Problémamegoldás | Önmegvalósítás.hu

Problémamegoldás

Beleolvastam több fórum témába és meglepődve tapasztaltam, hogy rajtam kívül vannak mások is, akik úgy vélik, hogy az élet egy kényszer, és börtön.
Ez a vélemény, érzés, már gyerekromban kialakult bennem, nem olvastam ilyenről, és soha nem gondoltam, hogy vannak rajtam kívül még mások is akik ezt így gondolják.

Most meglepődve olvasom, hogy vannak más személyek is, akik így élik meg az e-világi létezésüket.
Véletlen lenne, hogy vagyunk páran akik ezt így élik meg? Igy éreznek a világgal kapcsolatban?
Én sosem éreztem, hogy bármi közöm lenne ehhez az életnek nevezet akármihez.

Elsősorban arra kell fókuszálnunk a figyelmünket, hogy megtanuljuk az életünkben felmerülő kihívásokat szimbolikusan értelmezni. A szimbolikus látásmódot úgy tudjuk elsajátítani, hogy tudatos figyelmünket önmagunkra irányítjuk. Próbáljuk meglelni az értelmüket. Gondoljuk végig, és próbáljuk megérezni, miként kapcsolódnak egészségünkhöz. Minden áldott nap figyeljünk az elénk kerülő kihívásokra, és kísérjük figyelemmel, elménk és szellemünk miként felel rájuk.

A családi hiedelmek „igazságtartalmuktól” függetlenül bizonyos energia mennyiséget irányítanak teremtő cselekedeteinkbe. Minden egyes hiedelemnek, minden egyes tettnek megvan az egyenes következménye. Ha adott embercsoporttal osztozunk meghatározott hiedelemmintákban, a csoport által létrehozott energiák és események részeseivé válunk. Voltaképpen ez a minden egy szakrális igazságának teremtő, szimbolikus megnyilatkozása.

Egy kérdésem lenne hozzátok. 2 éve "kutatom" a spirituális utat, és közben sok magasabb szintű tapasztalásban is volt részem, de a mindennapi meditációt hanyagoltam.