Extrém sport és a spiritualitás
A háttér-televiziózásból kiszűrődött egy extrém sportokról szóló riportfilm. Mivel magam is keresem néha a kihívásokat elkezdtem hegyezni a fülem. Régi nagy "öregeket" szólaltattak meg, hogy így utólag végignézve életükön, valójában miért is csinálták. Miért futottak több száz Km-t, úsztak fulladásig, gyalogoltak napokat extrém hidegben, stb. Valahol mindegyik úgy összegezte, hogy amikor az emberi test a határán üzemel, megtapasztalnak egy spirituális állapotot, ami egyszerűen függővé tette őket.
Egy német extrém triatlonos nő pl. csak akkor gondolta végig mit csinál, amikor mellette egy társa belefulladt a jéghideg vízbe. Egészen odáig ment mint egy függő és állandóan csak ezt az állapotot kereste.
Egyikőjük a mostanság divatos Flow-nak hívta egy extrém mászó pedig egyenesen valláshoz hasonlította sportját. A rituális mozgásokat a liturgiához, a versenyek előtti önmegtartóztatást a cölibátushoz, stb.
A riport végkicsengése az volt, hogy anélkül, hogy ezt korábban tudatosították volna mindannyiuk a másik oldalt kereste. Az "én" nélküliséget, a nem létet. Közel akartak kerülni ahhoz, hogy megtapasztalják mi az amikor NINCS ami általában van. Azaz az élet határára vágytak, hogy átkukkantsanak.
Vajon ez az út? Ez is egy út? Vagy csak pótcselekvés? És egyáltalán miért akarunk mi állandóan átkukucskálni?
"mindannyiuk a másik oldalt kereste. Az "én" nélküliséget, a nem létet." -vagyis az ego mentes állapotot.
azt írtad, hogy "az élet határára vágytak" -inkább azt mondanám az Életre vágytak.
Eckhart Tolle így ír erről:"Egyesek -jóllehet nincsenek is ennek tudatában- valójában azért szeretnek veszélyes tevékenységekben részt venni, pl. hegymászásban, autóversenyzésben, mert az a mostba kényszeríti őket, abba az intenzíven élő állapotba, amely mentes az időtől, a problémáktól, a gondolkodástól, a személyiség terhétől. Ezekben a helyzetekben a jelen pillanatból történő, akár csak másodpercnyi kicsúszás is halált jelenthet. Sajnos azonban függőség alakul ki bennük az adott tevékenységgel kapcsolatban, mert csak annak révén tudnak ebbe az állapotba kerülni. Pedig nincs szükség rá, hogy megmászd az Eiger északi gerincét. Máris beléphetsz ebbe az állapotba!"
"És egyáltalán miért akarunk mi állandóan átkukucskálni?" -mert nem jó az ego rabságában élni. A mostba lépéssel ugyanis az ego leáll, és az Önvaló felébred. "az élet titka: a halál előtt meghalni, és rájönni, hogy nem létezik halál."
Ez a riport műsor azért érintett meg engem, mert magam is néha alávetem magam az ilyen tevékenységeknek. Imádom a viz alatti csendet, ahol nem beszél senki és figyelni kell minden lélegzetvételre, különben hamar véget ér a kaland, Szeretem a hegyekben a kortalan sziklákat akikről egy életre le lehet zuhanni ha nem vagyok ott minden mozdulatban. Nekem is a tökéletes ürességet jelenti.
A riportban számomra az volt az érdekes, hogy ezek az emberek hogyan jöttek erre rá, fokozatosan, szinte saját maguktól, úgy hogy életükben még a reinkarnációról sem hallottak, nem hogy a medtiációról. Nekik ez volt az útjuk.
Abban azt hiszem igazad van, hogy függővé lehet válni, ha valaki menekülésből csinálja. Tollét imádom, de nem mindenki tud belépni bármikor ebbe a pillanatba. Van akinek hágókon át vezet az út.
Üdv!
Hédi
Azért van szükséged az extrém sportokra ...........MERT CSAK ÍGY ÉRZED,HOGY ÉLSZ
Nálam ez volt a baj.De már szerencsémre túléltem ezt az időszakot.
Élni akarsz,de ehhez szükséged van,hogy egyre gyakrabban és gyakrabban megérezd a halál szelét,míg függővé válsz tőle.
De lehet,hogy ez egyedi probléma volt nálam.
csak élvezem. Függővé sem váltam tőle. Úgy érzem ha nem csinálnám, sok szép élménnyel és emberi benyomással lennék szegényebb. Ennyi
Üdv!
Hédi