Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Kedves Névtelen Úton Levő! „Ezt a magányt Isten töltheti csak
2009. augusztus 28. péntek, 0:02 | kuruc   Előzmény

Kedves Névtelen Úton Levő!

„Ezt a magányt Isten töltheti csak be”.
Viszont Isten elsősorban a Teremtésben, a teremtményeiben él, létezik, így a körülötted élőkben, és persze önmagadban kell megtalálnod.
Azonosság.
– Hogyan keressük az egységet Istennel? – Minél jobban keresed, annál nagyobb
lesz a távolság közte és közted.
– Hát akkor mit tegyünk a távolsággal?
– Értsd meg, hogy az nincs ott.
– Ez azt jelenti, hogy Isten és én egy és ugyanaz?
– Nem egy, de nem is kettő.
– Hogyan lehetséges ez?
– A nap és a fénye, az óceán és a hullám, az énekes és a hangja: nem egy. Nem is
kettő.
(Anthony De Mello)

Megérteni könnyű, de napi szinten ezen felismerések szellemében élni sokszor elég nehéz..
De Mello a nagy spirituális Tanítók egyike volt, az „egységtudat” áthatotta a legtöbb „történetét”.
Utolsó, már csak a halála után megjelent könyvében mégis a következőket írja:
„A Mester úgy tartotta, hogy amit az egész világ igaznak hisz, az hamis, ezért aztán az úttörő mindig egyszemélyes kisebbséget alkot. Ezt mondta:
Úgy beszéltek az Igazságról, mintha az valami képlet lenne, amit megtaláltok egy könyvben.
Az Igazságot csak a magányosság árán lehet megszerezni. Ha az Igazságot akarod követni, meg kell tanulnod egyedül járni.”
Bár jezsuita szerzetes volt, de elvetett minden dogmát, megtanult egyedül járni, és bizonyosan megtalálta az Igazságot. A szeretett egyháza ezért életében, és a halála után is többször megtagadta, elhatárolódott Tőle, pl. a jelenlegi pápa is.
De Mello egyszer így fakadt ki:: Senkiről sem állíthatjuk, hogy megtalálta az Igazságot, ha ezer igaz ember meg nem bélyegezte istenkáromlásért.
Nagy Mester volt, de a spirituális magány mégis,(vagy talán éppen azért) része volt az életének.
Wass Albert az erdélyi Tudó emberektől tanult, Ő is megtalálta, amit keresett, de egyedül is maradt vele. Közvetlen hozzátartozói, barátai sem értették meg, milyen Tudás birtokában van.
Még méltó ellenfélre sem talált, csak bosszúvágyó ellenségre.
Richard Bach ( A Sirály szerzője), A Messiás kézikönyvében a következőket írja:
„A kötelék, mely igaz családod összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm.
Ritka, hogy egy család tagjai egyazon fedél alatt nevelkedjenek.
Ha gyakorolod az elképzelt létet, megérted majd, hogy a képzelt személy sokszor valódibb, mint az az ember, kinek teste van, és szíve dobog.”
Úgy tűnik, a spirituális magány néha Őt is megtalálta.
A Vonzás Törvényének „Ábrahám” féle tolmácsolása, Az elfogadás művészete, mintha Richard Bach-ra reagálna:
”… mert ha annyira jól magad elé tudod képzelni, hogy nem fáj ,amiért most nincs melletted, akkor rá vagy hangolódva az álmodra, és Neki el kell jönnie…”(részlet a kb. 50 perces cd-ből)
Ez lenne a (spirituális) magány feloldásának egyik módja?
Egyáltalán feloldható-e, vagy megkerülhetetlen része az Útnak?
És ha azon a „részen” túljutsz, feloldódhat magától is?
Üdv mindenkinek,
Kuruc