Becsületes vagy? | Önmegvalósítás.hu

Becsületes vagy?


Beküldte: | 2010. júl. 26. hétfő - 10:39

Hozzászólások

17 hozzászólás
Én erre azt mondanám, hogy tudtommal igen. De lehet, hogy vannak
2010. július 26. hétfő, 11:03 | KatiPotter

Én erre azt mondanám, hogy tudtommal igen. De lehet, hogy vannak olyan dolgok, amiket elkövetek, és nem vagyok tudatában, hogy az nem becsületes, nem őszinte. Szóval az élet minden területét, minden gondolatot meg kell vizsgálni, hogy van-e benne igazságtalanság, hazugság, szóval olyat, amire lehet mondani, hogy nem becsületes úgy.

Abszolút többnyire igyekszem nem:-)
2010. július 26. hétfő, 15:42 | izidor (útkereső)

Abszolút többnyire igyekszem nem:-)

kancsokanna képe
hol?mikor?kivel?mettől?meddig?mivégett?
2010. július 28. szerda, 13:32 | kancsokanna

…nem minden az aminek látszik, láttatja magát, illetve aminek látom…

Az „amint benn, úgy kinn is” törvényszerűséget, eléggé „becsületesnek” tartom…
de megjegyzem, minden egy viszonyítási rendszerben történik, nem mernék megesküdni, hogy nem létezik egy olyan szituáció amelyikben a legjobb megoldás a látszólagos nem-becsületes reagálás az amivel „oldódik” az energiafelhalmozódás.

Manapság úgy fogalmaztam meg magamban, hogy nemigazán becsületes amit művelek magammal…ha már minden ami „ott” kinn is én magam vagyok.

ejnye
:)
AnnA

szeges képe
Szégyenpadra kerültem?
2010. július 29. csütörtök, 15:01 | szeges

Érdekes kérdést tettél fel Sanyi, de szerintem itt csak két válasz lehetséges: igen vagy nem.

Sajnos nekem még vannak olyan dolgaim (hál'Istennek egyre kevesebb) amelyek miatt nem mondhatom magam 100 százalékosan becsületesnek ezért kénytelen vagyok bevállalni ezidáig egyedül a nem szavazatot.
Arra törekszem természetesen, hogy minden gondolatomról és tettemről elmondhassam, hogy becsületes, de ma még sajna nem megy.
Később majd talán, remélem...:)

bodza képe
Én is bevállalom a "nem" választ. Munkámból adódóan csak ez a
2010. július 29. csütörtök, 15:33 | bodza

Én is bevállalom a "nem" választ. Munkámból adódóan csak ez a lehetőség jöhet szóba. Szeges barátommal egyetértek teljes mértékben.

Bár már mindent félretettem, eltoltam, megpróbálom teljesen leszeparálni magam tőle, a mai napig megtalál.

Remélem, hamarosan törölhetem ezt a választ, és nyugodt lélekkel kattinthatok az "igen"-re.

Michaelita képe
Szeva Drága Bodza!
2010. július 29. csütörtök, 19:14 | Michaelita   Előzmény

De jó, hogy újra itt vagy! Nagyon örülök Neked! Nagyon hiányoztál!

Jól vagy??

Szeretném az abszolútot bejelölni, de egyenlőre még csak azt tudom, hogy többnyire...
ez van, itt tartok most...

bodza képe
Szia Michaelita!
2010. július 29. csütörtök, 20:56 | bodza   Előzmény

Köszönöm a kedvességed, nem is tudod, milyen jól esik...Hiányoztam? De jó...Akkor szerettek engem - ezek szerint.:)))

Már jobban vagyok, jó mély gödörbe zuhantam, esett az eső is, de már kikapaszkodtam megint, és már a körmeim sem sárosak!:)

Viccen kívül: azt hiszem most ért utol a fájdalom a barátnőm halála miatt, és nagyon megzuhantam. Eddig hárítottam, nem ment tovább. Túl vagyok a nehezén - remélem.

Michaelita képe
Bodza
2010. július 29. csütörtök, 21:06 | Michaelita   Előzmény

Nem csak én hiányoltalak, de ezt majd látni fogod magad is:)

Igen szeretünk, ha ez eddig kérdéses volt:) és most nagyon boldogságos vagyok, hogy újra itt vagy közöttünk:)

Sajnálom és Veled érzek, mert az ilyen nagyon meg tudja viselni az embert. Bármi módon tudod - lehetőleg lazán, erőltetés nélkül - add ki magadból valahogy (amikor és ahogyan kikívánkozik)!

Puszi!

bodza képe
Michaelita!
2010. július 29. csütörtök, 21:24 | bodza   Előzmény

Már tudok sírdogálni, és ez nagyon sokat levisz...

Ezen kívül beindult bennem egy igen erős folyamat, poklokat jártam meg, de ebből is kimásztam. Most van egy kéz, amely fogja a kezemet és segít. Ingyen és nagyon elkötelezetten. Napról-napra erősödöm. Valami nagy változás van készülőben "odabent", tényleg olyan, mintha hullámvasúton ülnék. Valami készül elmenni, és valami készül bejönni a helyére. Néha megijedek - az borzasztó bír lenni, aztán lazítok és minden oké megint. Várom, hogy végre "megszülessen"!:) És igen: ezt egyedül kell megélni, megszenvedni, világra hozni.

Domoszlai Katalin képe
Minden benne
2010. július 29. csütörtök, 21:51 | Domoszlai Katalin   Előzmény

van a válaszodban, ahhoz hogyan kell egy krízis helyzetből más emberként kijönni...
A hála a segítségért....
Hogy a figyelmed azon van, napról napra jobb...
Az elfogadás, hogy minden érted történik...
És a hit magadban...

Mielőbbi megszületést, szeretettel!

Akkor ezért szenvedek időnként ennyire én is? Kati te ismered az
2010. július 29. csütörtök, 21:59 | jessica73   Előzmény

Akkor ezért szenvedek időnként ennyire én is? Kati te ismered az én nehézségeimet. Egyszerűen csak egy új dolog van megszületőben nálam?

Domoszlai Katalin képe
Mindannyian
2010. július 29. csütörtök, 22:09 | Domoszlai Katalin   Előzmény

szenvedünk, amikor változunk. Megéljük a kríziseket és egyre jobb eszközök lesznek a kezünkben, hogyan jöjjünk ki, és egyre rövidebb idő alatt.

bodza képe
Köszönöm, Kati!
2010. július 30. péntek, 8:41 | bodza   Előzmény

Mindig örömmel olvasom a hozzászólásaidat, határozottan előre visznek az úton engem!

Hálás vagyok Neked ezért a megerősítésért! Már azt is hittem, hogy valami betegség lehet a háttérben - de szerencsére nem...

Aztán ahogy visszagondoltam a múltamra, minden változást bennem ilyen "tünetek" kísértek.:)

Majd megírom mi született. Remélem, kibújik végre a pillangó a bábból!:)

Domoszlai Katalin képe
Egy idézet...
2010. július 30. péntek, 9:09 | Domoszlai Katalin   Előzmény

Megfoghatom a kezed, elvihetlek az ajtóig...De belépned egyedül kell. ( Gyurkó Zsolt )

Van még nekem is jó pár ajtó ami még vissza van...
De szívesen megosztom a tapasztalataimat azokról a szobákról, ahol már sikerült rendet csinálnom :-)

Arany Kígyó képe
A legjobb, amit magamról mondhatok: igyekszem
2010. július 30. péntek, 11:02 | Arany Kígyó

Üdvözlet Mindenkinek!

Régen írtam ide, de ez a kérdés megérintett... Nemrég ért véget az első komoly kapcsolatom 15 hónap után, a világ egyik legjószívűbb, legcsodálatosabb hölgyével, szakításunkat is igyekeztem humánusan intézni, ám a rá következő napon nagyon inkorrekt voltam vele - csupán pár ezer forintról volt szó, de a bőr lesült a pofámról, és legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben... Este felhívtam keresztanyámat, aki gyógyító asszony, s ő így kommentálta: ez becsületesség kérdése...

Hozzáteszem: sok évvel ezelőtt, az általános iskolában még az volt a tanárok "baja", hogy "hülye becsületes vagy, fiam!" ... Nyilas Misi effektus...

Mindezek tükrében tehát, a legjobb, amit magamra jelen helyzetben alkalmazhatok, az "igyekszem" kategória.

Köszönöm a figyelmet és a megértést!
Norbert

többnyire nem
2010. augusztus 04. szerda, 17:40 | Tomi-Babi

Nehéz a kérdés , de egyszerű a válasz : NEM
A többnyire azt mutatja részemről , hogy útkereső vagyok a teljes és tiszta becsületes élet felé , aminek megtalálásához illetve annak eléréséhez már komoly lépéseket tettem.Ebben a gazdasági helyzetben nagyon nehéz , mint családfenntartó az egyenes utat járni viszont az a megtapasztalásom , hogy minél több nem jó dolgot oldok meg egyenes úton , annál könnyebb egyébb más dologra odafigyelnem.Például a fejlődésemre és a családomra.
Már észre tudom venni a legnagyobb feszültségek mellett , hogy reggel süt a nap vagy meghallom a madarak énekét!

Ma a boltaban
2010. augusztus 05. csütörtök, 21:32 | Nagy Edit2   Előzmény

Ma bementem az általam igen sűrűn látogatott boltba. 3 db csokoládét vettem. Nem szoktam, de most figyeltem mit üt be a pénztáros.
Rá volt címkézve a csokira, hogy 145.-. Ő 155.- -ot ütött a gépbe. Szóltam neki...... Azt modta, tévesen ráragadt egy másik árcédula. (tudom nem úgy volt, mert a többi 50 csokin is ez volt rajta)

Hagytam.

Majd váltania kellett pénzt,(10.000-sel fizettem a 400Ft-ot, ami ugye csak 390.- , és 1000-ig már visszaadott) mikor visszajött újra odaadta a 600.--ot. Nem is gondolkodtam, csak szóltam, pontosabban csak szólt a szám, hogy ezt már odaadta.

Hálás volt, és megköszönte.

Két kérdés merült fel bennem:

1. Miért szóltam?
Tényleg olyan becsületes vagyok? Vagy csak megszoktam, hogy így viselkedek, mert erre szoktattam magam? Vagy félek, ha én becsapok másokat, akkor én is ezt kapom?

2. Vajon Ő ezt hogy élte meg, aki tudván tudva becsapott engem 10Ft-tal, én