Megvilágosodás
Volt-e már megvilágosodás gyanús élményed? Éreztél-e valaha olyat, amit előtte még soha? Ami olyan volt, mint egy belső találkozás önmagaddal és megmagyarázhatatlan boldogságérzéssel jár? Írd meg, ha történt veled ilyen és szeretnél róla többet tudni. Ha még nem történt veled ilyen, és érdekel a téma, akkor is írj bátran!
Volt, erről írtam is. Azonban nem volt megmagyarázhatatlan, hanem várható volt a "felbukkanása", és előzménye is volt neki, amiért végül is megjelent. Annak ellenére, hogy számítottam rá, mégis meglepő volt az ereje és a valósága. Más elképzelni és más megélni.
Ennyi :)
Igazából erről sokkal többet nem is lehet írni, mint Ádám írt. Volt, csodálatos volt, ennyi :D
Nem is a bekövetkezése a megmagyarázhatatlan, hanem maga az érzés, amit olyankor megtapasztal az ember. Szavakba nem önthető. Bár nekem nem volt előzménye. Úgy értve volt, hogy meditálás közben tapasztaltam meg, meg amikor csak úgy medi nélkül, akkor is kellett hozzá egy bizonyos valami, aminek hatására felrobbantam belül, de azt nem mondanám egyik esetre sem, hogy számítottam rá :)
Egyébként meglehetősen sokszor sikerül már átélnem a dolgot, egészen különböző helyzetekben, egyre hosszabb időre, egyre erősebb intenzitással, de azért még bőven messze vagyok tőle, hogy véglegesen felébredjek. Kis szemnyitogatások ezek inkább :) De annak gyönyörűek :)
Soha ne akarj más lenni, mint aki vagy
Szerintem ebben nem is csak az érzés a lényeges, mert az szimplán nagyon jó :) A lényeges még, ha a tapasztalat szellemi fejlődést is előidéz, vagyis értelemmel is fel tudod fogni, hogy miről van szó, nem csak tapasztalod. Akkor már érted is az Igazságot, nem csak megéled.
Ha Istent látjuk a dologban, akkor megélni a Istent nem ugyanaz, mint megérteni és tudatosítani.
Lehet érezni Istent és ezáltal ideiglenesen megvilágosultságba kerülni. De szerintem a valódi megvilágosodás az, amikor már meg is értetted, felfogtad Istent.
Így van :) Viszont meg is érteni, felfogni csak akkor lehet, ha nem azon töröd magad, hogy megértsd. Imádom ezeket a paradoxonokat :D Ha azért ülök le meditálni, hogy na majd most nagyon megértem az Igazságot, akkor rittig nem történik semmi, csak őrlöm magamat, de ha azért ülök le meditálni, mert épp jön egy spontán érzés, hogy na most egy kicsit szükségem van a csendre, na akkor mindig megmutat magából egy kis darabot :) Szóval csak úgy lehet megérteni, ha eggyé válsz vele, ha beleolvadsz az Igazságba Te magad is, és nem kívülállóként próbálkozol felboncolni, és megérteni. :) Ki van ez találva rendesen :) Hála Istennek. Szó szerint :D
Soha ne akarj más lenni, mint aki vagy
Nem igazán tudom, hogy mi számít megvilágosodás gyanúsnak?
Egyszer álmomban egy égő házban voltam és ahogy jöttem kifelé azt mondtam magamnak, hogy "nem éghetek meg, mert a lelkem halhatatlan és nem fogja a tűz sem!"
Én ezt tűz beavatásnak gondolnám, de sosem jártam utána.
Másik alkalommal csoportos mediben az egységélményt éltem meg, hogy egy vagyok mindennel, ami csak létezik. Ezt egységélmény megélésének gondolnám, ami csodás volt, bár utána intenzívebben éltem meg az égi világtól való elszakadottság érzését is.
Álmomban elvittek megmutatni egy haldokló csillagot, amivel hihetetlenül erős közösséget éreztem. Még ebben az állapotában is csodálatos volt látni, megtapasztalni azt, hogy valahogy nagyon erős együttérzéssel viszonyultam hozzá.
Egy táltos doboláskor, egy magyar kolostor romjainál történő révülésben kívülről láttam egy csodálatos, fenséges spirálgalaxist. Amint visszahúzódtam a testemben, a mellettem még révülésben levő személy fénytestét hatalmasnak és fenségesnek érzékeltem.
Fogalmam sincs, hogy ezek minek számítanak, lehet, hogy csak az előkészítő út velejárói, (vagy több közük van a belső látáshoz, mint a megvilágosodáshoz, nem tudom megítélni:) de leírtam őket.
Na ez az, mi számít annak. :) Mert ha a találkozás önmagunkkal, felébredés, önismereti élmény, akkor szerintem nagyon sok megvilágosodott van a Földön, nem csak emberi lényekre értem. Szóval ez olyan, relatív dolog. Mi a megvilágosodás? Szerintem az egy adott dologgal kapcsolatban, mikor valamit megértünk, akkor úgy érezzük: áá, már világos. :) Ez is felfogható annak.
Sziasztok.
Megosztom veletek a haláltapasztalatomat,ami 1,5 éve történt velem.
Sok sok szenvedés után jutottam el arra a pontra, hogy nem tudok megszabadulni a szenvedéseimtől. Mély depresszió, pánik, poszttraumás szindróma gyötört, testileg, lelkileg, mentálisan. Egyszóval a pokolban voltam. Orvos, önkutatás, olvasás stb. Semmi de semmi nem oldotta a szenvedést.
Azonban mindig azt mondtam magamnak. Nem leszek olyan gyáva, hogy önkezemmel vessek véget a szenvedésnek. Ha meghalok, hát akkor öljön meg a szenvedés. Nem segítek neki.
Annyit tudtam a traumáról,hogy a gyász ami oldja. Hogyan is gyászolhatnék,mikor ennyi pokoli érzés gyötör? Kérdeztem magamtól.
Hogyan lehet egyáltalán a pokolban gyászolni?
Ha gyász van ott akkor valami halál elmúlás, kell hogy legyen.
Hogyan hozhatnám be a gyász érzését? Ezen tűnődtem. Hajlandó voltam már mindenre csak legyen valami megkönnyebbülés, valahogy szabaduljak.
Jobbat nem tudtam kitalálni, mint azt hogy elképzeltem, hogy meghaltam. A pap áll a koporsóm előtt és gyász éneket énekel.
Ezt a gyász éneket dúdoltam magamban reggeltől estig. 3 napon keresztül.
A szövege a következő volt. De gondolom mindenki ismeri. Istenem örök atyám szent kezedbe adom lelkem. Légy te az én igaz bírám engedj vissza országodba engem.
Azonban nem jött az igazi áttörés. Nem lettem jobban.
A harmadik nap reggelén bementem dolgozni.
Teljes feladás érzés volt bennem. Eljutottam arra a pontra,hogy nem tudok mit csinálni. Megtettem mindent. Képtelen vagyok már több erőfeszítésre. Belefáradtam a harcba.
Azon tűnődtem, még hogy mi lehet az ami ezt a végtelen erős szenvedést okozza.(könyvben utaltak rá, hogy van valami ami a traumát fent tartja)Csalódás, szenvedés, vagy mi amit éreztem és nem került feldolgozásra? ezen gondolkodtam.
Aztán derült égből, mint a villámcsapás. Mélyen belülről jött egy gondolat, ami azt mondta. Meg kellett volna halnod. Ezt kellett volna átélni.
És elkezdődött. Összerándult a gyomrom.
Az egész lényemet a has közepére húzta. Próbáltam kiabálni segítségért, de már hang nem jött ki a torkomon. Rátámaszkodtam az asztalra. Olyan erősen olyan gyorsan jött az elmúlás érzése, hogy tudtam semmire sincs időm. Ide mire orvos vagy mentő kiér. Rég halott leszek.
Próbáltam még a feleségemet felhívni, de már nem tudtam cselekedni sem. Túl késő volt már bármit is tenni.
Megszűnt a látás, megszűnt a hallás. Megszűnt minden érzékelés. Eltűnt a világ.
Azonban belül teljesen éber voltam. Sokkal éberebb mint valaha.
Rettenetes halál félelem jött. Tudtam itt most végem. Meghalok.
A gyomromból a szorítás elindult fel a fejem irányába. Ahogy a mellkasomba ért éreztem ahogy szakad ki a lelkem.
Imádkozni kezdtem. Jézus Krisztushoz. Kértem legyen velem fogja a kezem, mert nagyon félek.
Kértem ha lehet engedjen vissza az életbe, szeretném felnevelni a gyerekeimet.
A testből való kiszakadásom azonban folytatódott.
Teljesen éber voltam és figyeltem mi történik.
Elértem arra a pontra hogy megadtam magam. Beletörődtem, hogy meghalok.
Teljesen felment a fejembe eltűntem úgy ahogy voltam. A fejemen keresztül távozott mindaz ami én voltam a halállal együtt.
Amikor újra megjelent az érzékelés és vele együtt a világ, teljesen más helyen voltam.
Körbe néztem. Most élek vagy meghaltam? Nagyon mély csend volt bennem és kívül is. Isteni béke érzés járt át. A szenvedést a testi fájdalmat mintha kimetszették volna belőlem. Odamentem valakihez, hogy válaszol e nekem. Lát e egyáltalán? Válaszolt. Uhh, élek, gondoltam.
Fáztam. Tavaszi meleg volt, de fáztam.
Kép jelent meg előttem. temetést láttam.
A koporsóra a nevem volt felírva.
Gyászolók sírtak.
Nagyon mély gyász jelent meg bennem. Olyan hideget éreztem ami lehetetlen lett volna akkor kb. 20-25 fok lehetett.
Tudtam ez az a gyász amit éreznem kellett. A saját énem elvesztésének a gyásza.
Boldog voltam hogy élek a szenvedések távoztak. Nyugalom és béke járt át.
Még a rá következő 2 napban átéltem ugyan ezt, de a harmadik nap már kiröhögtem a halált. Tudtam, hogy nincs hatalma felettem. Mi már soha nem fogunk találkozni. Hallhatatlan vagyok.
Ekkor ébredtem fel. Új világba érkeztem. Újjá születtem. Kegyelmet kaptam. Isteni kegyelmet.
Szivesen válaszolok,ha van aki szeretne kérdezni.skyp cimem zsolti386
Égö ház= mostani lelkivilágod, változások, csalódások, stressz jön de nem lesz túl nehéz
jössz kifelé= keresed a kiutat, képes vagy vigasztalni magad egyedül ami fontos
meditáció= majd ihletet fogsz kapni, úgy tünik nagyot és sokat, és egyenes lesz az út
csillag= a beavatás csillaga, csak az elsönél egy hatalmas multidimenzionális csillagot lehet látni, ez a Világur pecsétje, ö ad minden beavatást
magyar kolostor=magyar egyház és magyar ember (??)
nemtudom
"A megvilágosodás a spirituális fejlődésünk egyik csúcspontja, ahol felébredünk az összes a illúziónkból és elérjük a tudat abszolút állapotát. A megvilágosodott lény tökéletesen tudatában van önmagának és a világnak, és ezzel meg is szabadult addigi szenvedéseinek okaitól. Lényét elönti a boldogság, a harmónia és szeretet, és minden elképzelhető abszolút állapotban egyszerre van jelen.
Az abszolút állapotok, megvilágosodás és felébredés elérésére léteznek kidolgozott lelki gyakorlatok, meditációk". idézet Sanyitól.
A Sirály csomag : http://onmegvalositas.hu/siraly/21
"A Megvilágosodás Sirály csomag a következő témákat tartalmazza:
* Tudatosság letöltése meditáció
* Eggyé válás a boldogsággal - gyakorlat
* Az eggyé válás gyakorlata
* Feloldódás, egység megélése
* Teljes megnyílás
* Honnan jövünk?
* A teremtésből fakadó probléma feloldása
* Kundalini ébresztés előkészítése, gyakorlat
* Visszajutás a forráshoz, Önvalónkhoz
* Az egó szétfeszítése
* Kiüresítés, visszatekintés a forrásba
* Visszatérés a forráshoz, a hazatérés gyakorlata
* A megvilágosodás tudatosítása
* A tudatosság energiájának letöltése
Ezekkel a gyakorlatokkal és előadásokkal válik teljessé az önismereti és spirituális fejlődésed".
Minek kell ezt ennyire túlbonyolítani?
Logikus lehet az, hogy a végső valóság megismerése ennyire bonyolult?
Nem lehet, hogy ez végtelenül egyszerű és a megoldás ott van az orrunk előtt?
Könyörgöm!
Önmagad megtalálásához miért lenne szükség ennyiféle tanfolyamra és technikára?
Önmagad sokkal közelebb van hozzád, mint bármi ebben a teremtésben.
Csak fordítsd a figyelmedet befelé...
Tudod miért van erre szükség?
Azért mert annyi minden van bennünk,ami a személyiségünk ,az egónk,az érzelmeink ösztöneink
hogy ez mind ,mind megakadályozza,hogy tényleg eljussunk a legbelső igaz lényünkhöz.
És igen is ,hogy pont ezért kellenek ezek a gyakorlatok,hogy szép lassan módszeresen meg tudjunk szabadulni ezektől a dolgoktól,és ne legyen már akadály az Önvalónk és köztünk.
Ez egyáltalán nem olyan egyszerű,és piszok nagy munka,és minden adekvát tanítás erre ösztönöz,és nagyon helyesen Sanyi is.Pontosan ezért működő a rendszere.
Ebben nem értek veled egyet,mert valóban az ,,önmagam'' sokkal közelebb van hozzám mint bármi,csak éppen a sok hamis azonosításom miatt ezt nem vehetem észre:) Tehát az első lépés
az ,hogy ezeket az akadályokat ,,eltüntessem'' az útból.
"Azért mert annyi minden van bennünk,ami a személyiségünk ,az egónk,az érzelmeink ösztöneink
hogy ez mind ,mind megakadályozza"
A tudatot legfeljebb csak saját maga akadályozhatja. Az a fabra, hogy az ego, elme... stb ilyen meg olyan csak kifogás, és bűnbak keresés. Persze megkönnyebbülést nyújt, mert átruházza a felelősséget és a hibást magunkról egy másik dologra, azonban ezekkel a dolgokkal valójában semmi gond sincs. Ha a tudat tudatlan magával szemben, akkor tűnik úgy mintha baj lenne velük... pedig csak a tudat nem ismeri még magát :)
"A megvilágosodás nem állapot, hanem folyamat, ami soha nem ér véget. Mindig lehet följebb jutni a tudásban, még jobban elmélyülni benne. Mert a tudás, az információ valamely halmazról, mindig csak részleges lehet, a teljességet csak a végtelenben éri el, (vagyis soha)".
Egy más valaki így ír róla. (forrás: ezo.hu az internet böngészésből)
Ezt is közzé teszem, mert tetszik az, hogy nem egy nagy élményről vagy megtapasztalásról van szó esetleg, hanem egy több lépéses hosszú folyamatról:)
Pedig a megvilágosodás nem egy többlépéses hosszú folyamat.
Ez az egyik legnagyobb önkorlátozó hiedelem.
A másodperc törtrésze alatt történik.
A megértés hozza el.
Nekem már volt megvilágosodásélményem-ha AZ volt-,megtapasztaltam azt a bizonyos "LÉTEZEM" élményt. Hatalmas SZERETET-et éreztem akkor. Sajnos nem sikerült megtartani AZT az állapotot...
Ne akard megtartani!
Az elme erre képtelen.
Csak merülj bele!
Szerintem volt ilyen élményem, bár hozzátehetem én is, hogy ha az volt egyáltalán. Én is azt éreztem, hogy egy vagyok minden létezővel és egyfajta békesség, "minden rendben van" érzés kerített hatalmába.
Nekem erről az jutott eszembe, és kíváncsi lennék, hogy a megvilágosodott ember milyen? Sosem dühös, sosem csalódott, sosincs úgymond alacsony rezgés szinten? Vagy nincs alacsony rezgés szinten, de azért dühös, vagy elöntik az indulatok időnként? El lehet érni azt az állapotot, hogy folyamatosan elégedettek, indulatmentesek legyünk? Egyáltalán érdemes elérni ezt? Megvilágosodott = mindig békés?
"Milarepa mindenütt kereste a megvilágosodást, de nem talált választ – míg egy nap látott egy öregembert, aki lassan lefelé sétált egy hegyi ösvényen, nehéz zsákot cipelve. Milarepa azonnal megérezte, hogy ez az öregember ismeri a titkot, amelyet ő kétségbeesetten keresett éveken át.
– Öreg, kérlek, mondd meg nekem, amit tudsz: mi a megvilágosodás?
Az öregember rámosolygott egy pillanatra, lehajította a nehéz súlyt a válláról és kiegyenesedett.
– Igen, most már látom! – kiáltotta Milarepa. – Örökké hálás leszek. De hadd kérdezzek még valamit: mi van a megvilágosodás után?
Az öreg, újra elmosolyodva, ismét felvette a zsákot, a hátára vetette, megigazította terhét, és ment tovább az útján.
Dan Millman – A békés harcos útja"
Ez nekem nagyon tetszik. :) Békés harcos: ez a kifejezés is. Valószínű el fogom olvasni ezt a művet, már hallottam róla, de még nem olvastam.
Aki látta a Torrente cimü filmet (nem tudom melyik része)
az biztos ismeri a jelenetet amikor Torrente elviszi a haverját a
kuplerájba hogy ,,férfit csináljanak belöle".
A szobában a csaj leveszi a felsöjét egy kicsit játszik vele,
s váratlanul jól felképeli,és azt mondja: ,,ez volt az nem nagy dolog ugye?"
Szóval a megvilágosodási bolondéria is ilyen lehet.
Honnan tudom hogy a számomra új élmény az a megvilágosodás?
Most trendi megvilágosodoni.
Mekkora mázli hogy van lehetöség hogy gyorstalpalón világosodjunk meg! :)))
Csak idöpontot kérek,beírom a naptárba hogy megvilágosodás december 10-töl január 10-ig.
S ha ez is megvan,jöhet egy újabb örület. ;)
Üdv!Erika
Nekem is ez fura néhány ilyen gyorstalpalóban vagy spirituális könyvben. Nem azt mondom, hasznosak, mert lehet belőlük tapasztalni, tanulni, soha nem tudja az ember, hol talál választ és hogyan valamilyen kérdésére. De ha úgy állítanak valamit be, hogy "feltaláltuk a spanyol viaszt", és "most már olyan boldog megvilágosodott ember leszel, ha ezt és azt elolvasod, elvégzed", abban már nem hiszek, olvastam már ilyet, és nem volt számomra az élet titka, bár voltak benne számomra is hasznos dolgok.
"Csak idöpontot kérek,beírom a naptárba hogy megvilágosodás december 10-töl január 10-ig.
S ha ez is megvan,jöhet egy újabb örület. ;)" Ez a megfogalmazás nagyon tetszett. :D:D:D:D Na pont ez az. :) Az életben folyamatosan tanulunk dolgokat, innen-onnan, így-úgy, minden nap, sokaktól. Egyre többet látunk, tapasztalunk, ez az egész egy folyamatos valami az életünkben, hogy egyre többet tanulunk meg.
Nekem sem az a bajom ezzel,hogy próbálnak technikákat adni,vagy tanítják pl.Maharshi módszerét,
ezek örvendetes dolgok.
Csak ne legyen már ilyen promója,hogy: Megvilágosodás ,kezdő,haladó,meg intenzív!
Ezzel teljesen vulgarizálják,lehúzzák ,nevetségessé teszik ,pont azt az ,,eszmét'',ami állítólag a szívügyük.
Beszéljenek a tanfolyamokon a Megvilágosodásról,csak ne legyen a tanfolyam maga az.
Mert a Megvilágosodás ,,talán'' több ennél.
De hát ez kor divatja,hogy minden magasztos dolgot le kell húzni a sárga földig.
Egyetértek Eva!
Megvilágosodás tanfolyam nem létezik.
A "megvilágosodás intenzíven" is jókat szoktam mosolyogni.
Elmével csinálják, elmebéli tapasztalatokra épül.
A megvilágosodás viszont túl van az elmén.
Az Önmegvalósítás nem egy "duál" gyakorlat.
Az Önmegvalósítás a lehető legbelsőségesebb, legintimebb dolog.
Ezekben a dolgokban /is/ igazad van.Viszont nagyon örülök ,hogy felhoztad ezt a témát.
Igen ,általában ez a véleményem az ilyen tanfolyamokról,viszont van Vörös Ákosnak egy ilyen elnevezésű tanfolyama,amit az egyik mestere nyomdokain csinál.
Maga ez az elnevezés kiverte nálam a biztosítékot,amíg nem tudtam róla semmit.
Aztán utána néztem PrAkhasnak,és Hiteles embernek találom.
Úgyhogy vele kapcsolatban nem tartom fenn az elítélő véleményemet az ilyen tanfolyamokról.
Lehet ,hogy ott van az elme,de amit ő tanít összességében,az szerintem mind közelebb visz a dologhoz.Ez nagy segítség és többet szerintem nem is lehet.A többit az embernek saját magának kell megcsinálnia.
Ja ,és ha már itt tartunk ,tőled is szeretnék bocsánatot kérni,hogy annyit bosszantottalak,
mikor Te segíteni akartál nekünk.
Gondoltam megkereslek és elmondom,de nagyon örülök,hogy végül is Te jöttél,mert én amilyen halogató vagyok,hááát...,így sokkal jobb.
Most tiszta a lelkiismeretem.
http://www.bujiferenc.hu/download/maharsi2/maharsi2_01.pdf
Na, egyetértek vele :)
(csak az elejét olvastam)
Sziasztok!
A megvilágosodás már sok blognak volt a témája,mára már szlogenné vált.Lassan már mindenki azzá válik,akinek bármi köze lesz a spiritualításhoz.Kinek a nézőpontja szerint kell megitélni mit kell tenni hozzá?Legtöbben egy felismerést már megvilágosodásnak neveznek.Nincs ezzel semmi baj,mindenki ott huzza meg a vonalat ahol akarja.Tiszteletet érdemel minden ember aki törekszik a tiszta életre.
Miért fontos,hogy miként hívjuk az aktuális célt?Bármilyen nevet adunk neki mindig csak egy lépcsőfok lesz.Szeretnék megosztani veletek egy idevágó szellemi tanítást..
A követendőt soha nem tudod magadévá tenni,vagy azzá válni.Megkell elégedned azzal,hogy a nyomdokaiban haladsz,követed.Ha azt a valakit,valamit magadévá tetted,vagy azzá váltál,akkor azonnal újabb követendőt fogsz kapni a saját fejlődésed érdekében.A befejezés mindig valami újnak a kezdetét jelenti....
Tudásom szerint a megvilágosodást nem lehet semmilyen technikával elérni,ez egy jutalom azért,ahogy élünk,éltünk eddig.Ebbe nem csak a fizikai létünk számít bele.Jelen fizikai létünkben szinte elképzelhetetlen ennek elérése-mondjuk Jézusnak,Buddhának sikerült,kb.ennyi.
Ha valakit érdekel leírom a kritériumokat szellemi szempontból:
1.A szellemünk tudatszálunkon levő rögzülési pontjának legalább a feléig elkell jutnunk-működő tudat.
2.Egyesülni kell a szellemi létünkkel.
3.Magunkba kell fogadnunk Istent.
Zoeya "remeny-a-teljesseghez.hu"
Egyetértek Zoeya,hogy valóban nem osztogatják az utcasarkon,és valóban nagyon keveseknek sikerült eddig,de igenis hogy lehetséges,és nem csak a kegyelemtől függ,hanem tőlem is.
,,A szellemünk tudatszálunkon levő rögzülési pontját'' nem egészen értem,miért rögzül az a pont,hiszen az behatárol,hogy eddig jöhetsz most:D? Vagy hogy érted ezt? Kifejthetnéd.
Viszont a másik két ponttal egyetértek,igen pont ez a lényeg! És pont ezért lehetséges elérni,ha az ember ezeket képes megvalósítani.Bár a magamba fogadom Istent az a misztikus keresztény út,
a keletiek a megvilágosodással kapcsolatban nem befogadásról beszélnek,hanem a meglévő Isteni Önvaló teljes átéléséről ,realizálásáról.
A végeredmény azonban ugyanaz:)
Viszont mondhatni hogy te is kegyelemből vagy ott ahol épp tartasz, nem igaz? Tehát az a "tőled" amitől "függ" valójában nem más, mint a kegyelem egy megnyilvánulása.
Ez nagyon tetszett abban amit megosztottál, és talán ide vág:
"Mindaddig, amíg a cselekvőség érzése jelen van, jelen van a vágy is, s ugyanakkor a személyiség is. A személyiség tudata nélkül akadálytalanul ragyoghat az Önvaló. A rabság nem magukban a tettekben rejlik, hanem a cselekvőség érzésében."