Hogy érzed magad az életedben?
Pocsékul érzem magam!
10% (65 szavazat)
Néha szoktam jól is lenni.
15% (95 szavazat)
Egyszer fenn, egyszer lenn.
36% (231 szavazat)
Többnyire jól vagyok.
28% (178 szavazat)
Boldog vagyok.
12% (75 szavazat)
Összes szavazat: 644
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
8 hozzászólásElméletileg lehetne egyszerre fejleszteni ezeket, de a Neked érkezett jelzések egyértelműen arra utalnak, hogy ne bújj el a szakmai fejlődésed mögé, ne abban akarj sikereket elérni, ha a magánéletedben sikertelennek érzed magadat!
Persze biztosan meg van benned a valós vágy a szakmai kiteljesedésre, de valószínűleg az abba fektetett energiát sokkal fontosabb lenne a magánéleted rendbe rakására fordítani. Vajon ha választhatnál, hogy melyik életterületeden szerenél sikeres lenni, akkor a szakmait vagy a magánéletit választanád?
Nem vagyok valami tapasztalt 23 évesen, azt hiszem. A boldogsághoz sok minden kell. Persze ilyeneken csak kamaszkoromban kezdtem el gondolkozni, úgyhogy egyértelmű volt a válasz is: szerelem.
Lett is, aztán elmúlt, lett más, lényeg hogy nem voltam jól egyedül sose, egyből magányosnak éreztem magam- sajnálni kezdtem magam. Ez annak is betudható, hogy elég nagy családban nőttem fel, nem is emlékszem, voltam-e egyedül gyerekkoromban... Bő egy éve először éreztem magam boldognak párkapcsolat nélkül.
Ahogy ezt felfedeztem, egyből elkezdett hiányozni / beszivárogni Valaki a múltból, de eleinte nem mertem bevallani magamnak se... (végül megkerestem, azóta is boldogan élünk, ide is ő hozott:))
Oda akarok kilyukadni, hogy amint elfogadtam a helyzetemet és az előnyeit figyeltem, helyére ugrottak a dolgok, és ez ma már a "karrierben" is így van: Most tanulom, hogy hogyan zárjam ki a körülöttem lévők rosszkedvét (főleg az energiavámpírokat), hogyan őrizzem meg a saját jól-létemet, hogy engedjem el a fülem mellett azokat a dolgokat amit eddig nem tudtam. pl. direkt stressz-ellen dolgozom.
Bár nem tudom, hogy ezt meg lehet-e csinálni egy felelős munkahelyen, hiszen egy elég laza egyetemi közegben vagyok (nem vagyok kész a holnap leadandó feladattal, hát bemutatom a vázlatokat), de ha már most kidolgozok ilyen "önvédelmi" módszereket, akkor talán mire komoly munkám lesz, könnyebben vehetem az akadályokat.
Ma megcéloztam hogy nem stresszelek, bármennyire is mindenki fog, és meglepően jól sikerült teljesítenem, pedig csak annyit tettem, hogy elfogadtam hogy nem leszek kész. Nem vetettem magam alá mások lelkiállapotának, nem tettem a saját jól-létemet tőlük függővé (pénteken ez még nem ment) és nem görcsöltem-kapkodtam, ahogy ilyenkor mindig, amitől persze azt is elrontom ami eddig megvan.
Ahhoz hogy jól legyek, akarattal nem szabad engednem a mindennapi apró bosszúság-forrásoknak, pl. elment az orrom előtt a villamos, vagy bunkón szólt vki hozzám mert rossz kedve van... eddig mindig nyakon vágott az ilyesmi, mert elég érzékeny vagyok, most viszont harcba szálltam, és nagyon jó érzés!:)
Szóval jön minden magától mihelyst elfogadjuk a jelen-helyzetet és nem hagyjuk, hogy kizökkentsenek.
Talán kicsit elkanyarodtam a témától, de ez volt az első tudatosan fejlődésre programozott munkanapom (a hétvége könnyebb), és nagyon boldog vagyok, hogy sikerült! Kíváncsi vagyok, mi lesz holnap!
... így a végére érve jöttem rá, milyen boldog vagyok! Nem azt kellett volna bejelölnöm hogy többnyire jól... : )
Ez kiváló! Pontosan így érdemes megoldani a problémákat, ahogyan itt leírtad! Remélem sokan elolvassák a tapasztalatodat és kipróbálják az elfogadás erejét!
Ha megtartod ezt a hozzáállásodat és esetleg a vázlat bemutatása helyett felvállalod még azt is, hogy valóban nem vagy kész, akkor megérhetsz arra, hogy olyan munkahellyel találkozz, ahol elfogadják azt, hogy nem vagy mindig topon és Te is emberből vagy, nem villámgyors robotból.
A tudatlan fiatalok egymástól tanulják el a stresszelős, megfelelős hozzáállást, és nem gondolkoznak el azon, hogy a rohanó életmódjukat maguknak választják / teremtik!
A mondatokat legközelebb nagybetűvel kezdd légyszíves, különben nehezen olvasható a szöveg! A bejegyzésedet kijavítottam.
Lusta szokásom mindent kisbetűvel írni, odafigyelek legközelebb!
Köszi a bíztatást, nagyon jól sikerült a tegnapi konzultáció a mesterekkel (=tanárokkal), sokkal jobban mint vártam! Sőt, új megoldandó feladat is előkerült, ami személyesebb, önmagam feltárásához- megértéséhez vezet, úgyhogy minden irányban pozitív volt! Rájöttem hogy miért nem lettem kész, holott lehettem volna, és megkeresem mi okozza ezt az ellenérzést ami miatt halogattam a teendőket! Hurrá hurrá és hajrá hajrá:)
Nahát!... nem is emlékeztem erre a hosszú régi hozzászólásra! :)))
2 és fél év távlatában megint aktuális a kérdés, és a válasz már egyértelműen az, hogy BOLDOG VAGYOK!
Tegnap úgy leteremtett a barátnőm, hogy csak kamilláztam! ...majdnem hazáig szaladtam sírva, de mégis maradtam a feszült szituációban, (belementem a rossz érzésbe, amit okozott, miért találtak el a mondatai) együtt tovább boncoltuk a dolgot, aminek az lett a vége, hogy fél óra múlva már azon sírtam el magam kishíján, hogy milyen jó nekem, hogy ilyen őszinte barátaim vannak, akik nem bólogatós kutyák! :) Együtt felfejtegettük a kritika mélyebb rétegeit, mi az, ami saját magának szólt, mi nekem, végül együtt meditáltunk. :)
A nem-boldogság meglepően rövid ideig tartott :)