Élet család nélkül | Önmegvalósítás.hu

Élet család nélkül

2010. március 09. kedd, 18:35 | somebody50

Norbika.megemlékezés.2.bmp

Szeretnék olvasni minél több véleményt arról, hogy ti hogyan élnétek a családotok nélkül ? Ha elveszítenétek a teljes családotokat és egyedül maradnátok a világban. Teljesen egyedül. Ugyanis tanácstalan vagyok. Hátha találnák a hozzászólásotokban valami biztatót, valami követendő, jó utat, mert én 2 hónap alatt temettem el édesanyámat és 24 éves fiamat.
Szerintetek hogyan lehet így leélni az élet hátralévő részét ? Igen, tudom; barátok. De nekik van családjuk, nem illik zavarni őket pl. ünnepeken. Várom a hozzászólásokat. Talán még olyan is akad közöttetek, aki hasonló élethelyzetbe kényszerült. Hisztek-e a találkozásban majd odaát ? Mert engem egyelőre ez a hit éltet.
Előre is köszönöm a hozzászólásokat.

Szia!
2010. március 10. szerda, 9:35 | csaesz

Én először is kigyászolnám magam és nem foglalkoznék az élettel. Tudom, hogy az életösztön meg az elme mást mond, mert minél hamarabb fel szeretne állni, de a tapasztalatom szerint csak akkor tudunk igazán továbblépni, ha tudatosan hagyjuk magunkat gyászolni egészen addig, amíg telítődünk vele, és már legbelül, a lelkünk mélyén is inkább az életet választjuk. Ha még csak felszíni félelmek, vagy a külvilágnak megfelelni vágyás hajtja bennünk a továbblépést, és ezeknek engedve elfojtjuk a gyászunkat, akkor nem tudunk igazán, tiszta szívből élni többé.
Ezenkívül úgy érzem, hogy ha tényleg itt az idő a továbblépésre, akkor nem kell az agyunkkal keresnünk, hogy hogyan is lehet így élni, hanem jönni fog magától: a lelkünk bevonzza azokat az új lehetőségeket, embereket, akik/amik mellett újra ki tudunk teljesedni.
Szerintem is fontos a hit, én hiszek benne, hogy a szeretteimmel fogok még találkozni, ha itt az ideje... de fontosnak tartom emellett hogy higyjünk ebben is: a nagy megpróbáltatásoknak az életben mindig óriási tanításuk van számunkra, és egyszer majd megértjük, hogy mi miért is történik velünk

Nagyon nehéz dolog, ha
2010. március 10. szerda, 11:33 | szildiko1

Nagyon nehéz dolog, ha valaki ilyen rövid idő alatt két szeretett embert is elveszít! Jó lenne valami bíztatót mondani, de az az igazság, hogy ilyenkor az élők lelkéből is meghal egy rész. És nézzünk szembe a tényekkel, lehet, hogy idővel könnyebb elfogadni szeretteink halálát, ugyanakkor mindig hiányozni fognak. És ezt a hiányt senki és semmi nem tudja pótolni.
Azok a családtagok akik előttünk érkeztek, hamarabb mennek is el. Fáj ugyan, de ez a természet rendje. Nehezebb azt tudomásul venni, amikor a gyermekünk hagyja el az életet. Az embernek ilyenkor bűntudata van,: ha ezt csináltam volna, vagy azt, akkor talán még most is élne. Sajnos ez a bűntudat sem segít azon, hogy szerettünk visszatérjen.
Elisabeth Kübler-Ross megfigyelési szerint a gyászfolyamatnak 5 fázisa van. 1,Tagadás, 2, Harag, 3, Alkudozás, 4, Depresszió, 5, Elfogadás. Ha valaki minden fázison keresztül ment, és eljut az ötödikig, akkor tud tovább teljes életet élni.
Minden élő ember előbb-utóbb szembesül a halállal. Az élet és a halál kéz a kézben együtt járnak. Már a fogantatás pillanatában.
A halál elfogadása minden ember KIEMELKEDŐ feladata.
(Sajnos)

Részvétem.
2010. március 10. szerda, 14:40 | Karmatörlő (útkereső)

Részvétem.

Legyen neved!
2010. március 10. szerda, 16:59 | Névtelen (útkereső)

Kedves Valaki! A helyedben ott kezdeném, hogy nem egy 50. valakinek titulálnám magam. Van neked neved és egy konkrét teremtmény vagy, ne húzd le magad. Téged nem a családod határoz meg, hanem te magad. Borzasztó dolog ami veled történt és egyetértek Eszterrel abban, hogy meg kell őket gyászolni, ennyivel tartozol magadnak és a családi "klánnak". Ez a gyász azonban nem lehet végtelen és nem emészthet fel. Ha csak az tart életben, hogy majd odaát találkoztok, akkor egy idő után el is mész hozzájuk. Neked azonban itt van a feladatod, nem odaát. Sosem felejtem el amikor ex párom mamája meghalt hasnyálmirigy rákban. A mama temetése napján a párom "csinált magának" egy hasnyálmirigy gyulladást és nagyon pici kellett volna hozzá, hogy a mama mellett találja magát. Tehát földeld le magad és ne betegítsd meg magad a gyászban. Ha erről van kedved olvasni akkor javaslom az ujmedicina.hu-t, meg fogsz döbbenni, hogy ilyen traumától hova lehet jutni, ha nem oldod fel.
A feloldásnak úgy állnék neki, hogy megvizsgálnám, hogy ez a kialakult helyzet mire tanít téged, mit tudsz ebből kihozni. Önállóságodat kell megteremteni, netán az életedet kell új vágányra állítani, mert zsákutcában vagy? Mit csinál fiad mamája?

Részvétem!

Hédi

még csak most ébredezek
2010. március 10. szerda, 20:27 | Kassay Noémi

Tudod még csak most ébredezek mély gyászomból én is, pedig áprilisban hat éve lesz már.
Nekem a gyász minden fázisához egy egy év kellett, pedig én nem maradtam egyedül.
Szóval nem könnyű,de érezni fogod hogy mikor van vége.
Egy napon felébredtem, igaz kellett hozzá egy észhez térítő szívinfarktus is, de újra vannak terveim,újra gondolkodom, mérgelődöm, élek.
Már nem éget a fájdalom ha leülök a kedvenc cseresznyefánk alá, hanem azt tudom mondani, jól van így.
Mára békesség van a szívemben, de még egy évvel ezelőtt sem mondhattam ezt el.
Nem segít ha a barátokhoz mész, az sem ha halott látókhoz. Nem volt jó a csend, de a nyüzsgés sem.
Egy szerettünk elvesztése a legnagyobb beavatás amit földi ember megélhet.
Noa

Hali
2010. március 24. szerda, 20:11 | Névtelen... (útkereső)

Igazából nem tom mit tennék, ha nem lenne családom.
Biztos nem lenne nagy változás az életemben, mert most sincs valami eget rengető nagy családi életem.

Valahogy biztos megoldanám.
Különben, akármilyen borzasztónak is hangzik így elsőre, a család egy elég nagy kerékkötő lehet, a lelki élet útján.
Nagyon sok negatív érzelmet is tárolhat ezzel kapcsolatban az ember.

Minden jót mindenhez...

Nem ez az életed vége!
2010. március 25. csütörtök, 18:00 | szj12

Nekem van egy barátnőm, aki hármas ikereket várt és nem tudta őket kihordani, bár egész nap otthon feküdt és vigyázott magára. (Azért persze közben aggódott ezerrel... ) Túl hamar megszülettek a gyerekek és pár napon belül mind a három meghalt. Először természetesen nagyon össze volt zuhanva, de aztán eljárt mindenféle spirituális gyógyítókhoz, meg dolgozott ezen magában és végül sokkal jobb állapotba került a tragédia után, mint előtte volt! Először el sem akartam hinni, de olyan, mintha kicserélték volna. Azt hittem, hogy ez csak megjátszás, de nem, tartós a változás. (Már vagy 2 éve ennek.)

Előtte nem működött túl jól a párkapcsolata, de ez közelebb hozta őket egymáshoz. Aztán ő nem volt olyan, aki kiáll az érdekeiért, hagyta, hogy kihasználják, utána meg panaszkodott. Másrészt meg nem akart a saját lábán megállni, függött a sráctól. Azóta meg beiratkozott főiskolára, részt vesz mindenféle természetvédő programokban (vadterelés, békamentés, kutyakiképző iskola, stb.), mert rájött, hogy ez érdekli és már nem problémázik azon, hogy a párja mit csinál. Kevesebbet is veszekednek, mint előtte. Voltak együtt a Caminón Spanyolországban, sok új barátot szereztek, stb.

Szóval szerintem ez egy hatalmas lehetőség arra, hogy megváltozzál, észrevedd azokat a körülötted lévő érdekes dolgokat, amiket eddig nem, amikre nem volt időd, vagy csak legyintettél, hogy jó, jó, majd egyszer. Kezdj el olyasmivel foglalkozni, amit mindig is szerettél volna, de a családod mellett nem volt rá időd, lehetőséged: pl. utazás, zene, bármi...
Vagy keress olyan embereket, akiknek szüksége van rád. Nem mindenkinek van családja! Lehetnél pót-nagymama, pót-anyuka, pót-testvér, pót-gyerek... :)

Sok olyan alapítvány is van, ahol szívesen látják az önkéntes segítőket, ott is érezhetnéd, hogy szükség van rád! (Vakok, mozgássérültek segítése.)

Próbálj hinni benne, hogy neked még van itt a földön valami elintéznivalód, amihez már nem kell sem a fiad, sem az anyukád jelenléte.

Szia Együttérzésem. Ahogy "haladunk a korral", egyre többször
2010. március 30. kedd, 8:41 | Amala (útkereső)

Szia
Együttérzésem.
Ahogy "haladunk a korral", egyre többször megyünk rokonok, ismerősök temetésére. Ott hallunk minden félét, amit ilyenkor mondani szokás, és egyszercsak hozzánk jönnek részvétet nyilvánítani, és nekünk mondanak mindenfélét, pl.az élet megy tovább, és döbbenten ébredünk nap mint nap arra, hogy ó, tényleg.... az élet megy tovább...
Ki így, ki úgy éli meg fájdalmát. A Te fájdalmad csak a Tiéd. Úgy éled meg, ahogy csak Te tudod megélni.
Figyelj, és legyél tudatos. Ha egyedül nem megy, nézz körül, ki tud ebben segíteni Neked.
Valóban, az Élet nagy dolga a Halál megélése.
Ha nem elszenveded, hanem tudatosan éled meg, szenvedés helyett megéled a valódi tartalmát, lényegét életed ezen szakaszának.
Kívánok sok erőt szeretettel

Egyáltalán nem biztos, hogy zavaró lenne a jelenléted az
2010. március 30. kedd, 9:14 | bodza (útkereső)

Egyáltalán nem biztos, hogy zavaró lenne a jelenléted az ismerőseid, barátaid körében - akár ünnepekkor is! Lehetséges, hogy inkább ők riadnak vissza attól, hogy meghívjanak - mert ugye ilyen helyzetben nagyon nehéz bármit is mondani! Barátokkal őszintén lehet beszélgetni. Van egy új blog:

A legegyszerűbb érzelmi blokk oldás, ha kifejezzük érzelmeinket

Érdemes lenne átolvasnod! Ha elmondanád, mennyire egyedül érzed magad, kapuk nyílnának meg előtted! Én imádott nagyapámat veszítettem el tavaly télen, és mikor kérdezgettek róla, számomra nem volt bántó, sőt, örültem neki! Ki tudtam beszélni a fájdalmamat magamból. Ki ezt, ki azt választja...Nagymamám öt gyermekét temette el, dédanyám négyet, és itt vannak, élnek, élik a mindennapokat. Szoktak a mai napig sírdogálni, de ahogy észrevettem rajtuk, tudnak teljesen felszabadultak is lenni! Nem feledik őket sosem - de elfogadták a megváltozhatatlant.

Próbálj közeledni a barátaidhoz, új lehetőségek fognak előtted megnyílni!

Őszinte részvétem!

Gyász után léphetsz tovább
2010. április 04. vasárnap, 7:23 | Szántó Ágnes

Kedves Ismeretlen!
Egyetértek az előttem szólókkal, előbb meg kell Őket gyászolnod, azután tudsz továbblépni.
Énnekem szükségem is volt arra, hogy egyedül lehessek, (bár "fordított" helyzetben voltam, mint Te, mert ez eleinte ritkán adatott meg). Csak így tudsz belsődre figyelni. Ezt megteheted bármilyen szép séta során is, erdőben, folyóparton, nem csak otthon.
Ők jó helyen vannak. Ezt a szerződést kötöttétek megszületésed előtt, ebből van tanulnivalód, amely által erősödhetsz.
A barátokkal való kapcsolattartás mellett javaslom a meditációkat, Sanyi CD-it, sorban mindet, de ha már "haladó" vagy, akkor az elfogadást venném át újra. A hétfői vagy szerdai foglalkozásokon teljesen "testreszabott" meditációt is javasolhatnak Neked. (Én egy ilyen találkozón éltem át először a teljes békét, megnyugvást.)
Ha ez kevés, más a Te utad, akkor is számtalan lehetőség van, ahol segítséget kaphatsz: kineziológia, családállítás, mozgásterápia, hangfrekvenciák ...
Most a feltámadást ünnepeljük, nekem ez a Húsvét gyönyörű, bár mind a három gyermekem, unokám távol van, azt is mondhatnám: egyedül vagyok, de ez nem igaz. Rengeteg segítő van, nem csak fizikai szinten, hanem a fátyolon túlról is.
Ehhez a gyász is kellett; elfogadni mindent; a tavalyi kétségbeesett időszak...
Mostani fizikai testedben csak egy ideig lakozik lelked, de erre a testedre vigyáznod is kell: mozogj, sportolj, törődj magaddal.

Szeretettel ölellek:
Ági

Egy szerető anyának és feleségnek
2010. április 25. vasárnap, 22:42 | Johanna90

Kedves Ágnes!

Van túl világ csak nem úgy ahogy sokan elképzelik. Az eltávozott jó lelkek egy magasabb tudatú dimenzióba kerülnek át. Ott pedig eldől további sorsuk, hogy maradnak vagy leszületnek vhova. A férjed és fiad jól vannak és boldogok ne agódj. Azt üzenik szeretnek és hogy éld boldogan az életed. Tudják ez nem könnyű a történtek után neked. Az őrangyalod és a többi angyalok segíteni fognak neked ha megkéred őket, megengeded nekik. Én szoktam kommunikálni lelkekkel és fekérést is kapok rá a szellemvilágból. Visszaélni nem szoktam vele, mert szeretetből teszem. Nagyon jó ember vagy és emberek voltak a szereteid, ezért is segítek. Az őrangyalod szeretné ha kialakítanál vele egy bensőséges kapcsolatot, szeretne segíteni. Én is szeretnék. Ha elvesztünk vkit/vmit kapunk is helyette vmit. Pl. sokan együttérzőbé válunk. Sokan így lesznek gyógyítók, hogy vmi trauma éri őket az életben, ami megváltoztatja a gondolkodásmódjukat. Figyelj kedves! Sosem vagy egyedül szellemben ezt sosem feledd! Olyan sokan szeretnek, hogy azt emberi ésszel fel nem lehet fogni! Értékes, intelligens, jólelkületű ember vagy. Sose magadat okold a haláluk miatt. Ennek így kellet történie. Találkozni fogsz velük, hiszen itt lesz a dimenzióváltás. :) Mi kristályok ezért vagyunk itt. Szeretünk titeket embereket szívünk szeretetéből és segítünk. Válasz magadnak egy új elfoglaltságot pl. sétálj sokat a természetben, mert az jó tesz a léleknek. Ha elkezdesz vmi sportolni az is jó. Nagyon fontos, hogy ne zárkozz el végképp a külvilágtól, mert az komoly bajokhoz vezethet. nem azt mondom ne leégy egyedül, ha úgy érzed. Hanem kelj.járj emberek közt, így elterelődnek a gondolataid a fájdalmomról (tapasztalatból beszélek). Mindig sírd ki magad és aludj utána egy kiadósat. A teázgatás is sokat segíthet ilyenkor. Keress egy embert a környeztedben, akivel mindig eltudsz beszélgetni az érzelmi dolgaidról. Az én hobbim az ásványgyógyászat. A rózsakaristály, füstkvarc pl. nagyon jó depresszió, érzelmi veszteségek esetén. De mindig az illetőnek magának kell a kővét kiválasztania ráérzéssel. Min 10 percig a tenyeredben kell a kővet szorongatnod, hogy tud a te kőved e amire épp szükséged van. Ezoterikus boltokban lehet leginkább az ilyen köveket beszerezni. De gyógyászati boltokban, órásnál is lehet kapni. Nagyon szeretlek és ha szomorú vagy mindig gondolj rám. Hidd el megfogsz nyugodni. Én is csak ember vagyok, de segíteni jöttem erre a világra. Emailcímem: tigerbaby19@freemail.hu Puszilak és ölelek drága, vigyázz magadra!

Üzi
2010. április 25. vasárnap, 22:44 | Johanna90

Édesanyáadat szeretem volna írni elnézésedet kérem.

Ignis Subdialis képe
A Jövő
2010. május 22. szombat, 10:54 | Ignis Subdialis

A hirtelen sok barát, ismerős, rokon elveszítésére évek óta tudatosan készítem magam. Arra tart a világ hogy szükség lesz erre a túlélési mechanizmusra. Ha a spirit-ezo irányt nem nézzük, csak mondjuk pusztán az ökológiait, pozitív végkimenetel esetén is garantált az emberiség létszámának drasztikus zuhanása. Az mondjuk nem aggaszt, hogy velük mi lesz, nem irigylem Tőlük azt a csodaszép dolgot, ami vár rájuk testük elhagyása után, de nehezebb kérdés, hogy ugye velem mi lesz nélkülük. Mi lesz, ha hirtelen megszűnik létezni körülöttünk a jól ismert szeretetteljes kapcsolatháló...

- A tudást meg lehet tanulni, vagy fel lehet ismerni! -

Hírlevél feliratkozások

Jelöld ki és iratkozz fel: