Menni vagy nem menni?! Avagy, külföld kontra Magyarország
Gondoltam, nyitok egy témát ezzel kapcsolatban, hiszen vagyunk egy páran, akik vagy külföldön élünk, dolgozunk, vagy készülünk rá, vagy már túl vagyunk rajta.
Menekülés-e az, ha valaki otthagy csapot-papot, hogy külföldön próbáljon szerencsét?
Vagy csak szimplán kalandvágy? Esetleg lehet más is a háttérben?
Miért vágyunk/ nem vágyunk külföldre?
szeretettel: Zsani
Sziasztok!
Amióta az eszemet tudom, vágytam arra, hogy külföldön éljek. Ezt a kíváncsi természetemnek tudtam be, és ezzel le volt zárva a téma.
Aztán úgy egy éve egy utazás kapcsán jöttem rá, hogy nem akarok Magyarországon maradni, külföldön akarok élni. Írtam már arról, hogy otthon kényelmes életem volt, elég jó munkahelyem, anyagi téren mindenem megvolt, de a lényem sikítozott, hogy valami hiányzik, valami nem jó, el innen.
Persze egy-két 'ezós' ismerősöm elkezdte mondani, hogy ha tetszik, ha nem, ez bizony menekülés. Persze egyik fülemen be, a másikon ki, aztán gyártottam a magyarázatokat, hogy miért nem az.
Hozzátenném, természetesen menekülés volt. Szépen lassan abbahagytam a 'kapálózást', és beláttam.
Leginkább a családomtól akartam minél távolabb lenni, mert úgy éreztem, hogy így nagyobb esély van arra, hogy letisztuljanak a dolgok.
Ez bevált. 7 hónapja jöttem el otthonról, azóta nem láttam Őket.
Nagyon sok minden letisztult, sok olyan dolgot megtapasztaltam,amiért nagyon hálás vagyok, mert ezek a dolgok mind-mind a falaim lerombolásával függnek össze.
Sokkal közelebb kerültem magamhoz, pontosabban a Lényemhez.
Szóval azt vallom, hogy valahol mindenki menekül, aki ott hagyja a szülőföldjét, ha beismeri, ha nem. Mindenki találhat egy átlátszó vagy kevésbé átlátszó indokot arra, hogy miért akar más helyen új életet kezdeni. Viszont ez valahol egy 'lényegtelen apróság' ahhoz képest, hogy mennyi mindent tanul magáról az ember. :)
Szeretettel: Zsani
Hát nem is tudom hol kezdjem..18 éves voltma épp éretségi elött álltam amikor bejelentették a szüleim h válni fognak...egyszerre széthullott minden...felvettek főiskorára de jött egy lehetőség h elmehetek Németországba baby szitterkedni és én úgy döntöttem mennem kell...csak 1 évre...amiből 2 lett..aztán a nagy szerelem haza csábitott....de hát nemsoká jött egy hajos lehetőség és hát a csábitás h fél év alatt mennyi pénzt lehet keresni és akkor majd abból elkezdetjük élni tökéletes életünket érzés erős volt igy nekivágtam...és jöt a rossz időben rossz helyen fejezet..1 hét szabit kaptam rohanzam haz meglapiből de nem kelett volna eggyel többen voltunk a lakásban...ugye érted???mostmár azt mondom h jó időben jó helyen voltam...dehát és innen beindult a lavina...ez meneküléds volt nekem mert azt hittem ha külföldön maradok akkor elfelejtem ŐT de....már ausztriában éltem nagyon boldogan amikor apukám beteg lett rákos...igy csapot-papot feladva haza rohantam....és akkor megkaptam egyben mindent...h nem volt még lezárva az ügyem a nagy Ővel+apu betegsége+iszonyű harag anyu iránt h ő robbantotta a családi idillt..stb...hát nehéz 2 évem volt otthon...de az agykontroll tanfolyam elinditott egy uton...és már nincs harag...szeretem anyukámat bár nem könnyű vel..:)apcimnak sikerült remélhetőleg végleg meggyógyulnia....és Őt is letettem....BÁÁR...csak h vicces legyen a történet...megint külföldön vagyok...:)a párommal Irországban ahol nagyon boldogan függetlenül élünk...sokat gondolkozok rajta h vajon megint menekülök...HÁÁÁÁT....én azt gondolom h ezt az anyagi függetlenséget külföldön egyszerübben meg tudjuk teremteni...van sok nehézség de az inkább a magyarságomból jön...hisz mi mindig el voltunk nyomva...és ebből jön a kishitüségem...és jó látni h más országokban ez nincs meg...nyitottak az emberek..kérdeznek...segitenek egymásnak stb..mostmár inkább azt mondanám h a kiváncsiság hajt h megismerjem ezt a kulturát és felismerjem az én hiányosságaimat...szerintem már nem menekülölk...hanem tanulok...és tudom h ott vagyok ahol lennem kell...és addig amig lennem kell...hát ez az én kis történetem....Erika
Most olvastam végig és tele van helyesirási hibával..bocses mindenkitől....tulságosan elmerültem a gondolataimban:))))
Nem is tudom már, hogy honnan kezdjem. 16 éves koromban talán csak a kaland miatt, a változás miatt.
Most 31 vagyok, most már minden mellette szól. Van valami erő ami visszatart és nem bírok vele.
Talán belőlem jön, talán a mostani élettársamból
(2000 óta élek vele kisebb nagyobb megszakításokkal. Ő egy elvált ember és van neki egy 11 és egy 18 éves lánya. Jól megvagyunk (leszámítva, hogy érzelmi zsarolásával tart maga mellett, emiatt már nagyon rég kihalt a szerelem belőlem.)),
talán az anyukámból, talán az egész környezetemből.
Az tény, hogy két éve kint voltam egy Bristol melletti városkában, és amint munkába állhattam volna ott termett az élettársam.
Alig élt. Magával hozta a 16 éves lányát. Hisztériázott, és elővette a szokásos érzelmi zsarolását. Nem volt sok választásom. Vagy hagyom, hogy patáriázzon és úgy kirúgnak, hogy azt, aki beszervezett abba a kastélyba azt is kirugták volna, vagy pedig hazajövök vele. Az utóbbit választottam.
Tudom, hogy mit gondoltok, és igazatok van.
Akkor kellett volna küzdenem. De nagyon gyenge voltam.
Azóta sincs semmi rendben. Nem találom a helyem. Egyszerre ingatlanozok, hitelezek, biztosítózok ... de az a baj, hogy "terézanyu módjára". Csak az számít, hogy az ügyfél jól járjon, és ha nem, inkább lebeszélem róla. És most légyszi ne nevessetek :). Nem szeretem a közgazdaságtant, pedig ezt tanultam.
Ja és hogy fokozzam Ő most a főnököm. Folyamatosan ellenőriz.
Vízöntő vagyok. Mindenem a szabadság, de mivel számomra létszükséglet, hogy legyen egy állandó társam, ezért sajnos kapcsolatfüggő is vagyok.
Szóval ezért szeretnék kimenni .. Olaszországba, Angliába, Spanyolországba.. Talán, ha jönne egy királyfi egy fehér lovon, de akár egy zorró is megteszi :) Dehát ki merne velem felvállalni egy kapcsolatot. Egy ilyen mindenre elszánt élettárssal a sarkamban?
Azt hiszem ebben a kapcsolatban fogok elpusztulni.
Az, hogy 2007ben visszajöttem teljesen elvette az önbizalmam. Egyedül nincs erőm.
Menjek, vagy maradjak?
Lona
Kedves Lona,
Ha tudsz akkor írj nekem privátot erre az email címre humorgumokukachotmailpontcom-ra mert szerettem volna neked írni de ez a rendszer elég furcsa itt....még szoknom kell
Szia
Máté
Ez volt az én vágyam is ellmenni messzire ki valahová kulfoldre. Sikerult is kimennem Olaszországba egy gyonyoru hegyes sziklás tájra TIROLba. Az utolsó kimenetelem 6hónapig tartott. Dolgoztam keményen de megérte, mivel volt lehetoségem bejárni azt a gyonyoru hejet a természet a mindenem és amit ott megéltem egyedul a hegyekben itt kifelyezethetlen. Csak az tudja meg aki ezt már megélte. Leggyonyorubb emlékem, ott hagytam szívem és lelkem. Most meg úgy járok itthon mindt aki mindenét elveszített. Még volt lehetoségem visszamenni,mivel nagyon elégedett volt a feletesem a munkámal. De belehagytam magam húzni egy kapcsolatba és így szép csendesen a visszamenetelem ez miatt elmaradt.
Minden vágyam kialudt.. Ott tudtam meg mi az IGAZI bolldogság,amit eddig még nemismertem. Most nemtudom,hogy éljek annyira legyongít ez a kapcsolat , mindt aki minden erejét elveszített. Udv Erzsi
Szia!
Neked is azt tudom írni amit az előző hozzászólónak, szedd össze magad és menj, mert ezt nem lehet így csinálni.
Lépni kell, én már rájöttem hogy hülyeség várni, hisz mire? jobb nem lesz csak rosszabb!
Remélem léptél azóta, remélem eljut hozzád az üzenet!!
Üdv. babs.
Szia!
Na nem tudom hogy elér-e hozzád az üzenetem, de én is hasonló idiótákkal voltam megáldva 9 éven át, valahogy vonzottam őket!
Azóta megtaláltam a világ legédesebb legkedvesebb törődő emberét, és nem gondoltam volna hogy létezhet ilyen szerelem!
Az az igazi egymást nézzük és megszűnik a világosat.
Komolyan mondom, ha élni akarsz hagyd ott ezt az ürgét, mert úgy rádtelepszik és tönkretesz hogy majd nem tudsz kilábalni belőle, az egészséged is rámegy.
én 45 kilóra fogytam le az egyik ilyen kapcsolatomban, szó szerint kopogtak a csontjaim.
Azóta majd 20 kilót szedtem fel a boldogsággal, és még a túlsúly sem zavar annyira.
Szóval én csak azt tudom mondani hogy szedd össze minden bátorságod, és valahogy lépj le!!
Üdv babs.
babs kukca hotmail pont hu
Szia a nevem vivien és én külfoldön vagyok Englandba voltam már Canadába is ott nagyon joll érsztem magam de most jelenleg Englandban vagyok hátt az őszintét megvalva nagyon utállok itt lenni mert nagyon unalmas és az iskola is nagyon rossz mert mindíg piszkálnak a gyerekek :( én Magyarországon éltem de nem azért jöttünk ide mert otthon nem tuttunk megélni hanem azért mert ahogy te is kifejeszted menekülünk a szölőfőldünkről hátt ez van ijen az élet eszt kell szeretni de sajnos é utállom az életem legszivesebben meghalnék de sajnos itt van előttem az élet :(((( szerintem az éllet egy nagyrakáss ..ar mivel egyszer ugy is meghalunk akkor mi értelme szenvedni mert igazábol nagyon sokat szenvedek :(((( köszönöm hogy erőtt attál nekem evel a levélel :D
szeretettel: Vivien :D <3 :*
25 éves koromban gondoltam egyet és elköltöztem az ország másik végébe...Hogy miért?Azt nem tudom.Menekülésnek nem nevezhetném inkább élt bennem valamiféle kalandvágy.
Az ,,új"városban nagyon hamar összeismerkedtem egy fiuval és ott ragadtam...cirka 7évet.Aztán mikor szakítottam vele nem mentem haza,mert addigra már a szülövárosom teljesen idegenné vált számomra.Persze hazamegyek ha tehetem,de minden olyan más,olyan semmitmondó.Èreztetek már ilyesmit?Nekem most Györ jelenti az otthont...!?
Amikor eljöttem nem volt veszíteni valóm,hiszen persze szeretem Györ-t de nem köt oda semmi.Gyökértelen vagyok...
Néhányan meg is jegyezték amikor ,,otthon"dolgoztam hogy ha már idáig eljöttem miért nem mentem már pár km-el arrébb?Akkor azt modtam hogy ha elindulok akkor nem csak pár km-t fogok araszolgatni hanem elmegyek jó messzire!:)
Talán ezek az okai hogy nincs honvágyam...!?
Azt gondolom hogy aki arra számít hogy egy új környezetben és egy másik országban elmenekülhet ill.elbújhat a problémái elöl akkor egy nagy tévedés áldozata.Hiszen ami elöl menekülünk úgyis szembe jön mi mindaddig amig szembe nem nézünk vele és el nem kezdünk vele foglalkozni!
Hiszem azt hogy ahol születtünk nem feltétlenül ott is kell leélni az életünket.Akinek az van a sorsában hogy menni kell,jobb ha nem áll ellent hisz akkor csak minden sokkal nehezebben de ugyis rákanyarít az élet az útra!
Az ösmagyarok is nomádok voltak.Vándoroltak.Talán ök is menekültek?
Üdv:Erika
Igen, bizonyára lehet menekülni is, de másfajta életet keresni, más tapasztalatokat szerezni is.
Én életemben kétszer voltam tartósan külföldön. Először önhibámon kívül töltöttem el még az átkosban 3 évet a SZU-ban. Pokol volt. Ma azt mondjuk, hogy a németek idegengyűlölők - ami igaz is - de kutyamicsodája ez ahhoz képest ami Moszkvában volt (van is) Nos, én onnan menekültem! Szüleimnek még ki kellett tölteni a 4 év kötelezőt én inkább hazamenekültem koleszba, egyetem címen. Jól tettem.
Nem sok idő telt el és beköszöntöt az életembe egy pasi. Egy ausztrál magyar, aki Németországban élt. Követtem őt, 8 évet éltem kint.
Megtanultam ÉLNI, céget vezetni, még egy idegen nyelvet, nyitottságot, alkalmazkodást és még sok minden mást. Egyszerűen sokkal kulturáltabban lehet Európa nyugati felében élni mint itthon. Még most is.
Kár, hogy a válás miatt haza kellett jönnöm és nem tudtam már visszamenni. Nagy hiba volt, inkább mindent itt kellett volna hagyni, csak nem hazajönni. Nekem nem volt mitől menekülnöm, hacsak nem az országtól, egy olyan helytől ahol már lassan mindent meg lehet csinálni az emberekkel.
Azt hiszem csajok a ti esetetek az ifjúkori családi menekülés kategóriájába sorolható, amit sokan sokféle képpen élnek meg. (én pl. albérletbe mentem és fordításokból finanszíroztam az egyetemi éveimet) Ti így, és ez igy is van jól. Mindenkinek el kell tudnia szakadni egy bizonyos idő után a családi szorításból, ez egyfajta útja.
Kicsit más az aki érettebben megy ki, tudatosan áll odébb. Ismerőseim gyerekei most kezdenek abba a korba érni, hogy továbbtanulnak, irányt keresnek. Szinte kivétel nélkül mindegyik külföldre megy tanulni és ott is képzeli el az életét. Megértem őket, mégha fáj is hogy messze kerülnek.
Üdv!
Hédi
Én is megéltem külföldet, többször is. Óriási nagy tapasztalat egy idegen ország, hiszen minden nemzetnek megvan a maga személyisége, jellemzője, ami mindig más.
Ha úgy érzed, megrekedtél és vágysz külföldre, menni kell. Menni, mert olyan új impulzusok, mentalitás, szemszög, más szituációk jönnek, amik itthon nem tudnak jönni. És ha megtapasztaltad, amit kell, átalakulsz, a szemléleted tágul, másképp látsz dolgokat, amit hazatérve nagyon jól esik használni. Megismered jobban önmagad, mert más kultúrában jobban kijönnek a saját jellemzőid, és az új helyzetekben próbára téve magad jobban láttat saját magadat.
Minimum egy hónap, kötelező tantárggyá tenném az iskolában :)
"Néha messzire kell ahhoz menni, hogy a gyökereinkhez visszataláljunk."
Megéltem, hogy nagyon menni vágytam, mentem. Sokat tanultam, pedig csak félévet voltam távol.
Értékrendem a helyére került. Más ember lennék nélküle. Kevesebb.
Érdemes más környezetben tapasztalatokat szerezni.
De számomra most ebben az életemben, ez az ország az igazi. Erősek a kötödéseim.
Kötödöm emberhez, hegyekhez, fákhoz, vízhez.
Ha lehet már maradnék itthon.
Szeretlek Magyarország!
Mert, hogy igazából meg sem tudom határozni, hogy az micsoda. Szerethetem benne az embereket, a cicámat, a szüleimet, az anyanyelvemet, stb. De ezek mind nem az ország. Az egy mesterséges határ, azért mert valaki valamikor a térképen valamilyen érdekből húzott egy vonalat. Ha belegondolsz, akkor szerintem inkább szeretsz egy környezetet, valószínű megszokásból.
Külföldön az a nagy előny, hogy ott könnyebben le tudod vetkőzni azt, amit itthon tán nem. Mert már megszokták tőled, hogy hogyan viselkedsz, tudod mit hogyan "tudsz megkapni", milyen manipulációk működnek. Ha kimész akkor az egy reboot, egy új kiindulási helyzet, ahol vagy nem kell, vagy másként kell viselkedni. NB megadja azt a lehetőséget, hogy elhagyd az eddigi felesleges sallangot.
Ja, és rá vagy kényszerítve, hogy elfogadd a másságot és ne ítélkezz annyira.
Üdv!
Hédi
Attól még szeretem, ha szerinted nem lehet.
Persze lehet belemagyarázni ezt, meg azt. Ezek érzelmek. De akkor szerinted mi a hazaszeretet?
Minden képpen kötödés az biztos, helyhez, emberekhez, érzelmekkel telve, de az országhoz tartoznak.
Mikor Német földön éltem, pont azt tapasztaltam, hogy a vendégmunkások leginkább önmagukat kellett, hogy levessék, mivel kemény elvárásokkal voltak velük szemben. Vagy elfogadták a feléjük támasztott elvárásokat, vagy mehettek a fenébe.
Manipulációról is lehetett beszélni oda-vissza. Ki mit miért tett , milyen érdekek mozgatták.
Hogy a kint élők között mennyien fogadják el szivből és nem megfelelésből a másságot arról lehetne egy
fórumot létrehozni.
Igen, elfogadom, hogy szereted. Tulajdonképpen arra voltam kiváncsi, hogy mit szeretsz. Szerintem az ország és a haza sem egyforma fogalmak, és tényleg nem tudom, hogy mi az amit szeretni lehet rajta. Most itt nem arra gondolok persze, hogy egy dög unalmas és korrupt országban élünk, hanem arra, hogy nem értem mi az hogy ország-szeretet. Meg, hogy lehet szeretni egy közigazgatási fogalmat. A hazaszeretet pedig szerintem valahol egy pótcselekvés, mert hogy szerintem a hazának, meg az országnak is tök mindegy, hogy te milyen érzelmeket táplálsz iránta.
Persze, hogy külföldon sem más, vagy jobb a másság elfogadása. Én is Német honban töltöttem időm elég tetemes részét, tudom. Itt arra gondoltam, hogy annak aki kimegy, annak ez egy lecek, annak kell megtanulni másokat, más szokásokat, értékrendet elfogadni.
Üdv!
Hédi
12-13 éves voltam, mikor kijutottam egy Csodás Országba. Tátva maradt a szám: így is lehet? (élni...) Na meg persze a természet... fúúú! Azóta visszavágytam.
Huszadik szülinapomra kaptam is 4 napot odafenn (Finnországról van szó), ami szintén fantasztikus élmény volt, de hozott egy nagy felismerést: ezek a finnek tökmulyák! :D
Mindigis szerettem volna kiköltözni, de valahogy sose jött össze... vagy csak nem akartam eléggé, nem voltam elég bátor, mittomén, mai fejjel azt mondom itt volt-van dolgom...
Ősszel elvitt a párom pár napra a Pilisbe... hát amit Ott éreztem, azóta nem akarok máshol élni! ...max ideiglenesen, nyelvtanulás, tapasztalatszerzés céljából, megtudni hogy állok meg a saját lábamon távol a szülőktől, stb... mert ami KINCS ITT VAN... az nem szavakba önthető.
Irány Dobogókő! :)
2 éve dolgozom külföldön és egyre inkább erősebb a kötődésem a Hazámhoz. Egy majdnem kész Életet hagytam otthon: vőlegénnyel egyetemben.
Megérte eljönni, mert ahogy oly sokszor hangoztatott, megismertem önmagam, a korlátaim és vágyaim.
Tükröt kaptam és felnőtt lettem. A sok küzdelem azzá tett.
Hogy mi segített leginkább a kötődéshez, nehéz körülírni. Rájöttem, itt csak "rabszolga" lehetek. Nem vagyok elismerve, csak egy láncszem, egy pótolható láncszem a gépezetben. Normális képzettség nélkül labdába sem rúghatok.
Annyi helyen olvasom, hogy külföldön jobban meg van becsülve őmaga és a munkája is. Én ezt nem érzem és nem kaptam meg.
Arra jutottam, hogy csak a hazámban lehetek Valaki, ott ér a beteljesített vágyam, álmom és célom Valamit.
Viszont Magyarország elmaradott és sok a rossz színezet, tartok tőle hogy már nem tudnék otthon mindent megfelelően akceptálni. Ide-oda vetődik a gondolatom: hazamenni vagy maradni? Befolyásolható vagyok, várom a jeleket a válasz eldöntésére. Mi az utam?
De mégis csak a Hazám, az egykori életterem. Külföldön még társat sem sikerült találnom, sőt mi több, az emberektől eléggé el is idegenedtem. Nehéz az emberekkel bánni.
Voltak esték, amikor már csak a sírás segített és eldöntöttem itt vége.... de mégsem lett az. Kitűztem mindig újra és újra egy célt, amit be kell váltanom. Kérdem azóta mindennap: lesz elég erőm hozzá?
Lesz elég erőm meghozni a döntést egy nap!?
Sokat tanultam tényleg! A zsebemben és a fejemben is elég muníció lehetne... ha hazatérnék. De már nincs kihez... és félek, hogy az egyedüllét boldogtalanságot hozna még mindig.
A legtöbben bolondnak tartanak, amiért az egyik legfejlettebb európai államból vágyok haza. Nem értik meg, nem fogják addig amíg annyi nehézséget nem élnek meg.
Nem vagyok boldog külföldön. Keresem a jeleket a következő lépésem helyességéhez. Mindeközben egyre erősebb bennem: magyar vagyok, és büszke is lehetek rá!
Cédrus
Gondolom uj lehetsz az oldalon.....!?
A kerdeseidre a välaszok egyszerüek.
Minden Benned van!
Csak Te vagy az aki a problemäit összefüggesben lätja a tartozkodäsi helyevel.
Javaslom nezegess bele koräbbi bejegyzesekbe.
Szerintem Te Magad fogsz räjönni a megoldäsra.
Ha beirod a keresöbe a ,,tükör" szot,azokat a bejegyzesekre fogsz talälni ami a modszert mutatja meg.
Toväbbi eszmecserere ällok szivesen a rendelkezesedre!
Erika Szeretettel!
Szinten ,,zenesz". ;)
Olvastad már Vlagyimir Megrétől az Anasztáziát, ami a zengő Cédrusokról szól?
Engem felemelt minden sora.
Ha a neved is Cédrus, akkor talán rájöhetsz, hogy miért is az:-).
Legyen teljes minden pillanatod,
izi
Kedves Cédrus!
Öröm volt olvasni a soraidat, nagyon sokban magamra ismertem, úgy gondolom, hogy azért vagyunk egy páran hasonló cipőben:)mivel ez 2010-es bejegyzés, amit olvastam, kíváncsi lennék arra, vajon hogyan döntöttél mentél vagy maradtál?
Sorstárs:)
Szia! Timinek hívnak,Bp.,22 éves. Tanácsot szeretnék! Fel lehet venni a kapcsolatot? :) az email címem: szigodance@citromail.hu! puszi.
Kedves Cedrus!
Mintha magamat hallottam volna....orditani tudnek ...annyira nehez itt kinn ,,pedig csak 3 honapja vagyok itt...de a csaladomat hagytam ott Magyarorszagon ...a lanyom 10 eves...rettenetesen honvagyam van...egyedul vagyok es ugy gondolom nem eri meg az a penz ha nem lehetek azokkal akiket szeretek . Haza kell mennem ...ugy erzem meg halok.azt hittem a maganyt meg lehet szokni.de belatom keptelenseg ...en teljes mertekben megertelek teged ..
szinte leirtad a gondolataim, en is ket eve külföldön. kerlek ha tudsz jelezz vissza,hatha tudnank kicsit beszelgetni !!! Köszi!
Én is külföldön élek,sőőt...Ez már a 2ik ország,ahol vagyok és ami nem magyar föld.
Nekem egyszer azt mondták,h előző életemben sokat utaztam és erre emlékszik a lelkem a mostani
életemben.
Ha nem spirituálisan nézzük,akkor is jobb menni,mint maradni.Külföldön jobbak a lehetőségek.
Dobogókő nekem is a szivem csücske..nagyon jó rezgése van annak a helynek.Remélem tavasszal oda elmegy a társaság:)
Szerintem oda bármikor el lehet menni! Még hóban is, akkor is nagy élvezet!
Üdv!
Hédi
szia Zsani!
Nagyon egyetértek Veled amit írtál mert szerintem is ki kell menni külföldre h a "kötöttségektől"család,stb. elszakadjunk és ne terheljék le az elménket mindenféle dolog és h legyen időnk magunkat megtalálni mert ha ez sikerül akkor tudunk csak igazán adni az embereknek vlmi értéket amivel mi már rendelkezünk: szeretetet,örömet és ha sokat egyedül,távol vagyunk,rájövünk h mi a fontos az életben!!!!!
A SZERETET!!!!!!:)
Minden jóót Neked!
Szeretettel: Jánoska
Menni és szabadnak lenni?
Nem hiszem, hogy menni kellene ahhoz, hogy szabad légy . Az igazi az ha itthon teszed megmindazt amit
akkor tennél meg, ha elmennél.
Sziasztok!
Szerintem az országhatárok csak az emberek elméjében léteznek. Valójában sehol nincs vonal, ahonnan tudnád, ez innentől ez onnantól meg az az ország. Van, hogy a boldogságért és a tudásért messze kell menni.De ha sikerül legyőzni a félelmeidet, sokat láthatsz és tapasztalhatsz és csodás dolgokban lehet részed.