Szerinted mi a jobb egy gyereknek, amikor a szülei rossz házasságban élnek? | Önmegvalósítás.hu

Szerinted mi a jobb egy gyereknek, amikor a szülei rossz házasságban élnek?


Beküldte: | 2009. jan. 12. hétfő - 06:30

Hozzászólások

13 hozzászólás
Ennél nincs rémesebb
2009. január 13. kedd, 11:01 | Névtelen (útkereső)

Az én szüleim rémes házasságban éltek. Minden nap imádkoztam, hogy váljanak el. Hiába A végén anyám belehalt.
A szülőknél a gyerekek ebben az esetben csak indoknak jók. Valamiért nem tudnak, vagy akarnak válni és rájuk fogják. A gyerekek meg életük végéig szenvednek szüleik házasságának romjai alatt.
Én nem kívánom senkinek, hogy miatta maradjanak együtt a szülei, tartós lelki sérüléssekkel jár.
Az én szüleim is teljes életet élhettek volna külön, sőt anyámtól megkaphattam volna azt a figyelmet amiből apám zsarnoksága miatt nekem nem maradt. Tulajdonképpen családban árván nőttem fel.
Ennél azt hiszem egy rosszabb helyzet van. Amikor elválnak a szülők, de úgy hogy egymással még lerendezendő feladataik vannak. Ezeket aztán a "gyereken keresztül" próbálják megoldani, sok kis koravén, szorongó palántát hátrahagyva.

husztisanyi képe
Inkább sínylődtek tovább a társadalmi ál-erkölcs rabjaiként.
2009. január 13. kedd, 14:18 | husztisanyi   Előzmény

Az egyik gyakori ok, amiért együtt maradtak szülők, hogy nem merték felvállalni, hogy Ők most elválnak és emiatt majd a társadalom rossz szülőnek tartja Őket!

Inkább sínylődtek tovább a társadalmi ál-erkölcs rabjaiként, mintsem kiálljanak egy ésszerű döntésük mellett.

- Mert ugye fontosabb, hogy mit szól hozzá a szomszéd néni, mint hogy hogyan érezzük magunkat??!

modernizáció
2009. január 13. kedd, 23:16 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Igen bizonyára a szomszéd néni egy tényező, bár azt hiszem egyre kevésbé. Ma már a párosodott társadalomnak tetemes része élettársi kapcsolatban, közösségben él és tesz arra, hogy van e róla papirja. Lassan az azonos neműeknél már nagyobb hajlandóság a házasságkötő elé járulni.
Azt hiszem sajnos kis világunkban egyre többen anyagi okok miatt nem válnak el. Vagy a hölgynek éri meg, hogy szemet húny, tűr mert egyébként kényelmes aranykalickában él (amit a barátnők kórusban irigyelnek), vagy a pasinak olcsóbb kettős életet élni mint sem megfelezni ami van. Fiatalon vagyonosodott társadalmakban a vagyon gyűjtése - "eredeti tőkefelhalmozás" - mindenek előtt van, azt nem veszélyeztetheti egy válás.
A másik ok szomorúbb, ez pedig, hogy sokan szinte élvezik a másikkal való csatározásokat és nem érzik, hogy drága termékeny évek mennek el erre jelenlegi életükből.
Szerintem amig egy ember jó ha 50 évig elélt, volt mit tanulnia a társától és jobban becsülték az életet. Ma már olyan élettartam kilátása van egy teremtménynek, hogy abba lazán belefér egy patchwork family. A kommunikáció a tapasztalás felgyorsult és egyszerűen amit egy társsal meg lehet tapasztalni az lefut max 20-30 év alatt. Utána lazán lehet kezdeni a következőt. Az ehhez szükséges apakomplexusos, anyagias gusztusos lányokat meg megtermelik a témaadó romos házasságok.
Általánosságban nézve tán a szomszéd néni is inkább indok. A nem anyagi indittatású kényszerközösségek alapja azt hiszem, hogy nem tudunk, merünk egyedül lenni magunkkal. Tán ha mernénk és tudnánk magunkkal boldogan egyedül is lenni, nem lennének sokan ennyire szomorúak társasan.

A közösség védelem
2009. január 18. vasárnap, 22:32 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Szerintem nem a szenvedéshez ragaszkodnak a népek, hanem inkább a kényszer tartja a rossz házasságokat össze. A mostani gazdasági helyzetben, amikor anyagi biztonság nélkül inkább sínylődnek a rossz kapcsolatban, mintsem nekivágjanak a bizonytalannak. Ha már kiborult a bili, még a gyerekekre sincsenek tekintettel, nemhogy a szomszéd nénire. Nem egyszerű a válás, és nem olcsó. Hova költözzön a társaság fele, kivel maradjon gyerek, és mikor kel már el a lakás végre?
A 70-es években szinte divat volt elválni, újra házasodni. Ha új családot kapott a gyerek, még irigyelték is a társai, hogy 2 apukától és 4 nagyitól kapott ajándékot szülinapjára.
Ha minden "tökéletesen, gondoktól mentesen" zajlana, a gyerekeknek akkor sem lenne jó, bármennyire jó viszonyban válnának is el egymástól. hiszen a közösség - védelem. És ezt már az ősközösség óta érzi az ember. Bárcsak egyszerűbb lenne átugrani egy másik közösségbe, amelyet kedvünkre váltogathatunk!

A legjobb, a gyereknek, ha meggyógyítják a házasságukat és
2009. január 14. szerda, 0:01 | nonono (útkereső)

A legjobb, a gyereknek, ha meggyógyítják a házasságukat és együtt maradnak.
Nem értem ilyen választási lehetőség miért nincs.

A legjobb orvosság:Tiszta helyzetet teremteni a családban!
2009. január 14. szerda, 1:00 | erina61

Sajnos,van olyan házasság, amit nem lehet meggyógyítani! -Mert itt is az a szólás érvényesül,hogy jobb a biztos...../még ha nehéz és fájó is,mint a bizonytalanság /holnap vajon milyen csatákat kell vívnunk egymással/ Ha már kihűltek az érzelmek, nincs szeretet, tisztelet egymás iránt, akkor a gyermek miatt sem érdemes együtt élni.- Mert a kisgyermek félreáll,magába fordul,látj ,érzi,hogy itt valami nincs rendben!/még akkor is ,ha nincs veszekedés/ Az iskolai közösségből esetleg kirekesztődik,szemlélődővé válik. -A nagy gyermek pedig elmenekül a csata színhelyéről és más, esetleg rossz ,kisebb közösségekben keres menedéket ,ahol éppen befogadják.,mert tartoznia kell neki is valahova. Ha nem ezt választja, akkor magányosan félrehúzódik, és-vagy,- káros anyagokhoz fordul!
Válás után,pedig mind a két szülőnek feladata továbbra is,hogy minden téren egészséges felnőttet neveljen gyermekéből!!!!!!!!!Nem csak annak,akinél marad a gyermek!
Jó lenne!: Ha, a szülők új kapcsolatuk révén boldogabb és jobb emberekké válnának és így lesz a gyermeknek két családja .

Karma
2009. január 14. szerda, 8:53 | Névtelen (útkereső)

Nem vagyok szakértő, de úgy gondolom, hogy nem mindegy mi a saját ill. gyerek feladata a kapcsolattal. Mivel fejlődik, tanul. Elengedni vagy átélni? Megoldottuk a feladatot és tovább kell lépnünk, vagy csak menekülünk. Szerintem nem véletlenül születünk oda-ahova.

Üdv: Éva

Nehéz ügy
2009. január 14. szerda, 9:31 | Névtelen (útkereső)

Én éppen ilyen cipőben toporgok. Nem fiatalon találkoztunk a férjemmel,ő ragaszkodott a templomi esküvőhöz és a közös gyerekhez.Esküt tett,hogy mindig a gyerekével lesz.
Aztán egyszer csak közölte,hogy elköltözik,mert szerinte úgy jobb lesz neki,de hivatalosan elválni nem akar.
Én is sokat gondolkodom azon,mi a jó megoldás ilyen esetben a gyereknek,és nekünk.
A jó olyan megoldás,amit megvalósitunk.

Inyó képe
Így válhattam azzá, aki most vagyok!
2009. január 14. szerda, 16:02 | Inyó

Az én szüleim ugyan szerették egymást, de a házas éveik nagy része harcból állt. Mi gyerekek nagyon nehezen viseltük apukám italozását, anyám szenvedését volt, hogy én is arra gondoltam, bárcsak elválnának vagy apu meghalna! Ilyen gondolatok fordultak meg a gyermeki fejemben. Mára azt gondolom, hogy köszönöm és hálás vagyok nekik, a látszólag nem mosolygós és rózsás gyermekkoromért, mert így válhattam ma azza, aki most vagyok!

Válni vagy sem?
2009. január 14. szerda, 16:26 | Asemota Beatrix (útkereső)

Sziasztok!

Én elváltam a férjemtől, még amikor a gyerekeim kicsik voltak. Rájöttem inkább egyedűl élek, mint vele. Nehéz volt. Sajnos miután megismertem az igazi énjét, azt már nem akartam. Úgy érzem jó döntés volt. A gyerekeim nem kaptak így rossz mintát, és lelkileg is egészségesebbek lettek szerintem, mintha azt látták volna szenvedünk, veszekszünk....stb.
Az exférjemmel is jobb maradt a kapcsolat így ....nincs már bennem útálat, gyűlölet. meg tudtam bocsájtani. Igaz találkozni nem akarok vele, minek. Nem lenne miről beszélgetni már. A fiaim felnőttek, szabadom dönthetnek ha ők akarnak találkozni az apjukkal, aki külföldön él. Egyenlőre nem látom, hogy nagyon keresnék őt. Soha nem gátoltam a kaőcsolat tartását, és igyekeztem nem mondani rosszakat apjukról. Hagytam a hibáit ők maguk tapasztalják meg és döntsenek ők. Az én érzésem és döntésem pedig az enyém. Persze ennek már 20 éve. Azóta a fiúk felnőttek és én immár harmónikus kapcsolatban élek a mostani párommal. Persze ez sem volt felhőtlen, de megérte várni rá és immár lelkileg is kezd beérni....hozzám. Egymást "tanítottuk" kapcsolatunk során, most értünk a gyümölcs aratása fázisba.
Mindenkinek magának kell döntenie, Én csak a saját életemből merítettem.

Mi a jó döntés?
2009. január 14. szerda, 19:21 | Nita22 (útkereső)

Szerintem ha egy házasság már nem működik akkor mindenképpen el kell válni, még akkor is ha van gyerek. Ez a legjobb döntés mindenkire nézve, legalábbis hosszútávon biztos. Ha két ember már nem tanulhat többet egymástól vagyis lejárt a kapcsolatuk ideje, a maguk és a gyerekek fejlődésében okoznak kárt ha továbbra is együtt maradtnak. A legjobb lezárni kettejük között a dolgokat, ami nem azt jelenti, hogy feltétlenül össze kell veszniük, csak ezentúl külön utakat kell járniuk. Ha a szülők nem haragosan válnak el azt a gyerek is megérti, és bár rosszul fogja érezni magát egy ideig, nagy kár nem történik a személyiségében.

De persze ahány ember annyi vélemény:)

Ennyi választás lehet csak?
2012. június 19. kedd, 19:08 | Nicsu01

Ebben a kérdésben semmit nem tudok választani szívem szerint mert ha együtt maradnak látszólagos családként nem jó mert a gyerek akkor is látja a rosszat, ha a szülök elválnak még akkor is kaphat az a gyerek rossz párkapcsolati példát szerintem :) Ezt miért írom mert 90%-ban a gyerekkel zsarolják egymást és az egyetlen emberke aki ennek issza a levét az a gyerek. "Teljesen mindegy, úgyis Ő választotta a szüleit." Ezt pedig nem tudom, biztos hogy Ő választ meg minket ? Ennyire nem tudok spirituális lenni.

nem lehet választani
2013. július 02. kedd, 10:56 | Látogató (útkereső)

A gyerek egy férfi és egy nő kapcsolatából születik. A gyerek teszi a férfit apává, a nőt anyává. Akármit csinál ez a két ember, ezek után már mindig szülő marad. Lehet kozmetkázni, ideologizálni, hogy egy új harmonikus párkapcsolatban mindenkinek jobb stb., lehet behúnyni a szemünket a tények előtt, attól az még úgy van. A kötelék és egyúttal a felelősség, ha tetszik, ha nem, megmarad.

Szólj hozzá!

  • Figyelj az írásjelek használatára: előttük nem kell szóköz, viszont utánuk mindenképpen hagyjál egy szóközt! Így.
  • Megengedett HTML tagok, ha a szövegszerkesztő nincs bekapcsolva: <h1> <h2> <h3> <h4> <h5> <h6> <center> <img> <font> <div> <span> <br> <u> <i> <b> <p> <a> <hr> <align> <border> <table> <tbody> <tr> <td> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <blockquote> <dl> <dt> <dd> <object> <param> <embed> <iframe> <strike> <!--break-->
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.
  • A linkek követhetőségét kiszűri a rendszer.

  • A web és email címek automatikusan linkekké alakulnak.
  • A hozzászólás a Fórumszabályzat elvei alapján kerül moderálásra.

Az űrlap kitöltésével elfogadod a Mollom adatvédelmi irányelvét.