Nem találom az életcélom, te hogyan lelted meg? | Önmegvalósítás.hu

Nem találom az életcélom, te hogyan lelted meg?

2013. február 07. csütörtök, 15:04 | Látogató

Sziasztok!

Az lenne a kérdésem, hogy Ti hogyan találtátok meg az élet célotokat, feladatotokat?
Én már évek óta ezzel küzdök!! nem találom a feladatomat és csak tengek lengek az életemben. Jól vagyok, de mégis olyan céltalan és motiválatlan vagyok, így azt érzem, hogy a mindennapjaim eltelnek és én nem annyira élvezem,nincs bennem lelkesedés!
Nagyon vágyom arra, hogy lelkesen, feladatokat, nehézségeket megoldva haladjak valami felé.
De nem találom ezt a valamit!
Help!!!

Inyó képe
Engem is érdekel
2013. február 07. csütörtök, 15:07 | Inyó

Ez nekem is feladatom, én most Bach virágterápiás cseppet iszom erre a problémámra. Remélem, segít!
De kiváncsi vagyok a többiek tanácsára is!

Domoszlai Katalin képe
Nekem az a véleményem
2013. február 08. péntek, 10:30 | Domoszlai Katalin   Előzmény

hogy amire vágysz, az Anyának lenni.

Ha ezt tényleg így van, ezt a feladatot, életút szakaszt még erőből sem tudod hivatásbeli pótcselekvéssel kitölteni.

Ha nem ez a gyökér oka, akkor én blokkokat oldanék, ami a belső látást akadályozza, a lelked ugyanis látja és tudja mi a feladat, a next step :-) neked "csak" a lelkedhez kell eljutnod.

Inyó képe
Köszi Kati! Miből gondolod, hogy az a vágyam, hogy Anya
2013. február 08. péntek, 13:33 | Inyó   Előzmény

Köszi Kati!
Miből gondolod, hogy az a vágyam, hogy Anya legyek?

Nem, azt nem is gondoltam, hogy hivatásbeli pótcselekvéseim legyenek. Mikor az életcélom keresem, akkor a hivatásomon túli, egész lényemet átfogó célra gondolok.

Te hogyan oldanád a belső látásomat blokkját?
Tény, hogy nem találok el a lelkemhez sem.:-(
Régóta nyúzom ezeket a problémáimat! Köszönöm a segítséget!

Domoszlai Katalin képe
Ez egy tipp volt, az anyasággal kapcsolatban
2013. február 08. péntek, 19:39 | Domoszlai Katalin   Előzmény

mert anno mikor jósolást játszottunk, neked a házasság és anyaság jött ki, ha még emlékszel rá...

De tényleg csak egy tipp.

Mivel haladó vagy az önismeret terén két meditációt ajánlok, az első az őszinteség növelése. Főleg célzottan az apai mintaadásra vonatkozóan. Mert a fő mintaadónk az életút tekintetében az apánk.

Utána pedig a megoldásfolyosó meditációt csinálnám, hány oka van annak, hogy nem találok rá az utamra. Ahány blokk, annyi ajtó.

Ha még mindig nem jönne a válasz, akkor pedig letölteném az infót az Akasából.

És végül, de nem utolsó sorban, az egészet átadhatod a Belső Bölcsességnek. Ez azt jelenti az egóddal megegyezel, adja fel, mert már olyan régóta kínlódik a válasz megtalálásával, valószínűleg rá tudod venni.

Amikor a csillagok együtt állnak
2013. augusztus 24. szombat, 4:31 | Átadó (útkereső)   Előzmény

Az most van. http://www.csillagtitkok.hu/cikkek/szeretet-vallas.html
Pont témában. Jól kell fogalmazni és tisztázni/kérni/motiválódni.

életcél
2013. február 07. csütörtök, 17:58 | tanika

Engem szintén érdekelne az életfeladat Hivatás is lehet életfeladat, amelyben kiteljesíti önmagát az ember? Vagy az életfeladat elsődlegesen szellemi dolog? Pl. anyagi dolgokhoz való ragaszkodás elengedése, vagy ragaszkodások elengedése emberekhez, érzésekhez? Vagy ezek csak részfeladatok az életben? Az életfeladat maga a tanulás, a lelki fejlődés? A munka, (az a munka, ami nem a hivatásunk), csak eszköz?

Életcél vagy életfeladat?
2013. február 08. péntek, 2:46 | Éva.

Szerintem ebben a kérdésben két különböző dolgot kell megkülönböztetni,mégpedig két különböző síkon.

-Az életcél az egy személyes dolog,amire az ember törekszik ,vágyik,hogy elérje az éltben. Egy hivatás,egzisztencia,gyerekek-család,vagy másoknál anyagi javak,szellemi,vagy művészi téren elérni valamit, stb, lehetne sorolni.
-Az életfeladat,az inkább ,,lelki-szellemi" dolog,azok a feladatok,amit a léleknek meg kell tapasztalnia, és ilyen szempontból sokkal fontosabb szerintem,mint az életcél. Legalább is spirituális szempontból.

Az ember persze választhat,hogy neki mi a fontosabb,hiszen szabad akarata van. Jó esetben az életcél,és az életfeladat találkoznak,de ez elég ritka. Ha már tudatosítva van,akkor lehet inkább összehangolni a kettőt.

Ha az embernek nincs még kialakult életcélja,akkor pl. segítség az ha megtudja az életfeladatát /karmahoroszkóp felszálló holdcsomópont/. Mert ha tudja az életfeladatát,és együtt akar működni vele,akkor egyből lesz célja is,meg indíttatása is a megvalósításhoz. Ez szerintem egy jó megoldás,ha valakinek még nincs kialakult életcélja. Talán még jobb is,mert esetleg az nem térítette el az életfeladatától:)
Ez nem egy elmélet ,tapasztalatok alapján mondom,csak hosszú lenne itt azokat megosztani :)

életcél
2013. február 08. péntek, 10:17 | tanika   Előzmény

Kedves Éva,
Ez egy jó megközelítés volt számomra, ahogy leírtad, érthetőbbé tette számomra.
A felszálló holdcsomópontom a skorpióban van. Ahogy olvastam, az elengedést, a dolgokhoz, anyagiakhoz, emberekhez, érzésekhez való ragaszkodások elengedését, kell megtanulnom. De ezt hogy lehet összeegyeztetni az életcéllal? :)

Kedves Tanika!
2013. február 25. hétfő, 18:15 | Éva.   Előzmény

Már hogyne lehetne összeegyeztetni?
Ezeket a dolgokat nem kell szó szerint ,fekete fehérként érteni:)

Ha a felszálló holdcsomópont a Skorpióban van most,akkor a leszálló,tehát az ,,előző életben lévő" a Bikában volt. Ugye ott az anyagiak és azok megtartása volt a fő cél. ,,Az én váram,az én házam" :-)
Most a Skorpióban egy kicsit fel kell emelkedni erről a kizárólagos anyagi síkról,a szellemi -lelki sík felé. Tulajdonképpen a múltbéli anyagi síkhoz való ragaszkodásokat kell elengedni,hogy tovább lehessen emelkedni az anyagon túlira is.
Miért ne lehetne ezt összeegyeztetni egy életcéllal ,hivatással is? Hogy az ember fejleszti magát spirituális szinten is?

A skorpió karma egyébként különleges,mert fentiek szerint meg kell lépni egy spirituális ugrást,ami egyben különleges lehetőség is a fejlődésre. A skorpiónak ugyanis van egy alacsonyabb szintje,és egy magasabb aspektusa,amit el kéne érni,mert ez a spirituálisabb skorpió lenne az igazi ,magasabb rendűbb minősége ennek a jegynek.
Ez nehéz dió,de legkevésbé sem az életcél,hivatás a kerékkötője ennek hanem ,hogy az ember ki tud e szakadni az anyagi színt ,,bűvöletéből" :) És itt konkrétan nem csak a kézzelfogható anyagiakról van szó. Hanem minden olyan tulajdonságról amit az alsó 3 csakra képvisel. Tehát a skorpiónak meg kell haladnia ezeket,és feljebb lépni, a magasabb /4,5,6, / csakra által képviselt szintekre...

Köszönöm válaszod, bár még teljesen nem látom ezt a dolgot.
2013. február 26. kedd, 18:42 | tanika   Előzmény

Köszönöm válaszod, bár még teljesen nem látom ezt a dolgot. Vizsgáljam át az alsó 3 csakrát, és azokat a minőségeket, amiket ott találok, mediben megnézni gondolom, és elengedni.
Elkezdtem a sirály csomagokkal dolgozni magamon, de tudom, ez több éves munka, vagy még annál is több.:)
A hivatás dolgot sem látom át teljesen, mi az, ami az én lelki fejlődésemet is szolgálja /bár minden szolgál minket (vagy leépít:))/, szóval ami a fejlődésemet szolgálja, értelme is van, örömöt is lelek benne, anyagilag is kifizetődő, esetleg másokat is szolgálok vele. Addig is míg letisztul, marad a belső munka..:)

Domoszlai Katalin képe
A horoszkópok és egyéb ezoterikus módszerek
2013. február 27. szerda, 10:11 | Domoszlai Katalin   Előzmény

túl általános javaslatokat adnak, ahol el lehet tévedni rendesen.

Évekre.

A Sirály csomagokban foglalt tudással és gyakorlati módszerekkel is az a helyzet, tudnod kell melyiket mikor és hogyan. Azt a sorrendet érdemes követni, ahogy követik egymást a csomagok sorban. Ezen kívül a Webmester jó iránymutató.

Aztán itt van maga a Valóság, maga az Élet, vedd észre, azzal van dolgod, ahol vagy, elfogadod, ott ahol most tartasz, ehhez önmagunkhoz való nagyfokú őszinteségre van szükség.

Tehát mi az, ami a mostani munkádban zavar?
A benned élő gyermek mire vágyik?

Te mire vágysz?
Mitől félsz?

A lelki fejlődés lényege az, hogy egyre nagyobb harmóniába kerülj a Létezéssel. A kötődések tudatos elengedése azt jelenti, meg kell keresni azt, ami miatt az egó valamibe belekapaszkodik. A kötődés lényege az egó valamire vágyik a felszínen és ahhoz hozzárendel egy elérési útvonalat, kizárólagosan. Ezért a kötődés anyagául szolgálhat bármi, hiszen az alapja az, hogy az egó azt az egyetlen járható utat képes elfogadni, más utakról vagy nem tud, vagy fél tőle, vagy kevésnek tartja magát hozzá, vagy egyéb tévedésben van. Flowban lenni annyit tesz, hogy ha felbukkan egy vágy, beleéled magad és a megvalósulását rábízod az Univerzumra. Nagyon sokszor előfordul, hogy a felszínen megjelenő vágy eltakarja az igazit.

Például sikerre vágysz, hogy elismerjenek. Vagy azért hogy szeressenek? Vagy azért hogy ne piszkáljanak? A lelkünkből eredő tiszta vágy felismerése is szükséges a kötődések elengedéséhez.

A Belső Bölcsességgel való munka segít abban, hogy a döntéseid ne zsákutcák és tévutak legyenek.

Ha konkrét segítségre van szükséged sokkal konkrétabban kell megfogalmaznod, most ott ahol tartasz, miért nem kielégítő neked?

A feladat az, ahol ebben a percben vagy. A legfontosabbak pedig azok az emberek, akik az életed résztvevői. Mind tükröznek és tanítanak.

Kedves Katalin, Köszönöm válaszod, sok mindenre rávilágított
2013. február 27. szerda, 18:39 | tanika   Előzmény

Kedves Katalin,
Köszönöm válaszod, sok mindenre rávilágított dolgokban. A kérdések betaláltak.
Igazából, ami éppen van, sosem jó. A nagy lelkesedéseket mindig kiégés követi.
Mindig új dolgokra vágyom, főleg tanulni, tágítani a tudásomat, ismereteket szerezni. Talán ennek az ikrek aszcendensem is az oka. Bár leginkább autodidakta módon tanulok..
Vonz, hogy megismerjem önmagam, az emberi lélek megismerése minden oldalról megközelítve, hogyan lehet teljes értékű emberré válni, gyógyulni.
Talán azt hiszem, hogy a hivatásban lehet kiteljesedni, de lehet, hogy ez csak egy téves illúzió, mert magamban kell a teljességet elsődlegesen megtalálnom, de azt nem könnyű.
Az ego tényleg bele tud kapaszkodni dolgokba, ezt érzem is magamon.
A belső bölcsességemet egyszerűen nem érzem, nem hallom meditációkban. Próbáltam többször, de semmi nem jön.
Amit a sirály csomagokból rendszeresen csinálok, szívnyitás meditáció, önelfogadás, őszinteség növelése, felelősség vállalása, valamint most ráálltam a múltbeli dolgok tisztogatására, mert ott rengeteg tisztítani való van. A sok kudarc miatt. Tervezem a belső gyermek gyógyítását is, de ahhoz még nincs meditációm.
Még nem érzem az igazi vágyam, csak annyi tisztult le, hogy minden olyan dolog érdekelne, amiben ott a lelki fejlődés lehetősége vagy a tanulás lehetősége is egyben, és anyagilag is kifizetődő. De ilyet még nem találtam..:)

Kedves Tanika!
2013. február 27. szerda, 22:05 | Éva.   Előzmény

Kicsit félreértetted ezt az alsó 3 csakra dolgot. Természetesen szükség van azokra a dolgokra amiket ezek képviselnek,csupán az ezekhez ,az anyagi síkon lévő dolgokhoz való túlzott ragaszkodást kell elengedni. /A túlzott ragaszkodás egyébként egyik síkon sem jó :)/
Tehát a skorpió karmának,amiről kérdeztél,ez a legfontosabb feladata hogy a ,,korábbi életből" hozott anyagi kötödéseit feloldja,és egy magasabb spirituális szintre emelkedjen.
Ha vannak Sirály csomagjaid akkor ott nagyon jó útmutatást kaphatsz ehhez a munkához,konkrétan a kötődések elengedéséhez is.

A hivatással,életcéllal kapcsolatban ne légy ,,türelmetlen". Van aki már fiatalon rááll arra a pályára ami az övé,/de ennek okai vannak/ viszont van aki a fél életét leéli,és még mindig nem találja a helyét,és egyszer csak mégis rátalál. Pont addigra sikerül ez ,amire az ember megérett rá. És ez mindenre érvényes. Általában mindig minden akkor jön el,amikor az ember már megérett rá.

Szerintem ezen ,hogy ,,mi az én életcélom" ,nem is érdemes agyalni,mert ahogy megél az ember dolgokat,tapasztal és egyre inkább,alakul, változik, úgyis jön majd magától. Ahogy az ember már egyre inkább alkalmassá válik rá.
Ez nem egy racionálisan kigondolható dolog,hanem belülről jön majd,észre fogod venni,hogy mikor. Ez az egyre inkább elhatalmasodó belső érzés arra fog terelni pontosan :) Nem is tudsz majd mást csinálni,ez annyira intenzív belső hajtóerő.
Nyilván a gyakorlással /belső munkával/,meggyorsíthatod a fejlődésedet,és hamarabb fogsz eljutni idáig,mert egyre inkább jönnek majd a lehetőségek,amik egyértelműen arra az útra terelnek majd ami a Tiéd.

Kedves Éva, Köszönöm válaszod! Érlelgetem. A kötődés mindig
2013. március 01. péntek, 16:34 | tanika   Előzmény

Kedves Éva,
Köszönöm válaszod! Érlelgetem. A kötődés mindig feljön, így azzal /is/ foglalkoznom kell. Csak néha úgy érzem, mindennel foglalkoznom kellene, önelfogadás, önszeretet, múlt elengedése, kötődések elengedése stb., és jön egy káosz, hogy akkor most mivel is?:)
Talán túl gyorsan akarok változni, türelmetlen vagyok..

Mikor már a sok máz lehullik rólad, a felszínre kerül, amit
2013. február 08. péntek, 4:45 | Látogató (útkereső)

Mikor már a sok máz lehullik rólad, a felszínre kerül, amit mindig is magaddal hordoztál, a cél amiért leszülettél. Mikor már nem az elvárásoknak akarsz megfelelni, felvállalod önmagad, előtűnik a valódi és észrevétlenül visz előre, nem akarással, nem egóval, hanem csak egyszerűen tudod, hogy azt kel tenned. Van kinek ez nagyon egyszerűen járható út, van aki sokáig botorkál rajta. Mindig szívből jönnek a valódi célok. Ha nem jön semmi egyszerűen csak éld az életed és egyszer csak észreveszed, már vannak céljaid. Már igazából élsz.

Domoszlai Katalin képe
Sokszor azért nem találják az emberek az útjukat
2013. február 08. péntek, 11:58 | Domoszlai Katalin

mert az gondolják, hogy azonnal a helyükre kell hogy kerüljenek. Van olyan ember, aki már gyerekkorában tudja, mi a hivatása és kitérők nélkül rá is tud lépni az útjára. Ez viszont egyáltalán nem általános. Vannak olyan hivatások, amihez be kell érni.

Érdemes kettéválasztani a dolgot és elfogadni azt, hogy a lelki fejlődésünk az elsődleges az egóból fakadó elképzeléseinkkel szemben. A negatív karmánk ledolgozása és a személyiségünk kiteljesítése a legfontosabb. A munkánk viszont kettő dolog miatt fontos, egyrészt megélhetést biztosít, másrészt hasznos kell hogy legyen a többi ember számára. Összességében ezzel lehet megfogni a kérdést, mi az a tevékenység, ami hasznos a többi embernek, nekem örömöt, anyagi javakat és lelki fejlődési lehetőséget biztosít?

Nekem az utam része a terápiás munka amit csinálok, már gyerekkoromban vonzott a segítség nyújtásának a lehetősége. Kamaszkoromban teljesen tisztán láttam azt, hogy bár szeretnék pszichológus lenni, de túl nagy a sérülésem ahhoz, hogy ezt megcsináljam, ráadásul a hagyományos pszichológiában csalódtam, ezért rátaláltam arra a módszerre, ami jóval több mint pszichológia és valódi segítséget tud adni a lelki sérülések meggyógyításához, saját magamnak és másoknak is.

Ez mellett a gyökércsakrás problémáim miatt nagyon hasznos tapasztalat volt például, amikor banki ügyintézőként dolgoztam, mert problémám volt a saját pénzem kezelésével, a gazdálkodással, ezért ezt a munkát voltam kénytelen elvállalni - ez a lehetőség adódott, más egyáltalán nem. Nem volt véletlen a feladat, természetesen.

Kutyákkal való foglalkozás segített kioldani rengeteg előző életes és gyerekkori blokkot, "mellesleg" kénytelen voltam megtanulni az energiával való gyógyítást, mert Dániában az állatorvosi ellátás majdnem megfizethetetlen.

Ha képes vagy a tiszta vágyat megfogalmazni és elengedni, például azt a vágyat: hasznos legyek! akkor az élet elkezd dobálni a lehetőségekkel. Ha viszont a gyerekkorból származó blokkokat kell oldani, mint például ezeket a negatív hiedelmeket: haszontalan vagyok, nem kellek, nekem ez nem jár, csak az árnyékban élhetek, esetleg túl nagy árat kell megfizetnem, nekem mindig olyan dolgokat kell csinálnom amit utálok, jó fizetés mellé mindenképpen nagy stressz, megalkuvás, a szabadidő elvesztése jár stb stb. akkor amíg ezek a blokkok nincsenek kioldva, csak a hiedelmeidnek megfelelő lehetőségeket tudod bevonzani.

Tehát az a megoldás, hogy a lélek legtisztább vágyáig kell leásni, kitisztítani azokat a téves elvárásokat, vágyakat, hiedelmeket, amiket a szülők, a környezet és az egó rakott be. Amik elfedik a valódi feladatot.

Amit még mindenképpen hozzátennék, mint kiegészítést. A lelki fejlődéshez - ami az elsődleges - olyan tapasztalatok is hozzátartoznak, amit az egó nagyon nehezen nyel be, olyan munkák elvállalása, ami nagyon egó romboló. Természetesen meditációban ki lehet váltani a negatív tapasztalatokat, amennyiben sikerül eggyé válni olyan érzésekkel, ilyen például az, hogy soha nem leszek "nagy", a "legrosszabb munka" a kártyája a Sanyi önismereti kártyacsomagjában.

http://domoszlaikatalin.fw.hu/

Inyó képe
Számomra ez a titok nyitja: "Tehát az a megoldás, hogy a lélek
2013. február 08. péntek, 13:40 | Inyó   Előzmény

Számomra ez a titok nyitja:
"Tehát az a megoldás, hogy a lélek legtisztább vágyáig kell leásni, kitisztítani azokat a téves elvárásokat, vágyakat, hiedelmeket, amiket a szülők, a környezet és az egó rakott be. Amik elfedik a valódi feladatot."-Katitól.

feltettem magamnak a kérdést
2013. szeptember 28. szombat, 19:59 | Látogató (útkereső)   Előzmény

Korábban írtam, hogy az életcélt, mint olyant, mi emberek találtuk ki. Kaptam is rá a választ, hogy ez csak az én "gondolatom".
Azóta többször eszembe jutott, hogy nem találom a helyemet a világban, a társadalomban, az emberekkel is nehezen találom az összhangot. A mai napig nem értem, hogy ez kért van így.

Ma én is feltettem magamnak a kérdést:
Mi is az én életfeladatom, életcélom? Netán sorskönyvem? De talán az, az igazi kérdés, hogy miként változzam úgy, hogy megtaláljam az utamat?

Szösszenet:
Gyerekkoromban mindig vonatokat rajzoltam, néztem, és a játék kockákat is egymás mögé téve tologattam, mintha vonat lenne.
Kamaszkorban ez a tevékenység eltűnt, egész más terveim voltak, az élet mégis megvalósította a gyerekkori vonatozást, mert mozd vezető lettem. De amikor az voltam, nem voltam boldog.

Gyerekorom másik meghatározó játéka, a háborúzás, amiben hadvezér vagyok. Csatákat játszottam le, sakk és társasjáték bábúkkal.
Felnőtt koromban nem lettem hadvezér (főnök sem), és anno a kötelező sorkatonaságon nagyon nehezen viseltem.
Az elmémben, gondolati szinten, a mai napig is "modern sereg hadvezére vagyok" egy képzeletbeli világban. De, a való világban ennek a közelében sem járok, és a közelében sem jártam.

Gábor

mi emberek gondoljuk
2013. február 08. péntek, 13:00 | Látogató (útkereső)

Én azt gondolom, hogy nincs olyan, hogy életcél. Csak mi emberek gondoljuk azt, hogy kell lennie életcélnak, így aztán keressük, hogy mi is lehet az. Végül, maga az életcél keresése válik a célunkká. (persze lehet célunk a keresés)

A célok hasznosak és sokszor változnak az életünkben, de ezek nem életcélok. Ezek emberi célok.

Az, hogy nem találjuk a helyünket a társadalomban, a munkákban, a közösségekben, a világban, az már más kérdés. Ha lenne életcél akkor megtalálnánk a helyünket? Szerintem nem.

Gábor
(Haladni vagy maradni)

Inyó képe
Kedves Gábor! Szerintem, téves a mondatod, hogy "Mi emberek
2013. február 08. péntek, 13:54 | Inyó   Előzmény

Kedves Gábor!

Szerintem, téves a mondatod, hogy "Mi emberek gondoljuk", nem ezt csak te, meg lehet, hogy még néhány ember gondolja!
Én máris nem így gondoltam, ahogyan te leírtad.
Én nem az évek alatt mások céljait felvett életfeladatokra, az egóm szerinti teljesítményekre gondolok, mikor életcélt írok. Én ilyenkor a saját, lelkem szerinti célról és feladatról beszélek. Arról amit választottam még a leszületésem előtt, de elfelejtettem vagy előfordulhat, hogy valakinek nincs életfeladata?

Domoszlai Katalin képe
Erről az a véleményem
2013. február 08. péntek, 20:07 | Domoszlai Katalin   Előzmény

hogy egyszerűen nem logikus, hogy egy olyan fejlettségű lény, mint Te, Inyó, leszületik ide a Földre, ahol most jó nagy rakás sz@r van és teszed ezt úgy, hogy nem akarsz valamit tenni ami előrébb viszi a többieket is.

Hacsak...

Hacsak nem az a terv, hogy eléred ebben az életedben a megvilágosodást.

Viszont...

Ha ez lenne a terv, akkor ülhetnél valahol egy fa alatt, fő állásban meditálva, vagy egy barlangban. De Te ezt választottad, ezeket a szülőket, ezt az országot. Itt a feladat.

„A cél halál, az élet küzdelem, S az ember célja a küzdés maga.”
2013. március 03. vasárnap, 14:41 | Sipos Tibor (útkereső)

Kedves Kérdező!

Engem is nagyon érdekelt, hogy miért vagyunk itt, ki milyen feladattal jött ebbe az életbe. Az asztrológia segítségével a következőre jutottam:

A horoszkópból megállapítható, hogy egy embernek milyen adottságai vannak, és ebből arra is következtethetünk, hogy ezek a készségek milyen irányba terelik az életét. Pl. valakinek jó vezetői, és kommunikációs készségei lehetnek, vagy elmélyült, aprólékos háttérmunkára képes, esetleg úgy van összerakva, hogy a közösség napi szükségleteihez nélkülözhetetlen dolgokkal foglalkozzon, stb. Ez mindenkinél egyéni.
Ezeknek az irányoknak a tudatos követését lehetne akár életcélnak is nevezni.

AZONBAN:

Mindenki élete végéig változik.
Ez azt jelenti, hogy bár az eszközkészletünk (alap adottságaink) nem változnak, a velük való bánásmódunk, hozzájuk való viszonyunk a tapasztalataink következtében egyre kifinomultabb lesz. Ebből következik, hogy minden dolgunkat idővel új- és új szempontból látjuk, és a régi céljainkat időnként újraértékeljük.

Pl. amikor szerelmesek vagyunk, választhatjuk közös célnak egy család létrehozását, gyermekek felnevelését. Ha erről idővel valamelyik félnek megváltozik a véleménye, vagy csak felnőnek a gyerekek, akkor új cél után kell néznünk. Vagy, ahogy elismert, csúcs-karriert befutott emberek néha mesélik: amíg építették a karrierjüket, addig motiválta őket, hogy egyre feljebb jussanak. Amikor azonban felértek a csúcsra, akkor kiderült számukra, hogy ott fent semmi sincs, legfeljebb kilátás :). Óvnák már a fiatalokat, hogy ők ne pocsékolják ilyesmire az életüket, de hát ki hisz nekik? Akiknek az anyagi siker elegendő indok, azok mindent meg fognak tenni, hogy ők is elérjék az áhított pozíciót. Ott aztán majd igazat adhatnak az előttük járóknak :).

Láthatjuk, hogy azok a célok, amelyek a készségeink minél jobb kihasználására irányulnak, eredményezhetnek hatékonyságot, de nem garantálják a boldogságot.

Érdemes észrevenni, hogy csak egyetlen dolog biztos: az, hogy egy tapasztalási folyamatban veszünk részt. A tapasztalatok értékelése azonban már vélemény, és hozzáállás függvénye.
Azért nem tudjuk teljességükben megragadni a dolgokat, mert a sajátos szempontjaink irányából vizsgáljuk azokat. A szempontjainkat pedig pont a készségeink adják.

Azaz ameddig magunkat a készségeinkből adódó személyiségünknek gondoljuk, addig teljes bizonytalanságban fogunk élni. Jöhetnek szerencsésebb időszakok, de azokat is változás fogja követni. És mivel ezt tudjuk, már előre félünk akkor is, amikor jól mennek a dolgok.

Hogy ebből a zsákutcából kikerüljek, a magam számára levontam a következtetést:

Tudomásul vettem, és elfogadtam, hogy az ismereteim csak részigazságok, amelyek alapján nem lehet tökéletes ítéletet, vagy döntést hozni (csak utólag derül ki, hogy egy döntés a kívánt irányba visz-e, vagy sem), viszont mindig, mindenki a legjobb belátása szerint dönt.
Ezért nem az a fontos, hogy milyen külső célokat tűzök ki (mert azt úgyis az éppen aktuális tudatszintemnek megfelelően fogom tenni), hanem az, hogy a döntéseim következményéből fakadó tapasztalatokat komolyan vegyem, hogy minél kevesebb ismétléssel tanulhassak belőlük. Megteszem, ami tőlem telik, de nem várom el magamtól, hogy olyasmit is megtegyek, amit az aktuális állapotomban még képtelen lennék megtenni.

Mellesleg ez a felismerés azonnal kikapcsolta a teljesítmény alapján való minősítésből fakadó stresszt. Tudom, hogy én sem vagyok képes reálisan megítélni magamat (ha ez így lenne, nem lenne szükségem több tapasztalatra), más meg még kevésbé. :)

Az életcélra értelmezve ez azt jelenti, hogy a gyakorlati célok megvalósítása csak eszközei a végső célnak: a tapasztalás általi kiteljesedésnek.

És a jó hír az, hogy ezt meg mindenki csinálja, ha akarja, ha nem, a saját ritmusa szerint. :)

tanika, ezt írod: „Még nem érzem az igazi vágyam, csak annyi tisztult le, hogy minden olyan dolog érdekelne, amiben ott a lelki fejlődés lehetősége vagy a tanulás lehetősége is egyben, és anyagilag is kifizetődő. De ilyet még nem találtam..:)”

Ugye, már érted, hogy miért nem „találsz” ilyet? :)

Van egy életed, ami pontosan olyan, amilyen te vagy, amiből tanulni lehet azzal, hogy tudomásul veszed a döntéseid következményeit, és levonod a tanulságokat. Ne keress más célt, mert valószínűleg nincs ilyen! :)
Viszont már most is minden a kezedben van, hogy egyre jobb dolgokat hozz ki magadból, hogy amit csinálsz, az egyre mélyebben megértett, és igazabb legyen. És lehet, hogy elkövetkezik az idő, amikor a megértésedből új cselekedetek származnak, és új utakon fogsz közeledni a célodhoz!

Sok szerencsét hozzá!

Életcél
2013. április 03. szerda, 18:41 | En1234 (útkereső)

érdekes kérdés.
mindig változik abban az értelemben, hogy én mindig abból indulok ki, hogy mi az, ami a fejlődésemhez hozzájárul.mindig próbálok azon dolgozni.
amit észrevettem, hogy amint az életem egyik oldalát sikerül megkalapálni, akkor rögtön lesz erőm a másik oldalához.
legfőbb életcél: boldognak lenni :-)

PS
2013. április 03. szerda, 18:50 | En1234 (útkereső)

még valami: sokat tanultam a depressziómból.
rájöttem, hogy pl a célok szisztematikus megvalósítása anélkül, hogy élveznéd nem tesz boldoggá. közben az életet is élvezni kell, örülni kell.
volt egy hozzászóló aki azt mondta, hogy az emberek sokszor azért nem találják, mert rögtön oda akarnak érni. és milyen igaza van. én is így voltam vele. mindent megkaptam, de másképp, és jól sült el. :) a lényeg, hogy ha egyből nem sikerül, próbálni, próbálni kell, tapasztalni, és amikor készen állsz, akkor meglesz az.

hogy hogyan kell megtalálni az életcélt? jó kérdés. szükséges, mert ha már tudsz álmodni, akkor könnyebb megvalósítani. azt hiszem, hogy nem árt az inspiráló, magas elvárásokat (reális) támasztó környezet, ami megmutatja, hogy az élet lehet jobb, más. mindig hálás maradokaz iskolámnak ezért.

út
2013. szeptember 24. kedd, 19:22 | linus12

De jó, hogy megtalált engem ez az oldal, én is ezzel bajlódom. Sok előzmény után sem találom az utamat. Csak egyet érzek biztosan: hogy amit most csinálok, az jó, kell, szükséges. De hogy azon túl mi van...?
Néhány napja hosszasan meditáltam a kérdésen. Mire másnap kaptam egy levelet, hogy álljak be katonának (!), amihez mellesleg olyan feltételeket szabtak, amiknek nem felelek meg. Jó nagy fricska, fogalmam sincs, sírjak vagy nevessek rajta.
Következő alkalommal kiötöltem, mit szeretnék tanulni, kiderült, hogy tanfolyam csak jövő nyáron indul. Így toporgok én is egy helyben.
Ettől függetlenül elmélkedem rajta, gondolkodom, gyógyítgatom a múltbeli sérelmeimet.

életfeladataink :)
2013. november 09. szombat, 8:53 | M.Melinda (útkereső)

Szerintem nem kell keresni!!Csak csináld azt amit tiszta szívedből szeretnél!!! Vagy érdemes figyelni az álmaidat is ott is kaphatsz segítséget!!! Amég kerestem én sem találtam lehet azért mert belül kell keresni önmagadban! Ha megismerted a valódi lényed akkor minden jön magától! :)

Életcélok...?
2014. február 03. hétfő, 1:17 | Látogató (útkereső)

Én művészkedéssel szerettem foglalkozni már egészen kicsi koromtól kezdve (tökmindegy hogy zene, festészet vagy költészet stb). Egyébként a sportolás, más kultúrák felfedezése és nyelveinek elsajátítása, történelem, társadalom stb. megismerése is folyamatosan buzdít arra hogy ezzel foglalkozzam (újabb ötleteket szerzek ezek által)

Mostanában azt hallom egyre gyakrabban hogy

"Ugyan már, nincs normálisabb hobbid?"
"Még mindig itt tartasz?" (köszönöm, huszonévesen azt hiszem bőven el tudom dönteni mi a jó nekem... Nem kell bemagyarázni hogy mi a helyes. Azt nekem kell tudnom ~ minden más csak üres fecsegés :))
"Mikor lesz végre értelmes célod az életben?"
"Csak nem gondolod hogy ebből meg fogsz tudni élni?" (Ki mondta hogy ebből akarok élni? :D Egyszerűen szeretem csinálni és szórakoztat, ez van).

Különben is, a művészek közül sokan csak haláluk után lesznek IGAZÁN elismertek (rádöbbennek hogy tényleg mekkora egy zseni volt az illető csak a kor szellemét haaladta meg a tudása ~ így művészi szinten adta a világ tudtára amit magával hozott)... Már ha ez mond valamit.

Szóval ennyi, ezt az "álmomat" sohasem adnám fel semmiért. Még ha pusztán hobbiként kell majd űznöm valami más munka mellett.

Michaelita képe
életcél, életfeladat, lelkesedés, motiváció
2015. január 07. szerda, 16:50 | Michaelita

Jó téma :) Én is küzdök már egy idő óta vele és sokszor feltettem önmagamnak ezt a kérdést.

Nálam ez kérdésként akkor jelentkezett először, amikor kirepült a gyerekem és nem voltak meg a korábbi életfeladataim (addig ez a kérdés fel sem merült bennem: mert nagyon vágytam egy gyerekre:)
Annyira zavart, hogy sokat feltettem ezt a kérdést jóskártyákkal és mediben és minden irányból, mindig az jött (belülről is, meg a jóskártyákból is), hogy csak éljem az életem szeretettel, tapasztaljak, ismerjem meg önmagam és a világot és ez a legfőbb feladatom. Ezen mindig annyira meglepődtem, hogy alig tudtam elfogadni.
De most ennyi idő után belátom, hogy ez nagyon is jogos, mert nagyon fontos az, hogy megismerjem az őszinte igaz szükségleteimet, vágyaimat, mozgatórugóimat. S persze mindeközben az ember fejlődik, új és új kihívásoknak próbál egyre jobban megfelelni és időről-időre visszajut oda, hogy az élet dolgai mindig nagyon egyszerűek és nem a nagy dolgokra kell vágyakoznom, hanem a látszólag kis dolgokban kell emberségesen és szeretettel helytállnom.

Engem hála Istennek a lelkesedésem és a motivációm ritkán hagyott el. Miért? Mert megtanítottam önmagamat arra, hogy tudjak az élet egyszerű és apró dolgainak is örülni és a látszólagos rosszban is észrevenni a tanítást, a jót, a lehetőséget, a változás fontosságát.

Mit tanácsolok a saját tapasztalataim alapján Neked/Nektek??

Olyan életet kell/szükséges élni, ami a lelkünk igaz útja és kielégíti a lelki és szellemi szükségleteinket: azaz tanulni és tapasztalni szükséges mind a lelkiéletünkről, mind a szellemi világ igazságairól.
Ezen túl pedig meg kell látni a jót - lehetőleg - mindenben ami körülvesz, ami van, ami történik velünk és körülöttünk. Vagy ha ez nem megy, akkor rájönni arra, hogy mi bánt, mi szomorít el, mi húz le és miért?

Én pl. szeretem még a telet is, mert vannak benne jó dolgok is, meg szeretem az esőt. Ezért amikor mást ilyen tények lehangolnak akkor én csak értetlenül nézek, mert nem szabad hogy a saját lelki békém/békénk ilyen apróságokon múljon/múlhasson (márcsak azért sem mert a tudati lélek korában élünk már és már régen nem a kedélylélek korában).

Szólj hozzá!

  • Figyelj az írásjelek használatára: előttük nem kell szóköz, viszont utánuk mindenképpen hagyjál egy szóközt! Így.
  • Megengedett HTML tagok, ha a szövegszerkesztő nincs bekapcsolva: <h1> <h2> <h3> <h4> <h5> <h6> <center> <img> <font> <div> <span> <br> <u> <i> <b> <p> <a> <hr> <align> <border> <table> <tbody> <tr> <td> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <blockquote> <dl> <dt> <dd> <object> <param> <embed> <iframe> <strike> <!--break-->
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.
  • A linkek követhetőségét kiszűri a rendszer.

  • A web és email címek automatikusan linkekké alakulnak.
  • A hozzászólás a Fórumszabályzat elvei alapján kerül moderálásra.

Az űrlap kitöltésével elfogadod a Mollom adatvédelmi irányelvét.

Hírlevél feliratkozások

Jelöld ki és iratkozz fel: