Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Michaelita képe
tényleg meddig jó lemenni?
2011. december 12. hétfő, 11:51 | Michaelita

Köszönöm a hozzászólásaitokat, a segítő szándékot.
Vannak benne igazságok és használható jó tanácsok, köszönöm szépen.

S igen én is azt látom, hogy többen vagyunk válaszhelyzetek elé állítva, amikor meginog a régi, hogy leomoljon és helyet adjon egy újnak, ami közelebb van a belső szükségleteinkhez, belső önmagunkhoz.
Úgy gondolom, hogy ez a naphold által leírt Uránusz állás velejárója is lehet.

Ami engem elszomorít, hogy még mindig ott tartok - ennyi önmagamon végzett munka és önfejlesztés, önszeretgetés után is - hogy szinkronban vagyok ezekkel az érzésekkel, lelkiállapotokkal és nem az elején derül ki, hogy mibe csöppentem, hanem majd egyszercsak.

Az, hogy miért történtek így a dolgok, az meg igazán tanulságos volt, ezért leírom.
Amikor a blogot megírtam azt éreztem, hogy a mostani igazság kiderítéséhez egy elég erős ellenállás van bennem, s inkább maradtam volna a megszokott "szenvedős" állapotban, minthogy kilépjek belőle.
Ezt egyáltalán nem értettem miért van így, ebből született a blog.
Mindent végigcsináltam, ami csak eszembe jutott. Látszólag használtak is a dolgok. Ezek után befejezésül leültem meditálni, a békességre fókuszálva.
Amint mélyült a meditációm előjött a harcias, irányítgatós, hatalomvágyó árnyékszemélyiségem. Nem voltam tudatában és észrevétlenül történt, hogy külön kezeltem magamtól.
Addig kellett lemennem, hogy őt vissza tudjam integrálni önmagamba.