Megvilágosodás és aszcendálás ("Mennybemenetel") | Önmegvalósítás.hu

Megvilágosodás és aszcendálás ("Mennybemenetel")

Hozzászólások

77 hozzászólás
Aditi képe
DIdiusUS-nak
2011. június 12. vasárnap, 1:30 | Aditi   Előzmény

Köszönöm, hogy nem a szenvedés szót használtad, meg az egész írásodért.

A meghatározottságok alatt éppen ezeket a kötődéseket értem, amiket feldolgozunk, feloldozásukat "megszüljük"

talán e között a folyamat között és a megvilágosodás pillanata között az a különbség, amit ott fent írtam a bolgban.

Egyébként mindenben egyetértek veled, és én is ezt az utat járom egyenlőre.

de keresem a következő szintet, szerintem létezik.

Valószínűleg nem tudtok majd róla, mikor megtaláltam....:))))

Namaszte

Aditinek
2011. június 12. vasárnap, 13:08 | DIdiusUS   Előzmény

Kedves Aditi:)
Én köszönöm a válaszod és a reakciódat:)
Mindenki jobb esetben egy magasabb lelki szint felé halad, ez a blog ami itt műküdik is észrevételiem szerint ezt a célt szolgálja, hiszen akarva-akaratlanul hatnak egymásra az itt írók. :)
Isten áldjon, Diána

Aditi képe
Kulcsok a megvilágosodáshoz (??)
2011. június 12. vasárnap, 22:23 | Aditi

Na jól van, sok érdekes dologról írogattunk itt, köszönöm nektek, egy dologról mégsem: a blogom közvetlen jelentéséről, tartalmáról...:)))

Vajon miért?

pedig engem nagyon érdekel, mit gondoltok, reagáltok erre....:)

"A megvilágosodás annak a felismerésnek a megélése, hogy a meghatározottságainkra valójában nincs szükségünk. Amikor ez tapasztalattá válik, elengedhetjük a földi létezést."

alias:

MEGVILÁGOSODÁS = MEGHATÁROZOTTSÁGAINK SZÜKSÉGÉNEK ELENGEDÉSE

ENNEK TAPASZTALATA = MENNYBEMENETEL, TELJES ELENGEDÉS, FÖLDI SÍK ELHAGYÁSA, FÉNNYÉ VÁLÁS STB.

Azért érdekel, mert amit írtam, az feltételezi, hogy a megvilágosodás nem feltétlenül egy hosszú, munkás folyamat (mint amilyet eddig jártam, és sokan közületek is hasonlót, és lényegében arról, szól, hogy felismerjük, feldogozzuk és elengedjük egy lelki munka segítségével a milyenségünket, ezzel a vágyainkat és a félelmeinket), hanem

hogy ez tulajdonképpen egy ennél egyszerűbb, és sokkal gyorsabb, TUDATI FOLYAMAT, VAGY INKÁBB JELLEMZŐ, TEREMTÉS IS LEHET. !!!

Van, hogy egy egy testi tünetet, egyetlen gondolattal, így ki lehet oltani, amit pl valami félelem gyárt, amikor akár az ok felfedése nélkül ráébredünk, hogy ez csak egy félelem, és a testi tünet a védelem, egyfajta fal (pl. egy hályog, vagy valami, ami gátol egy élet-folyamatot), de még talán az sem kell hozzá, csak azt felismerni, hogy VALÓJÁBAN NINCS SZÜKSÉGÜNK RÁ. Hiszen úgy sokkal jobb - egészségesebb - az életünk. )

Ez azért nagyon izgalmas a számomra, mert ha ez lehet egy ilyen tudati folyamat, akkor hihetetlenül le lehet egyszerűsíteni a dolgot, és valóban, egy pillanat alatt meg lehet világosodni, illetve meg tudjuk teremteni magunknak ezt a képességet!!! és ez a kulcsa!!!

Ti mit gondoltok? Szerintem ebbe tök izgalmas belegondolni.

De csak idáig jutottam el, ezért is tettem fel.

Namaszte

Aditinek
2011. június 13. hétfő, 9:37 | csaesz   Előzmény

Szia!

Csak félve írom ezt egyenlőre, mert ez olyan információ, amiben még nincs saját megélésem, csak úgy jött egyszer meditációban...
A meghatározottságaink elengedéséhez talán nem kell valóban évekig tartó munka, bár nekem ez is munkás egyenlőre. Szerintem ehhez az az első lépés, ha rájövünk, hogy a meghatározottságaink egytől-egyig hazugságok, és már mindennél fontosabb lesz az igazság megélése. de az én egóm - hiába jött rá, hogy ő csak hazugságok halmaza, és egy hatalmas kerékkötője a valódi boldogság megélésének, ami egyébként az ő egyetlen célja is, csak szegény a saját eszközeit, szűk látókörét képes csak ez a cél mellé állítani, ami kevés - szóval ezekre mind rájött, mégis nagyon kötődik az életéhez.
A meghatározottságaink elengedése = az egó beolvasztásával az önvalóba.
Ami bizonyára már egy nagyon boldogságos állapot, és szuper lehet úgy élni - még ebben nincs hosszú távú tapasztalatom, csak morzsák.
De nekem az jött egyszer, hogy ez még nem lesz egyenlő a megvilágosodással. Ez még csak az egó megszűnése, ami nem egyenlő a megvilágosodással. Tudom, hogy ez talán egy eretnek gondolat, de nekem tiszta információnak tűnt, ezért is merem leírni, holott még tényleg nincs megélésem ebben.
A megvilágosodás az egység állapota, amikor mindennel és mindenkivel egynek is érzed magad. Akkor jön el, amikor az önvaló (vagy felsőbb én) is visszaolvad az Egységbe, Istenbe, kinek hogy tetszik.
Ehhez viszont - véleményem szerint - szükség van a lelki tisztító munkára, nem látom úgy, hogy ezt ki lehet kerülni.

szeges képe
Így van Csaesz!
2011. június 13. hétfő, 9:49 | szeges   Előzmény

"szükség van a lelki tisztító munkára, nem látom úgy, hogy ezt ki lehet kerülni."

Bizony, hogy nem! De ez a lelki tisztító munka abból áll, hogy az ember gyereke megszüntesse a hazugságait, elsősorban saját maga felé.
Ez azért tűnik olyan eszméletlenül nehéznek, mert amíg nem világosodik meg Benned, hogy Te tulajdonképpen hazudsz magadnak, addig ezt nem is tudhatod... :))

fehercsongor képe
"megszüntesse a hazugságait"
2011. június 13. hétfő, 11:00 | fehercsongor   Előzmény

és az , hogy vagyok , nem - e a legnagyobb hazugság - é ? Kétkedően : felacso

szeges képe
Lehet Felacso!
2011. június 13. hétfő, 11:30 | szeges   Előzmény

Embere válogatja. Ki hogyan éli meg. :)

A saját példámra, történetemre utaltam, mint ahogy máskor is mindig abból merítek. Nálam úgy működött, hogy rádöbbentem, olyan képet igyekszem kivetíteni magamról a külvilág felé, amilyennek látni, láttatni szeretném magam.
Ez ment is több-kevesebb sikerrel elég hosszú ideig, de valami megmagyarázhatatlan hiányérzetet éltem meg szinte folyamatosan.

Aztán egy komolyabb magamba-nézés következtében világosodott meg bennem, hogy én nem ez vagyok.

Elkezdtem kicsit tudatosabban figyelni magamra és lassanként kibontakozott előttem, hogy milyen hatalmas tömegét élem a hazugságoknak, pedig mindig is azt hittem és hirdettem magamról, hogy milyen jajdenagyon őszinte emberke vagyok.
Hát nem így volt.

És megtapasztaltam, hogy mennyire nehéz ezeket a hazugságokat megszüntetni! Csak úgy lehet, hogy nullára levinni, mert a legkisebb hazugság is továbbiakat szül, egymásra építkezik fordított piramisként, és a végén összedől, s elborít a törmelék...:))

szeklice képe
Kedves Csaesz!
2011. június 13. hétfő, 10:54 | szeklice   Előzmény

Igen, a meghatározottságaink azok, melyek a legnagyobb akadályaink az önvalónkhoz vezető úton:-)
No de a megvilágosodás már maga egy meghatározottság, egy definíció, mely sosem tud körülhatárolt lenni annyira, hogy azonosítani tudd magadban. Hál' Istennek!
Mert nincs ilyen pontos definíciója.
Nem is lehet, mert mindenkinek más és más a megélése, tapasztalata, az útja - saját fényes önmagáig. Lehetnek felemelő részélményeink, melyben lehetnek azonosságok, de mindezek alapján nem mondhatunk ki törvényszerűségeket, mert ezzel rögtön meghatározottságaink számát növelnénk.
Ezt írod: "De nekem az jött egyszer, hogy ez még nem lesz egyenlő a megvilágosodással. Ez még csak az egó megszűnése, ami nem egyenlő a megvilágosodással."
Pedig jó úton jársz önvalód felé. Nagyon is!!!
A hazugságaidat könnyen felismered, mert feszültséget okoznak benned, amíg azok szerint hozod a döntéseidet.
Amint tisztán kezdesz működni, minden az egyensúly felé visz, csak "rá kell feküdni" bátran. Ráengedni magad és élvezni. Amilyen lazán sikerült ezt megtenned, annyira fogsz lebegni benne.
Egyre jobban.
De ha görcsölsz, hogy na most elértem eddig és eddig, de még mindig nem vagyok abban,amiben kéne, akkor sosem leszel "ABBAN". Csak mindig elégedetlen leszel.
Mondd ki, hogy abban vagy, és abban leszel!
És ne hagyd, hogy ezt bárki is kétségbe vonhassa, mert ez csak az ő kétségük vagy megélésük, s nem a Tiéd. Ők még definícióba ragadtak:-)
Engedd meg magadnak azt a saját körülhatárolatlan lebegést és ne akard definiálni.
Ilyen egyszerű.
Ne félj Csaesz lenni:-)

szeklice

Kedves Szeklice!
2011. június 14. kedd, 9:57 | csaesz   Előzmény

"De ha görcsölsz, hogy na most elértem eddig és eddig, de még mindig nem vagyok abban,amiben kéne, akkor sosem leszel "ABBAN". Csak mindig elégedetlen leszel."

Igen, ez a saját tapasztalatom is. Bár én inkább mérhetetlenül szomorú voltam hetekig emiatt, míg rájöttem, hogy ez mekkora hülyeség. A megoldásom erre a helyzetre más volt, mint amit javasolsz: én egyszerűen csak elfogadtam, hogy még nem tartok ott, elfogadtam a mostani helyemet és ezzel helyre is billent a lelkivilágom.

"Mondd ki, hogy abban vagy, és abban leszel!"

Sajnos, ez számomra azért nem járható út, mert az, hogy már most olyannak tartsam magamat, amit még nem tudok megélni, az én szemszögemből elég masszív hazugságnak tűnik. Így sajnos nem fogom tudni kipróbálni, hogy működik-e, mert körberöhögném közben a saját fejemet.

szeklice képe
Pedig már kipróbáltad, Csaesz!
2011. június 15. szerda, 7:11 | szeklice   Előzmény

Én nagyon vizuális vagyok, így rögtön elképzeltem ez utóbbi mondatod (körberöhögés).
Már ebben is jelzed önmagad számára, hogy elkülönülsz a megélésedtől, hihetetlennek tartva azt.
Miért érzed masszív hazugságnak azt, amiben éppen vagy? Hiszen az igazság éppen, pontosan az tud lenni számodra, amit és ahogyan megélted.
Hazugságnak érezni ezt annyi, mint egyfolytában többet-mást várni annál, ami VAN.
Csakis a saját létrafokaidon lépdelhetsz Csaesz! Ők a saját tapasztalataid. Azok viszont mindig igazak. /most hagyjuk az illúzió-nem illúzió kérdést/ Nem viszonyíthatod máséhoz, mert amint megteszed, kétségbe is vonod a sajátod.
Annál is inkább, mert nem csak a tapasztalatok/megélések egyediek, hanem a szavak mögötti tartalmak is. Általában önkényes megfeleltetést hozunk létre a szavak és a szavak által jelölt dolgok között.
Mindezek alapján sosem azonosulhatsz teljesen számodra idegen megélésekkel, csupán szubjektív tapasztalataiddal. A te tudatod hozza létre az időt, a teret....a világot. Abban vagy.

Vagy nem? :-))

szeret: szeklice

Aditi képe
Szia Szeklice, sziasztok hozzászólók! Kissé elvonult vagyok
2011. július 04. hétfő, 21:40 | Aditi   Előzmény

Szia Szeklice, sziasztok hozzászólók!

Kissé elvonult vagyok mostanság, és most h visszapislantottam az oldalra, láttam mennyi új információt sorakoztattatok itt fel.

Most is a bőség zavarával küszködöm, úgy hogy ha megengeditek csak egy gondolattal válaszolok egyenlőre, ami bevillant szeklice első sorai kapcsán:

"Igen, a meghatározottságaink azok, melyek a legnagyobb akadályaink az önvalónkhoz vezető úton:-)"

hát, ennek épp az ellenkezőjére ébredtem rá.

hogy úgy tudjuk feloldani a meghatározottságaink, hogy elfogadjuk őket. Mint a sorsot.

amíg akadálynak tekintjük őket, azok is maradnak. Ha az életünk természetes részének, amit megtanuhatunk szeretni, akkor megszűnnek létezni, kiegyenlítődnek.

Ez az.

U.I.: Kedves Szeklice!

Köszönöm a soraid, jól esett, h gondoltál rám. :) Kicsit "sűrű" vagyok most lelkileg, talán azért esik nehezemre írni. Sok személyes kérdést vet fel a válasz, amivel tartozom neked. :)

De, ez majd változik.

És mindenképpen válaszolok Neked.

Namaszte

szeklice képe
Örülök Neked Aditi:-)
2011. július 05. kedd, 23:40 | szeklice   Előzmény

Érzem a soraidból a nyugalmat.

"...Ha az életünk természetes részének, amit megtanuhatunk szeretni, akkor megszűnnek létezni, kiegyenlítődnek."
Igen!:-) Egyetértek Veled.

Tudom, sokat fogunk beszélgetni...
Várom a leveled.

Ölellek: Klári

Szia Aditi
2011. június 13. hétfő, 12:02 | DIdiusUS   Előzmény

Én tapasztaltam, s ezt felvállalom itt a blogon is, bár eddig nem sok emberrel osztottam ezt meg:)okkal. S, a blogra is emiatt írtam, miután a facebookon a Huszti Sanyi írt egy táborról, és ott volt az oldala címe meg a te külön blogbejegyzésed. :)

A tapasztalás KEGY, és hálás is vagyok érte, remélem minél többen részesülünk ebben.
Leírjam -e a módját nálam ez miképp zajlott? Szerintem nem lényeges, csak azt, h igen fényérzet az van, szerencsére:)....de akkor azt hittem valami nem „kóser” velem, de mivel másnap megint volt benne részem (megerősítésképpen) rájöttem, h ez IGAZ amit tapasztaltam, és hogy nekem ennek megfelelően kell /kellene viselkednem, hisz okkal kaptam ezt/ezeket/ sok mindent a Jósitentől. (Ezek után az én tapasztalássaim szerint .. mi a valóság= a szeretet, nincs fenn -lenn -kinn -benn de ezt talán máskor elmondom; mi az igaz= amit te elfogadsz annak együtt adja ki midnenki igazsága az igazságot, s nincs olyan h csak neked nekem van igazamaz én olvasatomban; nincs én csak mi együtt stb., szóval gondolatilag is sokat változtam)

Tudod, MINDENKI értékes, mindenkinek vannak képességei (lehet nem tud róla), ki milyen lelki fejlettségi szinten állmost, azonképpen tudja ezeket befogadni.

Én látom mindenkiben a fényt, a szeretetet, és már ezért hogy ezt látom is hálás vagyok. Örülnék ha mindenki szeme erre állna rá. <3. Sokan vagyunk, aki így lát dolgokat,ez nem a naivitás mert igen a jó mellett ott a rossz, Van a fény és van a felesleges cullang az ego rajtunk, mely mint egy köpeny befedhet minket, akár védelemképpen is.. stb. Ám ha nincs ego meg tudunk e élni a mai világban? :)

Ugyanakkor elnéző is vagyok, hisz én is egolény vagyok, minek ítélkezzem mások felől mikor az én szénaboglyám sem klappol nem vagyok "szent" én sem.
(Tudok én is hisztis lenni pl, de ez alakítható, egy példa erre, mikor csak magammal vitázom: reggel felkelek AFFENE meló, minek korán kelni???? :)…. de aztán átrakom az agyam: meló? VAAAOOO …
VAN melóm s milyen jó lesz amiket ma meg fogok csinálni… s hagyjam már a hülye gondolatokat amikkel megmérgezném a napomat… s megmosom az arcom tök jó friss a víz stb. mikor megyek a kocsiban már élvezem a tájat…,mire beérek képes vagyok "újratervezni az agyam a helyezeteknek megfelelően", illetve arra is h ne gondlkozzak folyton, hanem engedjem el a felesleges dolgokat)

Mi a cél egy-egy ilyen „látomás” után amiben részem volt, meg amióta ha a jó Isten megengedi akkor kapok információkat ?
A földi világ szabályai szerint, a legmagasabb lelki szintet megütve,másokat segítve, tökéletes egységben élni magammal és környezetemmel, békességet -szeretetet teremtve mindenhol, s ezáltal rálelni olyan emberekre akik hasonlóképp vannak ezzel, vagy szeretnének így gondolkodni és érezni. Összefogva egymással a FÖLD életerejét, energiáját magasabbra emelni, természetet és egyéb értékeket védeni.
(Miket írok, néha én is csak nézek :DDDD Bocs de ezt le akarom írni most. :) )

Sokszor szembesülök vele, hogy mennyire nem tudok semmit, ám hamar regenerálódok, hamar illeszkedem be az új környezetekbe stb. Vannak még régi gondolati maradványaim,melyek szépen lassan oldódnak fel nálam, épp a fejlődési ütememben van a feloldódás is.
S mosolygok EZEN is, és mindenen, hiszen az élet olyan SZÉP, csak mi tesszük sokszor bonyolulttá. Igen írtad az EGYSZERŰSÉGET , pontosan ...Ez egy szuper szó, gratulálok, hogy rájöttél:)
A SZERETET az ami a legfőbb....ez a kulcsszó, ha kulcsokat kérsz:) S ennyi.
Még egy apró megjegyzés:
A test és a gondolatok összefüggenek. Ezt is jól látod. "beteg " gondolatok betegséget okozhatnak a testben is, ezekre nincs szükségünk, csak a pozitívumokat kéne megragadnunk. A többit elengedni. Tudatosan.
Köszönöm, ha elolvastad és rászántad az időt, s remélem ki lehetett belőle hámozni azt ami neked /talán másnak most a fontos.

Michaelita képe
Szia Aditi!
2011. július 05. kedd, 10:58 | Michaelita

Én is úgy tapasztalom, hogy igazán csak azon tudok változtatni, amit szeretettel magamhoz ölelek. Legyen szó meghatározottságról, elvárásról, előítéletről, haragról, bármiről.

A megvilágosodásról pedig az a véleményem, hogy sok kis apró megvilágosodásunk van (nem egy nagy). Az első a mennybe repít, de a sokadik után nem hogy a mennybe mennék, hanem egyre inkább a földön állok és egyre jobban szeretem a Földet és a Földön élő embereket (vagy legalábbis, akit csak tudok közülük).

Többőnknek nehéz manapság a mostani időszak lelkileg, ebben nem vagy egyedül. De jól is van ez így mert valamikor szembesülnünk kell minden ismeretlen, visszahúzó tudat és érzés tartalmunkkal, s ez bizony nem könnyű. "Az az út mely könnyű, nem a szellemhez vezet, ezért örülj annak, ha nehézségekkel találkozol és tudd, hogy jó úton jársz" (J. Ligrava)

Aditi képe
Köszönöm :) Namaszte
2011. július 05. kedd, 19:55 | Aditi   Előzmény

Köszönöm :)

Namaszte

Én is köszönöm az idézetet, Michaleita, mert nekem is nagyon
2011. július 05. kedd, 21:09 | egy kis akárki   Előzmény

Én is köszönöm az idézetet, Michaleita, mert nekem is nagyon tetszik!
Mármit ezt:
"Az az út mely könnyű, nem a szellemhez vezet, ezért örülj annak, ha nehézségekkel találkozol és tudd, hogy jó úton jársz" (J. Ligrava)

Michaelita képe
idézet a megvilágosodásról, más nézőpontból
2011. július 07. csütörtök, 22:08 | Michaelita

Nem feltétlenül értek egyet vele, de mindenképp elgondolkodtató, ezért bemásolom, amit a neten ollóztam:

"A megvilágosodásra leginkább rászoruló elmeállapot az, amely úgy látja, hogy az emberi lények rászorulnak a vezetésre vagy a megvilágosodásra. Az a bűn, amit leginkább szeretni kell, és megbocsájtani, az az elmeállapot, amely az emberi lényeket bűnösnek látja.
De akkor még jobban ügyelnünk kell az indítékainkra.
Mindenkinek, aki megengedi másoknak, hogy úgy kezeljék, mint tanítót, vezetőt, a saját felelőssége, hogy megkérdezze magától: A világban számomra elérhető összes észlelés közül miért hangsúlyozom én a testvéreim tudatlanságát? Mit keresek én egy olyan szerepben, ahol ez a valóság? Milyen mércéhez ragaszkodom, amely szerint sok ember szenvedni látszik, miközben én vagyok a megvilágosodott?"
Idézet: Thaddeus Golas A lusta ember útikalauza a megvilágosodáshoz című könyvből.

Feliratkozás Hírlevélre