A közel-keleti tüntetések és forradalmak
A közel-keleti világban több országban is tüntetések vannak az kormányzat ellen.
Érdekelnének a vélemények, hozzászólások, esetleg megoldások. Mit gondoltok ezekről a tüntetésekről? Egyiptomban megdőlt a kormány, Líbiában pedig szinte már forradalom van, az uralkodó osztály meg fegyverrel és erőszakkal próbálja elfojtani. Állítólag legalább kétezer halott van már, szóval ez már nem egy hétköznapi eset.
Hozzászólások
35 hozzászólásKi milyen erőknek adja át magát,Ademon?
Szerintem valamikor neki is volt választása.
Valószínű neki ez a szerep jutott. /Ezt is el kell játszani valakinek./
Ez törvényszerű egy dipólusos világban. /ha tetszik ,ha nem/
Nem ironizálni akarok,de ha elfogadjuk,hogy van tűz és víz,nappal és éjszaka,hideg és meleg,
akkor ezt is el kell fogadnunk,hogy ilyen ember is van.
Szerintem mindenkinek meg van a szerepe a nagy egészben,és semmi sem véletlen.
Konkrétan mit is akarsz ezzel mondani? Hogy lett volna választása? Ha valaki nincs ennek tudtában akkor választása sincs. Ha valaki számára az erőszak hozott eredményeket, akkor élni is fog vele később.Honnan tudhatná, hogy létezik "fejlettebb" módszer is, ha a körülményei nem ezt támasztják alá?
Tán nem szabadna ítélkeznem felette? Szerintem az ítélkezésnek is megvan a maga szerepe a világban.
Ezek a te gondolataid most Ademon,de az én írásomban erről nincsen szó:)
Akkor viszont világosíts fel, hogy miről van szó :)
El tudom képzelni hogy valakinek annyira gáz a karmája, hogy még az is blokkolt h lényegében fejlődni tudjon, vagy legyen rá esélye. Sok milliárdan éltek le így élteket ezen a bolygón. Ugyanakkor azt tanítják a szellemi tanítók, h vagy hétszer, kilencszer is találkozunk az életünkben azzal a lehetőséggel, amellyel ha élünk, elkezdhetjük a fejlődést. És ez alól egyetlen ember sem kivétel.
Én nem ítélkezem, mert nem dolgom és nem is akarok. Mindenkinek elég a maga dolga, és az a lehető legnagyobb kihívása.
Értem én ezt a kiegyenlítősdi játékot itten ezen a sáros és eldugott planétán, mégis még mindig nem tudom elhinni h lenne aki ilyenért születik erre a szegény bolygóra, hogy úgymond "elvégezze a piszkos munkát". Mert az alacsonyabb rendű élőlények szelektálódnak és ehhez "személyzet" kell olykor. Vannak akik így gondolják, és úgy, pl. Hitler ilyen alak volt. És hogy ez így teljesen rendben van, hogy így egyenlítődnek ki a dolgok a Földön. Mi meg örüljünk, hogy most élünk és nem akkor, európai zsidóként. Szerintem ez nem csak gőg, meg tudatlanság, de még kegyetlenség is, és már el is követtük ugyanazt a hibát, amivel a fent említett politikust az imént illettük. Ennyit az ítélkezésről, meg h hogyan működik. :)
Lehet h még mindig a Mennyországban vagyok fél lábbal, de úgy emlékezem Jézus is minden egyes lény általi kegyelemre tanított. És hogy mindenkiben ott van a lehetőség a legfelsőbb létra fokig jutásra. Persze ha nem tud róla, úgy nehéz, de az ő életében is ott van az a néhány találkozási pont önmagával. Meg egyébként akkor máris sántít a duma arról, hogy "ilyenné kellett válni", ezért született ezekkel a karmákkal, blokkokkal, stb, meg hogy lehetséges hogy egy embernek ez a Dharmája.
Nekem ez még mindig nem ül.
Értem én a kiegyenlítődés elvét, de szerintem ilyen szinten nincs itt lezsírozva minden előre. Inkább csak ők voltak az esélyesek beleragadni ebbe a szerepbe és így is lett. És ha ők véletlenül meghalnak, vagy netalán mégis a megvilágosodás útjára kerülnek, mások kerülnek a helyükbe. Mert az univerzum számára nem az egyén vagy az egyéniség számít hanem az energia-minta. :)
Tehát, mégiscsak, nem azt kell elfogadnunk, hogy vannak "jó Dharmák" meg "rossz Dharmák", csakúgy, mint "jó karmák" meg "rossz karmák", vicces is lenne. Az egység szemlélete alapján fogalmazva a látszólag "rossz Dharmájú emberek" ugyanúgy csak tudatosság-hiányban szenvednek.
Az az ember, aki becstelen, azért az, mert ezt tanulta meg önmagáról. Az, aki nem tudja magát becsülni, nem becsül semmit és senkit, és ennek megfelelően fog viselkedni és élni próbálni. Aki erről nem is tud, annak még nehezebb ezt oldani. Ezeket az embereket is anyák szülték, és tőlük kapták a tudatalatti "istenüket" az ő szeretetük vagy nem szeretetük és bánásmódjuk és kultúrájuk határozza meg sok szempontból azt, milyen személyiségű emberré váltak. Lehet h egyszerűen csak arról van szó, akinek sok a negatív személyiségjegye, nehezebb az útja, nehezebben szabadul meg a téves azonosulásaitól, mert nehezebben kommunikál, kér segítséget, tudatosul benne egyáltalán bármi. És önmagában az, hogy "jó" emberré próbál válni, megfordítani a személyiségjegyei előjelét, még nem segít rajta. Ha a tudatalatti félelmeit nem számolja fel, lehet bármilyen kedves ember, próbálhat bárhogyan integrálódni a társadalmakba (amik ráadásul amúgy is hamisak) alapjában véve mindig kiszolgáltatott marad a nem tudatos hiedelmeinek önmagáról, és ez fogja motiválni, nem a bűbáj, meg a felszínes mézga).
Szóval most arra hajlok, hogy az energia-kiegyenlítődés világméretű színpadán inkább helyek, szerepek vannak, amikben az emberek cserélődnek. és a "gonoszok" mindig alacsonyabb tudatszintűek, mint a "jók". (Már ha az emberiség érdekében vagy ellenében szóló tettekről van szó.) Egyébiránt ez a mesékben is pont így van. Ezért tudja a nagy gonosz boszorkányt egy egy kis ártatlan lény simán elpucolni a létezésből, anélkül, akár hogy szándékosan meg akarná ölni. Vagy még jobb, amikor megszelídíti, mert "öreganyámnak" szólítja, vagy becsapja, mint a szegény ember az ördögöt nagy rendszerességgel és előszeretettel. :))
Szóval ezek az ellentétes erők csak energia-minták, és az emberek különböző tudatossággal, sérelmekkel, és hozott meg vitt lelki karmákkal, fejlődés közben, vagy nélküle beleillenek egybe egybe. De ezekből ki lehet lépni, és másikban lépni. Ha felismerjük, hogy a az ellentétes erők képviselte energiamezőnél amely a teremtett világ asztrális energiamezeje, egy magasabb rendűből valók vagyunk, amely független tud lenni a pólusok által meghatározott szerepektől.
Még nem tartok ott, hogy a föld energiamezejét egyben látva, látnám, kinek "kegyelem" meghalni, és hogy pl. a Cunami áldozatai valóban "meg kellett hogy haljanak", csakúgy, mint sok ezer nép és népcsoport tömegestül akár emberek keze által. Mert értem én, hogy az, aki "fenn" van, ha öl, kegyelemből öl, mint a törött lábú lovat a sivatagban. Bár az elvet értem, és lehetségesnek tartom, mindazok ellenére, amit itt írtam.
Mégis, Jézus nem ölt, hanem gyógyított. Meg asztalokat borogatott, mikor nagyon mérges lett a sok tudatlan tisztátalan lelkű, akaratos, agresszív és önző emberi cselekedetektől, amelyek a szentséget sem tudták tisztelni. De amikor őt ölték, inkább megbocsátott. Nálam ez egyenlőre erősebb oldal, és példa, mint bármilyen okos és látó elmélet arról, hogy látni lehet, hogy kiket kell tömegesen meggyilkolni, hogy a többiek élhessenek, mert túl sokan születünk le manapság, meg hasonlók. Bár az elvet értem. De valahogy mégsem. :S
Namaszte