38 éves vagyok és úgy döntöttem,hogy a fél életem még hátra van a gyerekeim már viszonylag nagyok (15,18) kiszállok ebből a mókuskerékből.
Ez egy gyönyörű gondolat, na,de ,hogy lehet ezt megvalósítani?
Ebben a blogban szeretném megosztani leirni a fejlődés vagy akár a visszaesés mozzanatait.
Biztos vagyok,hogy számtalan ember él ebben az önmagára is mérgező helyzetben.
Jelenleg van állásom szégyentelenül kevés fizetésért, tehát miért is panaszkodom?

A repülőgépen, melyre Angliában szálltam fel, két idősebb hölgyet kaptam útitársamul.

Az utazás alatt próbáltam folyamatosan nyitva tartani magamat, ami fantasztikus volt, de néha muszáj volt egy kicsit szüneteltetnem, mert különben végigsírtam volna a több, mint 5 órás utat. Nagyon mélyen megérintett a hatalmas víztömeg látványa és átrepültünk Franciaország felett, ami csodálatos volt. Így érthető, hogy folyamatosan a könnyeimmel küzdöttem. Még most is kicsordulnak, ahogyan ezeket a sorokat írom.