Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
hermess képe
Diákhitel
2009. október 01. csütörtök, 10:47 | hermess   Előzmény

Én azt mondom, hogy aki ingyenben ad mindent magából - az tölthet le mindent ingyen. Ha valaki eljutott oda, hogy bizalommal beteszi lelke kincseit a közös tudatba, és biztos benne, hogy onnan majd visszakapja, az szükség esetén ki is vehet onnan.

Más kérdés, hogy ez így nem működik a jelenlegi pénz vezérelte világban, mert pénzből kell megélnie mindenkinek. Sokan vagyunk az átmeneti szakaszban és szenvedünk tőle. Ingyen adnánk, ingyen szeretnénk, de a haszonelvűség kényszerít. Ne keverjük ezt össze azzal a kényszerrel, hogy kénytelenek vagyunk pénzbevételt is produkálni, ha a számláinkat ki akarjuk egyenlíteni. De erről szeretnék egy külön blogot nyitni.

Aztán van olyan fogalom, hogy az Élet önzése... Én lefordítanám a Fejlődés önzésére, feltartóztathatatlanságára, aminek semmilyen tulajdonjog, vagy haszonelvűség nem tud ellenállni. Különösen, ha közkinccsé válik valami, mint ahogyan a másik, "lopós" blogban írtam. Minél szellemibb a termék, annál inkább természetellenes pénzt kérni érte.

Szerintem tehát, ha valaki a saját és mások fejlődése, kiteljesedése érdekében (és nem azért, hogy utána sokszorosítsa és hasznot csináljon belőle, amit földi örömeire használ fel) teszi ezt - akkor ez nem lopás, hanem kölcsönvevés. Valamilyen tartozást halmoz fel aki így tesz, amit később fog törleszteni valamilyen formában... Fogjuk fel úgy, mint a diákhitelt.

Lehet, hogy furcsa ilyet mondani a hitelválság kellős közepén, de értékteremtésbe beruházni hitelből az értelmes dolog. Az értelmetlen fogyasztást fedezni hitelből - az már önként vállalt rabszolgaság, a saját szabadságfokunk korlátozása. Ez utóbbi történt a világban.