Esettanulmány

Ma beszélgettem egy ismerősömmel és egy kérdésemre egy válaszreakciójánál hirtelen úgy éreztem, mintha ezer apró tűvel finoman mellkason szúrtak volna egyszerre.. Először figyeltem fel ilyenre, ez vajon azt jelenti hogy hazudnak nekünk ilyenkor, vagy mit jelent ez? Tudtok még hasonló tüneteket, miket lehet, kell érezni hasonló esetekben, mikor kiváncsiak vagyunk hazudik-e a másik vagy sem? Köszi.

Ült a konyhában és cigizett, valahogy most jólesett a cigi.
Egyébként nem dohányzott, de most valahonnan előjött ez a hiány. A cigit a vendégei, pontosabban egy barátnője kedvéért tartotta. Ez így nem volt igaz, mármint az, hogy a barátnője kedvéért tartott otthon cigit, mert mostanában, gyakran elvett belőle.
Miért kívánta meg újra, maga sem értette, mert úgy 20 éve nem gyújtott rá, csak időnként Évával.
Ez sem volt így igaz, mert rájött, mi az, amit a füstölni való pótolt.

Tegnap láttam egy sorozatban.
Két női személy szerelmes csókját.
Az az igazság, hogy Én nem tartom Magam leszbikusnak, mégis csodálatos érzést váltott ki Belőlem.
Egyébként a filmben ez a szerelem egy nagyon régóta tartó érzés, de eddig nem vállalták.
Miért?

Ma olvasván az egyik blogot, emlékeztem arra,amikor az életem első hipnózisán voltam.
Hosszú gondolkozás után végre megéltem egy csodálatos élményt.
Ahogyan megértettem, hogy kislányunk beteg úgy éreztem az elfogadásban segitene.
Igy is történt, láttam őt megszületni, ahogyan tiltakozott, mert nem kivánt újra földre jönni, elöző életében is láttam.....
Meséljetek, ki mit gondol a hipnózisról ?

igazabol sosem tapasztaltam meg vagy helyesbitve- tul regen eltem at.
azt, amikor egy szeretett szemely orokre eltavozik az elok sorabol.
96-ban egy jo baratom motorbalesetben, 2001-ben egy masik baratom autobalesetben es most aprilisban parom edesanyja.
mindig azt gondoltam, hogy nem felek a halaltol, sot neha meg is ideztem, egy regebbi idoben halott lelkek jelenletet is erzekeltem.
sosem jutott eszembe, hogy ennyire megvisel majd anyosom elvesztese.

Aki belenézett a dél-afrikai focivébébe, annak nyilván feltűnt a meccseket kísérő, feldühödött darázsrajra emlékeztető folyamatos alapzaj. Világméretű botrány van belőle sportrajongók körében, gyakorlatilag mindenki egy emberként gyűlöli, szitkozódik, acsarog, betiltását követeli a vuvuzelának.
Először hallgatva a nyitómeccset én is elcsodálkoztam: ez most komoly, ez így fog menni végig, tényleg?

Színnel-lélekkel, de kérdezhetnénk azt is, hogy "Rímmel-lélekkel", vagy akár "Hittel-lélekkel".. - mennyire töltekezünk tudatosan azokkal a hétköznapi, bárki számára elérhető, kézenfekvő egyszerű energiákkal, amelyek csak némi tudatos figyelmet és szemlélődést igényelnek?
Mennyire vagyunk minden megélhető alkotásnak, színnek, formának, műnek, íznek, illatnak, textúrának stb.. - érzeti, érzékelő megélői?

Túl gyakran fordul elő velem, hogy meghallok, elolvasok egy mondatot, és nem az jön le, amit hallok, látok, hanem az, ami szerintem mögötte van!
Ilyenkor már szinte reflexből arra irányítanám a figyelmemet és a beszélgetés folytatását, ez sokszor be is válik, de néha csak néznek rám, elég furcsán...
Vannak élethelyzetek, amikor nem mindig azt mondom, amit gondolok?

Hogy ki is Andrea?

Volt egyszer egy Andrea nevezetű barátom, ő 35÷40 fele járt, volt két gyereke, én meg még csak alig múltam el 20, többek között ezért csak barát volt. Valami hasonló ezós fórumon ismertem meg, jó fej volt, sokat lehetett beszélgetni vele. Neki is voltak problémái, ahogy nekem is. Nagyon rá volt kattanva az ilyen ezós dolgokra, reikit tanult sokat, meg tarottból jósolt, meg ilyesmik.

Évek óta gyűlik bennem az ezoterikus frázisok sokasága, Legtöbb tehetséges hangemberektől származik, de akad közte nagyszerű mestertől származó szóvirág is. Nektek is van ilyenetek? Nekem ajándékoznátok?

Szeretnék olvasni minél több véleményt arról, hogy ti hogyan élnétek a családotok nélkül ? Ha elveszítenétek a teljes családotokat és egyedül maradnátok a világban. Teljesen egyedül. Ugyanis tanácstalan vagyok. Hátha találnák a hozzászólásotokban valami biztatót, valami követendő, jó utat, mert én 2 hónap alatt temettem el édesanyámat és 24 éves fiamat.

Sokszor felvetődött bennem az utóbbi időben, hogy meddig élet az amit csak az orvostudományt tud fenntartani helyettünk? Mikor jön el az, amikor már nem érdemes és valóban nem érdemes élni?
Ma reggel szemem elé került egy cikk, ahol egy eszméletlen beteggel agyi képalkotás segítségével kommunikáltak. A kommunikációra persze csak azért van szükség, hogy az

Végre megjavították a számítógépét, ennek örült. Tiszában volt azzal, miért is romlott el az utóbbi időben minden kommunikációs eszköze. Először leverte a számítógépet, majd mikor kiderült a képernyője nem javítható, kétségbe esett, most mi lesz.
Majd mikor ez a probléma megoldódni látszott, jött az újabb bonyodalom, a nyomtató sem szuperált, ezután a vezetékes telefon nem működött.

Élt, éldegélt egy asszony egy kicsinyke faluban, egy kicsinyke házban, kerttel, baromfi udvarral.
Történt egy nap, hogy az asszonyhoz megérkezett a lánya és mikor kint járt a baromfiudvarban, látja ám, hogy a tyúkok mind a lába elé guggolnak, még lépni is alig tudott tőlük.

Tisztelettel köszöntök mindenkit! Bevezetésként, csak annyit szeretnék tudatni, hogy nem "mai" gyerek vagyok, bár néha azt kell hinnem, hogy a körülmények arra késztetnek,(vagy "akarnak") rávenni, hogy annak higgyem magam.