Csoda az egész élet, a kezdettől a végéig. Ilyen csodákat rejt az önismereti út is.

Mert lássuk be ez egy folyamat, a kezdettől a végig. Ahogy a csecsemő tapasztalja, tanulja a világot, úgy tapasztal az önismereti úton járó ember. Elég, ha csak szembe néz feladataival és lelke szerint cselekszik. Persze ahhoz ismerni kell a lelkét és figyelni rá. Valljuk be a lelki ismeretünk szerint cselekedni nem mindig könnyű, de a tiszta út.

Hogy a szerelem milyen csodákat rejt, nem kell mondani, de van egy mondás a szerelem sötét verem.

Magam sem gondoltam, hogy ki írom magamból de megteszem mert nem panaszkodom senkinek. Bele is vágok: mi fáj jobban? A testi fájdalom vagy a lelki fájdalom a nagyobb!? Mindkettő! Szerintem... Ez a "kék" bolygó ( a föld) igen gyönyörű! Igaz? :) és mégis kémia az egész. Ha belemarkolsz a földbe és a markodban tartod ott van benne szinte minden ami benned megtalálható, és mégis más! Más lesz minden ha valami több kerül bele mint ami benne megtalálható, arányokra gondolok. Velem is ez történt. Megváltozott a "valami". De senki nem tudta megmondani még, hogy mi van bennem kevesebb és több.

Sokszor elakadunk a gondjaink és problémáink közt és nem jutunk előre. Mert megoldhatatlannak tűnik minden. Régi mintáink jönnek elő újra és újra… Aztán történik valami, és egyszer csak sikerül. Mert nem kétség, mindig sikerül, még ha úgy is tűnik, hogy az örökkévalóságig is vagyunk ezekben a gondokban… De a problémán azért léteznek, hogy megoldhassuk őket. De valójában valóban gondok és problémák ezek, vagy valami más? Nézzük más szemszögből, egy példával: Bemész a munkahelyedre, és kapsz valami feladatot. Megcsinálod nem? Problémának éled meg, vagy feladatnak?