Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Megcsalva, az egom romokban
2009. május 29. péntek, 10:51 | Zolti (útkereső)

Már nem fiatal, 58 éves férfi vagyok, de olyan, akire azt modják letagadhat pár évet. Nős vagyok, és bizony a házasságunk folyamán többször megcsaltam a feleségem. Nos a mostani történetem.

Egy külföldi körúton véletlenül összeismerkedtem egy vidéki nagyvárosban élő nővel. Én Budapesten lakom. A hölgy egyedülálló és szintén az a kategória, aki az 58 évéből 10-et letagadhat. Csinos és remek a szókincse. Levelezni kezdtünk az Interneten és pillanatok alatt levett a lábamról, remek stílusával, mely fordítva is működött. Egy szó mint száz elkezdődött egy kapcsolat, mely mély szerelemmé vált, annak ellenére, hogy alig többször találkoztunk, mint 10-15 alkalom. Ezek között volt lopott welness hétvége szállodában, de jobbára az ő nagyon szép lakásában. Ő elfogadta az én házasságomat, bár folymatosan hangoztatta, hogy én vagyok élete élma és velem képzelné el az életét, de nem követelt semmit, elfogadta, amit a sors adott neki. Én a családomat elhagyni nem akartam, függetlenül attól, hogy én is nagyon vágytam a vele való közös életre. A közelmúltban egy álláslehetőség adódott a számára Brüsszelben, mely 2 hónap kinti és két hónap itthoni létet jelentett. Ez az utazás, ahogy közeledett, úgy tette egyre feszültebbé a viszonyunkat, elsősorban az én oldalamról.
Az utolsó találkozásunk az elutazás előtt egy hónappal szakítással végződött, amit én már a hazafelé tartó autóúton megbántam. Rögtön írtam levelet, de nem jött válasz, sőt a telefont sem vette fel egész hétvégén, majd szinte napokra eltünt. Se levél, telefon kikapcsolva. A féltékenység egyre erősebb lett, végül feltőrtem a postafiókját és megtaláltam a magyarázatot. Tudom ez nem volt korrekt dolog. Nos az utolsó két hónapban párhuzamos kapcsolata volt. Egy vállalati bulin megismerkedett egy korban hozzánk illő magyar, de német férfivel, akit pillanatok alatt behálózótt és a férfi meghívta az itthoni nyaralójába. Persze nekem május 1-i. 4 napos kollektív családi látogatást adott be, így kikerülve a levelek váltását. Csak egy számszerű adat. A másfél év alatt 1400 levelet váltottunk, melyek jelentős része hosszú volt és mély érzelmekkel telített. Hát ez kiverte nálam a biztosítékot, különösen azzal, hogy május végén, - ez volt az a bizonyos szakítással végződő találkozás -, egy éjszakát sikerült elcsalnom, nála tölteni, de mint a levelekből kiderült, én elindultam haza 1-kor, ő pedig 3-kor a német férfi nyaralójába, egy hétre. Hát ez volt az oka a süket telefonnak és az elmaradt leveleknek, én pedig abban a hitben voltam, hogy a szakításunk viselte meg ennyire. Ez volt életem első esete, hogy megcsaltak, piszok rossz érzés. Nem annyira a kapcsolatot bánom már, hanem a sértett hiúság, a megalázás érzése dolgozik bennem. Az persze eszembe sem jut, hogy mit érezne a feleségem. Azért egy piszok, önző fráter vagyok én is.

Számomra a következő szabályok születtek (szégyellem, de én ezt szűrtem le)
- ne kezdj független partnerrel, ha te házas vagy. A független partner, "függő" szeretni lenni veled, magyarul válj el, és ha nem, akkor úgy érzi neki joga van vadászni. Amiben van igazság, még ha nekem fáj is. Mikor számon kértem rajta a félrelépését, azt mondta, te csak ne szólj egy szót sem, állok olyan erkölcsi szinten, mint te.
- nem jó a távkapcsolat, ha nagy a távolság
- képtelen lennék megbocsátani a félrelépését. Eddig is bizalmatlan és féltékeny voltam, érezve a helyzetünkből fakadó egyenlőtlen esélyeket. Ő szabadon mozoghatott, ismerkedhetett, míg én nem. A megcsalás után még annyira sem bíznék benne. Mondjuk fel sem merült a folytatás, szóba sem akarok állni vele.
Én csak leírtam ezt a történetet, amiből sok tanulság mások számára talán nem is vonható le, Jól esett kiírnom magamból, ezt a nagyon friss megcsalást. Én úgy próbálom túlélni ezt a katarzist, hogy elfogadom az ő igazát, a jogos párkeresés tényét, és bevallom az én nem túl tisztes szerepét ebben a szituációban.