Érdekes megfigyelést tettem pár napja, pontosabban amióta leírtam anyámhoz fűződő gyerekkori viszonyomat.

Az írást követően átolvastam párszor és olyan érzések és dinamikák működését éreztem meg, amit eddig csak családállítások alkalmával. Valami felszakadt bennem, és változások is történtek, bennem is, de ami még döbbenetesebb, a lányommal való kapcsolatom változott meg.

Ismét boldogítalak benneteket :))
Sikerült könnyen és gördülékenyen tisztázni Sanyival a régi nézeteltéréseket :))
Bevallom, hogy erre számítottam, nem másra :))

Úgyhogy ismételten boldogítani fogom az oldal tisztelt társaságát, bár alaposan kicserélődött a látogatóközönség, mióta egyenes ágon voltam itt utoljára, azok akik most dominánsan jelen vannak nem is ismernek, de majd most lehetőség adódik ennek a pótlására :))

Megtaláltam a szerelem számomra tökéletes definícióját. (Amennyiben egy definíció egyáltalán az lehet.) Mindenesetre azt érzem, ezért volt a sok harc veled és érted. És számomra most is ezt jelenti a szerelem.

"Szerelem: meghódítani, bírni és megtartani egy lelket, amely annyira erős, hogy fölemel bennünket, s annyira gyönge, hogy épp olyan szüksége van reánk, mint nekünk őreá." (Paul Gerardy)