Barátság
Miért lesz valaki a barátod, valaki meg nem? Azért mert szimpatikus?
Miért az? Mert ugyanúgy gondolja, érzi, értékeli a dolgokat mint te?
És aki meg másképp látja a dolgokat, azt miért nem szereted, az miért zavar?
Nem tök mindegy ki mit gondol? Miért kell egyetérteni?
Aki másképp gondolkodik,vagy él, azt vagy lehülyézzük,vagy megpróbáljuk meggyőzni, vagy nem csípjük, vagy egyszerűen nem érdekel.
Ez miért van, mire jó ez? A tudomány szerint evolúciós oka van.
Az emberek a magukhoz hasonló embereket kedvelik. Mindenféle embernek lehet barátja?
A ti barátaitok (ha vannak) miért a barátaitok? Hogyan választunk barátot?
- alfa omega blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
49 hozzászólásAzt a mindenit! :)))
Akkor az az agyad feltételezésekkel , rejtett elvárásokkal teli szimpátiája lehettet , nem a szíved elfogadással teli vonzódása . Vélem én . Üdvözlettel : felacsó
hello Ademon,te mit gondolsz erről a témáról?
Igazából a legmélyebb értelemben nincs különbség a barátság és a szeretet között. Két ember közötti állapot minősége, egyfajta azonosulás. Nem kell hozzá érdek vagy cél, pusztán valami, amivel képesek vagyunk azonosulni a másikban, ezáltal lélekben egyé válni vele. Ez akár lehet a másik puszta létezése is.
tehát szerinted is a hasonlóság,azonosság a lényeg,az indító szikra?
de miért van ez?
Hát a legmélyebb értelemben mindannyian ugyanabból az "anyagból" vagyunk, ugyanabban az univerzumban. Már ennek a felismerése is kiválthat egy fajta pozitív viszonyulást a másikhoz.
azért ne túlozzunk.
ne mond,hogy neked mindenki szimpi.
neked milyen emberek szimpik?
Én nem mondtam, hogy mindenki szimpatikus, csak azt, hogy normális esetben ez lenne a szituáció.
Egyébként mindenki az, akiben megvan a szándék a barátságra velem vagy az emberekkel, de még ha nincs is meg, legalább nem dolgozik tudatosan ez ellen.
ez eddig oké,hogy ne legyen agresszív személyiség,de aztán?
mitől lesz a legjobb barátod valaki?
van ilyen?
Szerintem ez pont fordítva működik: normális esetben mindenki barátja lenne mindenkinek. Ez lenne az alap felállás. A probléma a formális ellentétekben van, vagy a tanult élet-felfogásban és viselkedésben.
Nálam így van. Szóval ilyen értelemben nem én határozom meg, hogy ki a barátom, hanem a másik személy, hogy akar-e az lenni :)
ennyire nem vagy válogatós?
jöhet bárki aki akar?
és ha egy priuszos csöves rádkattan?
Persze nyilván nem mindegy :) Ez elég bonyolult dolog, mert a benne lévő szándék nagyon is számít. Szeretnék mindenkivel jóban lenni, de mégsem tehetem meg mindig.
de mitől lesz a legjobb barátja valaki,valakinek?
a puszta hasonlóság lelkiekben és élethelyzetben,problémákban,hobbiban már elég?
Mindenben lehet szerintem, ebben nincs megkötés. Ez csak tőlük függ, hogy miben látják a barátság lehetőségét.
Mire akarsz kilyukadni Alfa?
A barátságot,az okát ,és hogy miért pont az az ember és miért nem más,azt nem lehet megmagyarázni,sem pszichológiával,sem különböző elméletekkel:)
Hasonló eset,mint a szerelem.Miért pont ő? Miért került olyan közel hozzám,és miért bízok meg benne?...Hát ki tudja:)
A szerelemnél is azt mondják biokémia,három évig tart.Hiszi a piszi.
Ezek megfoghatatlan dolgok,szerintem olyan valamik is működnek amit senki sem tud megmagyarázni,bár megkísérlik,de minek:D
Itt szerintem sokkal jobbak/kivételesen/ az ezoterikus magyarázatok,hogy a két embernek /léleknek/ valahogy köze van egymáshoz,de hát ez nem tudományos megközelítés ugye:)...
Négy hét rendszeres gyakorlása után már szokássá válik , és az tovább is kitart . Az érzelmi jellemzőkre gondolok : felcsillanó szemű örömteli rágondolás az illetőre , az együttlét lehetőségének keresése és gyakorítása , doromboló közérzet a jelenlétében ,stb . Üdvözlettel : felacso
ebben a blogban pont erről írtam,de valamiért nem jutott el a tudatotokig
csak az egyformán gondolkodó,érző (egyforma személyiségű) emberek jönnek ki egymással
az eltérő emberek ösztönösen nem kedvelik egymást
NA ÉS???
ezt tudomásul kéne venni és túllépni ezen
nem pedig haragudni a másikra, amiért ő más
amúgy se tehet róla ,ilyennek született
én ezen az oldalon tanultam meg,hogy rohadtul ne izgasson,ha valaki hülyeségeket beszél.
még csak el se mondom,hogy én annak tartom (na jó néha minősítésre vetemedek)
csak figyelek(néha tesztelek) és ezáltal bővítem a tudásom
a mostani emberképem már egész más mint mondjuk az 1 évvel korábbi
Természeti Törvény, hogy: hasonló a hasonlóval összeadódik; az eltérők pedig különválnak.
Az evolúcióban ez nyilván a növekedés segíti elő. Ami képes sokasodni, az növekedhet...
Az Isten-, ill. Önmegvalósításról is ezt mondják, h csak akkor tudunk a Mindenséggel eggyé válni, ha ugyanolyan minőségeket "fejlesztünk ki", csak akkor tudunk integrálni és integrálódni...
Amíg bizonyos dolognak a "növekedése" rendben van, (azaz belefér az egész képbe, harmóniában van az egésszel) addig a természet/Univerzum is támogatja a sokasodást; ha nem, akkor kinyilvánítódik valamilyen különbség... és már kész is a szétválás.
No de az ember épp azzal emelkedik ki az ösztönállat világból, hogy a tudata segítségével mindezeken felül képes emelni önmagát!!! Át lehet látni a különbségeken, és meglátni az egységet mindenen túl - élvezve a sokszínűséget: mert mindennek és mindenkinek megvan a maga helye...- "gyűlölködés"+ elutasítás/megvetés helyett.
Bennem komoly fény gyúlt, mikor tudomást szereztem erről a törvényről, rengeteg dolgot megértettem a világból, az eseményekből, az emberekkel és a viszonyokkal kapcsolatban.
Nektek mond/jelent/ad valamit ez a törvényszerűség?