Betegségek lelki oka | Önmegvalósítás.hu

Betegségek lelki oka

2009. május 03. vasárnap, 23:11 | husztisanyi

Mára már elfogadott, hogy a betegségek kialakulásában jelentős szerepe van a lelki okoknak. Ha egy lelki problémát huzamosabb ideig nem tudunk megoldani, akkor az áttevődhet életünk másik síkjára, a fizikai síkra, ahol betegségként, esetleg balesetként realizálódik.
A megjelenő tünetek csak a probléma felszínét jelzik, így azok "gyógyítása", kezelése nem megoldás!

Valódi eredményt csak akkor érhetünk el, ha feltárjuk a betegség kialakulásában szerepet játszó lelki okokat és azokat megoldva jutunk el a teljes gyógyuláshoz.

Írd meg, hogy melyik betegség lelki okára vagy kíváncsi, és mi segítünk megfejteni azt!

Ha lehet, akkor ne csak a betegség nevét add meg, hanem írd meg, hogy

  • Milyen tünetei vannak?
  • Hogyan hatott az életedre?
  • Milyen életesemény történt a kialakulása előtt - körül?

Ezek mind segítenek majd, hogy közösen megfejtsük a betegséged jelentését és megtaláljuk a gyógyuláshoz vezető lelki utat, önismereti gyakorlatokat!

Betegségek lelki oka
Betegségek, tünetek

(2012. áprilisig kigyűjtve)

A kérdőjel azt jelzi, hogy a kérdés nem lett megválaszolva.
Keresés a listában: CTRL+F ...a keresett szó ...ENTER

  

Öngyógyítás az önismeret által - tanfolyam

A betegségek kialakulásának lelki okai vannak, és ha elég mélyen nézünk önmagunkba, akkor fel is ismerhetjük ezeket az okokat. Önértékelés hiánya, önmagunk el-nem-fogadása, önvád, harag, önbecsapás, elfojtott érzelmek, kimondatlan szavak, túlzott önkontroll, lelkiismeret furdalás, szeretetlenség, elnyomott lelki fájdalmak, feldolgozatlan lelki sérülések, stb.

"Egészség, betegség, öngyógyítás az önismeret által" - címmel, 2 napos tanfolyamot tartok, amelyen az előadások és meditációk segítségével elsajátíthatod a belső öngyógyítás módszereit. 

Tovább a tanfolyamra >>

Átvett energia?
2013. augusztus 04. vasárnap, 21:07 | Panka2011   Előzmény

Érdekes, nekem is ez van...
Nem az első együttlétkor kezdődött, és az nem járt együtt 1-2 napon belül ismeretlen eredetű lelki fájdalommal?
A nő átveszi a férfi energiáit, és lehet, hogy az ő fájdalmát vetted át és hordozod Magadban.
Nekem ez jellemzőm, hogy nem tudom megkülönböztetni a saját érzéseimet másokétól.
Én ezen dolgozom most.

Domoszlai Katalin képe
Szia Panka!
2013. augusztus 05. hétfő, 10:23 | Domoszlai Katalin   Előzmény

Remélem sikerülni fog felépíted és stabilizálnod az én határaidat.

Ehhez néhány info, remélem, hasznossá válik :-)

Az újszülöttnek nincs egója, ezért körülbelül 8 hónapos koráig az anya én-határait használja, szimbiózisban van az anyával.

Éli az érzéseit. Ha az anya én-határ problémákkal küzd, tehát nem tudja világosan és stabilan megszabni az, meddig terjed a másik ember akarata, beleszólása a saját életébe, akkor a gyerek ezt mint mintát veszi át. Átveszi a bizonytalanságot, a dühöt és jó esetben a szeretetet és az elfogadást.

Ennél jóval komolyabb kárt okoz, ha a gyerek 8 hónapos kora előtt a biztonságos anyai szimbiózisból ki van szakítva. Ebben az esetben a kialakítandó én-határok, a kialakulandó egó alapja nem tud létrejönni, vagyis ajtó-ablak nyitva, ki-bejárnak érzések, energiák.

Imaginációs gyakorlatban elő lehet hívnia azt a képet, ami megmutatja, mi a helyzet, ideális esetben az embernek van egy stabil magja, ami az én-azonosság alapja, erre épül fel a ház, ami a személyiség. A ház körül van kerítés, aminek van bizonyos állapota, magassága, van kapu, a kapu is jelez problémákat, például, hogy zárva van vagy nyitva, kinél van a kulcs, ezek mutatják meg az én-határokkal kapcsolatos problémákat.

Akinek gondot okoz meditációban ránézni erre a területre, annak sokat segíthet, ha lerajzolja, megengedve a tudatalattinak, hogy játékos eszközzel megmutassa a problémákat.

Szia Kati, énhatárok
2013. augusztus 13. kedd, 5:29 | Panka2011   Előzmény

Szia Kati, köszönöm szépen, nagyon hasznos lesz. Szeretnélek kérdezni, hogy csak ezt az imaginációs módszert ismered-e ennek feloldására, vagy miféle módszerek vannak erre még?
És minden érdekel, amit erről az energetikai énhatár-hiányról tudni lehet; olvasnivalót tudsz-e ajánlani a témában? Leginkább könyveket.:)
Erről a 8 hónapos korhatárról például...
Anyukámat nem kellett nélkülöznöm akkor, de apukám 7 hónapos koromban költözött el, és nem is találkoztam vele nagyon sokáig aztán, biztos ez is számít akkor, nem?

A kineziológusomat, Beát is érdekli, miket mondtál, amikor kérdeztelek, majd kinyomtatom neki. Mindenesetre ezek nélkül is talál magának mindig oldásmenetet, amikhez ragaszkodik.:) Azt hiszem, van közös metszet azzal, amit ő fog csinálni meg amit itt fenn mondasz, mert diapozitív masszázst tesztelt ki következő lépésnek, ami a magzati kori (talán csecsemőkori is?) stresszt oldja.

Domoszlai Katalin képe
Én-határok stabilizálása
2013. augusztus 13. kedd, 6:34 | Domoszlai Katalin   Előzmény

A módszer alapja, amivel dolgozom egyrészt a Leuner féle KIP

http://www.google.hu/#bav=on.2,or.r_qf.&fp=69c1b829de67c5ef&q=leuner+kip

az eredeti németül jelent meg, a könyv egy része hozzáférhető ezen a linken magyarul.

A gyerekkor fejlődési szakaszainak és a pszichés sérüléseknek az összefüggéseit Ken Wilber írta le:

http://ursuslibris.hu/bevezetes-a-transzperszonalis-pszichologiaba/

Belső gyerekkel kapcsolatban még Bradshaw: Vissza önmagunkhoz

http://bookline.hu/product/home.action?id=27181&type=22&_v=John_Bradshaw...

Viszont ez a gyakorlat, amit leírtam, kiegészítve a kerítéssel, saját gyakorlat, amibe bele van illesztve a Huszti Sanyi én-összerakó gyakorlata. A Sanyié eredetileg ház nélkül, közvetlenül az Én-határokkal, belső maggal dolgozik, amit haladó meditálók tudnak megcsinálni. Ezért raktam a kettőt egybe, mert a Ház + kerítés gyakorlat, ha vezetem, működik teljesen kezdő meditálók esetében is.

Az én módszerem még annyiban különbözik az eredeti KIP-től, hogy a felszínre került, feldolgozandó tudat-tartalmakat, érzéseket, eseményeket a Huszti Sanyi féle feldolgozási módszerekkel illesztjük be a személyiségbe. Tehát a szívnyitás, a feloldás a szeretetben, az eggyé válás már spirituális gyakorlat, mégpedig a tantra rendszeréből.

Tehát erről könyv akkor lesz, ha majd megírom, szeretnék legalább 5 éves terápiás gyakorlatot, mint tapasztalatot megszerezni, plusz végig kísérve az adott emberek életének az átalakulását nagyobb időszakaszban. Működés képtelen életterület teljes rendberakása ugyanis legalább 3-5 évet vesz igénybe. Nagyon fontos ezért, hogy megtanítsam a gyakorlatokat, belső erővé ugyanis az a tudás válik, amikor már egy nehézségből egyedül is ki tudsz mászni.

Dolgoztam, dolgozom skizofrén állapotokat, pszichózist okozó betegségekben szenvedő emberekkel is, amennyiben a spiritualitásra nyitottak, az eredmények jönnek.

A weboldalamon elolvashatod a ház gyakorlatot amit egy hozzám forduló, velem dolgozó férfi írt le:

http://domoszlaikatalin.freeweb.hu/category/esettanulmanyok/

Köszi a szakirodalmat!
2013. augusztus 13. kedd, 7:23 | Panka2011_ (útkereső)   Előzmény

Köszönöm!

Domoszlai Katalin képe
Az apa elvesztése 7 hónapos korban
2013. augusztus 13. kedd, 8:11 | Domoszlai Katalin   Előzmény

nem direkten jelentkezik, hanem az anyán keresztül.

A csecsemő szinbiózisban él az anyával, tehát az anya én-határait használja.

A szerelem állapota szintén szimbiózis, tehát férfi és nő elveszíti a saját határait és közös én-határokat használnak.

Amikor a szerelem állapota elmúlik, jó esetben a szeretet marad, de akkor is az az állapot áll fenn, hogy mind a két ember támaszkodik a másik ember fejlettebb, nyitottabb és több energiával rendelkező csakrájára. Tehát például ha a férfi képes eltartani önmagát, megvédeni önmagát és egy egész családot, de a nő nem, akkor a nő a férfi gyökércsakrájából nyeri az energiát. Itt létrejön egy kötelék.

Ha a férfi elmegy, akkor lyuk keletkezik a nő energia rendszerében, minden olyan ponton, ahol a kötelék létrejött. Vagyis az én-határai átjárhatóvá válnak. Magának a köteléknek a lényege, hogy attól és csakis attól az embertől van elvárva bizonyos segítség, támogatás, energia. Erre a hibás mintára épül az én-határ rendszer amit a gyerek, mivel ez ebben a korban teljesen az övé, sajátjaként átvesz, az egója ezekkel az én-határ formákkal alakul ki. Tehát folyamatosan keresi a szimbiózis lehetőségét, ahol az anya egészséges én határain belül létezik és az anya harmóniában kapcsolódik a társához. Ha ez alatt az időszak alatt sérülés nem történt, akkor három éves kor körül, felépült én-határokkal válik le az anyáról és kapcsolódik az apához.

Ezzel szemben ha nem sikerült felépülni a teljes és jól működő én-határoknak, akkor a jelenben újra és újra ilyen típusú szituációkat vonzz be, próbálja jól megoldani. Kívül keresve a megoldásokat.

A Belső Gyermek terápiában először a mostani, felnőtt éned stabilizálja az én-határait, majd kapcsolatba lép a csecsemő énnel és őt behelyezi a jól működő én-határokon belülre. A saját belső gyermeked anyjává válsz, biztosítva számára a figyelmet, a teljes elfogadást, a biztonságot és a szeretetet. Ezzel a hibás minta leválik, teljesen kioldódik.

Természetesen a stresszt fel kell oldani, amire a kineziológus hajlandó dolgozni. De a stressz kioldása után is ott marad egy nem-tudás, ami azt jelenti, hiányzik az a képesség, hogy önálló, másoktól függetlenül is harmóniában létező személyiségként tudj élni. Ez lenne az alapja az elvárások és játszmák nélküli párkapcsolatnak.

Ha két önálló emberből lesz egy pár?
2013. augusztus 14. szerda, 3:04 | Panka2011   Előzmény

Szia Kati!
Köszönöm, majd lassanként feldolgozom, amit írtál.:)
Egyelőre az a rész ütött szöget a fejembe, hogy "A szerelem állapota szintén szimbiózis, tehát férfi és nő elveszíti a saját határait és közös én-határokat használnak.
(...) mind a két ember támaszkodik a másik ember fejlettebb, nyitottabb és több energiával rendelkező csakrájára."

1. Ha valaki egyedülálló, önellátó, önfenntartó, stb., attól még lehet energetikailag nem önálló?

Ha két ilyen ember egy párrá lesz, akkor miben támaszkodnak egymásra energetikailag?

2. És mi van, ha két energetikailag is önálló ember válik párrá?

3. És honnan tudhatom, a szüleim melyik kategóriába tartoztak?

Csak egyedül jó
2013. augusztus 14. szerda, 3:14 | Panka2011   Előzmény

"a stressz kioldása után is ott marad egy nem-tudás, ami azt jelenti, hiányzik az a képesség, hogy önálló, másoktól függetlenül is harmóniában létező személyiségként tudj élni."

Kati, a személyes problémám a felvetett énhatár-témában pont az, hogy csak akkor vagyok képes harmóniában lenni, ha egyedül vagyok. Amint más "bejön a terembe", kibillenek az egyensúlyomból, az örömömből, harmóniámból, rendszerint meg is betegszem. Különösen szerelmi kapcsolatban van ez így. Még nem volt olyan kapcsolatom, ami alatt 1 hónapig egészséges lettem volna.
Mások energiáit nem tudom feldolgozni. Se a magamétól megkülönböztetni.

Pedig extrovertált vagyok, itt most a személyes teremről van csak szó, pl. nem szeretem, ha bekopog a szomszéd, stb. Az is zavar, ha közel állnak hozzám emberek valahol.

Szóval CSAK "másoktól függetlenül" tudok "harmóniában létező személyiségként élni", nem erre kell gyúrnom...

Domoszlai Katalin képe
A tudatalattidban
2013. augusztus 15. csütörtök, 6:28 | Domoszlai Katalin   Előzmény

ott vannak ugyanazok az energiák, amiket a másik ember mint tükör mutat meg.

A ház szimbólumban a tudatalatti a pince. Normális esetben a pincébe vezető ajtó zárva van, hiszen kontrollálnunk kell, mennyit engedünk be a tudatunkba, mennyit és milyen ütemben vagyunk képesek feldolgozni.

Úgy képzeld el, hogy ahol jól érzed magad, az egy szoba. A pincében a betegség energiái vannak. Ha bejön a házba valaki, akkor a nappaliban találkoztok, ahonnan a pince ajtaja nyílik. Bármilyen energia onnan fel tud jönni. Ezt az ajtót vissza kell zárni.

Az egész ház Te vagy. Azok az érzések, amire azt mondod, a másik emberé, ugyanúgy a Tieid is, de anno lehasítottad őket. Mert az árny-oldaladat még nem voltál képes megérteni és elfogadni. Amit magunkban elutasítunk, az zavarni, irritálni fog a másik emberben. Pontosan azért lép be az életterünkbe, hogy megtanuljuk elfogadni önmagunkban, így el tudjuk fogadni a másik emberben. Ha az meg van, tisztán látva mi a probléma, onnan tudjuk önmagunkat fejleszteni, a kontroll megtartani.
A tudatalattiban lévő elfojtásokat felszínre kell hozni, mert az életed így be van szűkülve, de olyan módszerrel és annyit, amennyit lelkileg elbírsz, hiszen ha a léleknek sok, akkor a fizikai test megbetegszik.

Igazi harmónia esetén, ha másik emberhez kapcsolódsz, az én-határaid stabilak maradnak.

tudatalatti visszazárása
2013. augusztus 15. csütörtök, 15:27 | egy kis akárki   Előzmény

Hogyan lehet a tudtalatti ajtaját visszazárni? Ha nem annyi jön amennyit fel tudsz dolgozni, hanem szinte folyamatosan, beazonosíthatatlanul, így végképp nem is tudsz vele mit kezdeni, sem feldolgozni, írtó rosszul vagy tőle, és az ember nem bírja.
Régebben 'átestem' szerintem egy ilyenen, az majd egy évig tartott, és most mintha ugyanaz történne.
Mindkétszer vezetett meditáció elvégzése után 1-2 nappal (kineziológussal végeztem, de ezzel a módszerrel vezetett meditációval dolgozik, azaz te magad dolgozol, nem másféle oldás, a második mostani alkalommal szinte egyedül végeztem, mert mára elég tapasztalatom van meditációban, csak pár kérdéssel segített be, és nagyon szépen végig tudtam vinni az egészet, teljesen egyértelműen könnyen rendeződött benne majdnem minden) kezdődött ez.
Az előző ilyen szörnyűséges időszak után jól lettem, volt egy nagyon jó szakasz az életemben, egy új és jó párkapcsolattal, anyagilag rendben, új dolgokba kezdtem, stb,
Közben jópár sirály CDt és Sanyis tanfolyamot végigcsináltam, traszra is szoktam menni (ezeket a háttér miatt írom), ez egybevágott azzal a vonallal, amit a kineziológusnál is jó útnak láttam-éreztem, meg amiket nála próbáltam, és ezeknél a meditációknál sose következett be semmi rossz érzés, negatív dolog utána sem egy esetben sem (ami lezajlik meditáció közben az ott lezajlik, utána nincs semmi kavar, ahogy annak szerintem lennie kell). De meglehet, amit most illetve még régen érintettünk téma, ami után ez az állapot bekövetkezett, az sokkal de sokkal mélyebb és jelentősebb, mint amik a többiben egy-egy témakör kapcsán érintésre kerültek, és így ezért ebből alakult ki most ez a megborulás mert ez volt kemény téma.
Egy pár hónappal ezelőtt elkezdődött egy leszálló ág, jelenleg munkám sincs pár hónapja, és teljes légüres tér van körülöttem, de ez még nem jelentett nehézséget, terveim voltak, majd kb. 3 hónapja kezdődött egy problémám, valami a felszínre került teljesen és annak a megoldási kísérlete - vezetett meditációban - után kezdődött most ez.
Bárkitől akinek van tapasztalata e témában, várok választ, nagyon keresem most erre a megoldást. Magánban is lehet, de akár ide is, ha hasznos másnak is.
Egész konkrét megoldásjavaslat kéne arra, hogyan lehet a kontrollt visszaszerezni ilyen esetben? Máshonnan is próbálok ilyen iránymutatást beszerezni, a kineziológusom is jár utána, de én magam is próbálok. Tapasztalatom nincs mert az előző idején még nem volt ilyesmiben, és az egyszer csak elmúlt kb., de ezt most NEM szeretném kivárni, mégha megint így is lenne.
Köszönöm.

Domoszlai Katalin képe
Amit leírtam az nem elmélet
2013. augusztus 15. csütörtök, 18:45 | Domoszlai Katalin   Előzmény

hanem kipróbált gyakorlat.

Több embernél vezettem ezt a meditációt, sikeres volt.

tudat
2013. augusztus 15. csütörtök, 19:17 | linus12   Előzmény

Valóban, nálam is sikerült. Mellesleg a nyitott tudat borzalmas, ellehetetleníti a napokat, az életet. Ezt szintén igazolni tudom.

Köszi neked is! Visszatérek a dologra pár nap múlva ha kelleni
2013. augusztus 15. csütörtök, 21:28 | egy kis akárki   Előzmény

Köszi neked is! Visszatérek a dologra pár nap múlva ha kelleni fog.

persze hogy nem elmélet de hogyan kell?
2013. augusztus 15. csütörtök, 21:27 | egy kis akárki   Előzmény

Persze, azt értettem-gondoltam hogy nem elmélet! Arra voltam kíváncsi, hogy tudnám ezt magam elvégezni: keressem meg meditációban azt a házat, ami engem mint személyiséget szimbolizál, figyeljem meg a szobákat, a pincét stb, és zárjam le a pincét-mint tudatalatti, közben tudatosítsam, hogy csak akkor jöjjön fel onnan valami, amikor én kérem, amikor dolgozni szeretnék egy problémán?
Szombaton megyek vissza ahhoz, akinél voltam, valószínűleg az volt a baj, hogy amikor végeztük, nagyon szépen végigment a folyamat, amin dolgoztam, nagyon egyértelműen jött mindig mikor mit kell csinálni, teljesen kereken végbement, amit éreztem is egyértelműen, hogy abban és abban a dologban ez ott lezáródott végbement aminek kellett (képben és párbeszédben, konkrétan egyes személyiségrészekről volt szó akiket kb 3 hónapja észleltem hogy baj van velük és tennivaló), de érzések nem nagyon voltak benne (holott eredetileg borzasztó érzéskekel derült ki, hogy milyen gond van), ezt meg is jegyeztem akkor utána. Pedig nem szokott gond lenni hogy meditációban dolgozva nagyon durva érzésekkel tudjak dolgozni, de itt akkor nem jött. Feltehetően ezért zajlik utólag aminek még kell, és remélhetőleg hogy most hogy megvan az érzés töményen, fogok tudni azzal dolgozni.
Ha neadjisten nem jön be, akkor viszont visszatérek erre a gyakorlatra, mert valóban ilyen információk kezelhetetlen felszivárgásával élni valóban gyakorlatilag nem lehet.

Javaslat
2013. augusztus 15. csütörtök, 22:11 | csaesz   Előzmény

Inkább menj bele az érzésekbe, mint hogy visszazárd a tudatalattiba. Ha visszazárod, tiéd marad, ugyanúgy dolgod lesz vele. Megrekedés akkor lesz egy állapotban, ha a tudatalattiból feljövő tartalmakat nem tudjuk feldolgozni, elengedni őket. Most már van ebben gyakorlatod, nem kell attól félni, hogy sokáig "így maradsz". Nem baj, ha a tudatoddal nem azonosítod be, nem kell feltétlenül nevén nevezni a gyereket ahhoz, hogy érzés szintjén megismerjük és elengedjük a tartalmainkat.
Az se baj, ha irtó rosszul vagy tőle, ha ijesztően hat a mennyiség: szét lehet szabdalni kis darabokra és beosztani, hogy minden nap csak annyit dolgozom fel belőle, amit aznapra elbírok. Közben pedig elfogadni, hogy amíg a végére nem érek, addig rosszul fogom magam érezni. Ha sok, lehet elején nem is fogod érezni a könnyebbülést, lehet akár rosszabb is lesz, ha még nem vagy a legmélyén. Csak haladj tovább. Ilyen megborulásoknál csak a túlélésre gyúrok, nem kezdek semmi újba, vagy nagyszabású dolgokba, amik elvonhatják a figyelmemet és az energiámat a feldolgozástól, nem hozok új döntéseket...csak benne vagyok ezekben az érzésekben és fizikai szinten sokat pihenek, meghagyom a lelkemnek az energiát a feldolgozásra.
A félelmek, amik ilyenkor feljönnek pl. megőrüléstől, vagy hogy nem fogom kibírni, többnyire alaptalanok és az egónk gyártja őket, hisz ebben a lelki munkában nem kis része veszik el.

köszi neked is
2013. augusztus 15. csütörtök, 23:13 | egy kis akárki   Előzmény

Köszi neked is! Igen, pontosan ez a félelmem, de nekem már hozzáértő is emlegette a pszichiátriát pár hete, plusz az előzmények, van alapja az egó félelmének. Azért nem hagyom magam.
Én is fel akarom dolgozni, nem visszazárni, csak ha kiderül hogy ez most minden felszakadva egyszerre, és nem csak az, amivel most dolgozni kell. Nem mindegy.
Én pillanatnyilag az égvilágon semmire nem vagyok képes, benne vagyok az érzésben szinte folyamatosan (a fenébe hogy nem akkor volt meg amikor tudtam volna vele dolgozni :-) ) , és napi kb 2-3 órát töltök egyáltalán lábon, több részletben, olyan 2 hete, néha van egy-egy jobb nap, akkor teszem amit tudok. Dehogy kezdek bármi újba közben...
Szerintem menni fog holnapután, remélem meg tudom oldani. De ezt most egyedül nem próbálom meg, így érzésem szerint jobb lesz.

Domoszlai Katalin képe
Ezt a gyakorlatot
2013. augusztus 16. péntek, 6:24 | Domoszlai Katalin   Előzmény

egyedül nem lehet megcsinálni.

A szétcsúszás miatt hiányzik az az ellazult és koncentrált figyelem, amivel magát a képet elő lehetne hívni, amivel arra a tudatszintre le lehetne mélyülni, ahol ez a gyakorlat sikeresen végrehajtható.

Vezetéssel meg lehet csinálni.

Keress olyan embert, akinek ebben van tapasztalata és akiben megbízol.

Domoszlai Katalin képe
Többnyire alaptalanok a félelmek, egóból jönnek
2013. augusztus 16. péntek, 6:26 | Domoszlai Katalin   Előzmény

viszont nem minden esetben. Az egyik nő, akinek ezzel a gyakorlattal segítettem, skizofréniában szenved és ha nem végezzük el a gyakorlatot visszakerült volna. Azóta nem volt rohama.

Ezt a gyakorlatot nagyon komoly, hosszú megborulásokat előidéző traumák esetén használom.

A tapasztalataim a következőek. A feldolgozni való tudattartamok átütéséhez lelki erőre és gyakorlatra van szükség. Erős szívre és tiszta fejre együtt. Ha a terapeutaként vezetem a gyakorlatot, adom hozzá átcsatornázva az energiát és adom hozzá a tiszta fejet, a feldolgozást végző embert megtartom, ha kell, visszahozom onnan, ahonnan egyedül nem tudna visszajönni. Ezt Huszti Sanyi is megtette több embernél ilyen esetekben.

Ha felengedjük a traumát és közben elfogy az erő a feldolgozásához ugyanúgy megrekedés történik, de egy nagyon rossz életminőségben.

Vegyük ezt komolyan, abban az esetben ha öngyilkosság, pszichózis, droghasználat, ideg-összeroppanás vagy más pszichiátriára való bekerülést okozó pszichés problémával állunk szemben.

Az idegrendszerünk is egy szerv, aminek van optimális működése. Tönkre lehet úgy vágni, hogy az életminőség teljesen leromlik és a feldolgozási képesség összeomlik. Gondoskodni kell arról, hogy felmérjük a terhelhetőség határait és megadjuk a lehetőséget a regenerálódására. Támogatni kell a megfelelő étkezéssel, ami a magnéziumra és a B vitaminokra vonatkozik, szükség van az alvásra, az erő gyűjtésére. Saját tapasztalatom az, amikor a türelmetlenségemtől hajtva túl nagy mennyiségű traumát akartam feldolgozni, ahelyett hogy haladtam volna, ahelyett hogy sikerült volna, rossz életminőségben tocsogtam, rosszabbnál rosszabb döntéseket hoztam. A szellemi vezetésem konkrétan be kellett hogy avatkozzon, szembesítettek azzal, hogy amit csinálok az nem jó.

A fő probléma még az, hogy a legtöbb embert nem tartanak el addig, amíg a rossz állapotból kijön. Döntéseket kell hoznia. Meg kell osztania az energiáit a hétköznapi feladatai és a lelki fejlődése között. Nekem például a legnehezebb blokkjaim átütése közben is nagyon kemény munkát kellett végeznem, ahol a szétcsúszás közvetlen életveszélyt jelentett volna. Fizikailag, mert van, hogy 12-13 órát vezetek. Ha eltartanának, akkor másként csinálnám, viszont az én utam pont az, hogy azokat a megoldásokat keressem, amivel a tisztulási folyamatok mellett dolgozni lehet.

A halál vágya nagyon erős lehet. Hiszen a köztes létben jó. A halál hárítás. Az élet, a tudatosítás hárítása. A hallucinációkkal a helyzet ugyanez. Elmenekülés az anyagi valóság elől, a drogozás szintén.

A lényeg tehát a következő, ha valakinek a spirituális útkeresés előtt nem volt olyan problémája, ami miatt úgy szétcsúszott, ahol az elmeborulás vagy az öngyilkosság és a többi felsorolt probléma veszélye konkrétan fent állt, az nyugodtan menjen bele a szélsőséges állapotokba. Ha eltartanak, fogadd el és élvezd, ha viszont neked kell eltartanod magad, tartsd magad olyan állapotban, hogy erre képes legyél, mert pontosan ez a feladatod, ezt vállaltad be a leszületésed előtt, hogy erre képessé válsz.

Ha úgy lenne, ahogy Csaesz mondja, a pszichiártiai intézmények üresek lennének és nem Magyarország lenne a vezető az öngyilkosságok számában.

Köszönöm a válaszokat. Igen, én pontosan tudom h ez most nem az
2013. augusztus 16. péntek, 12:05 | egy kis akárki   Előzmény

Köszönöm a válaszokat. Igen, én pontosan tudom h ez most nem az amit egyedül kellene nekiállnom megoldani, és mivel én ismerem egyedül a hátteremet, tudom, hogy van alapja a félelmeinek. Pontosan tudom h ez ugyanaz, amiben 3 éve úgy megrekedtem, h szinte egy évbe tellett kijönnöm, és egy mostaninál is rosszabb állapotban csak az öngyilkosság reménye tartott életben (a mostani és az akkori közt van egy éles határ amit én világosan látok, mégpedig az, hogy az ember akar-e jobban lenni és megoldani, és élni, vagy sem. viszont tudom, ha átkerülsz a határon, akkor már nem akarod. És azt ki mondja meg előre ki kerül át a határon és melyik ilyen megborulásánál? Szerintem senki.)... Viszont tudom, hogy ez az amit akkor nem sikerült megoldani se, úgyhogy bele akarok menni és megoldani. Inkább úgy érzem ez nem az egész tudatalatti, hanem egy megoldható dolog, ami most feljön újra.
Nekem egész konkrétan ez a helyzet a spirituális útkeresésem legkezdetekor jött (de hozzátartozik, hogy fiatalkoromban volt öngyilkossági kísérletem pl., bár rosszul sose voltam 3 évvel ezelöttig), a legelső akadályt nem sikerült venni, a legelső problémamegoldásnak amikor nekiálltam és a legelső tudattartalom amikor ennyire durván feljött, az történt amit írsz, h elfogyott az erőm és nem tudtam megoldani.
Akivel dolgozom, gyakorlott ebben, ugyanúgy ott van energiával, kihoz belőle ha kell, vezet. Nekem mindkét esetben napokkal utána jött ez az állapot, de akkor olyan szinten, hogy már nem fogadtam el segítséget valós megoldás felé, tőle sem. Viszont én magam most érzem úgy, hogy bel kell ebbe most menni teljesen. És most ebben a tekintetben bízok magamban. Mert tudom, hogy régebben nem próbáltam volna meg. Most kicsit több olyan érzés van bennem hogy cska nagy levegőt kell venni és nekimenni.
Nem, nem tartanak el, illetve én tartanék el egyedül egy gyereket, valemennyire ez még megoldott a következő 1-2 hónapban, mert van a hónap végéig egy itthoni csekély pénzkeresetem, aminél nem volt az se gond h nem tudtam csinálni, de a környezetem (anyukámnál lakunk) erősen 'szapul' így is az anyagiak miatt, szóval nem megoldás, ha nem találok megoldást. Munkát szeretnék találni 1-2 hónapon belül. A másik legnagyobb félelmem egyértelműen az, amellett hogy mi lesz ha tényleg még rosszabb állapotba kerülök, hogy mi lesz ha nem fogok tudni gondoskodni a gyerekemről. Hozzáteszem, a gondviselés ugynaezt az itthoni kis pénzkeresetet boztosította nekem abban az egy évben is, amikro kegyetlenül voltam, illetve abból is csak 4 hónapot nem dolgoztam, utána besegített a sors 6 órás munkával, könnyűvel, és egy még a bajomról is tudó főnök-barátnővel, és így valahogy a pokoli állapotban is mindig eltartottam magunkat, persze nem egy jó szinten. Úgy tűnik, nekem is az volt a feladat.
Köszönöm a részletes válaszokat tényleg!
Egyébként a házamat látom világosan, illetve sok mást is elő tudok hívni egyedül is nyitott szemmel is nagyon sok mindenre rá tudok nézni magammal kapcsolatban (ez volt a személyiségrészekkel is akikkel dolgoztam most), de a megoldás viszont nem megy egyedül. Lehet, hogy meg is tudnám csinálni egyedül, mert a kép világosan megvan, látom mit kellene javítani rajta, viszont jelen helyzetben nem próbálkoznék egyedül sem ezzel, sem a problémába belemenéssel. Szerintem nem is lenne helyes. Egyenlőre bízom a holnapban, amikor segítővel belemegyek... Mindenképpen köszönöm a válaszokat Neked!

érdekes nagyon ez amit felvetettél hogy a legtöbb embert nem
2013. augusztus 16. péntek, 20:09 | egy kis akárki   Előzmény

érdekes nagyon ez amit felvetettél hogy a legtöbb embert nem tartják el mármint ha borulás is van, dolgoznia kell, eltartania magát. Annyira de annyira jó lenne ha most valaki eltartana és gondoskodna rólam, és én ami erőm van a megoldásra összpontosíthatnám (egyébként is ez nagy vágyam, hogy erre módom lenne, akkor is amikor jól vagyok, csak arra figyleni hogy magamon dolgozzak...) , hogy néha az is felmerül amikor legrosszabb épp, hogy nem érdekel semmi, bemegyek valahova, amíg feldolgozom, mert nem bírom máshogy (nem a begyógyszerezéásre vágyom, mert az akadályozna, hanem arra, hogy semmi elvárás ne legyen, igenis ne kelljen felkelni ha épp erőt gyűjtök, hagyjanak egyedül és csak arra figyeljek meg tudom-e oldani)- persze nem megyek mert itt a gyerekem, és szeretném megoldani úgy, hogy közben működőképes maradok. Az előzőnél se volt mellettem senki. Viszont utána nemrégig volt párkapcsolatom. és most persze megint nincs, amikor kitör a baj. Szóval egyértelmű, hogy anélkül kell megoldani, hogy ilyen értelemben bárki is levenné rólam a terhet (édesanyámnál lakunk ugyan, de mivel az ő nyugdíja a rezsire sem elég fűtésidőben, így kb. 2 és felen éltünk az én fizetésemből eddig is). Nem kell bejárnom pár hónapja munkahelyre ugyan, és itthon dolgozgatnék ha tudnék ez már eleve nagy könnyítés most, elismerem - de kb. 3 hét múlva tudományos cikkeket kell leadjak, sokat, beszámolóként. Szóval muszáj akkor is csinálni, ha szar állapotban vagyok. Pedig de jó lenne legalább a szarban úgy benne lenni, hogy nem kell másra figyelni, csak hogy kikerülj.

OFF - Fűtésköltség
2013. augusztus 18. vasárnap, 5:41 | Panka2011   Előzmény

"az ő nyugdíja a rezsire sem elég fűtésidőben"

Az durva korszerűtlen egy fűtés lehet! Próbáljatok megszabadulni tőle. A rezsi fő tétele, szóval MUSZÁJ úgy lakást venni, hogy a fűtés a lehető legalacsonyabb legyen, ez igenis lakásválasztási tényező kell legyen. Mi sok lakást néztünk életünkben, tavaly olyat is néztünk, aminek 50 E a havi általánya télen-nyáron (csak fűtés, házközponti), és olyat is, aminek 3-4 E a leghidegebb téli hónapokban a teljes gázszámlája (melegvízzel). Tíz év alatt az 5,8 milla (+melegvíz!!) többletköltség CSAK a fűtés miatt, ha nem nézed meg, hova költözöl... Közös ktg. ugyanez... stb. A gyerekednek pont egy lakás árát tudnád félretenni ugyanevvel az erővel, mire felnő...

Domoszlai Katalin képe
... ha valakinek
2013. augusztus 18. vasárnap, 19:39 | Domoszlai Katalin   Előzmény

meg kell élnie a kiszolgáltatottságot, mert ezzel van feladata, az univerzum úgyis beteremti a körülményeket.

Legyen ez távfűtéses lakás, svájci frank hitel vagy működés képtelen párkapcsolati életterület.

A megoldás belül van, a hibás minta rendszer feloldásában.

Addig a kívül keresett megoldások mind kudarcra vannak ítélve.

Honnan tudod, Kati, mi a kulcs?
2013. augusztus 18. vasárnap, 20:52 | Panka2011   Előzmény

Szia, már erre egy külön topicot is nyitottam, hogy megértsem, de még mindig nem értem. Honnan tudod, hogy ez így van? Ezer terapeuta ezer elmélete van forgalomban, miszerint ez a kulcs, az a kulcs, ezt kell megoldani, azt kell megoldani ahhoz, hogy kívül megszűnjön egy probléma. Nincs annyi életidőnk, hogy mindet kipróbáljuk, a gyakorlatban valóban úgy van-e, ahogy mondják. Én évek alatt rengeteget kipróbáltam, és nem bizonyult igaznak. Feloldottuk, amit mondtak, négyszer, ötször is, amikor egyetlen egyszer elég kellett volna legyen, és mit sem ért. Ők is azt mondják, hogy biztos, hogy használnia kellett volna, és nem tudják, miért nem használt. Csináltam mágiát, rajtam kívül minden résztvevőnek használt, csak nekem nem (mondjuk ez sarkítás, nyilván NEM MINDENKINEK használt). Oldottunk arra, hogy "mindenkinek használnak a dolgok, csak nekem nem", ez is kipipálva. Akkor? Honnan tudod, hogy AZ a módszer a kulcs, amit Te használsz, és mivel tudod megmozdítani azt, amit más nem?

Domoszlai Katalin képe
Kivetíted rám az eddigi tapasztalataidat
2013. augusztus 19. hétfő, 5:39 | Domoszlai Katalin   Előzmény

Tény, hogy nem vagyok csodamágus :-)

Kis Akárkinek segített a gyakorlat, ezt megírta nekem privátban.

Neked pedig többször leírtam, nem tudok segíteni. Mert eszed ágában sincs elengedni ezt a nárcisztikus hozzáállást.

Könnyebb az egónak belekapaszkodni ebbe a hű de különlegesen borzasztó nekem, mert én vagyok az, akinek semmi sem használ, mint kipróbálni egy másik módszert.

Mert a probléma lényege, én vagyok a legkülönlegesebb. Én jobban tudom. Ebbe sajnos nem fér bele annak a feldolgozása, tökéletlen vagyok...

Jól tudom milyen "oldásokat" árulnak, hiszen eljutnak hozzám emberek, akik súlyos pénzeket költöttek például Hellingerre, ahol magát a kérdést sem jól fogták meg, másra állítottak, mint amire kellett volna. Vagy másik példát mondjak, volt olyan, aki nyolc évig járt magán pszichológushoz, semmit nem használt.

Voltam segítőként egy családállításon, ahol lenyűgöző szakmai tudással találkoztam. Kérdésemre, hogy a többiek miért nem így csinálják, azt a választ kaptam, hogy a segítők 80%-a nem alkalmas arra, hogy segítsen!

Feldmár ezt így fogalmazta meg, a terapeuta olyan mélységű problémában tud segíteni, amilyen mélységű problémát a saját életében megtapasztalt.

Tehát például az a módszer, ami enyhe neurózisra kiváló és ami az emberek nagy többségénél jól működik, nem fog segíteni súlyosabb problémán. A terapeuta aki a lelki pokol olyan mélységét soha nem tapasztalta meg a saját életében, ragaszkodik ahhoz, ami nála működik. Ez van.

Az első beszélgetés nálam ingyenes. Ha azt tapasztalom, amit nálad is, mert nem te vagy az egyetlen :-) hogy fontosabb a vitatkozás, az én jobban tudom elismerése iránti kétségbeesett vágy annál, mint hogy tegyünk egy próbát, kénytelen vagyok elfogadni, nem tudok segíteni.

Nem árulok instant boldogságport.

Van egy gyakorlat, ami megmutatja, hány gyökér okra kell oldani. És van olyan, hogy nem négyszer, ötször kell nekivágni, hanem nyolcszor, tízszer is.

Nárcizmusra a terápiás gyakorlat a következő: egyrészt el kell kezdeni betölteni a belső gyerek csodálatra való igényét és ez nem a jelen, hanem az első három életév problémája, aztán feldolgozni azokat az alaposan elfojtott érzéseket, amikor a világ megtapasztaltatta veled, nem vagy szuper. A terapeuta megkapja minden esetben a visszatámadást, ha megpróbálja a nárcistát szembesíteni a negatív tulajdonságaival. A terapeutának el kell fogadni, hogy nagyon lassan lehet haladni és ezt neked is el kell tudni fogadni.

A kulcs nem nálam van, hanem egy olyan szakembernél, aki bevállalja a nárcizmussal való foglalkozást, van ebben tapasztalata és sikere.

Én azoknak az embereknek tudok segíteni, akikben van alázat, akik elfogadják az én tökéletlenségemet és a saját tökéletlenségüket. Az elfogadás képessége ugyanis a kulcs.

A tökéletlenség elfogadásáé.

A terápiás tapasztalatok a következőek:

enyhe neurózis kioldható egy év alatt, a súlyos öt év alatt, személyiség zavarnál viszont maximum lassú javulás érhető el 15 év alatt.

A Sanyi a következőt mondja, húsz év tapasztalatával, ha egy életterület teljesen működés képtelen, de ha valaki bevállalja, hogy az ő módszerével végig viszi, 3-5 év alatt ki lehet oldani.

Fűtésszámla
2013. augusztus 19. hétfő, 6:29 | Panka2011   Előzmény

"Neked pedig többször leírtam, nem tudok segíteni addig, amíg eszed ágában sincs elengedni ezt a nárcisztikus hozzáállást."

Nem tudod megmondani, miért magas a fűtésszámlája, mert én Szerinted narcisztikus vagyok?:))))

Félreértettél.
A 2013, August 18 - 20:52 -i hozzászólást is kimondottan a szövegkörnyezet keretein belül, tehát ERRE a fűtésszámlás élethelyzetre vonatkoztatva értettem.

Ha nem így lenne, nem ABBA BELE, válaszgombot nyomva kérdeztem volna.

Más: Egyáltalán nem értelek.
Ha egy rajtam és Rajtad kívülálló dologról próbálok Veled beszélgetni, miért kell a kérdést kikerülni és RÓLAM írni, és állítólagos Veled kapcsolatos viszonyomról írni. Ezt másodszor csinálod.
Esetleg azt feltételezed, hogy Hozzád csak mint kliens viszonyulhatnak az emberek, és csak mint terapeutához intézhetnek kérdést? Ez egy FÓRUM, ahol beszélgetünk, kikapcsolódunk, és egymás iránt érdeklődünk, eszmét cserélünk, összeadjuk, amit tudunk, tanakodunk.
Neked miért kell kitámadni a beszélgetőpartneredre eközben?
Aditi is ezt írta Neked, már kezdem érteni, miért tette szóvá, pedig korábban úgy ítéltem meg, túlreagálja.
Nem hagyod, hogy barátkozzanak Veled, hogy egyenrangúak legyenek Veled, hajlamos vagy "szülői" szerepbe helyezkedni. Inkább ne csináld, tök jó Veled akkor beszélgetni, ha ezt nem csinálod!:)
Ilyenkor meg tök szar!
Hidd el, senki nem akar "rajtadütni", meg rajtakapni semmin, nem kell szülőibe menekülnöd!:)

Most túl is mentél egy határon:
gondolom, tudod, mik a szenzitív információk, a személyiségi jogok, és hogy nem írhat egy szakember nyilvánosan senkiről egy fórumon "diagnózist"... és még laikusként is rágalmazásnak minősül, mert alkalmas a jó hírnév rontásásra, magánéleti és előmeneteli hátrány okozására...
Úgyhogy, kérlek, töröltesd az ilyen tartalmú hozzászólásrészeket, köszönöm.

Domoszlai Katalin képe
Dehogy oldanak gyökér okokat
2013. augusztus 19. hétfő, 6:53 | Domoszlai Katalin   Előzmény

A mások által követett hibás munkamenetben az a probléma, hogy nem arra a szintre nyúlnak vissza, ahol maga a probléma keletkezett.

Ezt csinálta jól az a férfi, aki a Hellingeren igazi oldásokat mutatott, ezt csinálom én is és a Sanyi is.

Ha rá tudunk látni segítőként arra a szintre, ahol maga a probléma keletkezett, akkor jogosan teszed fel a kérdést miért nem tuti az biztosan, hogy segíteni tudunk.

Azért, mert nem áll mindenki készen arra, hogy szembenézzen a valódi okokkal.

Ha készen áll rá valaki, akkor azzal a kérdéssel fordul a segítőhöz, kérlek analizálj, kérlek mondd meg, mi az igazi baj velem.

Azt javaslom neked is, másoknak is, akkor keressetek meg privátban, ha valóban az én segítségemre van szükségetek és el tudjátok fogadni a módszert, amivel dolgozom.

Ha nem, akkor a téma maradjon azon a szinten, amit a nyilvánosság előtt meg mertek mutatni magatokból, mélyen elrejtve azt, amit nem vállaltok be.

Mert a rálátáshoz szükséges az, hogy együtt keressük a gyökér okot, Te meg tudj nyílni felém, elfogadni azt, nekem a Te tudatalattidból kell felhoznom valamit, amiről nem tudhatom, micsoda, amíg a felszínre nem került.

Én azt tudom, hogyan hozzam fel és ha már előkerült, mit kell kezdeni vele.

Hogy pontosan mi az ok és hány gyökér ok van, az benned van.

Na, véégre!:)
2013. augusztus 19. hétfő, 7:06 | Panka2011   Előzmény

"A mások által követett hibás munkamenetben az a probléma, hogy nem arra a szintre nyúlnak vissza, ahol maga a probléma keletkezett."

Na végre! Köszi!:)
És hogy lehet azt a szintet megtalálni?
Mert mind3-man 3 külön módszert használtok, tehát van benne egy közös. Mi az a szint, az ok szint? És hogy lehet megtalálni?

"Ezt csinálta jól az a férfi, aki a Hellingeren igazi oldásokat mutatott, ezt csinálom én is és a Sanyi is."

És hogy hívják a hellingeres férfit?

"Ha rá tudunk látni segítőként arra a szintre, ahol maga a probléma keletkezett, akkor jogosan teszed fel a kérdést miért nem tuti az biztosan, hogy segíteni tudunk.

Azért, mert nem áll mindenki készen arra, hogy szembenézzen a valódi okokkal."

És Ti ezt látjátok?
Honnan látjátok ezt meg?
És ha megláttátok, megmondjátok neki, hogy nem tudjátok a valódi okot oldani, hanem egy szinttel fölötte?

"Ha készen áll rá valaki, akkor azzal a kérdéssel fordul a segítőhöz, kérlek analizálj, kérlek mondd meg, mi az igazi baj velem."

Ez öngyilkos kérdés. Mert a segítő pályán 90%-ban nem valódi segítők vannak, hanem olyanok, akiknek a lelki egyensúlya nincs meg, és az egyensúlyához szükséges az napi tevékenység, hogy másokra ráolvassák, ez a baj veled, az a baj veled. És legtöbbször betegebbek mint a klienseik.
Az tanít táplálkozástant és elhízásellenességet, aki a legkövérebb...
Eleve hibás szemlélet az, hogy valakivel baj van.
Én erre jöttem rá még az első évek tapasztalataiból.

Domoszlai Katalin képe
A családállító
2013. augusztus 19. hétfő, 7:57 | Domoszlai Katalin   Előzmény

neve Ungvári Csaba

http://xn--pszicholgus-xeb.eu/

Ő azt csinálja, hogy egy ember egy generáció, sorban állnak. Szülő, nagyszülő, déd, ük, ük-ük és így tovább.
Aki Téged képvisel, az kiválasztja azt a generációs szintet, ahol a családban a torz minta létrejött. Ott teljesen tisztán megmutatkozik az alap probléma és létre jöhet az oldás.

Az én módszerem a következő: a Te Felsőbb Énedtől kérem le azt, hogy mit kell oldani és milyen mélységig kell belemenni.

Tehát azt tudom, hogy hogyan lépjek kapcsolatba a Te Felsőbb Éneddel, akivel Te pont maga a blokk miatt nem tudsz. Ehhez át kell törni a blokkot. Ezt az egó valóban romboló energiának fogja megélni.

A gyakorlat alatt létre hozok egy közös tudati mezőt, amiben mind a ketten ott vagyunk és ahol az irányítás a Te Felsőbb Éned kezében van, itt az én szerepem maga a csatorna.

Tehát kapunk egy érzés-csomagot, amit képes vagy feldolgozni, ez kitisztul.

Pontosan annyi, amennyinek ott helye van. Igen, megmondom, ha ez csupán részeredmény. Adok gyakorlatokat, amiket otthon folytatni kell.

Ez egy technika, ami megtanulható, hiszen évek következetes munkájára van szükség a teljes oldáshoz.

Az a dolgom, hogy áttörjem az egó blokkokat, amik az embereket a saját Felsőbb Énjüktől elválassza.

Tény, hogy minden segítőnek meg van a saját blokk csomagja. Viszont ott van a hitelesség, hogyan működik a saját élete.

Nekem nem okoz örömet, ha szembesítek valakit a hibáival, hiszen az én kudarcom is, ha ennél előrébb nem jutunk, nekem az okoz örömet, ha a klienseim sikereit látom, amikor visszajelzik, a probléma, amire oldottunk, megoldódott.

Az én negatív mintám, amit ki kell oldanom, az az, hogy olyan terheket veszek magamra, amik nem az enyémek.

Erre tükör a Te elvárás rendszered :-)
Hogy megmondjam a tutit, anélkül hogy Te ugyanannyi alázatot és energiát tennél bele.

Alázatot mégpedig nem felém, hanem a saját Felsőbb Éned felé.

Pedig a Felsőbb Éned téged is folyamatosan hajt, keresd a megoldásokat, ne add fel...

Hibás az a működés, ami az egó téves vágyait a lelki fejlődés elé helyezi.

Ameddig ezt nem tudod elfogadni, addig nem fogsz tudni megnyílni a segítség befogadására.

Ez az!
2013. augusztus 19. hétfő, 10:22 | Panka2011   Előzmény

Köszi a Csaba nevét is, meg a válaszodat is.

"Erre tükör a Te elvárás rendszered :-)
Hogy megmondjam a tutit, anélkül hogy Te ugyanannyi alázatot és energiát tennél bele."

Amit az előzőekben írtál, arra voltam kiváncsi (elejétől fogva), tehát megmondtad a tutit.:) Csak valamiért nem értetted elsőre, hogy erre vagyok kiváncsi. Az a hülye kommunikáció!:)

Elvárás? Azt érzed, hogy meg kell felelj nekem?
Én nem azért kérdeztelek, nem várok el Tőled semmit, megnyugtatlak.:)

A Veled azonos mennyiségű energiát beletettem, hiszen ugyanannyit gondolkodtam, írtam, hogy hogyan fogalmazzam át újra és újra a kérdésemet, hogy azt értsd belőle, amit én már az első kérdéssel tudakoltam, mint amennyit Te gondolkodtál a válaszokkal.
Az alázatot pedig azzal, hogy ahányszor fölém akartál kerekedni, az esetek felénél le kellett győzzem a felcsattanásomat, de aztán rajtakaptam magam és nem mentem át szülőibe, hanem visszahoztam a felnőtt-felnőtt-be a kommunikációt avval, hogy nem vettem fel a szülői-det.
:)

Domoszlai Katalin képe
Az elméletekről való kommunikáció
2013. augusztus 19. hétfő, 10:50 | Domoszlai Katalin   Előzmény

a megértés része, de ha itt elakad, elkezd hárításként működni.

Amikor azt mondom, beleteszem az energiát és a tudásomat egy blokk kioldásába, a tényleges terápiás munkára gondolok.

Ahol a kliensnek ennél jóval többet kell beletennie, hiszen neki kell megnyílnia, átégetni az elfojtott érzéseit.

A megfelelés nekem volt fontos, megtaláltam erre a belső blokkomat és ki is oldottam.

Az elfojtott harag tönkreteszi a májat, Te még mindig elfojtod a felcsattanásodat :-)

Talán jobb lenne, ha ebben a témában Adititől tanulnál, hiszen ő majdnem belehalt ebbe és most egészséges :-)

Szólj hozzá!

  • Figyelj az írásjelek használatára: előttük nem kell szóköz, viszont utánuk mindenképpen hagyjál egy szóközt! Így.
  • Megengedett HTML tagok, ha a szövegszerkesztő nincs bekapcsolva: <h1> <h2> <h3> <h4> <h5> <h6> <center> <img> <font> <div> <span> <br> <u> <i> <b> <p> <a> <hr> <align> <border> <table> <tbody> <tr> <td> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <blockquote> <dl> <dt> <dd> <object> <param> <embed> <iframe> <strike> <!--break-->
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.
  • A linkek követhetőségét kiszűri a rendszer.

  • A web és email címek automatikusan linkekké alakulnak.
  • A hozzászólás a Fórumszabályzat elvei alapján kerül moderálásra.

Az űrlap kitöltésével elfogadod a Mollom adatvédelmi irányelvét.

Hírlevél feliratkozások

Jelöld ki és iratkozz fel: