Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Útkereszteződés
2010. január 21. csütörtök, 10:32 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Péter GPS-es hasonlatával élve, ha állandóan nézegetnénk az összes párhuzamos utat és nem arra koncentrálnánk, hogy van egy amit elfogadtunk és azon indulunk el, akkor elvész a fókusz. Persze, hogy ha látja az ember, hogy arra dugó van, akkor vált, de nem lehet állandóan a GPS-t nézni, hogy merre mehettem volna még. Tehát szerintem a tudatosság a különbség, tudatosan kiválasztok egy utat, elindulok és arra koncentrálok. Ha időközben valami plusz információhoz jutok, ránézek a térképre és korrigálok, megnézem merre a legjobb mennem. De útközben állandóan kikandikálni, és alternatív utakat keresni azt eredményezi, hogy még GPS-el is eltéved az ember. Sanyinak volt valamelyik nap egy ehhez a témához is kapcsolódo blogindítója, azt hiszem a Melyik úton induljak el volt a címe.
Áttérve az univerzális adok-kapok törvényre, annyit tudok neked mondani, hogy a világ ilyen; nem csak mosolygós oldalai vannak. Egyébként pedig az ember nem azzal ad több támogatást a másiknak, hogy torz tükröt tart és azzal sem segít, ha lakat alá teszi a reakcióját és max., több potméteren át adagolja kifelé. Ezügyben nem sajnálkozni és mártírkodni kellene, hanem alaposan körbenézni a saját háztájin. Attól, hogy valakinek elmondom a véleményemet, még nem biztos, hogy nem fogadom el az útját. Szerintem itt senki sem abban az értelemben kritizálta Csizike útját, hogy le akarta arról téríteni, csupán nem hagyta magát az övére téríteni és tükröt tartott neki. Ettől ő még természetesen ott megy ahol neki tetszik. Mindannyian voltunk már úgy az életünkben, hogy valaki orrba vágott és később iszonyatosan hálásak voltunk érte.
Bántani önmagában senki nem bánt senkit. Ha belegondolsz, akkor mindig ott van a sértett fél halmazállapota, amivel előidézte a körülményeket.

Üdv!
Hédi