Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Kinek nem kellesz, Erika?
2010. február 18. csütörtök, 12:14 | Karmatörlő (útkereső)

Kinek nem kellesz, Erika?
Ki az, aki kersztülnéz rajtad, mert beszari alak?
Ki az, aki fél tőled?
Ki az, akit körbe kell udvarolni, hogy foglalkozzon veled?

Ha ez önértékelési szimptóma, akkor az önértékeléssel kezdeni.
Az önértékelés útjában többnyire masszív ködösítéseel elért különféle akadályok állnak, amivel a tudatalattiban lévő kellemetlen tapasztalatokat szokás elfedni.

Erika, kezded sejteni, hogy ki vagy valójában. Ez a felsőbb éned.

A tudatos tudatodnak és az egódnak az útja a tudatalattin keresztül vezet a felsőbb énedhez, így azután a tapasztalataid és feldolgozatlan traumáid elfedésére gerjesztett köd és a falakká sűrűsödött köd állja
útját annak, hogy a -- más úton már felsejlett -- felsőbb énedhez eljuss.

A verzió:
Úgy, ahogy van félre állítod a tudatalattid, az egylépéses utat választva eljutsz önmagadhoz és valódi értékeidhez. Ez az, amikor hirtelen felismered magadban, hogy valójában az isteni mag vagy, a benned élő szellem, a tudatalattidban felhalmozott mizéria csak a fejlődést szolgálta, semmi más, megbocsátasz mindenért mindenkinek és magadnak is, továbbá bocsánatot kérsz mindenkitől, még magadtól is, és innentől maga a szellem jár-kel fizikai testedben e világon. Hipp-hopp megvilágosodsz, nyitott szívvel aranyló vagy szivárvány aurával járkálsz e csodálatos sártekén.

Ennek egy hátulütője van, az ezoterikus maszlag szindróma, amikor azt mantrázzák, hogy én vagyok a szeretet, én vagyok a szellem, de a fizikai való sajnálatosan jelzi, hogy oly mértékű az önámítás, ami
meganagy szakadékot jelez a mantrázott köd és a valóság között.

B verzió:
Tudomásul veszed, hogy a tudatalattidon átvergődve juthatsz el a felettes énedhez, önmagadhoz és nekiállsz átkelni rajta. Felveszed a kapcsolatot a tudatalattiddal, alsó tudatoddal, belső gyermekeddel, ki
hogyan hívja és megdolgozod annyira, hogy felvegye a kapcsolatot a felettes éneddel és megindul a párbeszéd a tudatrétegeid között és előbb utóbb eljutsz magadhoz.

Ehhez az átkeléshez minden esetben a földi tükörvilág segítséget nyújt, a mindennapokban átélheted azokat a konfliktustípusokat, azokat az erőket, amelyekkel meg kell tanulnod bánni a következő lépésként.

Most ott tartasz, hogy önsajnálatban tapicskolsz, harag, düh és kétségbeesés vesz körül, mert nem és nem akarod meglátni magad a kis réseken kilyukaszott faladon keresztül. Ennek megfelelően kifelé
csapsz néhányat tehetetlenségedben, pedig most van itt az ideje, hogy igazán magad felé fordulj. (Még szerencse, hogy ezen az oldalon ezt jól viselik.)

A fal mögött ott az a kislány, aki leszerződött apával, de évtizedek vagy életek óta nem tette ki onnan a lábát, fél a realitásokban és jó, ha megvizsgálod az "örök szeretet" és a felbontott szerződéshez való
viszonyodat.
Miközben világosan láttad, hogy megkötözött és nem szeretettel táplált apukád, nem érzed úgy, hogy elárultad az örök szeretet szerődését? Ez látszat volt elejétől kezdve. Apukád szeretete nem a tökély volt,
hanem a tök éj.

Az apukáddal, ami volt nem örök szeretet volt, hanem csapda, apukád kisajátított, ez pedig sok minden, de nem feltétlen és nem is örök szeretet, gyanítom, hogy a szerethez valójában igen kevés köze volt.
Valószínűleg ezért is bújtál a fal mögé, ott nem ért utol a "szeretete". Most, hogy leráztad magadról a szipolyozó kötést, újra kell programoznod a szeretet mintát.

A benned élő szeretetminta kisajátító, amit már nem viselsz el, ez át kell programozni. A félelem a kisajátítástól ott van benned, félelem egy nagyobb erőtől, ami a szeretet álcája mögött megkötözi, elveszi
azt, aki Te vagy. Ez az előző kapcsolatod tanulsága is. Ez az apai szeretet mintája.

Ezt most a tükörben megkapod újra, csak a másik oldalról. Az a férfi, akit vonzónak találsz fél tőled. Fél Erikától, az erős nőtől. Talán pont attól fél, hogy elveszíti önmagát, pont a szeretet, szerelem által.

Ha erre az a válaszod, hogy édesapa igenis szeretett, maga volt a tökély, csak a fickók erősen pipogyoidok, beszari lekvárok, és egyik sem kell, mert nem kell, mert valójában magadnak is igazán sok vagy, de mégiscsak kell valami fickó, akkor vegyél egy nagy levegőt és kezdd elölről.

Kezdd azzal, hogy valami igazán örömteli fénnyel feltöltöd magad, lemosod vele az energiarendszeredből az összes piszkot. Azután fogod a tudatalattid, a belső gyermeked és magadhoz öleled, addig szeretgeted, amíg megnyugszik. Ha megnyugodott, jöhet a fal mögött dekkoló kicsi lány. Belépsz hozzá és összehaverkodtok, kideríted, hogy mi kellene ahhoz, hogy kimásszon a fal mögül és megadod neki. Lassan magadhoz édesgeted és előbb utóbb észre fogod venni amikor kebelbarátok lesztek, tökéletes lesz a bizalom, és végre készen lesztek az egyesülésre, amikor ismét integrálódhattok.

:)