A kéményben néztétek már? Lehet a Mikulás elnézte a naptárt, beszorult a kürtőbe és s.o.s. jeleket próbál küldeni :D

Viccet félre téve, nem olyan rég volt egy meditációm, amiben kiszakadtam a világi 3 dimenzióból, tulajdonképpen megéltem a saját halálomat, annyira durva szinten, hogy szó szerint hallottam a fülemben az ekg hangot, ahogy szépen kisimul és egy egyenletes, folyamatos sípszóvá válik. Semmi más nem volt. Egyszerre éreztem, hogy mi van alattam, felettem, jobbra, balra, előttem, mögöttem, kívül és belül. Nem voltam ott elválasztani ezeket egymástól, inkább mintha ezek metszéspontja lennék. Mintha minden dimenzió metszéspontja lennék. Egy időtlen pillanatnak tűnt az egész, közben pedig ott sípolt a műszer. Majd amikor visszajöttem, még 3 napig ugyanott ott szólt, kvázi beleégett a tudatomba, folyamatosan emlékeztetve rá, hogy élet és halál egyazon pillanatban mindig itt van velünk. Persze erre az egészre csak a 3. nap végén jöttem rá, addig nagyon nem tudtam hova tenni az élményt, hogy miért maradt ott a hang, mi is történt akkor ott, és mi is az a megfogalmazható, az életembe, és világképembe beintegrálható információ, amit ebből a tapasztalatból le kellett, hogy szűrjek. Végre nem csak elméleti szinten, hanem úgy, hogy tényleg teljesen átitatódtam a tapasztalásban. Abban a pillanatban, ahogy összeállt a kép, meg is szűnt a hang, és egyébként elég sok réteg hullott le rólam azóta. Nagyon sok mindenre jöttem rá magammal kapcsolatban.

Azt akarom ezzel mondani, hogy ezek nagyon relatív, és szubjektív dolgok. Hogy mikor, milyen köntösben érkezik hozzád a tanulság, az teljesen személyre szabott. Hogy a barátaidnak mit csilingel az a csengettyű, azt csak ők hallhatják meg. De minden esetre megnyugtathatod őket (már ha zavarja őket egyáltalán, engem a csengettyűszó annyira nem frusztrálna, mint az ekg síp :D), hogy el fog múlni, ha rájönnek, mi az üzenet. Olyan, mint az sms, addig villog a képernyőn a nyú meszidzs felirat, amíg el nem olvasod az üzenetet. Aztán nem villog tovább. :)