünk van. Még a gyilkos is, a pedofil, bennünk a szent, az angyal, vagy a buja énem (! ;) ).
Bennetek nincs? Ti mások vagytok? (és ez most nem csak nektek szól, kettőtöknek!)
Cáfolásról: miért KELL mindig mindent megcáfolni? Nem lehet, h minden egymásra épül? Úgy, mint Alfa elmélete a testről. Igen, igaz. Ez így van. Bár sok mindent nem tud /nem csak ő, az egész orvostudomány sem!/ erről, ez sem a végső valóság. Mégis ezzel győzködi a másikat!
Mindeközben a másik fél szakadatlanul győzködi Alfát, nincs igaza, többek vagyunk. Igen, többek, de ezt ő még nem látja, tapasztalta, de keres, ezért van itt. A kedvencem tőle: bizonyítsd nekem Istent. Na köszi. Minek? Bizonyítsd te, h nincs! Ha már ennyire bizonygatni akarsz! De miért kell ez?
Alfa elvárása: nyíltság, elfogadás, még sincs benne ez felénk. Mi lehet ez mögött? Csak találgatni tudok: ő is bizonytalan saját elméletében, azért ez a kényszer. Vágyik megértésre, ki nem? Vágyik elfogadásra, ki nem? Mennyivel másabb Alfa, mint mi? Semmivel.
Miért nem magunkban keresünk? Azt pillanatok alatt észrevesszük, más hogy működik (néha élesen, néha akkorát vetítve mint az állat!) Nagyon sok okosság fent van az oldalon, szinte minden témával kapcsolatban. Játszmák, psz, érzések, oldások, technikák.
Mégis, valahogy nincs meg az a pont, amit már anno rég még H Miki is kérdezett: hol az ÖNISMERET?
Mégis, mi miatt nem nézünk magunkba? Mi miatt nem kutakodunk magunkban? Mi miatt csak másban keressük a pontokat? ;) ;)
Anita, én ilyet biztosan nem mondtam. Csak annyit írtam le, amit a viselkedésedből láttam, de kértem is, ha nem így gondolod, cáfold meg. De nem azt mondtam, hogy rossz lennél, a végén leírtam azt is, hogy mindenkiben ott a fény. Hogy Te ezt láttad meg ebben, azon gondolkozz el, hogy miért, hogy miért megint az utálkozásra kanyarodtál vissza abból is, mert annyira központi téma ez nálad szerintem.
Viszont nem nagyon szeretnék vitázni erről, mert perpillanat veszi az energiám. Amit tudtam, leírtam. Benned is ott a fény, ezt akartam kihozni, és hogy nem szeretem ennyire önmarcangolósan nyomni az önismeretet.
jaj, Kati. Semmit nem értettél meg. :(
Tudod mit? Ademonnal jobban megértitek egymást, szerintem ő tisztázhatná ezt a részt. Fordulj hozzá bizalommal .
Te sem értettél meg, mi valahogy soha nem értjük egymást, de ez van. :) Nincs értelme vitázni. Nincs szükségem a tisztázására sem, nem érdekel annyira ez. Ha nem, hát nem. :) Egyébként Ádámmal sokat beszélgetünk, valóban értjük egymást, de nem hiszem, hogy ezt egy harmadik személy oldja meg. Nem is hagynám másnak. Ha ránk tartozik, akkor ne is okoskodjon más, és ahogy ismerem, nem is szólna bele. :)
De most miért kellene mindent megérteni? Szerintem fogadjuk el, hogy ez van és kész. :) Boldog új évet! :)
Ki vitázik veled?
Hozzád sem szóltam, te "okoskodtál" bele, olyan beszélgetésbe, amihez közöd sem volt :).
Még a válaszom sem volt sértő, csak arra irányult, hogy ha már beleszóltál, gondolom meg is akarod érteni mi zajlik, és Ademon majd kifejti neked, ha akarja. Nem okoskodás szerintem ez Ademon részéről, hanem csak megbeszélitek azt, amit én úgysem tudok átadni neked.
Te miért kerülsz folyton ilyen helyzetbe?
Azt írod, nem akarsz vitázni, mégis mit csinálsz te itt nekem/velem?
Még győzködni sem akartalak, mert értelmetlennek látom, ennyi az egész. Egyébként, ami ránk tartozik: mi is? Csak annyi történt, közöltem a tényt, nem értettél meg. hát jól van, a te dolgod.
Mi a baj Kati? Ha valóban nem akarnál vitázni, nem írogatnál ilyeneket, sőt hozzám se szólnál, nem de?
Ne szóljak hozzád, mert "viszem az energiád", rendben, de nem tűnt fel, h hozzád se szóltam?
Mulatságos ez egy kicsit! :DDDD Hahó, ébresztő!!!
Ezen te gondolkozzál el: miért kerülsz te ilyen helyzetekbe, és miért van ez, h sok embernek csak ilyeneket írogatsz te itt, mint nekem, vagy az előbb Erikának, vagy soroljam még kiknek?
És miért szólsz hozzám, ha ennyire nem megy a beszélgetés, sőt, fáraszt téged, főleg, ha én ezt nem teszem meg veled?
Kicsit mulatságos ez a kép: egy kis egér pattog az elefánt előtt: gyere ide, megverlek te!! :DDDDDDD
Abban igazad van, hogy én kezdtem. Viszont a múltkor a facebookon Te kezdted, tegnap meg Erika. Ok nélkül nem nagyon írok ilyet. Miért kerülök ilyen helyzetbe? Mert visszaválaszolok. :) Viszont tovább vitázni nem szeretnék. Amúgy meg látszik, hogy nem olvasod minden hozzászólásom, de jobb is. :D Mi inkább ne nagyon próbáljuk megérteni egymást, mert reménytelen. :D
Mi???
Azt hittem beszélgettünk, még meg is beszéltük, szólj, ha valami van, te meg: á, semmi, remélem nem haragudtál meg, mire én, ne viccelj, inkább szólj!
No lám, ki haragudott meg? Még mindig ez a sérelmed, ami ráadásul vélt dolog. :) remélem kb.: 5 év múlva sem fogom elfelejteni, h valaha "ártani" mertem neked, majd felírom a naptáramba ;). (elengedés, feldolgozás, megbocsátás, mi lehet a gyökere, h ennyien sértenek? valóban sértenek és ki sért, vagy csak én hisztizek? Miért jó ez nekem? Ráadásul tényleg olyan nagy dolog történik, amiken napokig kell szenvedni? és azonnal a másik fejéhez vágni, ha az megjelenik, bosszúállás? valóban mennyire is vagyok én "JÓ"? hm hm, ajaj, megint magamban beszélek)
Erről eszembe jutott egy tanmese, ha már ennyire szereted a meséket (én is):
-sír a tanítvány, jaj, jaj Mester, elhagyott a barátnőm!! :(((
Mire a Mester: - hol?
De Kati, sikert értünk el: egyet tudok veled érteni!!!! Itt és most, megtörtént a csoda, amire már-már azt hittük mindketten, lehetetlen!! Ünnepeljünk!
Miben értek veled egyet? Íme: a további egymáshoz szólás abszolút felesleges.
És ha legközelebb újra "nem szeretnél velem vitázni" alkalmazni fogom ezt a viccet:
A szadista lába előtt sírva térden állva könyörög a mazochista: - kérlek, üss, üss meg!
Erre a szadista, kaján mosollyal csak ennyit felel: - NEM.
:DDDDDDDDDDD
Tyúk és tojás. Tényleg enni kellene majd tojásos goffrit, hogy jobban fogjon az agyam. Tyúkot nem eszem, mert majdnem vega vagyok. Kotkotokotkotkotkodács. :D:D:D:D
hál'Istennek, még humorod is van! :DDDDDDD
Az sokat tud segíteni, a humor. :) Még a szerelmi bánatot is ki lehet parodizálni, miközben nevet az ember magán is. :D Sírjunk vigadva. :D
"Sírjunk vigadva!" Jó magyar szokás! :DDDDD
Csak arra vigyázzunk ne sz.k be a röhögéstől :DDDDDD
Sziasztok!
Régen jártam erre! De azt hiszem nincs új a Nap alatt!
Nem mások meggyőzése a cél, hanem tisztázni önmagunkkal, hogy mennyire lehet megingatni azt a szemléletet (világképet) amelyben hiszünk! Ez a próba eldöntheti merre tovább az úton!
Tanulságos volt elolvasni, és analizálni a hozzászólásokat!
"A vita - a tudás cseréje. A vitatkozás - a tudatlanságé."
/Robert Quillen/
“Nem veszítettem el a kedvemet, mivel minden egyes sikertelen kísérlet egy újabb lépést jelent előre.” (Thomas Alva Edison)
Több évig kísérleteztem egy partneremmel , hogy számomra vágykeltőnek lássam a testét .
Az ellenkezőjét értem el . Az érzelmek általában fölülírják a megfontolásokat , de ennek ellenére hiszem , hogy az érzelmi hozzállás megváltoztatható , csak a kapcsolat tart rövidebb ideig általában . ( A partneremnek volt több az esze . ) Üdvözlettel : felacsó