Tudatosság | Önmegvalósítás.hu

Tudatosság

A múltkorába szóba került, hogy vajon mit jelenthet, ha valaki gyakran néz az órájára, amikor éppen 09:09, azt gondolom, hogy igenis mindennek van jelentősége, üzenete annak, ami velünk történik, amit látunk, amit hallunk, ami megérint… ….. a kérdés csak az, hogy tudjunk-e értelmezni ……és én szeretem a dolgokat a saját tapasztalataim alapján értelmezni ….

Akárki, akármit gondol..... ö nagyon szerette a reklámújsàgokat lapozgatni ... Ha a postaláda megtelt az újságokkal, akkor az esti program része volt, amikor a hirdetés újságokat átlapozgatta .... Az élelmiszer-részlegen gyorsan haladt .... de a többit szerette nézegetni. Arra használta az újságokat, hogy ötleteket merítsen ..... lakás, ház, kert ... ajándék ... valakinek valami kedves ajàndék, hm? meglepetés ...; aprósàg ..... úgy érezte, hogy az újsàgok által belelátott az Univerzum végtelen szelencéjébe ... ahol minden és bármi megtalálható ....

Az igazság ……

Szeretek újságokat olvasni….. Amivel együtt rezgek befogadom, amivel nem értek egyet azon túllépek …… Anasztázia könyvében olvastam egyszer.. „ A valóságot az embernek csak saját maga által szabad befogadnia.” ….. Valahogy így olvasok …..

Befogadok vagy elengedek…..

Az ember alaptermészetének szerves része a félelem.

De miért van szükség a félelemre?

Miből születik a félelem?

Miért legyőzhetetlen a félelem?

Nos, a félelem egy belső feszültség következménye, amikor a saját elménkben biztosan tudunk valamit, erről maximálisan meg vagyunk győződve, és ez a tudás biztonsággal tölt el minket: ismerem a világot, és a helyén tudom kezelni annak jelenségeit.

Segítségeteket szeretném kérni, hogy lehet a bal agyféltekét munkára bírni, esetleg kinyitni???

Már egy hete, hogy nyomasztó álmok gyötörnek, elmosva a valóság és realitás közt leledző vékony határmesgyét. Mint egy képtelen szürreális sorozat. Mindig ugyanazokkal a szereplőket, de mindig más és más, kuszábbnál kuszább helyzetben és környezetben látom magamat. Koncentrálok, összpontosítok, megpróbálom irányítani, megérteni, mit is akarnak tőlem, de sehogy sem kerülök közelebb az igazságomhoz. Keresem az értelmet, a logikát, a jelentést, a kódot, az emlékfoszlányokat kutatom, de reggelre szertefoszlik minden. Illetve majdnem minden. Az érzés, a kötelék, a jelenléted az velem marad.

Sziasztok,
Valahogy soha nem tudtam érvényesülni és igazán beilleszkedni a közösségekbe, a társadalomba, a világba és lassan börtönnek kezdtem érezni az életemet, ami lassan meggyőződéssé formálódót.
Így aztán életem felénél járva, elmagányosodva, túl pár keserű és vidám dolgon arra jöttem rá, hogy már félek.

Félek attól, hogy állástalan leszek (voltam már az), igaz, jelenleg ennek semmi jele. Ezért félek attól, hogy nem tudok megélni a jövőben.

Miért félünk a változástól? Miért félünk kilépni egy kapcsolatból, még ha belül érezzük is, hogy ennek a kapcsolatnak vége? Miért félünk kilépni a munkahelyünkről, ha már szenvedünk? Miért olyan nehéz elengedni valakit, valamit, vagy egy megszokott élethelyzetet?

A változástól való félelmünk legfőbb oka az, hogy ragaszkodunk, birtokolni akarunk. Nem merünk az ismeretlenbe fejest ugrani, nem merünk belevágni. És akarunk egy köztes átmenetet. Tudni akarjuk mikor, mi lesz. Amit ismerünk, még ha nagyon rossz, akkor is inkább ragaszkodunk hozzá, mint hogy az ismeretlenbe belevágnánk.

Tartalom átvétel