Nem tudom ti mit gondoltok róla, de azt gondolom minden emberrel akivel találkozom, valamilyen kapcsolatot alakítok ki, minden egyes esetben egy tükörkép. Kigúnyolnak a munkahelyemen, piszkosul fáj megalázó látni hogy kb. 5-en röhögnek a viccnek szánt beszóláson tőlem 1-2 méterre egész műszak alatt. Valószínű hogy megérdemelten kapom vissza, mert fáj, valahol valamikor én is megtettem. Kolléganőm első munkanaptól kezdve, felfújt hólyag képpel tanít be a munkára és mindent megtesz annak érdekében, hogy minél hamarabb kirúgjanak, vagy áthelyezzenek ( áthelyezésem megtörtént 2 hét után).

Épp olvasom Heidegger "A művészet eredete" című könyvet, de valahogy nem értettem...
Meg akartam érteni nem csak elolvasni és bemagolni a leírtakat mivel vizsgára kellett volna és amit megértek azt jobban el tudom magyarázni. Haladtam mondatról mondatra addig amíg nem értettem előröl kezdtem kis tűzlégzés szünetek között és szép lassan elkezdtem megérteni egy metafizikai paradoxont ami a könyv végére teljesedett ki és hirtelen puffff valami történt megértettem valamit amit önnön lényegéből senkinek nem tudtam elmondani.