Megvilágosodás és aszcendálás ("Mennybemenetel") | Önmegvalósítás.hu

Megvilágosodás és aszcendálás ("Mennybemenetel")

Hozzászólások

77 hozzászólás
fehercsongor képe
és amikor a szék
2011. június 13. hétfő, 18:35 | fehercsongor   Előzmény

visszanyom és rádáll
másrészt:a lenti rész elhagyhatóságában nem vagyok olyan biztos és az elnyomhatatlan kis pimasznak a fékentartása pedig egyszerűen zavaró,energiaelvonó,elbizonytalanító,helyzetből kilökő Üdvözlettel :felacso

a materialista gyógyszerészet hogyan fér meg ezzel a nagyfokú
2011. június 13. hétfő, 18:40 | alfa omega   Előzmény

a materialista gyógyszerészet hogyan fér meg ezzel a nagyfokú miszticizmussal?

Kit érdekel? Rólam szerencsére most nem tudott a materialista
2011. június 13. hétfő, 19:18 | egy kis akárki   Előzmény

Kit érdekel? Rólam szerencsére most nem tudott a materialista gyógyszerészet... Mert úgy nem lett volna esélyem.

fehercsongor képe
Gyógyszerrel is meg lehet
2011. június 13. hétfő, 20:28 | fehercsongor   Előzmény

gyógyulni,bár a pszihiátriai szerekkel szemben fenntartásaim vannak.Mechanikus és túlalkalmazás ,túlterheltségből,kényelemből,elgépiesedésből.Lelki problémákra általában ugyanúgy hatékony a szó, a szándék, a figyelem , a jelenlét,az elfogadás,az együttérzés.ű
Üdvözlettel : felacso

Persze, csak esetleg feldobod közben a talpad. Vagy zombi
2011. június 13. hétfő, 20:48 | egy kis akárki   Előzmény

Persze, csak esetleg feldobod közben a talpad. Vagy zombi maradsz életed végéig. Vagy pár év zombisítás után azt kegyetlen kínok közt elhagyva kezdheted a 0-ról... Amiket leírsz helyette, jók, de nem hatásosak mindenre. Sokszor kell valami plusz, valami komoly szakértelem... De legalább nincs mellékhatásuk... :-) Tehát bárkinél bevethetők!

fehercsongor képe
A sorsát senki el nem kerülheti.
2011. június 13. hétfő, 21:23 | fehercsongor   Előzmény

A elleni kapálódzás lehet szintén e sorsom része .Mindaddig amíg nem vagyok azonos azzal, ami nálam több, és részeként,kivetüléseként kapcsolódom hozzá ,addig az írja a sorsomat én csak tiltakozva ,szenvedve , vagy elfogadva megélhetem .Minél inkább érintődöm általa ,annál inkább lényegtelen az én,a vágyak ,az akarat ,és így annál inkább a legjobb sorsomat élem ,mert a szenvedést fokozó felesleges kanyarokat levágom ,és minden nap új csodaként kerül a látóterembe .Ez a csoda lehet akár önmagam viselkedése,olyan érzelmek megélése,amire képtelennek tekintettem addig magam,vagy egyszerűen a szenvedés elfogadó megélése ,amivel előbb - utóbb elengedem azt,és más érzelem tölti ki a létem .De ez már túl elvont.Ebből a nézőpontból, az engem egyébként tényleg meggyógyító gyógyszer mellékhatásába is belehalhatok,de egy a bajomra tudományosan teljesen hatástalan tabletta is elfújhatja a tüneteimet ,ha hiszek benne.A kémiai kényszerzubbony pedig haladékot adhat válsághelyzetben .
Aki rá akar szokni,annak a gyógyszer is csak egy állomás a függősége tárgyaiban , bár tényleg van olyan is ,aki egy életre bennragad.Remélem ,hogy csak egy életre,mert az is egy tapasztalat,hogy minden véges:a legrosszabb és a legjobb is,bár úgy gondolom.hogy mindkettő naponta megújítva és kicsit megváltozva újrateremtve ,mint a főnix újjászületik,ha figyelemmel ápoljuk őket. Üdvözlettel : felacso

fehercsongor képe
Minden kérdés végén ott a kérdőjel.
2011. június 13. hétfő, 20:12 | fehercsongor   Előzmény

Minden állítás egyben a mögöttesére való rákérdezés lehetőség.A pont ilyen nézőpontból hazugság,ill.szünet,lélegzetvétel a megismerésben.A materializmus állitásai is bizonyithatalan axiomákba torkollnak,és elméleti szinten az idealizmusé is.Marad a gyakorlat:ha az egyik elmélet tragédiába visz ,akkor marad a másik irány,pláne ha az megtapasztalható részecskegyorsítók építése nélkül is.Üdvözlettel : felacso
U . i . :Másrészt: mindenkivel a maga szintjén .A gyógyszerekbe vetett hit önmagában is gyógyít.Ha nem tudsz jobbat adni ,vagy nincs rá fogadókészség , akkor legalább a neki hatásos
tudatmezőt ne romboljuk hanem inkább erősítsük tovább pár színes bogyóval.

"bizonyíthatatlan axiómák" ja. mind ezzel jöttök,de senki nem
2011. június 13. hétfő, 20:51 | alfa omega   Előzmény

"bizonyíthatatlan axiómák"
ja.
mind ezzel jöttök,de senki nem mutatott még egyet sem

fehercsongor képe
Igazából
2011. június 13. hétfő, 21:32 | fehercsongor   Előzmény

Kis János Szdsz alapító filozófusnak az abortuszról írott könyvében olvastam azt az engem megragadó állítást,és ha sok mindent nem is hiszek el neki ,de ezzel egyetértek ,mert beleillik a gondolatvilágomba,és nem kell újra és újra a végtelenségig rágni dolgokat,hogy elillanjon (a semmibe kérdőjeleződjön )a lényegük: éppen rátalálván.Üdvözlettel : felacso

Pontosan. Nagyon energiaelvonó, nagyon eltántorító, kb.
2011. június 13. hétfő, 19:20 | egy kis akárki   Előzmény

Pontosan. Nagyon energiaelvonó, nagyon eltántorító, kb. lehetetlen, de el kell hagyni akkor is azt a lenti részt... :-)

szeges képe
Nem elhagyni Kis akárki...
2011. június 13. hétfő, 20:13 | szeges   Előzmény

Újraegyesíteni az Igazságban, az Életben!

Ha felismerted azt, hogy a letapasztott lény nem Te vagy, akkor azt is könnyen felismerheted, hogy a szárnyaló sem Önmagad vagy teljesen. Nem választhatod szét magad. éppen ez a lényeg.

Fejtsd le inkább magadról a hazugságot, a mázt, nézz őszintén szembe önmagaddal, és dobd el azt, ami valóban nem Te vagy.

Ha ezt megteszed, hamarosan megláthatod Macyulát!
De csak akkor!

Csak az eleje nehéz, a többi egyszerű, mint a pofon...

És el kell döntened még azt is, hogy milyen sorsot, milyen mintát szánsz a gyerekednek...

Ezért drukkolok Neked, és nem a zuhanásért!

Maradj már ezzel a hülyeséggel... Mármint a Macylua.. :-) De,
2011. június 13. hétfő, 20:14 | egy kis akárki   Előzmény

Maradj már ezzel a hülyeséggel... Mármint a Macylua.. :-)
De, bennünk sokféle dolog van, sokféle hang, amikről azt hihetjük, mi vagyunk. De valójában nem, csak ki...szott nehéz felismerni ezt.
Nekem az ami valójában nem én vagyok, az egy ilyen bennem. Ez pedig el kell dobni, azaz nem tudomásul venni, és akkor eltakarodik. Az összes többi bennem, ott már nincs hazugság, nincs máz. Ahhoz elég volt egy rettenet év. Gyorstalpaló.
A gyerekemnek meg nem szánok semmilyen sorsot, mintát - azt is rábízom arra, akire/amire magamat!!!!!!!!
:-) :-) :-)
Azét kösz hogy drukkolsz!

szeges képe
Nevezheted másként is
2011. június 13. hétfő, 20:23 | szeges   Előzmény

"Maradj már ezzel a hülyeséggel... Mármint a Macylua.. :-)"

Nevezheted másnak is, mondjuk megtisztulásnak, megvilágosodásnak.
Nem ez a lényeg.

Kár, hogy nem értesz.
Talán tévedtem, és mégsincs itt az Ideje.

Amit tervezel egyébként, az a letapasztott rész túl korai vágya, indulása a másik fél után...

Kár, hogy te nem értesz. Másról van szó mégis. Gondolhattam
2011. június 13. hétfő, 20:34 | egy kis akárki   Előzmény

Kár, hogy te nem értesz. Másról van szó mégis. Gondolhattam volna. De sebaj!
A megtisztulás viszont megfelel elnevezésnek. És itt van az ideje.

Aditi képe
Hát, ezt nem értem. Az elengedést nem lehet akarni, szerintem,
2011. június 12. vasárnap, 22:09 | Aditi   Előzmény

Hát, ezt nem értem.

Az elengedést nem lehet akarni, szerintem, mert ha akarjuk, ugyanúgy nem megy, önellentmondásban kerülünk, mert az elengedés az akarat elengedése is.

ha meg nem akarjuk, nem kell elengedni.

:))

Namaszte

Hát biztos is hogy nem lehet akarni, mert nekem csak azért
2011. június 12. vasárnap, 22:27 | egy kis akárki   Előzmény

Hát biztos is hogy nem lehet akarni, mert nekem csak azért sikerült, mert azt se akartam. Semmitse akartam, csak meghalni, voltak mindenfélék amiket akartam majd elengedtem (kb amiket felsoroltál), azaz rájöttem, nem is akarom őket, és a végén véletlen azon vettem észre magam, már meghalni se akarok mert tulajdonképpen mindegy. Pedig ezt, a meghalási dolgot addig nem akartam elengedni... És mégis elengedtem.

fehercsongor képe
Aludni , vágyni
2011. június 13. hétfő, 10:47 | fehercsongor   Előzmény

sem lehet akarni csak a körülményeket , lehetőségeket , elősegítő feltételeket lehet megteremteni hozzá . Akarva meg szörnyű görccsé válnak .
Namaszte : felacso

Aditi képe
Egy nem "kis akárki"-nek, az elengedésről, , meg köszönet..:))
2011. június 12. vasárnap, 22:02 | Aditi   Előzmény

Igen! Én is ezt éltem át, tudatosan (tudatosodott is bennem, mi történik), a mentőben, amikor vittek a műtétre. Sohasem voltam annyira és olyan tartósan a mostban addig, és azóta aránytalanul többet vagyok, sőt inkább úgy mondanám, alig vagyok nem abban a múltamhoz képest.

De előtte be kellett látnom, mit teremtettem, tudatosan vagy nem, karmikusan, vagy nem az életemben, milyen is az életem, mik a valódi feladataim, és lélekben és tudatosan bevállalni a sorsot (a ok-okozatokat). Ez volt a feltétele az új élet és az új életminőség megérkezésének. (és a májnak). És amikor ezt megtettem és tettekkel is elkezdtem manifesztálni, valóban, csak egyetlen lépést kellett megtennem, és már meg is jött a máj (a változás). MÁSNAP!!!!

"de mégsem vágyunk arra, hogy elmenjünk" = "Amikor elengedünk mindent, azt is, hogy meghaljunk."

Ez szerintem az az állapot, amit a vallásosok úgy kommunikálnak, hogy "legyen meg Isten akarata" (csak tudatossággal teremtve, nem pedig elkántálva és közben nem értve, mit is teszünk és remélve, h történik is valami.)

Köszönöm az írásod, egy nagyon fontos kérdésemre kaptam választ általad. Ugyanis mindannak a tudatosságnak és elrendeltségnek és hihetetlen, sorsszerű klappolásnak ellenére, ahogy ment az egész májcsere történet, mégis majdnem megpattantam az utó-műtétek kapcsán, amit teljesen lehet érzeni, hogy beteremtettem, és nagyon sokáig nem értettem, hogyan, milyen okból, minek. (Az ember nem teremt csak úgy be magának két életveszélyes helyzetet, amiben orvosok had és a barátai, meg a szerettei hada küzdenek érte, miközben ő boldogan lebeg és mosolyogva közli mindenkivel, HOGY Ő MOST BOCS, DE ELMEGY.... - ezt kommunikálták a látó ismerőseim, egy időben, többen is, miközben én válságos állapotban feküdtem az öt műtét után a lélegzettőgépen 12 napig...:)

nem értettem, hogy lehet, hogy miközben tökéletes a máj, tökéletes volt az első műtét minden szempontból (az szólt a cseréről), és egyáltalán, azóta is minden a lehető legjobb, ahogy csak történhet, egy ekkora "baki hogy csúszhatott be". és azt hiszem, most rájöttem. Ugyanis, én ugyan elengedtem a halált is gondolatban, ugyanannyira nem vágytam, mint azt hogy itt maradjak, tökéletes középpontban voltam, átadtam az akaratom a szellememnek... -és mégsem tökéletesen.

Ugyanis benne volt a kis tudatomban az az apró, kísértő gondolat, hogy milyen jó lenne találkozni Istennel. :)))) A dolog iróniája, hogy "találkoztam is", de tényleg, a hallucinációim egyike egy nagyon nehéz, nagyon szép, és katartikus élmény volt ezzel kapcsolatban. De közben majdnem elmentem - ezt ugyanis csak így lehet megélni.

Most megértettem, hogy mivel a tudat művel (termet ) mindent, én tulajdonképpen felszólítottam magam, hogy sodorjam magam a halál állapot szélére, mert "találkozni akarok Istennel" át akarom élni ezt a katarzist, mert valami miatt úgy éreztem, szükségem van rá. erre a tudat :"legyen meg az akaratod" - és meglett. Borotva-élen táncoltam, ezért az egy élményért....:)

és a legironikusabb az egészben az, hogy a végén mégis arra kellett ráébredni, és ezt tanította meg a történet is, amit a hallucinációban megéltem, hogy végsósoron EZT IS EL KELL ENGEDNI.

NEM KELL SEMMIT SEM AKARNI.

Ez a történet megtanított arra, mennyire makacs az egóm, és mennyire nehezen engedtem el, még egy ilyen helyzetben is.

de arra is, milyen csodákat képes beteremteni. :))) Hiszen túléltem, és felálltam semmi perc alatt, h még az orvosok is csodálkozva nézték, pedig azon a helyen aztán láttak már egy két cifra dolgot. :) Szóval nagy ereje lehet a szellemnek és a léleknek, és az akaratnak.

utólag azt mondom, a hülye művész vénám csinálta az egészet, egy olyan tudatossággal, ahol már tisztában vagyok vele, hogy csak lenni kell, még azért nem bírta ki, hogy ne csináljon egy utolsó, szép, kalandos és katartikus illúziót, egy mesét arról, hogy "találkozhattam istennel" :))))

Egyébként megérte...:))))) egyszer majd lehet h írok belőle egy könyvet, vagy zenét, vagy ilyesmi, vagy csak megtartom emléknek.

De az "igazság", amire végsósoron felébredtem, az az elengedés.

Namaszte

Hát én is köszönöm. "de mégsem vágyunk arra, hogy elmenjünk" =
2011. június 12. vasárnap, 22:42 | egy kis akárki   Előzmény

Hát én is köszönöm.
"de mégsem vágyunk arra, hogy elmenjünk" = "Amikor elengedünk mindent, azt is, hogy meghaljunk."
"Ez szerintem az az állapot, amit a vallásosok úgy kommunikálnak, hogy "legyen meg Isten akarata" (csak tudatossággal teremtve, nem pedig elkántálva és közben nem értve, mit is teszünk és remélve, h történik is valami.)"
Na, igen, asszem ez van most! Pedig én nem is vagyok semmiféle vallásos sem...
És egyébként, én az utóbbi időben azt az élményt akartam újraélni, amiről te is beszélsz (régen volt hozzá 'szerencsém'). Csak véglegesre... Vagy legalább arra vágytam, újra odajussak, és valóban megmondják ha visszaküldenek megint, hogy mégis mi a francért és hogyan bírjam ki és mi az értelme? De nem sikerült sehogy...
És tudod mit? Enélkül is megmondták, igaz mások által, de kerek perec, és mikor nem hittem, akkor még más által, és még keményebben, és végül meglett az, hogy megmoccant valami belül, mert feltárult egy lehetőség amitől volt egy hazaértem érzés, és innen remélem, ez majd abba megy át, hogy én magam TUDOM, magamtól, és TESZEM... Szóval, legyen meg Isten akarata...
És van egy olyan érzésem, az egész megérte... :-)

fehercsongor képe
NEM KELL SEMMIT SEM AKARNI.
2011. június 13. hétfő, 10:54 | fehercsongor   Előzmény

vagy ahogy a lelépett avatárom mondaná : Nem kell semmit sem vakarni .
A bolha tovaugrik , a viszketés elmúlik , nyoma meg elenyész . Továbbonyolítása már agyal(ágyul)ás .Namaszte :felacso

fehercsongor képe
Önmagam nem elengedni
2011. június 13. hétfő, 10:40 | fehercsongor   Előzmény

Hanem megtalálni ? Akkor felmerül a kérdés , hogy kivagyok én ? Elképzeltem , hogy egy világítótorony felszalad saját csúcsára , megnézni,hogy hova is tart , mert hallott valamit az irányfényekról , ami a tájékozódást segítik . Igaz , hogy előtte célszerű lenne eldöntenie , hogy hajó-é vagy csak a kontinenssel úszik együtt . Tehát megint a ki vagyok én ? A tudatkörülim biztosan jobban tudja az eszközt is meg a célt is . Nem egyszerűbb ráhagyni , és a jelzéseit ( vágyak , indíttatások , lehetőségek ) figyelni,és saját pillanatukban a legteljesebbé kiteljesíteni .
A láng is önmagát keresi minden fadarabban .
Elengedés:elkerülhetetlen folyamat,az amikor ráébred az ember saját tökéletlenségére a lehetségeshez és a vágyotthoz képest,ami az életútja nagy bukásaikor élesen előjön,és egyedül a halál után nem tudja sikeresen elhazudni őket.és akkor kiderül,hogy amit bukásnak vélt,nos éppen az a felemelkedése.Üdvözlettel : felacso
U . i . :"kár hogy ilyen szép sugárzó képet én nem tudok feltenni magamról... :-) Mármint ez Aditinek szól :-)"Ne mentegetőzz.Tudom,hogy először rám gondoltál.(Csak aztán megpillantottad Aditi képét.)

Háát azt én nemtom mi a tudatkörüli meg ilyenek, de amiről én
2011. június 13. hétfő, 10:51 | egy kis akárki   Előzmény

Háát azt én nemtom mi a tudatkörüli meg ilyenek, de amiről én beszélek, hoyg nem elengedni hanem megtalálni önmagad, az az, amikor vagy valaki, de egyszerűen gyökeresen mást csinálsz az életedben. mert nem tud feljönni valahoyg a felszínre benned aki vagy, amit kéne tenned, holtt benned bujkál valahol, csak kegyetlenül el van nyomva, mondjuk életed eseményei okozta sokkok vagy bármi által.
De igen, igen, legegyszerűbb mindent hagyni menni a maga útján, a baj akkor van, amikor valami blokkok meg fen tudja mik ezt megakadályozzák, akkor van az, hogy kegyetlen rosszul lehet lenni, és mégcska nem is tudo mitől, mindne mást hiszel, egész addig amig eljutsz egy olyan pontra valami ki nem billent mindent, és így valahoyg visszakerülhet a helyére minden, és mehet majd a maga útján...
Ezt szerencsére keveseknek kell átélni, a többségnél megy minden a maga útján, ahogy írod is!
És erre a biztos jel, ha jól érzed magad.
Ilyen egyszerű.
Tehát aggodalomra semmi ok! :-)

fehercsongor képe
Ismerős
2011. június 13. hétfő, 11:11 | fehercsongor   Előzmény

amikor vagy valaki, de egyszerűen gyökeresen mást csinálsz az életedben. mert nem tud feljönni valahogy a felszínre benned aki vagy, amit kéne tenned,
A helyzet ismerős . DE
és ha egy oltvány vagy : legbelsőd egy durva alany ,amit gyerekkorában lefejeztek,hogy valami nemesebb táptalajául szolgáljon ? (most nem az eljárás erkölcstelen vagy erkölcsös vonatkozása a lényeg.) AKKOR MOST KI LEGYÉL ? Üdvözlettel : felacso
U . i . :szerintem ha a megélése szenvedés,akkor egyértelmű a helyzetnek akár regresszív ( öncsonkítás, visszalépés,visszafejlődés ) árán való megváltoztatása ,ami végülis a meglevő önfeladását jelenti

Domoszlai Katalin képe
Ha Istennek
2011. június 09. csütörtök, 7:06 | Domoszlai Katalin

az lenne a célja, hogy hatmilliárd megvilágosodott ember legyen ebben a pillanatban a Földön, akkor ez így lenne, mert Isten számára minden lehetséges.

Isten minden egyes teremtménye fejlődésében gyönyörködik, szeretetével áthatja a létezést. Evolúciós melléktermék az ember egója, ami majd megszűnik ( Adyashanti ). Mint ahogy maga a faj is egyszer megszűnik, mert a részek létezése időhöz kötött, amíg az Egy időtlen.

Nekünk annyi a dolgunk hogy tapasztaljunk. Szenvedjünk hogy meg tudjuk tapasztalni a boldogságot és az örömöt. Fájdalmasan szakadjanak ki belőlünk a kötődéseink hogy újra megtapasztalhassuk a valahová tartozás élményét. Azért születtünk le, hogy kibontsuk a képességeinket és a valóság minden megtapasztalható szintjén megéljük az életünket. A tévútjaink is a mieink és a félelmeink, korlátaink is.

Még elrontani sem lehet, mert újra és újra leszületünk.

Tudnunk kell hová tartunk, ez természetes. De ha valakinek a minden napjait kitölti az agyalás a megvilágosodásról az olyan, mintha negyven évig válogatna az óvszerek között az első szex előtt :-DD

Mi elől zárkózik el az akit jóformán csak a megvilágosodás érdekel? Miért nem él igazán, hiszen ezért született le? Miért nincs az életútján és miért nincsenek minden életterületén örömei és sikerei ( is) ?

Ezek a kérdések azok, amiket érdemes ( lenne ) feltenni.

Aditi képe
Kedves Katalin!
2011. június 12. vasárnap, 1:16 | Aditi   Előzmény

Nagyon nem értek egyet a szemléleteddel, már régóta. Azért is nem szoktam hozzászólni, mert nem akarok felesleges és meddő vitákba keveredni. Most sem ez a célom.

csak leírom, mi az, amit szerintem nem jól látsz, én azt is érzékelem miért, de odáig nem akarok eljutni, h erről beszélünk, mert az vitát (drámát) szülhet, annyira meg nem érdekes az egész.

remélem, nem reagálsz rögtön, hanem adsz egy kis időt magadnak, és beengeded, amit írok, és remélem, tudod majd használni a javadra.

Szeretettel: Aditi

1. Senki nem írta itt, hogy hatmilliárd megvilágosodott embernek kellene lennie, vagy hogy Isten azt akarná. Ebben a blogban erről nincs szó.

2. Isten nem különálló személy, vagy energia egy olyan Univerzum, ahol minden egy, ezért én nem is nevezném így, a megvilágosodás egyébként nem más, mint az Isten-tudat elérése, más néven. A tiszteletedre használni fogom ezt a szót.

3. az ego nem melléktermék, ugyanúgy része a rendszernek, mint egy csavar. Nélküle nincs megtisztulás. Üresben fut a motor. Nincs mitől megtisztulni, látni tanulni tudatosodni. Akkor tudod majd megszelídíteni és feloldani, ha megtanultad szeretni, és nem tekinted rossznak.

4. szenvedni senkinek sem kell, csak a tudatlanságunk miatt szenvedünk, és csak akkor és ott, ahol azok vagyunk. Amikor a tudatlanság megszűnik, vagy csak nincs, örülünk a létezésünknek, és ez a természetes tudatállapotunk, nem a szenvedés. (Ezt már Buddha is megmondta.) A szenvedés-sztorit az életről a keresztények találták ki, megjegyzem, nem Jézus.

5. van aki nem képes másra csak agyalásra (legalábbis eleinte), vagy még rosszabbra, mert olyan a sorsa, a meghatározottságai, amivel indul, vagy akármi. Mindenki onnan indul ahonnan. Minden út egy út és minőségében egyforma. Isten, ahogy te nevezed, nem tesz különbséget, és a leggyengébbnek is odaadja azt az erőt, eleve és elrendelten, ami azzá teszi őt, amivé lennie kell, ha megtanulja akarni. ne ítélj. Az agyalás sem rossz. Semmi sem az.

6. aki a spiritualitásba menekül, és a megvilágosodásban látja a boldogsága kulcsát, az még csak félúton van, Egy tévedés áldozata, ami azonban megvilágosodik, ha továbbhalad, mert rájön, hogy a boldogság mindig vele van, és nem az, vagy a megvilágosodás a cél, csak állomások. Ebben az értelemben semmiben sem különbözik a vallásosoktól, akik meg az imáikban, a vallásukhoz, papjaikhoz, nézetekhez, könyvekhez való ragaszkodásukban, a mennybemenetelt, meg szent emberek eljövetelét várva, azt kijelölve célként látják a boldogságuk kulcsát. A spirituálisnak egyébként manapság nagyobb esélye van túllendülni a tévedésén, mint egy kereszténynek, mondjuk, mert nem annyira bebetonozottak, genetikailag átadottak, fejbe és vérbe vertek a sémák és a tévedések, ami mentén eltérül önmagától egy időre.

tele vagy keresztény maszlagokkal, még ha nem is vagy az. (ezt nem tudom.)

Mivel Isten, aki bennünk és általunk él, egy velünk és mi vele egyek vagyunk (nincs is értelme a személyes névmásoknak) a kiindulás és a cél, a teremtés és a visszatérés, senki nem tud végleg elveszni, minden tévút végül visszakanyarodik, és önmagunkra (A bennünk élő egy, közös Istenre) találunk. Ilyen a természete az univerzumunknak.

Namaszte

Domoszlai Katalin képe
Kedves Aditi!
2011. június 12. vasárnap, 5:41 | Domoszlai Katalin   Előzmény

Egyetértek veled. A szemléletünk olyan szinten különbözik, hogy kár erőfeszítést tenni abba, hogy megpróbálunk bármilyen közös nevezőt.

Vitába akkor megyek bele, ha az adott témakör tudatosításával gondom van, az ellenvélemények miatt új és új szemszögekből kell ránéznem a témára és a végén letisztul.

Az Isten tudatom, a világnézetem annyira stabil, hogy ezekben a kérdésekben erre módszerre nincsen szükségem.

Szép napot Neked!

Aditi képe
Tiszteletreméltó válasz. Namaszte
2011. június 12. vasárnap, 20:48 | Aditi   Előzmény

Tiszteletreméltó válasz.

Namaszte

a3140a képe
Az első szótól az utolsóig egyetértek Aditivel. Ha most lenne
2011. június 12. vasárnap, 8:17 | a3140a   Előzmény

Az első szótól az utolsóig egyetértek Aditivel.
Ha lenne kalapom, most megemelném. :)

a3140a képe
Ezzel kapcsolatban találtam egy rövid részletet a Jóga
2011. június 18. szombat, 8:54 | a3140a   Előzmény

Ezzel kapcsolatban találtam egy rövid részletet a Jóga Vaszisthából:
http://tminfo.hu/vedikus-hagyomany/valmiki-joga-vaszistha/

Egy rövid, tömör magyarázat ugyanebből a forrásból:
http://www.facebook.com/notes/medit%C3%A1ci%C3%B3-port%C3%A1l/vaszistha-...

Fontos az ego illetve a kötődések felodása miközben lelkileg
2011. június 09. csütörtök, 22:18 | DIdiusUS

Fontos az ego illetve a kötődések felodása miközben lelkileg épül az ember. Ezek megszűntetése bizony fájdalommmal jár, akár beismerjük akár nem, mintha csak "szülne" az ember, csak épp önmagát szüli meg. Minden nap ott a nap, hogy tegyünk magunkért és másokért.

Ha valaki megvilágosodott, már nem érdekli a tény, h megvilágosodás, (akárcsak mintha nem is tudna róla, hogy ez létezik), megszűnik még ama kötődése is h ő ezt akarja...ÉRTI, és ÉRZI hogy a pillantnak kell élnie, megtapasztalva annak minden szépségét, és tudatosan vonza be magának a szépet, a pozitív lelki energiákat. Elnéző az emberek másságával szemben, és tudja, hogy mindenki azért van itt hogy tanuljon , így ő is. S ő semmivel sem különb bárki másnál. Segíteni akar másoknak, hogy megtapasztalják a lelki békesség ezen fokát.

Ám, aki még nem érte el, a megvilágosodást (ami csak egy állapot)...többfele út irányában haladhatnak, s az egyik a tanulás, agyalás folyamata, s szerintem ezzel semmi gond nincs, hiszen ha az ő lelkének ez a jó tegye ezt. Ha pedig segítséget KÉR, az már más, akkor lehet őt mozdítani , kimozdítani....egyébként én úgy vélem midnekinek megvan a maga haladási üteme, amibe nincs jogunk beleavatkozni csak ha ő kéri. Hiszen tiszteletet adunk és várunk is el, a szellemünkkel, lelkünkkel egyaránt.S a legnagyobb tisztelet, szeretet az ha valakit úgy fogadsz el ahogy van, s ez önmagadra is vonatkozik.