Tizennégy évvel ezelőtt, mikor befejeztem az iskolát, úgy éreztem, hogy végre elmenekülhetek otthonról, otthagyhatom apámat, a szenvedést, a nyomort, és megalapozhatom az én nagyon tuti életemet, ami csodás lesz. Teltek az évek, de csak nem jött a nagy kitörés. Gürcöltem kevés pénzért, és szenvedtem, hogy ezt meg azt kéne, de nem lehet. De ha több pénz jött, az se volt elég, mindig találtam valamit, ami miatt nem éreztem jól magam. Mindig többet, jobbat akartam.

Mivel rengeteget írok, különböző fórumokon, és rengeteget válaszolok mások felvetéseire, rendkívül sokat kommunikálok, igen sokféle látásmóddal találkozom az ateistától az angyalok rózsaszín ködvilágában élőkig mindenféle „ezoterikussal” és vallásossal, és filozófiák követőivel. Azt gondolná az ember, hogy különböző világokba csöppen, amikor mondjuk, innen átmegy egy vallási fórumra, onnan tovább egy ateistára, valójában azonban ugyan azt lehet megtalálni.