Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
köszönet
2013. június 25. kedd, 11:20 | linus12

Külföldön élünk. Néhány éve egy étteremben ebédeltünk a párommal. A szomszéd asztalnál egy idősebb házaspár ült. A nő felfigyelt a beszélgetésünkre, és megszólított minket. Beszélgetni kezdtünk. (Sajnos akkor még nem ment olyan jól a nyelv, mint most.) Mint kiderült, a nagymamája magyar, és ő felismerte a nyelvünket, bár nem beszéli. Kedves volt, aranyos, áradozott az országunkról, az emberekről. Mivel ők előbb érkeztek, előbb is távoztak. Mikor fizetni akartunk, a pincér csak a desszertet számolta el. Nem értettük. Majd a kezünkbe nyomott egy cetlit. A nő írt egy pár sort. Kifizette az ebédünket (mert akkor még nem tartottunk a desszertnél), mindezt úgy, hogy sem nevet, sem elérhetőséget nem írt a papírra. Pedig olyan jó lett volna legalább megköszönni! Azóta is azt érzem, tartozom neki. Legalább ezzel az egy szóval.