Kereső: Párkapcsolat

Ez a blog azért jött létre, hogy Te is ajánlhass nekünk (Mindenkinek) jobbnál is jobb filmeket, amik VALAMIÉRT tetszenek Neked, amiket szeretsz, amelyek megérintettek, amelyek segítettek valamit megérteni és felfedezni, felismerni, tudatosítani, befogadni és elfogadni...
Amiket pont ezért szívesen "osztanál meg" velünk is és ajánlanál Másoknak is, Mindenkinek, a Kedves (Tudatos) Figyelmébe... ;-)
Hogy nézzük meg, és főleg, hogy LÁSSUK is... ;-)

Félreértés ne essék, nem a személyről szeretnék nyitni egy blogot.

Hanem maga a fogalom foglalkoztat.

Vajon lehetséges-e?
Nem esetleges menekülés ez?
Kibújó a vállalt feladatok alól?

Ha ezt a gyakorlatot ráadásul meg is lehet tenni, akkor mi értelme van a karmának?
Vagy csak a "kiválasztottak" kiváltsága?

Mit gondoltok?

Vajon a spirituális úton járó nőknek milyen férfira van szükségük?

Hasonló rezgésszintű, mint ő és lágyabb jellemű?

Vagy egy tökös fickóra, aki igazi vadász és vezető?

Mit gondoltok?

Az utóbbi időben egyre több Dominálni, Parancsolgatni, Irányítani és Vezetni, Uralkodni akaró, Hatalmaskodó (Úr?)Nőt láttam a környezetemben... akik megpróbálják ELNYOMNI a férfiakat, és az alá-fölé rendeltségre "esküsznek", ahelyett, hogy Harmóniában, 50-50%-os mellérendeltségi társas, partneri párkapcsolatban akarnának élni... Egyre többször merült fel a Kérdés bennem: De vajon miért akarnak Uralkodni a Nők? És ez az Uralkodási-Igény, Hatalom-Vágy miért van egyre inkább kihaló félben a Férfiakból?

Régóta foglalkoztat a gondolat, vajon miért imitálja néhány nő az orgazmust? Életem során megtapasztaltam néhányszor a színlelést.
Akadtak, aki szinte tökélyre fejlesztették a látszatot, de náluk általában a mindig pont ugyanolyan hang- és mozdulatsorok tették hiteltelenné a történetet.
Érdekelne fiúk, tapasztaltatok-e már hasonlókat, és ha észreveszitek, sért, bánt-e benneteket vagy derültök rajta?
És Ti lányok, hazudtatok-e már orgazmust, s ha igen, akkor miért?

Azon filóztam a múltkor, hogy vajon az elfogadás az az, hogy feltétel nélkül elfogadva magam, el tudom fogadni a másik ember úgynevezett "hülyeségét" is, ugye? De vajon az is elfogadás, amikor bosszant a másik, aztán látom, hogy mi benne a mozgatórugó? Persze azért látom, mert magamban is megláttam, és emiatt nem bosszant már a másik ember viselkedése? Na, persze, attól még, hogy "látjuk", hogy mi motiválja azt a cselekvését, attól még nem biztos, hogy elfogadjuk! ...szerintem.
Ez lenne az elfogadás?

Elő a véleményekkel bátran! Fiúk! Nektek miért nem kellek?
Lányok ha fiúk lennétek,miért nem kellenék?
Ezek a kérdésekkel az a szándékom, hogy kiderítsem, hogyan lát engem a másik nem...
De az nem szeretnémt, hogy ez a blog csakis rólam szólna!
Üdv! Erika

Kérlek segítsetek, mert nem látom a fától az erdőt!

Már harmadszor kapom meg az élettől ugyan azt a leckét és még mindig nem tudom mi lenne a feladatom, mit kéne meglátnom, megtanulnom belőle.

Két éven belül ez a harmadik kapcsolatom, ahol a partnerem anyagilag, szellemileg(ötlet, hogy hová menjünk, mit csináljunk), figyelemmel (meghallgatom a másikat, odafigyelek rá) nincs benne a kapcsolatban. Milliószor tettem fel magamnak a kérdést, hogy vajon én sem, de teljesen őszintén, látva a saját "hibáimat" is nincs így.

Az életem a férfienergiák el és befogadásáról szólt eddig. Fiúk, férfiak között nőttem fel. Számomra befolyásoló volt az Édesapám és a Bátyuskám által mutatott minta. Az utcában is csak fiúkkal tudtam játszani egészen 13 éves koromig. Akkor a szomszédba egy új család költözött, akiknek lányuk is volt, de ő is afféle „fiús” lány volt inkább. Fiúgyereket neveltem fel. Ezek után úgy gondolom, hogy elmondhatom teljesen el/befogadó vagyok a férfi energiákra.

Mit gondoltok, az ellentétek vonzzák egymást? Vagy inkább a hasonló emberek érzik magukat jobban együtt?
A csillagok, a karma, és a személyiségünk meg tud-e határozni annyira, hogy ez a szerelemben is mérvadó legyen?

Teljesen tanácstalan vagyok és végtelenül szomorú. : (
A történet tavaly kezdődött, amikor kint tanultam Izraelben. Ott volt egy francia osztálytársam, akinek a barátja az én volt párom. "Összehozott" bennünket.
Azért tettem idézőjelbe, mert a srác kanadai (ott született, de Izraelben nőtt fel) és ott is él. Így csak msn-en, telefonon, sms-ben beszéltünk 2 hónapig. Aztán kiutaztam Hozzá!

Minden emberben megvan a lelki társ utáni vágyakozás. Valóban minden ember keresi a lelki társát, de kevesen hiszik, hogy meg is tudják találni. Az ilyen kapcsolat nem pusztán két ember, hanem két lélek közötti köteléket jelent, ennek az együttélésre és a szerelemre kiható következményeivel együtt.

Másnak indult ez a blog...
Nem ilyen "köpködős"-"anyázós", személyeskedős, mást kritizálós és másnak beszólogatós oldalnak... De ez lett belőle... Ilyen lett... Ilyenné tettük...
Kár érte... Lehetett volna sokkal Szebb és Jobb is, és Egészségesebb...
Rajtunk múlott... Mit kezdünk vele...
Ennyit tudtunk... kihozni belőle és önmagunkból... itt és most...
Ilyenek vagyunk... mi, emberek. Így működünk... Így Játszmázunk, mi is egymással, állítólagos 'Nagy' "Önmegvalósítók"..., "a Szeretet és a Tudatosodás Útját járók", "Spirituálisak"...

Segítséget szeretnék kérni Tőletek, mert életem egy borzasztó nehéz szakaszában vagyok. Több évig tartó szenvedélyes szerelem ért véget, mert kifáradt és nem volt perspektíva.
Arra lennék kíváncsi, hogy Ti hogyan tudtátok elengedni a másikat. Mert nekem még nem megy, őrlődöm és attól félek be fogok kattanni. A másik volt a jobbik énem, a lélektársam és mióta véget ért határtalan űrt érzek.

A minap kaptam egy levelet egy lánytól, aki azt írja nagyon-nagyon féltékeny a barátjára...
És tudja, hogy oktalan és alaptalan ez az érzés benne, és gáz; mégis nem tud "uralkodni" magán... Intenzíven érzi és magatehetetlen ezzel az érzéssel szemben...
Én is ismerek betegesen-féltékeny embereket...
Ez vetette fel bennem a kérdéseket... Gondolkodjunk együtt!
Mi lehet a Féltékenység Igazi Oka? Miről is szól igazából az, ha valaki féltékeny?