Kedves Inyó!

Akkor jöjjön a kérésedre a történet.
Előre bocsátom, lehet, hogy az egészhez semmi köze az angyaloknak, ettől függetlenül a többtényezős "véletlenek" elgondolkodtattak.

Kedves ismerősöm két hete felhívott azzal, hogy öt napig van náluk öt angyal, akiket három embernek tovább kell küldenie. Rám gondolt, ha van kedvem fogadni őket. Részletesen mindent elmondott, sőt, még email-ben is átküldte az instrukciókat.
Az "angyalmérgezésem" ellenére igent mondtam, de magamban bohóckodásnak tartottam az egészet.
Rá két napra sms-ben megerősítést kért, hogy valóban küldheti-e őket.
Elérkezett a csütörtök, aznap tizenkét órás szolgálatban voltam, elég fáradtan értem haza. Kikapcsolódásként elkezdtem nézni egy szórakoztató műsort, azonban rövid idő után már csak a szemhéjam mögül "követtem az eseményeket". Megfeledkeztem ígéretről, angyalokról, mindenről, beájultam az ágyba.
Hajnalban arra eszméltem, hogy hasogat a fejem. Pránanadis lévén rátettem a kezem a lüktető területre. Elmúlt. Levettem a kezem, aludtam tovább. Aztán ismét belém hasított a fájdalom. Kezem oda, elmúlt. Ezt megcsináltam háromszor, erre aztán teljesen magamhoz tértem. Kinyitottam a szemem és abban a pillanatban bekattant: "Húha, este elfelejtettem az angyalokat beengedni." Fáradtan bebújtam a kedvesem mellé, aki rögtön megkérdezte, mi a baj. Átbeszéltük az angyalos fogadalmam, jót mosolyogtunk azon, hogy szegények az ajtónk előtt fagyoskodva átvirrasztották az éjszakát, már biztos éhesek, aztán arra jutottunk, hogy nem kell ezt komolyan venni.
Csak nem hagyott nyugodni a dolog, arra gondoltam, kicsit megkésve bár, de azért megcsinálom az angyalfogadási szertartást. Akkor még nem volt gyanús, hogy a szobám teraszra nyíló ajtaja résnyire nyitva volt egész éjszaka.
Aztán lementem az emeletről, kinyitottam a bejárati ajtónkat, és ekkor elakadt a lélegzetem, mert a következő látvány fogadott.
Tárva nyitva volt a kertkapunk, az elektromos szekrény ajtaja, ami riglivel záródik. Még nagy viharok idején sem nyílnak ki ezek az ajtók, ez az éjszaka pedig kifejezetten nyugodt volt.
Minden kommentár nélkül odahívtam Lacimat, akinek szintén kikerekedett a szeme.
Aztán bementünk az étkezőbe, és a következő látvány az asztalon meggyújtott gyertyaláng volt, ami hihetetlen izgatottan remegett.
Amikor kimondtam, hogy "Hát, mégis megjöttek az angyalok?", abban a pillanatban nyílegyenessé, nyugodttá vált.

Nos, szerinted ez egyszerű véletlenek sorozata, képzelgés, vagy mégis van benne valami?

Szia Bochecha!

Természetesen a történet Neked is szólt, és a véleményedre kíváncsi vagyok.

Üdv: Gyöngyös

Szia adrilepi!

Kar, hogy ennek a temanak itt vege lett.
2 eve kb. napi kapcsolatom van Veluk, mondjuk az angyalokkal, de inkabb Mennyeieknek neveznem oket, mert eleg sokan vannak ott olyanok is, akik nem angyalok.
Szerintem folosleges ijesztgetni azokat, akik az angyalokkal foglalkoznanak, mert olyan nincs, hogy 'bevonzani' v. elrontani ilyesmit. Olyan van, hogy valaki sajat magat bespanolja, beporgeti, bekepzel dolgokat. Nincs atok, nincs rontas, nincsenek 'bevonzhato' dolgok. Ezek nagyon divatos es felreertelmezett szavak. Foleg arra jok, hogy felelmeket keltsenek.
Ovatossag, szkepticizmus, egeszseges ketelkedes kell, de ijesztgetni folosleges.
Akinek az eletebe bele van irva, hogy angyalokkal kommunikaljon, az mindenfele segitseg nelkul is fog tudni. Akinek pedig nincs, az akarmit tesz, nem lep be az eletebe ez a jelenseg. Attol meg kitunoen fogja tudni tovabb 'csinalni' az eletet.

Ha megnézed bármelyik hasonló témájú fórumot, honlapot, azt fogod látni, hogy minden hozzászólás már megvan vagy két éves. Azért mert ez az egész megvilágosodás, angyalos, mesteres, felemelkedéses történet, mind csak egy nagy reklámfogás része volt, melynek eredményeképpen rengetegen meggazdagodtak, könyvkiadók, filmesek, rendezvényszervezők, magán emberek.... az emberek meg akik hittek az írott szövegeknek, mestereknek :) azt kapták, hogy hosszú évekig tartó kutatás, olvasás, gyakorlás, hit után, csak kevesebbek lettek, mint mikor belekezdtek. A pénz nem jött, hiába gondolkodott pozitívan, a szerelem nem jött, nem emelkedett fel senki csak kihasználták az emberek azon vágyát, hogy különlegesebbek akartak lenni mint az átlag. De az igazság mindig győzedelmeskedik és azt jól jegyezd meg, hogy a gonosz pontosan így működik, valamivel elcsábít, hogy vele foglalkozz, higgy neki, de soha nem ad semmit se cserébe. Semmit!! Csak zavart, káoszt és elindít egy olyan úton melynek vége a biztos meg nem értettség, csalódás, magány és elkeseredettség. Akik a fenti dolgokat írták az angyalokról azok nem ismerik az Angyalokat. Merthogy az első és legfontosabb tulajdonságuk, hogy mindennél jobban szeretik Istent. A hozzászólók nem említik, hogy az angyalok valaha is beszéltek volna Istenről, így akikkel találkoztak nem angyalok. Az angyalok nem üzennek semmit sem kártyákon, számokon, könyveken keresztül. Gondolod, hogy Isten leghatalmasabb teremtményei ne tudnának eléd állni és elmondani, hogy mit akarnak? Nincsenek is oda annyira az emberekért, mint azt az ember gondolja. Isten van oda az emberekért és ezért az Angyal teljesíti Isten akaratát. A leginkább úgy tudod tisztelni Őket, ha nem vetsz semmilyen róluk elnevezett kártyát. Az intuíciónak már több értelme van. Tehát a lényeg, hogy Angyal Isten nélkül nem létezik és Angyal nem tud beszélni csak Istenről, Isten tervéről és hogy miért Küldte az Isten, mivel Isten fényében élnek folyamatosan, ha már két szót kell szólniuk az egyik akkor is Isten lesz. Ha megismered az Istent csak úgy fogod megismerni az Angyalait is.