Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
Értem h mit mondasz, és egyetértek. De ez nem mondd ellen annak
2013. június 05. szerda, 1:28 | Aditi   Előzmény

Értem h mit mondasz, és egyetértek. De ez nem mondd ellen annak a tudatállapotnak, amit leírtam.

Ott nem utasítottam el semmit. A töketlenséget sem, ami van. Ellenkezőleg -szerettem.

De valahogy mégis érzékelhető volt a különbség. Egyben. :)

Pl az első műsorok között, amit a tvben láttam éppen egy arról szólt, hogy a dél-európai államok küzdöttek az Afrikából bevándorlókkal. Néztem, néztem, és elsírtam magam, összeszorult a szívem.

Egy csomó embert láttam, akik mint valami bábuk rángatóztak különböző dolgokon, akik összeütköztek, szenvedtek és dühöngtek, de olyan gyerekes volt sz egész, olyan színes, mint egy cirkusz és egyben olyan fájdalmas. Kegyelmet éreztem, és szívfájdalmat: azt érzetem: Istenem, milyen hatalmas dolog az élet, milyen csodálatos (épp megélhettem ennek gyönyörét) és ezek a kis buta lények (ítélkezés érzése nélkül) elherdálják. Maguk teszik tönkre. itt NINCS SZERETET.

Nem láttam pokolnak, nem volt rá érzelmi reakcióm, rossz érzelmem vagy ilyesmi. Egyszerűen tisztán láttam mit csinálunk: elválasztottságunk illúziójában.

Az elválasztottságban nincs kegyelem és hálaérzés. Nem lehetséges érezni, mert ezek az egység érzései.

Az elválasztottság illúzió, magányt szül, küzdelmet, félelmet, dühöt, gyűlöletet és szenvedést.

Valóban, a mai ember számára (ehhez az énemhez, az egómhoz sajnos nekem is vissza kellett térnem) valóban a szenvedésen keresztül vezet az út. Nem lehet másképp, mert annyira bebástyázta magát az illúzióiba. Valóban először meg kell látnia egyáltalán magát és a világot és utána el kell fogadni annak tökéletlenségében. Akkor szeret, amikor ezt meg tudja tenni. és az univerzum törvénye, hogy ha elfogadtad a magad teremtette tévedést, elkezded szeretni magad és az életed (a sorsod) így is, feloldódik, és megvilágosodik a valóság. Éppen ebből az elfogadásból és szeretetből fakad a hála és a kegyelem, ami viszont már az egységbe vezet, ahonnan egyértelműen látni, tudni és érezni, hogy nem vagyunk egyedül, olyannyira nem, hogy tökéletes egységben vagyunk mindennel.

Namaste