Milyenek a mai 30-as 40-es pasik? | Önmegvalósítás.hu

Milyenek a mai 30-as 40-es pasik?

2011. július 15. péntek, 17:10 | Inyó

Reggel érkezik egy sms a mobilomra! Gáz van, mondja a barátnőm, mert az a pasi akivel már 2 hónapja együtt vannak, elbizonytalanodott a kapcsolatuk folytatását illetően. Kedves, érzékeny, figyelmes férfi, aki azt mondja, hogy megtalálta a barátnőmben azt, akire már régóta vágyott. A barátnőm is nagyon szerelmes és ő is élvezi a kapcsolatot. És itt jön a DE! A barátnőm szeretne gyereket (persze még nem most és nem feszíti vele a pasit), a pasi elvált már van egy gyereke, de azt mondta nyitott az új családra, közös gyerekre is, de most mégis beparázott és nem is tudja, hogy vállalja -e így a kapcsolatot, mert ő közben rájött, hogy nem is biztos, hogy szeretne még gyereket ...és most gondolkodási időt kért.

Másik barátnőmnél uez. pepitában a helyzet. Jól induló kapcsolat, de másfél hónap után rájön a pasi, hogy ő még nincs túl az előző kapcsolatán, másik eset, túl jó a pasinak a párkapcsolat és mi lesz, ha nagyon egymásba szeretnek és mégis vége lesz, akkor nagyon fájni fog és akkor inkább ne is folytassuk. Sorolhatnám még az indokokat, amikkel az utóbbi években találkoztam.
Szóval, ezek a férfiak kedvesek, figyelmesek, érzékenyek, látszólag jól érzik magukat a barátnőikkel, de egyszer csak, derült égből villámcsapásként, kiderül, hogy mégsem stimmel valami!

Miért van ez?
- mostanság félnek a férfiak elengedni a megszokott egyedüli életüket,
- nem dolgozták fel előző éveik sérelmeit és félnek újra bevállalni a megnyílást,
- hazudnak és nem is érzik olyan jól magukat a kapcsolatban,
- elköteleződni nem akarnak?

Azt látom, hogy nagyon nehéz 30 felett találni egy olyan pasit, aki képes mély, intim és tartós párkapcsolatban élni?
Lehet ennek általános oka vagy csak én fogom ki ezeket a történeteket?

Tény, hogy alig tudok olyan nőről, aki 30 fölött ismerkedett meg további élete párjával, sőt hosszú párkapcsolatok kialakulása is ritka, mint a fehér holló.
Mit gondoltok erről?


           
Inyó képe
Van aki, esetleg a saját bőrén tapasztalt hasonló dolgot?
2011. július 15. péntek, 20:53 | Inyó

Van aki, esetleg a saját bőrén tapasztalt hasonló dolgot?

u.erika képe
Kiegészíteném: Nem csak a 30-as 40-es pasik... ...és nem csak a
2011. július 16. szombat, 23:52 | u.erika   Előzmény

Kiegészíteném: Nem csak a 30-as 40-es pasik...
...és nem csak a pasik! ;)

Domoszlai Katalin képe
A saját
2011. július 17. vasárnap, 9:40 | Domoszlai Katalin   Előzmény

bőrömön a következőket tapasztaltam, bár nem vagyok pasi.

Az előző 7 éves kapcsolatomat az elmúlt közel másfél év alatt nem sikerült teljesen feldolgozni, pedig amikor dolgom van vele, feljön egy emlék meditációban oldom. Egyszerűen az a helyzet, hogy ahhoz, hogy a helyére kerüljenek a dolgok ehhez több idő kell. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy előző életben testvérek voltunk, a karmikus kötelék már két élet óta létezik.

Alapvető félelem, amit amíg nem oldok fel, addig még flört szintű kapcsolat sem jöhet a közelembe az elhagyástól való félelem. Aztán itt van a megaláztatás, a nem számítok, a nem vagyok elég jó és még sok minden.

Furcsa minta az életemben például, hogy ha egyedül vagyok, az anyagi helyzetem stabil, ha párkapcsolatban, akkor kicsúszik a kontroll a kezemből, aminek a vége persze anyagi csőd. Eddig ez így volt, az új verzió más lesz persze, ha elég bátor leszek kipróbálni :-)

Viccet félretéve, a személyiség egyik része nyalogatja a sebeit, szüksége van az egyedüllétre, az önérvényesítésre, a másik rész vágyik a társra. A megoldás az az, hogy a sebeket be kell gyógyítani és az önbizalmat fel kell arra a szintre hozni hogy bevállaljunk egy kapcsolatot.

Inyó, ha a barátnőid oldaláról nézzük, akkor ők is valami miatt olyan pasit vonzottak be, aki nem akar elköteleződni, az ő oldalukon is ott az ok. Nem számít ugyanis, hogy tömegjelenség vagy nem, ha ők mármint a csajok, kidolgozzák magukból az okokat amiért nem teszik őket anyává egy tartós kapcsolatban, akkor bevonzzák a pasit, a gyereket, mindent amire vágynak. Kérdés tehát van-e bennük blokk a gyerek szüléssel kapcsolatban a tudat alatt?

Inyó képe
Köszönöm Kati! Igen, valóban vágynak a gyerekre? Milyen eredetű
2011. július 19. kedd, 22:16 | Inyó   Előzmény

Köszönöm Kati!

Igen, valóban vágynak a gyerekre? Milyen eredetű motivációk élnek bennük? Előző életeikben milyen blokkokat alakítottak ki, fogadalmakat tettek?- Ezekről a témákról folyamatosan beszélgetünk, ezek feldolgozás alatt vannak.

saját ez is:)
2011. július 17. vasárnap, 13:33 | DIdiusUS

Erika igazad van mindkét nem hozza a formáját.:)<3
Nekem olyan kérdésem lenne felétek, hátha van ötletetek erre...hogy az miből eredhet... vannak pasik körülöttem, tetszem egyiknek-másiknak... beszélgetünk... már kezd nekem is tetszeni a srác... már kezd valami kialakulni is.... s akkor az jön: "túl okos nő vagy" ....most ezzel én mit kezdjek? Nem vagyok okos, de talán hozzá tudok szólni a témákhoz...vagy nem vagyok okos, hanem buta vagyok s ezt nem merik kimondani, mondanak valami mást?
Hihetetlen de már a 2. pasi aki ezzel jön nekem, s ilyen mód távolodnak el tőlem.
Havernak jó vagyok, mert "ilyen kedves nővel még nem találkozott" mondta az egyik.

Szóval mi a baj velem? ...merül fel bennem a természetes érzés?
Ronda vagyok? Erre meg, az a válasz jön: csinos vagy ...mindg ezzel jönnek csinos vagy nem azzal hogy szép hanem hogy csinos....(mondjuk a csinos szó remek, nekem bőven megteszi :D)
Aztán megnyugtatom magam, majd jön egy másik "busz", aki úgy érzi, s én is hasonlóképp, hogy ő az igazi
Nade azért kíváncsi vagyok ki mit mond erre...

Hatar Beatrix képe
Szerintem a másik félnek el kéne gondolkoznia, biztosan akarja ő
2011. július 17. vasárnap, 21:43 | Hatar Beatrix

Szerintem a másik félnek el kéne gondolkoznia, biztosan akarja ő ezt a gyereket?
Miért olyan másik felet vonzanak be, aki végül nem akar.
Esetleg megvizsgálni ő mitől fél, hisz mint tudjuk a másik, csak megmutatja az ő esetleges hiányosságát!
Nincs baj egyik nemmel se csak nyitottan, és tudatosan kell hozzá állnunk a másikhoz és saját magunkhoz.
Valószínű mégsincsenek teljesen tisztába a vágyaikkal,félelmeikkel.

Bennem az a kérdés merült fel az olvasottakkal kapcsolatban,hogy
2011. július 17. vasárnap, 23:13 | Éva.

Bennem az a kérdés merült fel az olvasottakkal kapcsolatban,hogy 2 hónapos ismeretség,együtt járás
után nem korai e, gyerekről ,családalapításról beszélni?
Ennek felvállalásához,talán kevés 2 hónap együttlét.Talán ehhez komolyabb,tartósabb kapcsolat kell,hogy ezt az ember tiszta szívvel fel tudja vállalni.
Én ezt nem találom furcsának ,hogy ,,az a pasi akivel már 2 hónapja együtt vannak, elbizonytalanodott..''.
és persze fordított esetben sem,hogyha egy férfi mondaná ezt egy nőnek 2 hónapos kapcsolat után.
Szerintetek -ha mondjuk minden szempontból jó egy kapcsolat-,mennyi idő kell ahhoz,hogy mindketten
úgy érezzék,hogy ez tartós is marad,és már csak a gyerek hiányzik a tökéletes boldogsághoz?
Az itt lévő srácok,ha két hónap után a barátnőjük előhozakodna ezzel a témával,mit szólnának hozzá?

hermess képe
De rég jártam errefelé...
2011. július 17. vasárnap, 23:28 | hermess

Most viszont megéreztem, hogy a pasikról beszéltek... így, gondoltam, mint érintett, beteszek én is 100,- Ft-ot. (Bár statisztikailag már nem egészen férek bele a felhozott kategóriába...:D)

Nos, azt gondolom, hogy Ti lányok, akik itt kommunikáltok, már a személyiségfejlődés magasabb köreit járjátok. Ami nagyon tömören azt jelenti, hogy az összes eddigi szintek feladatai vagy már megoldottak, vagy intenzív generálozásban részesülnek, hogy az érintett én-részt meggyógyítsátok. Sőt, pluszban már a valódi spiritualitás is megérintett nagyrészt mindenkit. Mindez olyan integrált személyiséget feltételez, amelyben a női-férfi energiák is egyensúlyba kerültek.

Ha most ez nálatok így van, gondolom azt is, hogy hasonló tudatosságú szintű pasival éreznétek jól magatokat. Csakhogy ebben a folyamatban Ti sok lépéssel előrébb jártok, mint a mai kor átlag férfiembere. Kollégáim még csak mostanában eszmélnek, hogy mi történt, történik körülöttük - hogy a csajok sokkal önállóbbak, okosabbak, talpraesettebbek lettek (sikerült beintegrálni nagyjából a férfi energiákat).

"Férfiasabbak" lettek a lányok, ugyanakkor vágynak a gyöngédségre is: már nem elég a sima machó stílus, mert abból csak harc lesz a kapcsolatban, már az érzelmi megnyílás, empátia és érzelmi kommunikáció is szükségeltetik a pasik részéről, akik éppen ezt próbálgatják sete-sután. Integrálnák a női részüket, legalább is azok, akik nagyjából ezen szintek körül járnak.

Igen ám, csakhogy akinek nem megy, az valszeg nem tart még ott, föl sem fogja, nem érti, mi az elvárás feléje, így bomlik a kapcsolata, idegesíti egy "kerekebb" személyiségű, nem alárendelődő, ezotéria iránt érdeklődő nő...

Akinek pedig könnyen megy az érzelmi megnyílás, az ettől automatikusan "elgyengül" férfi kvalitásaiban, nyomuló és versengő képességében, stb. (most nem a szexuális teljesítéséről beszélek).

És az érzelmesebb férfi egyszer csak már nem elég erős az önállósodott, már integrálódott lányokhoz... Az ő részéről pedig "túl okosnak", nem elég kedvesnek tűnik egy fejlett személyiségű nő, s ettől talán végső soron még a farka is gondolkodni kezd, már nem annyira merészkedik hódításra...:) Visszariad a feladattól, a kihívástól, ami nem lenne más, mint a saját fejlődése a kapcsolatban.

Vagyis, igen nagy a fáziseltolódás, mi férfiak kapaszkodunk utánatok. Nem tehettek mást, mint megértéssel lenni a dolgok jelenlegi "állása" iránt, s ha nektek már beépült a férfi énetek, tudatosan hozzátok magatokból elő a "kedves, alkalmazkodó, féfiinspiráló nőt". Ha az integráció jól ment végbe, ez nem jelenthet nehézséget, mert amit már átéltünk, megéltünk, kiéltünk - azt nem lehet gond újra elővenni szükség esetén...

A pasiknál is hasonló kellene legyen a helyzet az érzelmek bevállalásával, ha egy helyesen megélt individualista, racionális, önbecsülést, önmegvalósítást teljesített szakasz után jönne ez el, de sokunknál éppen ezen feladatok elkerülése helyett történik a női rész integrációs kísérlete. (Társadalmi szinten sem a legkönnyebb a helyeztünk ebben, tegyük hozzá). Ugyanez a lányoknál is előfordul sajnos pepitában (lásd a szingliket) - ők a női feladataik megélése helyett kezdenek el nyomulni, érvényesülni, majd panaszkodni, hogy nem találnak elég kemény pasit.

Nos, ennyi féloldalas embernek párban egymásra találni - talán van olyan szerencse, mint a lottón nyerni. De kitartás - csak türelem és tudatosság! Ami jár neked, azt úgyis megkapod! :DD

Már régen forgatom a fejemben (vagy a szívemben?), hogy pasi klubot kéne nyitni. Amerikában nagy divatja van éppen... "A 21. századi evolúciós férfiideál"-ról vitázni, férficsoportokban gyakorolni a hiányzó kvalitásokat, hogy behozzuk a lemaradásunkat. Sztenderd elképzelés már kialakult róla, hogy milyennek kéne az Új Pasinak lennie a Nagy Tudatváltás beköszöntével...

Aztán majd tartunk nyílt napokat, amikor jöhettek mazsolázni... :))

szeklice képe
Herceg Klub:-)
2011. július 18. hétfő, 17:36 | szeklice   Előzmény

Kedves Michaelita és Hermess!

Mindkettőtök levele tartalmazott kérdéseket, melyek szerintem csak látszólag bonyolultak:-)
Pontosabban: meglátni az egyszerűségét nem egyszerű...
Hermess kifejtette, hogy a nők tudatosodásával egyidejűleg a férfiak mintha az anyámasszony katonája szerepet vállalnák be a nők által remélt (fehér lovon érkező) Herceg Dalia helyett...
Michaelita rávilágított a női szerepek és az önszeretet fontosságára...

Bennem is világlik valami.

Amikor egy nő tudatos, akkor már egyesíteni tudja magában az anyát, lánytestvért, szerető társat, barátot, háztartási alkalmazottat, munkatársat, s megnyugtató vigaszt, biztatást tud nyújtani ha kell - szóval képes már arra, hogy tiszta szeretet lényként működjék. Nem különül el egyik szerep sem, mert egy motor mozgatja mindet.
Minél messzebb van ettől a /tudatos/állapottól egy nő, annál inkább különíti el magában ezeket a szerepeket különböző időben. Tehát nem egyszerre bírja mind, bár külön-külön már már próbálgatja.
Akkor fogja mindet egyszerre bírni, ha képes minden szerepben a szeretet gyakorlására. Maga a szeretet megélései EGYesítik őt majd összes szerepében.
Bölccsé, sugárzóvá, szelíddé olyan megélései teszik, melyekben el tud fogadni, be tud fogadni, ha kell el tud engedni...
Bölccsé válik a szerelemben is, hiszen már hű tud lenni - önmagához. Nincs szüksége alkura.
Szereti magát.Ebben van az ereje.
A férfinak pont ilyen nőre van szüksége, aki - mivel magát is elfogadja - őt (a férfit) sem megváltoztatni és tanítani akarja, hanem csak /!/ engedi működni a férfienergiáit. A férfi tudniillik Herceg, aki országát irányítja: tervez, szervez, politizál, egyszerre mindig csak egyet végezve, de abban elmerülve. Ösztönei az ERŐ felé viszik, de idővel meg kell tanulnia szívdöntéseket hozni. A szerelem fogja ebben megtanítani.
A tudatos szerelmes nő nem követel a férfitől sem érzelmeket, sem csinnadrattát-külsőségeket, hanem csak VAN a maga női valóságában. Működik. Egyszerűen, amilyen EGYszerű Nő ő maga.
És a Férfi nem tud mit tenni. Leküzdi bizonytalanságát, szerelemtől való félelmét. Nagyszerű Hercegnőnek látja ezt az egyszerű nőt. Egy-szerűen minden percét vele töltené, óvná, védené.
Egyesülni AKAR vele!

Mert érzi, hogy Kincset talált.
A saját szívét lelte meg.
Szív Herceggé vált.

Egyszerű? ;-)

szeklice

hermess képe
Szeklice, Te tudsz valamit...
2011. július 19. kedd, 10:35 | hermess   Előzmény

... majd elolvadtam az írásodtól! Nyithatnál Te is egy "Integrált Nő Klub"-ot! :DDD

És mondd meg a barátodnak, hogy nagyon becsüljön meg!

Inyó képe
Szeretet
2011. július 19. kedd, 22:32 | Inyó   Előzmény

Szeklice, nagyon igaznak érzem a hozzászólásodat! A szeretetnek óriási szerepe van, ha ez hatja át a lényünket, akkor a szerepek, nem szerepek többé, hanem ezek eggyé válnak bennünk.
Elvárás nélküli, tiszta szeretet!- ez bizonyosan kulcsfontosságú!
Köszönöm.

szeklice képe
Asszonyság
2011. július 20. szerda, 15:22 | szeklice   Előzmény

Drága Inyó!

Felismered azonosságaidat (igaznak érzed) a hozzászólásomban, hiszen Te is így működsz?:-)

Mi, Asszonyok fűzzük ékes lánccá az Igazság pillanat-szemeit szerető, türelmes kézzel, amely láncot aztán Szerelmünk nyakába akasztunk.
Ez a lánc a Férfit - bármily messzire viszi útja férfi-teendői vadászmezején - megnyugtatja és erőt ad neki. Ezt súgja: "Mindig itt vagyok, amikor szükséged van rám."

Erős ez a lánc, pedig látszólag pirINYÓ:-)

Szeretettel ölellek.

szeklice

nemrég kezdtem errefelé járni...
2011. július 19. kedd, 11:23 | DIdiusUS   Előzmény

Köszi, hogy rászántad az időt ezen gondolatok megfogalmazására.:), ez különösen kedves tőled.
Írtad a a Nagy Tudatváltás beköszöntét, meg hogy milyennek kéne lennie az Új Pasinak...
Szerintem most is megvan mindenféle pasitípus akárcsak nőtípus, és mindenki meg tudja találni a neki megfelelő társat.
Tudatváltás az talán már most is folyamatban van. Ki hogy látja?

hermess képe
A Férfi Útja
2011. július 19. kedd, 19:58 | hermess   Előzmény

Üdvözlet még egyszer régi ismerősöknek és újaknak!

Maradnék az eredeti témánál, általános tendenciákat és összefüggéseket keresve a férfiak fejlődésében. A konkrét példák is jók, de nem láttatják a folyamatban lévő változásokat.

Férfi témában kihagyhatatlan olvasmány Richard Rohr tiszteletes "A férfi útja" című könyve, amiből idéznék kicsit:

"Az ipari forradalom óta a nyugati társadalomban minden kapcsolatok közül az apa-fiú kapcsolat szenvedte a legtöbb kárt, mondhatni majdhogynem teljesen megsemmisült. Korábban a fiúk az apák közvetlen testi és lelki közelségében nőttek fel. Szántáskor elkísérték őt a mezőre, mellette álltak, ha a kovácsnál járt – bármit tett az atya, abban részük volt.... Része volt apja világának.

Tudatában volt saját fontosságának, s így nem kényszerült arra, hogy egy életen át saját értékét bizonygassa. Kezdettől fogva létezett egy olyan közeg, ahová ő is tartozott, ahol bizalmat élvezett, elismerték, tehetségét megnyilváníthatta és kibontakoztathatta.

Az ipari forradalmat követően a férfiak elhagyták a házat, hogy gyárba járjanak – vagy pedig a hivatalba. A fiúk kirekesztődtek eme világokból. Így sok lélekben űr alakult ki. Ebbe a vákuumba démonok fészkelték be magukat: bizalmatlanság a saját férfiassággal, az apával, bármiféle autoritással szemben, valamint a saját szexualitással szembeni félelem.

Sok afrikai fiatalembernél megfigyeltem azt a fajta öntudatot és önbizalmat – sok esetben már tizennégy éves fiúk esetében is –, amelyet a mi társadalmunkban a legtöbb férfinál még harmincas évei közepén sem lehet megtalálni: sem abban, ahogyan járnak, sem abban, ahogyan mozognak, vagy ahogyan egymással beszélnek. Harmincéves korunkban még mindig csak ott tartunk, hogy bebocsátásért könyörögjünk a férfiklub ajtaja előtt. Bizonygatni próbáljuk, hogy méltóak vagyunk erre. Kisstílű játékszereket gondolunk ki magunknak, mint a pénz, a szex, a hatalom, a presztízs, s olyan státusszimbólumokat, mint a lakóhely, a nyaralási cél, az öltözködés, a „menő” fellépés, s mindezt csakis azért, hogy ott toporoghassunk a férfiasság ama bizonyos ajtaja előtt. […]"

Innen lehet kicsit tovább olvasni: http://ursuslibris.hu/content.php?content=175 , igen izgalmas olvasmány, az ábrát, a Vad Férfi útját ki ne hagyjátok!

Szóval, több sebből is vérzünk, mi férfiak... A fejlett kapitalista társadalmakban kibontakozott az individualizálódás, az önmegvalósítás lehetősége mindkét nem számára, amivel a nők éltek is helyesen. A férfiak pedig részben beleragadtak, mint a fenti idézet végén olvasható, részben pedig a lelki nyitást, neveltetésünk következményeként, módszeresen elkerültük, vagy éppen dagonyázunk benne, minden felelősségvállalást hárítva. Viszont a személyiségfejlődésben eljött az idő, amikor bizony integrálni szükséges az eddigieket. És mi férfiak, nem úszhatjuk meg a lelkiségünk kibontását és beintegrálását - csak ezután válhatunk igazi, szenvedélyes, felelősséget vállaló, Keresztelő Szent Jánoshoz hasonló "Vad Férfiakká".

A Nagy Tudatváltás (The Great Shift) bizony elindult, már folyamatban van... de nagyon kevesen vannak még olyanok, akiknél ez végbement, s akik így ténylegesen alkalmasak lennének az önmeghaladásra, a spiritualitás tiszta befogadására. Sok olyan férfiembert ismertek, aki elért arra szintre, mint pl. Huszti Sanyi?

Az érett, integrált személyiségnél a "szív és a fej", a lelkiség és a ráció/értelem nászra kél egymással, egyik sem dominál a másik fölött, női és férfi énünk integrálódik. A szerepeket játszó rész-személyiségek eggyé lesznek, ahogyan Szeklice is írja, a kommunikációban megszűnik a játszmázás. S főként meggyógyulnak, nincsenek már olyan sérült részeink, amelyek rendszerint szabotálnak, regresszióba visznek bizonyos stresszhelyzetekben. Az integrált személyiség világosan és tisztán képes követni és ellenőrizni a saját pszichés folyamatait, őszintén kimondja mit érez, vagy mit szeretne és megteszi azt, és nem teszi meg azt, ami nem a lelke szerint való. Nem fél kimondani, hogy "szeretlek", és rá meri bízni magát Isten akaratára. Az ilyen ember eleinte rendszerint magányos, mert kinőtte az átlag fejlettségi szintet, nehezen talál partnert és kevés barátja van, nem találja a helyét.

Ebben az integrációs folyamatban bizony meg lehet rekedni, és ezt hívják úgy, hogy egzisztenciális krízis (nem csak anyagi, ahogyan érteni szokták, de ez is benne van sokszor), amikor nem találja a férfiember élete értelmét, amiből meg is tudna élni, családot eltartani, stb. Nos, ez a férfiakat jelenleg többszörösen sújtja, mert egyre többen érnek el fejlődésük ezen szakaszába, különösen azok, akiket a spiritualitás is megérintett. Ráadásul a mi késésben lévő társadalmi körülményeink között még az előző, önmegvalósító folyamat sem teljesedhetett ki, nem fejeződött be.

Amerikai honlapokat böngészek mostanában e témában, és sok neves, jelenlegi spirituális tanító jellemzése szerint az elakadt integráció a férfiaknál a következő "gyengeségekkel" jellemezhető:

- Halogatás – dolgok halogatása, amelyekről jól tudod, hogy meg kellene tenned
- „Elterelődés”, figyelem elvonódás – a lényeges dolgok elkerülése e-mailezés, TV nézés, szórakozás, lényegtelen apróságok rendezgetése által
- Túlterheltség érzése, stressz - összezavarodottság vagy határozatlanság és döntésképtelenség
- Világosság, tisztaság hiánya - kibillentség, félreirányultság vagy bizalom hiány
- Alacsony hatékonyság - nehezen haladsz előre a feladataidban, tervezett céljaidban
- Kapcsolataid bizonytalanok - kétségekkel vagy konfliktusokkal terheltek
- „Rejtőzködés” - azon emberek kerülése, akiknek ígéretet tettél, vállaltál valamit kedved ellenére
- „Láthatatlanná válás” - egyáltalán nem tenni ígéreteket vagy kötelezettségvállalásokat semmiben sem, menekülés a felelősségvállalás elől.

Nem hasonlít ez egy kicsit a "gólyakaki a levegőben" állapotára? Lehet jellemző néhány pontban a lányokra is, de ez most a férfiakról szól. Emlékezzünk rá, hogy a férfiaknál a problémát a lelkiség megélésének hárítása jelenti, de ők még nem kezdték el az integrációt, vagy a lelkiségbe (hamis spiritualitásba, gyermeki felelőtlenségbe) menekülés okozza egy erősebb női partner oldalán. (A lányoknál más a sorrend, és az ellentétek fizikai síkon mindig bevonzzák, megtalálják egymást)

Nos, a következő hozzászólásomban az Igazi Integrált Pasi kívánatos tulajdonságait vesszük sorra, amelyeken jómagam is ezerrel dolgozom. Talán még nem késő... :DDD

emberi "gyengeséketől" az Isteni létig (erről kérdés)
2011. július 19. kedd, 21:41 | DIdiusUS   Előzmény

0. A great shift: Mindenhol lehet látni, de legfőképpen a felnövekvő generációkban....

1. emberi jellemző nemtől függetlenül, hogy korlátokat állítunk fel magunknak.
Mi magunk teremtjük meg az agyunkban a VÉLT elvárásokat, a megfelelni akarásokat,...legegyszerűb péda, hogy ááááá nem vagyok igazi nő, mert.....s jön a társadalomi elvárások X.dik szelete.Ugyanez a fériakra is igaz, van e, s milyen típusú kocsim stb.

Belemegyünk az élet játszmáiba...., s ami szerintem probléma, hogy túlzásokba esnek sokan. Emberfeletti módon leterhelik magukat, belekerülnek a mókuskerékbe és onnan már nehéz a kiszállás. Pedig "csak" egy döntés, minden.
Döntés: én ezt az utat választom. Szabadabb vagyok ezektől a gondolatoktól, felszabadítom ezáltal nemcsak az elmém, hanem a testem is azt szabadabbá, egészségesebbé téve ezáltal. De ehhez BÁTORNAK kell lenni. Ezt én is csak gyakorlom. :)
Van egy barátnőm aki kisbabát "akar", olyan szinten rástresszelt a dologra, hogy a teste megbetegedett. Erről bővebben nem írnék, csak próbálok neki utalni arra, hogy elég lenne mentálisan felépítenie önmagát. Ám ő ezt az utat, nem érzi valósnak. Holott a gondolatok szerintem tényleg teremtő erejűek. HIT.

2. De itt jön egy zavar nekem a "teremtési képletben". Itt jön az Isteni lét KÉRDÉSköre. (2.A, 2B)
A tény, hogy tudunk (tudatosan vagy tudatlanul) teremteni.

2. A.
Ám hogyan lehet, hogy sokan "kisIstennek" tekintik magukat?
Úgy érzik méltók arra, hogy teremtő, mindentudó Istennek titulálják magukat...
Számomra Isten, a tökéletességet jelenti.
Az ember tud e tökéletes lenni?
ok,mindenkiben benne van az Isteni fény, szeretet. :)
A kérdés, az aki lelkileg fejlettebb szinten van, hogy lehet, hogy nem látja mennyire nem tud semmit se, és hogy lehet, hogy önmagát ilyen magas posztra emeli, hogy ő KisIsten vagy Isten?
2. B
Ugyankkor, s számora ez megint gubanc, nincsa helyén egy pici legodarab, hogy midenkiben gyre jobban felszínre hozhatóak, ott vannak kezdetektől fogva az Isteni , szeretetbeli tulajdonságok. Tehát MÉGIS minden ember kisIstennek tekinthető.

hermess képe
Defektes spiriman
2011. július 20. szerda, 0:43 | hermess   Előzmény

2.A Valószínű, hogy az ilyen ember gyermekkorában nem ment végig teljesen az érzelmi leváláson az anyjáról. Ilyenkor határeseti személyiségzavar szokott előfordulni - narcisztikusság, grandiozitás érzése, vagy az én-határok elmosódása, gyengesége. Kezdetben észrevehetetlen, vagy nem annyira zavaró az átlagélet során.

Amint azonban az ilyen sérült elkezdi befogadni a spirituális energiákat, azok előhozzák és felnagyítják az alapsérülést. Lehet képzett valaki spirituálisan, lehetnek csúcsélményei, de közben azt hiheti magáról, hogy ő Jézus, vagy kiválasztott valami küldetésre, hogy mentse meg az emberiséget, vagy mindenki fölé helyezi magát, vagy csak simán elvész az energiákban a dominanciája függvényében... Ilyenkor tilos lenne spirituális gyakorlatokat végezni - ilyenkor pszichoterápia kell inkább, mielőbb meggyógyítani az alapsérülést.

2.B Az Isteni Tudat, a Szellem mindennek alapja, belőle van minden és mindenki. Így hát mindenkiben gyárilag ott van - csak az egót kell levakarni róla és előragyog. Akár egy feketének tűnő ezüstkehely, amint megcsiszolod kissé...

Vagy tán még jobb hasonlat, hogy minden hernyóban potenciálisan benne rejtezik a Pillangó.

jujdejó, hogy te is így látod:)
2011. július 20. szerda, 20:32 | DIdiusUS   Előzmény

gyors megjegyzés: A 2.B -vel tökéletesen egyetértek:) Imádom azt látni, hogy mindenkiben benne van az Isteni szikra, a szeretet, és igen van, hogy elő kell kissé hozni. De hamar előjön. Szép a hasonlatod is, hogy az ezüstkehelyhez hasonlítod ami feketének TŰNIK:)
Ám a valóságban szeretettel teli, csupa szép tulajdonságokkal ellátott... ám a szutyok, amit magunk pakoltunk rá, mint az ego rátapadt. Mosással távolítható:) !
Jó lenne úgy elfogadni mindenkit, hogy fekete kehely, s nem ítélkeznünk mert fekete...ugye?:)

husztisanyi képe
A pasik rendesen le vannak maradva!
2011. július 20. szerda, 2:11 | husztisanyi   Előzmény

Nagyon tetszett az írásod és sajnos egyet kell értsek Veled: a pasik rendesen le vannak maradva!
A Nők folyamatosan képzik magukat, előadásokra járnak, tanfolyamokon és néha önállóan is rengeteget gyakorolnak, aminek mindenképpen pozitív változás az eredménye.
Mindeközben a pasik még mindig focit néznek, söröznek, playstation-öznek, autóversenyeznek, akció filmeken feszengenek. Tisztára gyerekek, elfelejtettek felnőni, nemhogy tudatosan, spirituálisan fejlődni!

Hiába próbálom biztatni a szingli női tanítványokat, hogy biztosan van ebben a hatalmas országban egy hozzájuk passzoló tudatos pasi, a józan eszem bizony nem ezt gondolja!
Így már csak abban tudok bízni, hogy nekik is tökéletesen működik a bevonzás és megkapják azt, amit megérdemelnek.
Úgyhogy lányok, asszonyok, ha tudatos pasiról álmodtok, akkor sokat kell gyakorolnotok a "másik feletek tudatosítása" gyakorlatot, különben az esélyeitek igen csekélyek maradnak!

Michaelita képe
általánosságban
2011. július 18. hétfő, 16:17 | Michaelita

Hermess üdv. újra közöttünk!

Nem tudom milyenek a 30-as, 40-es pasik:) Ezt csak ők tudnák elmondani.
De gondolom, hogy Ők is ahányan vannak, annyi félék:)...mint ahogy mi is.

Általánosságban szeretnék hozzászólni:

Szerintem az emberi kapcsolatok nem egyszerűek. Még néha a családi és baráti kapcsolataink sem, ahol pedig régebb óta és jobban ismerjük egymást.
A párkapcsolatokban pedig találkozik 2 ember, aki kezdi megismerni egymást és a kapcsolaton belül önmagát is. Tapasztalataim szerint minden párkapcsolatban eljön egy idő, amikor elbizonytalanodhat bármelyik fél. Ez általában az elején (1-2-3 hónap után) van így, illetve utána még többször is lehetséges. Itt megmérettetik nem csak a másik személy, hanem a kapcsolat egésze és önmagunknak a kapcsolatban betöltött szerepe, helyzete. S nem utolsó sorban az is, hogy mennyire merünk nyitottak, sebezhetőek lenni, mennyire érezzük magunkat biztonságban a kapcsolatban, mennyire merünk megnyílni a másik ember felé, mennyire merünk megnyílni a szeretetre.

A függetlenségünkhöz, szabadságunkhoz (amit előtte megszokhattunk) is nagyon tudunk ragaszkodni. S ilyen megmérettetéseknél, amikor már nem csak a kapcsolat utáni vágy dolgozik bennünk, hanem a másik elérhető közelségbe került, akkor az is szerepet játszik a döntéseinkben, hogy tudunk-e bármennyire szabadok és függetlenek maradni a kapcsolaton belül is (ha erre egyáltalán szükségünk van).

Azután még úgy is gondolom, hogy mindannyian vágyunk a feltétel nélküli figyelemre, elfogadásra és szeretetre. Ez azt jelenti, hogyha bármennyire is arra gyanakszunk, hogy nem önmagunkért szeretnek feltétel nélkül, s számunkra teljesíthetetlen elvárásokat tapasztalunk - akkor legyünk akár nők, akár férfiak - az megkérdőjelezi a kapcsolat igazi értékeit és nem a kapcsolat megtartása irányba hat(hat).
Véleményem szerint ha azt várják Tőlünk, hogy jó anyák, vagy apák, vagy szeretők, vagy háztartási alkalmazottak legyünk, az az elvárás - ha nem a megfelelő időben jött - már megterhethet egy kapcsolatot. S hogy kinél mi a megfelelő idő, (s eljön-e egyáltalán?) az egyénenként eltérő lehet.

S még az is nagyon fontos szerintem, hogy a kapcsolatban ne csak a párunkat tudjuk szeretni, hanem az adott kapcsolaton belül önmagunkat, önmagunk helyzetét és szerepét.

S ezzel még szerintem csak az egymáshoz való összecsiszolódásról írtam, s arról semmit sem, hogy esetleg lehetnek egyéni lelki sérüléseink, sebeink, félelmeink, elvárásaink.

Lehet, hogy ezt most kicsit pesszimistán látom, de ezeket szűrtem le magamnak...

Én amit tapasztaltam, az, hogy egyre tudatosabb mindkét nem,
2011. július 19. kedd, 0:52 | DIdiusUS

Én amit tapasztaltam, az, hogy egyre tudatosabb mindkét nem, nemcsak a nők, hanem a férfiak is. Találkoztam már "fejlettebb" egyénekkel, férfiban is mint én, s ez így jó:) hiszen hat egymásra mindig mindenki ebben a kis világban. Ám ha túl nagy a különbségi szint az szerintem nem jó.

Michaelita képe
konkrét példák
2011. július 19. kedd, 10:02 | Michaelita

Konkrét példákat szeretnék írni a környezetemből:

- 35 éves értelmiségi srác (zenei- informatikai témában újságírással, fordítással, óraadással foglalkozik): sokáig nincsen partnere, majd értelmiségi párt választ, aki spirituálisan nyitott, mint ő maga is. A párja általában jogásznő, ügyvédnő, közgazdásznő. A kapcsolat szépen indul, figyelnek egymásra, sokat vannak együtt. Egymás szüleivel is tartják a kapcsolatot. Amikor tovább kellene lépni, akkor jön az elhidegülés, mert a srác valójában csak partner keres és nem házastársat. Véleménye szerint ő még nem elég érett egy apaszerepre, s azt igényli, hogy még rá figyeljenek. Gondolhatnánk önzőnek is, de valójában nem az, mert odaadó, figyelmes, szeretetteli és szívesen takarít, főz, ellátja magát és a párját. Most éppen van egy pár hónapos kapcsolata, a hölgy is 30 fölött van.

- 32 éves férfi, nős, 2 gyereke van. Párjával szerették egymást és ő megszokta, hogy ő áll a figyelem középpontjában. A gyerekek 6 év házasság után születtek. A 6 évig minden rendben volt, most viszont semmi sincs. A válás foglalkoztatja és nem találja helyét a kapcsolatban, igényelné a megszokott törődést és a figyelmet, amit már nem ő kap, s ettől nagyon szenved. Elválni is csak azért nem válik el, mert szerinte másik kapcsolata lehet hogy még ilyen sem lenne, s még azért sem, mert elkényeztették ugyan a gyerekeiket, de szereti őket (sőt néhanapján - ha tőrődést tapasztal - még a feleségét is)

- 30 éves férfi: Sokáig csak rövid kapcsolatai voltak (1-2 hónaposak, vagy semmilyen). Most lassan 4 éve vannak a párjával, akivel jól összehangolódtak és megértik egymást. Mivel a párját fokozatosan ismerte meg és szerette meg elfogadná a házasságot és a gyermeket is tervezgetik.
A párja azonban évekig úgy gondolta, hogy na őt aztán nem lehetne rábeszélni sem házasságra, sem gyerekre. Miért? Azért mert a férfi annyira teljes szeretettel és sebezhetőségének teljes tudatában fordult felé, hogy ebben a kérdésben soha nem adott egyértelmű választ, s ő nem sejthette az igazságot.

- 30 éves férfi. Mindig volt barátnője, de csak pár hónaposak. Úgy tűnt nem tud megállapodni senki mellett, pedig csupa szív-lélek és jellemes ember. Most több mint 3 éve vannak a párjával.
Eleinte minden nagyon jól ment, csak egy idő óta vannak gondjaik. A srác családcentrikus, már nősülni szeretne és gyerekeket ölelgetni.
A párja viszont még élni és szórakozni szeretne, annak ellenére hogy ő is 27 körül van. A párja még arra sem hajlandó, hogy odaköltözzön a srác lakásába, hanem inkább az Édesanyja szoba-konyhás lakásában lakik, hogy megőrízhesse a függetlenségét. Előfordult tavaly, hogy egyedül is elment nyaralni külföldre a barátaival. A srác itthon közben döntésre jutott, hogy szorosabb kapcsolatra kényszeríti, vagy szakítanak. Szakítottak, de csak pár hónapig tartott. Most újra együtt vannak, de csak nagyon laza kapcsolatban.
Jellemző dolog még, hogy amikor a srác mellett ott van a párja, akkor a barátok alig látják, de ha a párja elutazik egy rendezvényre, fesztiválra, valahova, akkor sokat van a barátaival, akiknek egyébként igényli a társaságát.
Mi lesz ebből, jóra fordulnak-e a dolgok, bármelyik fél megérik-e bármilyen továbblépésre vagy ez így marad évekig? Ki tudná ezt megmondani rajtuk kívül?

- 30 éves srác: Sokáig rövid kapcsolatai voltak vele egykorú lányokkal. Most egy hosszabb kapcsolatban vannak egy 20 éves lánnyal, aki még tanul és nem akar sem férjhez menni, sem gyereket szülni. S a srác számára ebben van a kulcs. Ugyanis szereti a gyerekeket, de mivel nehéz gyerekkora volt, s még örül a felhőtlen szórakozási lehetőségeknek (strandolás, mozi, utazások) örül annak, hogy ez az időpont egy távoli jövőben aktuális.

- 37 éves férfi: Egyedülálló, önellátó, független. Magyarországon dolgozik, pontosabban az önálló vállalkozását vezeti. Bécsben tanul levelező oktatásban, pénzügyi akadémián. Korábban házasságban élt külföldön. Jelenleg nincsen kapcsolata, bár nagyon vágyik rá, s arra is hogy megállapodjon. A szülei elváltak. Az édesanyja jelenleg - átmeneti kiküldetésben - külföldön él. A srácot megviselte a szülei válása, bár erről nem beszél. A problémája, hogy bár csupa szív-lélek egyéniség, állandóan túlsúlyos és az evés gyönyöreiben leli örömét. Ha rászánja magát, akkor nagy-nagy önfegyelemmel képes sokat fogyni. Mit hoz neki a jövő és hogyan alakítja az életét? Ezt csak ő tudná megmondani, vagy most még ő sem.

- 40-es éveiben járó férfi: Ilyen-olyan kapcsolatokban élt, mígnem találkozott a számára megfelelő nővel. A nő 12 évvel idősebb nála. A korkülönbség és egyebek miatt nehezen indult a kapcsolatuk.
A nő alig hitte el, hogy a válását és a link férjét ki tudja heverni, s valaki képes őt szeretni és elfogadni a nagyfiával együtt. Annyira nem akart hinni a kapcsolat realitásában, hogy kivülállóknak kellett rámutatni, hogy Édesem vedd már tudomásul hogy néz rád és csak téged lát a sok nő között! S valóban úgy volt, hogy egy helyiségben ahol sok nő volt, kétségbeesetten, ráncolt homlokkal nézett szét, de felderült az arca, amikor újdonsült kedvesét megpillantotta. A kapcsolatuk hamar együtt lakásnak indult. Akkor a nő úgy érezte, hogy 2 gyereke van, s szenvedett is ettől. Majd a férfit külföldi kiküldetésre küldték, s ő világossá tette, hogy csak úgy vállalja el, ha a párja rövid időn belül utánamegy. Ez nehezen kivitelezhető volt, mivel a nő itthon vezető állásban dolgozott, s döntenie kellett, hogy a karrierjét választja, vagy a kapcsolatot. Ő döntött, fizetetlen szabadsággal a párja után utazott. Közben komolyodott a kapcsolatuk, összeházasodtak és született 2 gyerekük. A nő még néha-néha úgy érzi, hogy több gyereke van a kelleténél, de büszke a férjére és boldog, hogy a kapcsolatot választotta. A férfi tekintete pedig még ma is sugárzik, ahogy a feleségére néz, s egyáltalán nem bánja, hogy elteltek az évek és az asszonykája arcán már néha ráncokat lát, hiszen szereti az asszonykáját a ráncokkal együtt.

- 40 fölötti, nőtlen, független férfi: Általában hosszabb kapcsolatai voltak, de gyermeke nincs. Az utolsó kapcsolatánál úgy gondolta, hogy ez lesz az utolsó, mert jó lenne már megállapodni. A párja gyermekét felnevelt önálló nő. A kapcsolat jól indult még akkor is, ha nem volt benne elég tudatosság. Ám idővel valahogy félrecsúsztak a dolgok, maguk sem értették miért, annak ellenére sem, hogy voltak figyelmeztető jelek. Leginkább a férfi nem értette, hogy párjának mi baja lehet és miért nem elégszik meg azzal, amit nyújtani tud, főleg azért mert az többnek tűnik, mint amire a korabeli férfiak képesek.
A nő elmondása szerint számára a legnagyobb problémát az jelentette, hogy a kapcsolatban egyre inkább nem tudta képviselni önmagát. Túl sok elvárással találkozott, túl sokat kellett adnia és egyoldalúan, gondoskodóan éltetni a kapcsolatot. Egyre inkább azt érezte, hogy nem érzi jól önmagát a kapcsolatban, egyre inkább el is veszítette önmagát, maga sem értette miért.
Elmondása alapján - utólag rádöbbenve - a baj már ott kezdődött, amikor már az legelején nem hagyta, hogy a férfi udvaroljon neki, hanem inkább ő udvarolt a férfinak. Felismerte a saját felelősségét és azt, hogy azt kapta a sorstól, amit abban az időszakban kaphatott.

Lehet, hogy tudnék még írni, de most ennyi jutott eszembe.

Belefér-e egy nő szívébe 2 pasi?
2011. július 19. kedd, 12:53 | jessica73

Épp a napokban gondoltam, hogy indítanék egy blogot a tudatos párkapcsolatról, de mivel ideillik, nem teszem.
A történettel kapcsolatban mondhatnám, hogy a barátnőmről szól, de nem, ez talán "sajnos", még magam sem tudom, de abszolút rólam szól és csak abban bízok, hogy az anyósom nem olvassa. :-))

Adott vagyok én, a gyerekei nevelésében kissé megfásult nő, aki a feldolgozatlan gyerekkori szexuális zaklatások, megszégyenítések következtében sem a szexuális életét, de a párkapcsolatát sem érezte rendben lévőnek. Adott az odaadó, kedves, humoros, "jófej" férjem, akivel van szeretet, de egy ideje azt érzem, a kapcsolatunk nem az "igazi". És persze adott a 8 éves házasságunk, amelyben feltűnt, hogy a folyamatos jelzéseim ellenére körbevesszük magunkat fontos és kevésbé fontos dolgokkal és mindenre van idő, csak egymásra nincs vagy idő, vagy lehetőség. Persze adtam a konkrét és nem konkrét jeleket a férjemnek, aki viszont süket volt, legalább is sok szempontból úgy tett, mint ha nem lenne probléma. Ennek következtében egyszer csak bekerült a képbe "véletlenül" egy pasi, aki - ha józan ésszel nézem a történetet, akkor mondhatnám, hogy - hülyíteni kezdett és természetesen pont azt az udvarlós dumát etette meg velem, amire vevő voltam, felkínálta azokat a dolgokat, amiket hiányoltam addigi életemből. Szóval nem csoda, hogy bekattantam. Az élő találkozást magam is halasztottam egy ideig, addig ment az sms- és telefonszex, majd találkoztunk.
És ekkor jött nekem a felismerés, abban a pillanatban, ahogy megláttam: ez a pasi az, akire mindig is vágytam. Ő azt mondta, hogy már amikor először meglátott 1 évvel ezelőtt, azóta belém szerelmes. (Végül is melyik nő nem akarja ezt hallani?), s a vicces az egészben, hogy korábbi egyszeri 20 perces, teljesen más ügyben történő találkozásunk után telefonon már tette a szépet, de nem volt rám igazán hatással és nem is vettem komolyan. De most elképesztő vonzódást éreztem és hoztam a szerelemmel kapcsolatban ismertetett tüneteket. Szóval beütött a vég! :-))
Férjemmel közöltem, hogy van valakim és egyelőre nem tudom mi lesz, de én nem tudok lemondani arról az érzelemről, amit érzek és a pasiról sem. A pasi is megmondta az aktuális nőjének, hogy megtalálta álmai nőjét személyemben.
Mindkettőnk családjában borult a bili szép kis tartalommal. A férjem kapcsolt, hogy ég a ház. A pasim nője is próbálta menteni a menthetőt, aminek az lett a vége, hogy a pasim végül visszatáncolt. Ettől persze kiborultam, sokat sírtam. Mígnem rájöttem, hogy most nem arra vágyok, hogy szétmenjen a házasságom. Nem ismerem ezt a pasit, szépeket mond, de a távolság miatt leginkább kívülről nyalogatjuk a mézes bödönt. Végül vele annyiban maradtunk, hogy szeretőként fogunk funkcionálni egymás életében. Valamiért egyikünk sem tud lemondani a másikról, de egyelőre a régi életét sem tudja eldobni egyik pillanatról a másikra. A férjem próbálja megadni, amit tud, de mivel bennem van a másik iránti vágy és vonzódás, így most kissé faramuci házasságot élünk. Magam sem tudom eldönteni, hogy most ribanc vagyok vagy csak egy érzéki nő, aki meg akarja élni a szexualitását. Hajlok az utóbbit hinni magamról, az előbbit meg befogadni, ha mégis arra hajlik az igazság. És persze dolgozom magamon, ahogy tudok, hamarosan külső segítséget is igénybe véve. (Hermess hamarosan jelentkezem nálad.)
Ja és a kérdéseim: amit a tárgyban is írtam, belefér-e egy nő szívébe 2 pasi? A másik, hogy eleinte nagyon hiányzott a pasi, de mivel messze lakik, nehezen összehozhatók a randevúk. Persze, tudom én, hogy már ennek figyelmeztető jelnek kellett volna lennie, de mégsem tudtam lemondani a találkozásról és nem akartam elszaladni az élet próbája elől. De emiatt kérdezem, hogy mit érez egy spiritualitásában már előrehaladott, nem kapcsolatfüggő, egészséges párkapcsolatra érett nő, amikor szerelmes? Ugyanúgy hiányzik az imádottad, ugyanúgy vele töltenél minél több időt? Inyóka, Te biztos tudod a választ, hisz mint tudjuk, te jó párkapcsolatban élsz. Ekkor is érzi az ember, hogy legszívesebben kidobná a kukába az addigi életét és új életet kezdene az újdonsült jövevénnyel, anélkül, hogy tudná, hogy mi lesz ebből? Meddig terjed a józan ész egy tudatos nő életében a szerelemmel kapcsolatban?

Üdv. mindenkinek: Kriszti

Michaelita képe
naná, hogy belefér
2011. július 19. kedd, 13:30 | Michaelita   Előzmény

Szerintem belefér a szívünkbe két pasi (sőt akár több is), ezzel nincsen gond. A gond csak ott van, hogy két férfi kell ahhoz, hogy úgy érezd megkaphatod azt, amire szükséged lenne.
Mert ugye adva van egy már ismert férfi és adva van egy csábos másik, aki az ismeretlenség homálya miatt nagyon jónak tűnik és minél elérhetetlenebb, sajnos annál jobbnak.

A mégnagyobb gond nem itt van, hanem a Te lelki sérüléseid körül, úgy érzem. Mert addig, amíg azt nem sikerül begyógyítani, addig a kapcsolatok is sérülhetnek előbb-utóbb, sajnos.

Érdekes a kérdésed! Szerintem amikor szerelmesek vagyunk a józan ész nem játszik szerepet a történésekben (vagy legalábbis nálam alig-alig), szóval egy ilyen szerelem adta előnyöket élvezni jó dolog és el kell felejteni a józan ész tanácsait míg tart a szerelem.

A férjedet meg hagyjad csak hadd kedveskedjen - ez a szerelem az ő szemét is felnyitotta most .
Ugyanis sajnos úgy tapasztalom, hogy olyan nevelésben részesültünk, ami olyasmit jelent mintha a pasiknak mindent lehetne, nekünk meg alig valamit... amiből csak ilyen határesetekben (vagy szakításkor) tudunk úgy-ahogy kitörni.

A másik hírem meg az, hogy új életet meg csak önmagadtól várhatsz, ez nem a pasiktól függ, hanem csakis a Te lelkierődtől, a változtatási képességedtől. De nem is annyira az új élet lenne a fontos, hanem a régi életed megújítása, úgy hogy az Neked legyen jó, akár a férjeddel vagy, akár az új jövevénnyel.

Szia Marcsikám! Köszönöm a válaszod és köszönöm, hogy elmondtad
2011. július 19. kedd, 13:43 | jessica73   Előzmény

Szia Marcsikám!

Köszönöm a válaszod és köszönöm, hogy elmondtad azt, ami már a bensőmben kezd kibontakozni. Jelenleg lehet, hogy szemérmetlen módon élvezem, hogy 2 pasitól kapom meg azt, amire vágyom, persze tudom, hogy nem ez a végleges megoldás. A kulcs önmagam rendbetétele, de igyekszem befogadni, hogy most nem tudom nem elfogadni ezt a két oldalról érkező hódolatot. Természetesen azt is tudom, hogy az új élet elkezdése nem a férjemtől és nem a másik pasimtól függ, hanem csak is tőlem. Nem akarok elhamarkodott döntéseket hozni, úgyhogy most így élem az életem és ha mégis döntéseket kell hoznom, az élet majd rákényszerít. Lélekben azért nehéz nekem ez a helyzet, mert a férjem most mindent próbál megtenni, de annyira a másik pasi hatása alatt vagyok, hogy a férjemtől minden kevés, a pasitól meg semmi sem sok, ha érted mire gondolok. Van bennem egy olyan érzés, hogy már megint elfogadom az élet kínálta szamarat a ló helyett, ugyanakkor az a ló mégsem akar annyira felvenni engem, de lemondani sem rólam. Ezt nem hibáztatásnak írom, tudom, hogy minden belőlem gyökeredzik, úgyhogy befogadás ezerrel és igyekszem tudatosítani a dolgaimat, hogy mi mögött mi van.
Köszönöm a meglátásaidat Marcsikám.

"......ha mégis döntéseket kell hoznom, az élet majd
2011. július 19. kedd, 14:01 | szildiko1   Előzmény

"......ha mégis döntéseket kell hoznom, az élet majd rákényszerít...."- csak számíts rá, hogy az döntéshelyzet esetleg sokkal fájdalmasabb lesz.

igazad van ebben is Ildikó, abban bízom, hogy időben kapcsolok.
2011. július 19. kedd, 14:12 | jessica73   Előzmény

igazad van ebben is Ildikó, abban bízom, hogy időben kapcsolok. :-)))

Traram-traram-traram....Drága Kriszti! Mióta is halogatod, hogy
2011. július 19. kedd, 13:55 | szildiko1   Előzmény

Traram-traram-traram....Drága Kriszti! Mióta is halogatod, hogy megnézd a házasságodat családállítással? Úgy vélem, félsz attól, amit ott látni fogsz. De hát ez az ára.
Pusz.
Ildi

Ildikó, hozzád is készülök. Kezdetnek augusztus első 2 hete a
2011. július 19. kedd, 14:09 | jessica73   Előzmény

Ildikó, hozzád is készülök. Kezdetnek augusztus első 2 hete a keményen magamba nézéssel fog telni. De én ezt nem panaszkodásnak tettem fel, amit írtam. Nekem most jó érzés, hogy ketten is szeretnek, még akkor is, ha nem igazán erkölcsös. Úgy érzem nem attól félek, amit látni fogok, hanem hogy mit kezdek majd vele. :-)))

hermess képe
Sorrend
2011. július 19. kedd, 23:45 | hermess   Előzmény

Kedves Kriszti,

Ha hellingerezni is készülsz Ildikóhoz, akkor javaslom, hogy az legyen előbb. Remélhetően segít megmutatni a helyes választást. Aztán azon, amit döntöttél, érdemes egyéni terápiában is tovább dolgozni. Örömmel látlak!

Inyó képe
Kedves Kriszti! Igyekszem válaszolni kérdésedre! Mikor
2011. július 19. kedd, 23:31 | Inyó   Előzmény

Kedves Kriszti!

Igyekszem válaszolni kérdésedre!
Mikor megismerkedtem a Szerelmemmel, akkor csak autodidakta módon ismerkedtem az tudatossággal, szerintem az önismeretet kifejezést éppen csak hallhattam. Előző életeimből és a "józan paraszti" eszemből táplálkoztam. Igyekeztem felismerni párkapcsolati mintáimat, félelmeimet... és minden kapcsolatból tanulni. Egyre pontosabban kirajzolódott, hogy mit szeretnék és mit nem. Sokszor átléptem éppen aktuális önmagamon, igyekeztem nem előítéletekkel, belső mintákkal szelektálni a pasikat. Szóval, tapasztaltam.
Ezt követően jött a Szerelem. Persze, a Férfinak volt barátnője mikor megismerkedtünk, de addigra már tudtam, hogy nem kell feltételeket, elvárásokat szabni a Férfinak. Ha akar és őszintén szeret, vágyik rám, (ezt szerettem volna megkapni), akkor ezt nem kényszerítéssel, feltételekkel, elvárásokkal fogom elérni. Neki kell, külső nyomás hatása nélkül, meghoznia a döntést!Úgyhogy én nem kértem, nem szabtam feltételeket!TÜRELEMMEL vártam!
Előző kapcsolataimban gyakorolhattam a türelmet, úgyhogy ebben az esetben a feszült türelem, nehezen viselhető vágyakozás érzését felváltotta az izgatott, élénk energiájú türelem és vidáman cikázó vágyakozás! Nem kínzó, hanem kellemes, serkentő TÜRELEMMÉ vált! Emlékszem, élveztem ezt az állapotot is! Amin én is meglepődtem akkor!:-)
Nem kellett sokáig várnom 1-2 hét és a párom meghozta a SZABAD, tudatos, önálló, külső nyomások nélküli Döntését! Tudtam, erre vágyom. A szabad, elvárások- , érzelmi zsarolások nélküli szeretetteljes, feltétlen szeretetkapcsolatra! Ezt adtam és ezt kaptam!
Miután megéltem ezt a kapcsolatot, tudtam ez nekem a legfontosabb! Olyat kaptam, amire vágytam: boldogságot, elfogadást, biztonságot, társat az életben! Ez mindent überelt! Vállaltam a kapcsolatot tűzön-vízen át! Az utunk során a tüzek lassan elaludtak, a vizek visszatértek medrükbe...és boldogan élnek, amíg meg nem halnak:-)

Kriszti, azt javaslom, döntsd el, hogy milyen kapcsolatot szeretnél?
- a szeretői viszony elég?
- folyamatos vágyakozásra vágysz?
- a férjeddel akarod a további életed élni? ezt ne tedd függővé egyéb párkapcsolataid alakulásától
- kiasajtolt szeretetre vágysz vagy IGAZ szeretetre?

Remélem, valamelyest válaszoltam kérdéseidre!
Szeretettel: Inyó

Szólj hozzá!

  • Figyelj az írásjelek használatára: előttük nem kell szóköz, viszont utánuk mindenképpen hagyjál egy szóközt! Így.
  • Megengedett HTML tagok, ha a szövegszerkesztő nincs bekapcsolva: <h1> <h2> <h3> <h4> <h5> <h6> <center> <img> <font> <div> <span> <br> <u> <i> <b> <p> <a> <hr> <align> <border> <table> <tbody> <tr> <td> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <blockquote> <dl> <dt> <dd> <object> <param> <embed> <iframe> <strike> <!--break-->
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.
  • A linkek követhetőségét kiszűri a rendszer.

  • A web és email címek automatikusan linkekké alakulnak.
  • A hozzászólás a Fórumszabályzat elvei alapján kerül moderálásra.

Az űrlap kitöltésével elfogadod a Mollom adatvédelmi irányelvét.

Ingyenes tanfolyamok és Hírlevél

Jelöld ki és iratkozz fel: