Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Elfelejtett(et)ek felnőni
2013. augusztus 02. péntek, 2:25 | Panka2011   Előzmény

Ahogy a mesékben is van, a főszereplő legkisebb fiú, legkisebb lány vagy királyi ivadék először otthon él. Azután elhagyja a fészket, saját lábára áll: megtanul gondoskodni magáról fizikailag, anyagilag, szellemileg, érzelmileg. Hosszú ideig távol, egyedül él, majd hazatér. S ekkor jöhet a párválasztás.

Manapság igen sokan a szülői fészekből az (ál-)szerelmükhöz költöznek, kihagyják a felnövési részt. Még jó, hogy akkor nem lehet ez egy tisztán szerelmi viszony, hiszen rengeteg képességet nem szereztek meg - amiben a "párjukra" kénytelenek támaszkodni.
Ez fizikai, anyagi, szellemi és érzelmi dolgokra is vonatkozik.

(Erre az esetre a "pár"-választáskori életkorból IS meglehetős biztonsággal lehet következtetni.)

De azt azért végképp nem értem, hogy ha valaki el is mulasztja ezt 14 vagy 22 évesen, és a félresikerült kapcsolatát utólag szemlélve ezeket felismeri 35, 55 évesen, MIÉRT ODÁZZA EL akkor ezt MOST?
Rájön: igen, nem tudok a magam lábán állni, nem is állok a magam lábán, ebből származik minden bajom a felnőtt életemből... akkor? Továbbra is azt választja, hogy NE nőjön fel? NEM akarja megszerezni azokat a képességeket végre valahára, amikre szükség van a felnőtt életben?

Mire gondolok konkrétan: eljut odáig, hogy ketten laknak egy házban, és szétköltöznének, és végiggondolja, mennyiért lehetne eladni, és hogy abból nem jönne ki két megfelelő ház. És itt meg is áll.
MIÉRT, könyörgöm, MIÉRT?
Nem jön ki.
És?
Ez az egyetlen lehetőség?
Messze nem!
Ki lehet a házat bővíteni, ketté is lehet osztani, falat húzni, két külön bejáratot építeni.
Ez max. 2 millió Ft.
Ha 2 embernek ez fontos, néhány év alatt kivitelezhető.

Vagy: el lehet kezdeni azon az úton járni, amit 20, 30 évesen mgespórolt magának. 20-30 évesen az ember az elé a feladat elé kerül, hogy megoldja a lakhatását: erre ott van ő maga, az állam, a társadalom és az eredeti család. Ki lehet indulni innen. Miért nem indul ki?

Megoldáskeresés helyett a tespedést látom. Érzelmi tespedést.
Hát ha valaki valójában nem akarja azt, amit a szájával kimondva állítólag akar, akkor feküdjön csak továbbra is a pocsolyában!

Elmondta, mi a rossz, és ezen hogy tudna változtatni. Majd nem hajlandó megtenni a szükséges erőfeszítést.