Konfliktuskezelés intelligensen
Általában igyekszünk a lakóközösség tagjaira figyelni, köszönünk és mindig váltunk pár szót egymással, próbálunk segíteni, ahol szükséges és ezt viszont is megtapasztaltuk a szomszédainktól.
Ezért állok döbbenten és tanácstalanul ezen történések felett, - és amin folyamatosan gondolkodom azóta is - ami a hátunk mögött zajlik, mert nem értem!
Nem értem az okot és nem értem, mi ezzel a céljuk!
A segítségeteket, véleményeteket szeretném kérni az alábbi történet kapcsán:
Társasházi lakóközösségben élünk, 30-as középkorúak, hasonló korú gyerekekkel, hasonló anyagi helyzetben. Jó hangulatban, közös programokat szervezve.
A minap a tudomásomra jutott, hogy 3-4 szomszédom (nők, akiket egy sport heti 2x még jobban összekovácsol) rendkívül sértő módon nyilatkoztak a páromról, rólunk, a családunkról! Minden előzmény nélkül, egyéb konfliktus, összezördülés nélkül. Ebből 2 olyan személy bántotta szavakkal őt, akik igazából nem is ismerik, hiszen nem is igazán beszélgetnek!
A szomszédom, aki elmesélte nekem, fültanúja volt ezen ócsárlásnak és szapulásnak, napokig gondlokodtt rajta és emésztette magát ő is, mire elmondta, hiszen elmondta azt is, hogy ő pont nem ilyennek ismeri a férjem, pont az ellenkezőjét tapasztalja, de ott, abban a pillanatban, az egymást erősítő közösségi erőben ő sem mert szólni és felvállalni a véleményét és gátat szabni ennek a folyamatnak.
A kérdésem az, hogyan lehet ezek után úgy folytatni ezt a közösségi életet, hogy az élhető legyen! Hogyan lehet így, bizalmat vesztve, jó néhányat hátra lépve kezelni ezt a helyzetet úgy, hogy - ők mit sem sejtenek arról, hogy én tudomást szereztem erről a beszélgetésről - továbbra is mosolyognak, bájosan csevegnek velünk és programokra, kerti partikra, szülinapi zsúrokra hívnak minket!
(A férjemnek még nem meséltem el, nem volt szívem összetörni őt, mert ő szeret ebben a közösségben -ezek szerint viperafészekben - élni...)
Várom segítségeteket, véleményeteket!
Köszönettel:
kismorci
Robbie Williams nóta szerint a történetnek van 3 verziója, egy az enyém egy a tied és egy az igazság...
http://www.youtube.com/watch?v=UmLi2e34G8k
Nálatok van egy változat a szomszédnál.
Mivel egyetlen ember állít valamit, az a minimum, hogy hallgattassék meg a másik fél is.
Mert mi van ha az illető mondjuk egyáltalán nem jószándékú, hanem szeret kavarni?
Vagy érzelmeitől vezérelve, egész mást értelmezett, mint ami valójában megtörtént?
A kivetítés lényege, hogy a saját elnyomott rossz tulajdonságunkat a másikban véljük szembeszökőnek felismerni. Minél mélyebben érintett egy ember egy konfliktusban, annál jobban torzít a valóság érzékelése, annál szubjektívabb. Önismereti tisztánlátásról csakis akkor beszélünk, ha az összes zavaró tudattartamot abban a témában feloldottunk.
Tehát lehet, hogy az ócsárlás meg sem történt.
Lehet, hogy megtörtént, és a véleményt nyilvánítók kivetítik a saját lelki szennyüket.
És lehetséges, hogy ami elhangzott, az maga az igazság a férjeddel kapcsolatban, amit te nem akarsz látni.
Mindenképpen tisztázni kellene. Hidd el megéri.
A szomszéd aki mesélt Neked az állítólagos történtekről nem hinném, hogy a barátotok lenne.
Merthogy én ha a barátaimat bántják, csak szólnék egy két szót az érdekükben...
Lehet, hogy őt irritálja valami, vagy előnyöket szeretne élvezni, vagy egyszerűen csak pletykálkodó tipus,... vagy ilyesmi ezért mondott Neked ilyesmit. Én a jövőben óvatos lennék vele, míg ki nem ismerem ki is Ő valójában (persze Te csináld, ahogy jónak látod... itt csak azt írtam le én hogy szoktam reagálni a hasonló helyzetekben)
Egy biztos számomra: akár elhangzott bármiféle rosszindulatú megjegyzés, akár nem valaki itt vagy irígy, vagy féltékeny, vagy hataloméhes, vagy manipulatív, vagy valami rossz érzelem/gondolat motiválta.
Ha elhangzott valami, akkor is lehet, hogy csupán kivetítésről van, szó, hogy valaki valamit belevetít a férjed jellemvonásai közé (amiről nem is győződött meg, amitől ő maga fél, ami őt riasztja/taszítja).
Aztán én azon is elgondolkodnék nagyon, hogy miért kavart fel ez Téged ennyire?
Ennyire számít mások véleménye? Ennyire szeretnél megfelelni mások elvárásainak?
Van-e egy szemernyi igazság abban, amit mondtak? Véded-e a férjedről kialakult képet, akár még önmagad ellenére is?
Ha bármi igaz lenne, akkor is tudnád ugyanúgy szeretni a férjedet?
Lehet, hogy a férjedet nem is zavarná annyira ha bármit megtudna, mint amennyire Téged zavar?
(Itt persze attól is függ, hogy Te hogy meséled el... mert ha Téged kiborít a dolog, akkor őt sem hagyja hidegen, márcsak miattad sem)
Ha végképp igazságtalannak érzed a mondottakat, akkor pedig, ahogy Kati is ajánlja, jó lenne tisztázni, hogy mi is hangzott el... elhangzott-e bármi is (akár hármasban, négyesben. Mármint azzal együtt aki az infót Neked mondta és azzal, akitől állítólag elhangzott).
Majd írj róla légy szíves, hogy mire alakultak a dolgok, vagy volt-e azóta közös program?, vagy a férjed tud-e/sejt-e már valamit?, vagy akár azt, hogy Te látod másképp a dolgokat azóta?
a számon olyan amit legszívesebben rögtön visszaszívnék , és utána napokig rágom magam , hogy a lehetséges értelmezések közül melyikkel értették félre azt a félig sült marhaságot , amit meggondolatlanul eléjük köptem.
Aki elmondta ,megkérdezhette volna tőlük ,hogy miért nem veletek négyszemközt közlik becsmérlő véleményük ,
ill. velük és nem veletek közölhette volna hogy ő másként vélekedik
( vagy csak a jelenlétetekben vélekedik másképp , egyéb szituációban pedig a hallgatásával erősíti az épen akkori hangadót ? )
Egyszerű besúgóként működött a jóindulat álcáját magára véve a kis hamis.
De ti is a ugyanezt a sunnyogást gyakoroljátok és viszitek tovább , amikor édesdeden mosolyogtok az ocsmányszavúakra , miközben belül a lelketek eszi és torzítja a düh , a sértődöttség ,a harag , majd a bosszú vágya .
Az ilyen: lerakott , és rögtön el nem takarított / fölrobbantott aknák miatt válik sok helyen kényszermozgásokká a társas balett. Üdvözlettel : felacsó