Hogyan lehet rövid úton leszokni a dohányzásról?
Az öcsém nagy lendülettel mesélte legújabb tapasztalatát, hogy hogyan szokott le a dohányzásról 3 óra alatt!
Valahogy, útjába akadt az eddigi legsikeresebb dohányzás leszoktató módszer, Allen Carrs Easyway to Stop Smoking magyar hangoskönyve, amely 3 óra alatt megdöntött benne minden dohányos sztereotípiát és felismertette Vele, hogy Ő gyakorlatilag egy kemény drogos, akinek semmi haszna nincs abból, ha dohányzik! (érzelmi, fizikai, szociális,...) Nem ijesztgette, felelősségre vonta, hanem észérvekkel megértette vele, hogy milyen erős függést alakít ki a nikotin a testében, milyen szociális viselkedést próbál pótolni sikertelenül a cigarettázás.
A dohányzásra, mi nemdohányosok is úgy tekintünk, mint valami káros szenvedélyre, amely idővel súlyos egészségkárosodáshoz vezet. Azonban a valóságban ez sokkal súlyosabb, mert a legkeményebb drogokra jellemző függésről van szó, amelyet feladni szinte lehetetlen!
Azonban Allen Carr, zseniálisan kidolgozott módszere segítségével lépésről lépésre cáfolja meg a dohányzó.drogosok minden érvét, tévhitét és a végén szinte örül az ember, hogy nem kell többé rágyújtania!
Módszerének hatékonysága a legmagasabb, több mint 50%-os, míg a nikotintapaszok, rágók és más eszközök még a 10%-ot sem érik el.
Néhány megrázó adat a dohányzásról:
Európában évente kb. 650.000-en halnak meg a cigaretta következtében.
A világ halálozásainak kb. 8,8 százalékáért tehető felelőssé a dohányzás.
Magyarországon a lakosság 36 százaléka dohányozik.
További információért olvasd el ezt a cikket is!
A "Rövid úton leszokni a dohányzásról" című könyv valamint a 3 CD-ből álló hangoskönyv itt megrendelhető.
- Huszti Sándor - Önismereti tanító blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
30 hozzászóláshogy van ilyen. Legalább nem fog annyira károsodni a szervezetem a rengeteg bagós által kilövelt szennytől
Üdv!
Hédi
Én úgy szoktam le kemény, láncdohányosként, hogy amikor szétköltöztem egy régi ismimmel, akkor nem igazán volt pénzem cigire, és nem is voltam olyan környezetben, olyan emberekkel körülvéve, akik dohányoztak.... az első 3-4 nap kegyetlen pocsék volt.... kívánta a testem a nikotint.... Aztán telt múlt az idő és nem hiányzott... olyan 1 hónap után, amikor eljött egy olyan időszak, amikor megkívántam.... de akkorra már a testem nem kívánta, csak az elme és szívtam vagy két slukkot és a tüdőm majd ki köptem... huh! És az a két kívánás közötti idő nőtt és most már nem hiányzik!
Viszont!Nem korlátozom le magam, hogy soha többé.. Mert ha úgy alakul, akkor talán szívok cigit...
Ami nem hiányzik, hogy érzed, ahogy a méreg terjed szét a testedben és kegyetlen rosszak a kísérőtünetek... a Reggeli tüdőkiköpő köhögések/fuldoklások... a fájó gyomor a sok cigitől.... hidegrázás, amikor nem kívánod, de csak már azért is.... :)
Két tényező, amit minden dohányosnak kerülnie kell, ha valóban le akar szokni... Sör! :) Első korty sör és már gyújtassz is rá, ha dohányzol.... :) Második meg a vizuális ingert keltő dolgok eltüntetése.(hamus, gyújtó, stb)
Amíg testi szinten nincs túl valaki dohányos az undoron, addig nem kísértse magát a nem gyújtok rá-val, mert pont emiatt fogja megkívánni! Gyújtson rá, ha akar, csak tudatosan.... :)
Szóval, megtiltani magunknak egyenlő a nem akarok leszoknival!
Drasztikus holnaptól abbahagyom, szerintem akkor jó, ha csak Te egyedül vagy cigis és van kb 1 heted a tisztulásra, különben a munkanapok hosszúak lesznek! :D :)
Érdekes, hogy a munkával együtt említed a cigaretta függőséget. Én nem dohányoztam ebben az életemben, de amikor arra gondolok, hogy megyek haza és sokat dolgozok majd a számítógépemen, akkor mindig egy olyan kép ugrik be, hogy egy kövér fickó ül az írógépe előtt és sorra szívja a cigiket, miközben gépel.
Azt hiszem, ez valami előző életes emlékkép lehet, nem pedig jövőkép!
Régebben próbáltam elhessegetni, kizárni, megérteni, befogadni, de nem sokat ritkult a megjelenése. Talán mintha az elmúlt hónapokban nem láttam volna, csak most eszembe jutott arról, amit írtál.
Magamból, meg az ismerősi körömből is kiindulva... szerintem sokan vannak úgy, akik melóközben csak azért cigiznek, hogy:
- teljen a munkaidő.. egy egy ilyen cigi szünet 10 perc is lehet egy egy órában, akár 2szer is. :)
- ideges... szóval a cigi hamis nyugtató illúziójával él. :)
Szerintem! Az emlékképed érdekes.... Emlékeztet egy pár évvel ezelőtti akkori önmagamra! :S
Hogy emlékkép, de szerinem inkább reklám, TV, közösségi ügyintézős helyek és társaik. Szinte belédszuggerálják, hogy munkához dohányozni kell.
Szerintem egyébként az ülőmunkások szívnak, mert így bírják ki, hogy ennyire helyhez vannak kötve.
Érdekes ez a bevésődés, valamikor egyetem után lehetőségem volt bemenni az ország egyik legtitkosabb helységébe a Nemzeti Bank tőzsdés szobájába. Ez akkor olyan volt, mintha ma audienciára járulnál a pápához. Ott ült 3 fiú és egy lány. Ők kezelték az egész ország határidős deviza és nemesfémy kereskedelmét Úgy néztünk rájuk mint az istenekre. Persze miközben aranyat érő ujjaikkal macerálták a különböző tőzsdei akciókban végződő terminálokat, hatalmasakat szívta a cigijükből. Ma is élénken bennem él a kép, a tőzsde szinte teljesen egybeolvadt egy jó nagy slukk cigivel :)
Üdv!
Hédi
Én anno 5 évig dohányoztam, és úgy szoktam le, hogy nem gyújtottam rá többször :D
Ez persze egy komplex téma, nem lebecsmérelni szándékozom a topikot, de gondoltam jól jön egy ilyen hozzászólás is :D
Életem nagy keresztje a cigi. Sajnos. Talán az egyetlen dolog, amit kitörölnék az emlékeimből. Minden önismereti gondom, betegségem, boldogtalanságom kapcsolódik valahogy a cigarettához.
És néha a sikerek is, amikor csak napi 8-10 megy le. :(
Siker...
Voltam már kezeléseken, ijedtem már meg nagyon, mégsem bírom letenni. Letenni ezt a nagy terhet.
Amire rájöttem, hogy mit teszek, ha cigizek: Ködösítek magam körül, hogy ne lássanak. Változtatok a hangszínemen, hogy férfiasabb legyek. Nem szeretem magam, nem engedem a tiszta levegő áramlását. Dolgozom azon, hogy minél lassabb halálom legyen = minél tovább sajnáljanak majd. Eltöltöm az időt, hogy addig se kelljen emberekkel lenni "ne zavarjak a füsttel"... vagy magammal foglalkozni.
Leszűkítem az ereimet, hogy erőltetett életem legyen. Nem tudok meghízni, mert félek attól, hogy teret nyerek a világban = önbecsülés hiánya.
Büdös cigi szagú körülöttem minden, hogy csak azok kerüljenek közel hozzám, akik szintén dohányosok...vagyis betegek. Marhacsorda effectus.
De hogy ezekkel még tudatosan tisztában is vagyok...az a legborzasztóbb.
Ilyen szépen feltárulkozó őszinteséget ritkán látni. (pláne h negatív dologról van szó) Le a kalappal! Példamutatás a javából!
Köszönjük!
Borzasztó nehéz abbahagyni a dohányzást,de lehetséges. azt javaslom inkább ne tedd szokásoddá. miután eltűnik a nikotinfüggőség okozta vágy, a megszokott szájkörüli tevékenység újra csapdába ejt. vagy dohányzol, vagy rágcsa. köszönöm.
Szia Máté!
Először is elismerésem, nem semmi, ahogy körbejártad a témát. Szerintem ezt lehet fél sikernek tekinteni. Vagy nem? Te tudod...
Egyébként más dolgokban hogy állsz elengedés-téren?
Még a tüdő jutott eszembe amit talán érdemes lenne kielemezni... Mersz 'szabadon' lélegezni? Nem hinném...
Bochecha
Köszönöm a bíztató és kedves szavakat!
Elengedés... ha a fizikai részét nézem, akkor nincs baj. Rá fogok ma egy kicsit menni a témára, köszönöm az útmutatást.
Tüdő: a szeretet-levegő cserélődése, áramlása, az agy éberen tartása a cél, gondolom.
Tehát itt is korlátozom magam.
Tudatosság... valahogy mindig kapok előrejelzéseket arról, hogy mi vár engem az életben. Hálás is vagyok érte.
Ez a cigaretta téma az utóbbi 2 évben nagyon éles bennem. Tudom, hogy lassan kifutok az időből, hogy megállítsam.
Ha nem baj, megosztom veletek.
Egy meditáció során, melyet a félelem járt át, megérintett valami. Láttam magam, ahogy eljutok egy fekete tükörszerű átjáróig. Tudtam, ha azon átmegyek, már nincs visszaút a betegségből. Emlékszem még, hogy akaratlanul elkezdtem feszíteni a tükröt, ami elkezdett befelé deformálódni. Kicsit olyan Mátrixosan. Nagyon erős félelem volt bennem. Ekkor a kinti "valóságban" a konyhában leesett az egyik polcról egy zsömle, nagy zajt csapva. Felriadtam és iszonyú nagy szívdobogás tört rám. Alig kaptam levegőt. Itt indult el a lavina. Teljesen spontán elkezdtem elveszíteni a józanságomat, tanítás közben is rámtört a halálfélelem...természetesen a 180-as pulzus mellett. Irány a kardiológia. Onnan, mivel később a gyomrom is problémákat mutatott, a belgyógyászat. Majd állítólag reflux beteg lettem, ami tönkretette a nyelőcső rendszeremet. (a visszakerülő savak) Minden este érzékeltem, hogy az egyik pupillám 2x akkora, mint a másik. --->szemészet
Miután a háziorvos teljesen bolondnak nézett, be akart utalni a pszichiátriára. Orvos-orvos után, fül-orr-gége, gyomortükrözés, mellkas-gyomor-torok röntgenek, ultrahangok következtek.
Sehol sem találtak semmit. Valahogy megnyugodtam belül és jobban is lettem. Tudam, hogy a ki nem mondott dolgok marják a torkomat. Az elfojtott agresszió pedig a gyomromat bántja. Sokat meditáltam, változtattam az életemen, magamon. Kimondom, ami bánt. Nem félek a következményektől. Lecsökkentettem a cigarettát 9-re. A tünetek 90%-ban elmúltak.
A biztonság kedvéért elmentem egy igen komoly belgyógyászhoz, aki közölte velem, hogy soha nem is voltam refluxos. :)
Ami mára maradt ebből az egészből, az a fojtogató érzés minden nap. Mindegy hány szál cigit szívok, mit eszek, stresszelek-e, meditálok-e.
Azt hiszem, ha letehenném a cigarettát, ez is megszűnne. Csak ez áll fejlődésem útjában. Eltűnne az önostorozás, a csalódás gyengeségem miatt. Más ember lennék.
Lépcsőket ugranék a hazafelé vezető úton.
S, hogy miért nem bírom letenni...
Nem tudom.
Próbáltam már megbocsátani magamnak. Elfogadva a gyengeséget. Erre azt a választ kaptam: aki nem haragszik, nem is tud megbocsátani.
Irónikus.
Szia Máté!
A letenném, letehetném szavakból jött létre a letehenném?
Próbáld meg innen megközelíteni:
Miért is nem teheted le? Hiszen Te le akarod tenni!
Köszönöm!
Igen figyelemre méltó "botlás" volt ez a kezemtől :)
Valamit akar mondani...
Azt hiszem Bochecha és a te útmutatásod elég programot ad nekem estére.
Köszönöm!
Máté
Máté!
Hogy érted h az elengedés fizikai részével nincs baj? Mit értesz fizikai és nem fizikai részen? :)
Tüdő: ezekre a dolgokra gondoltam.
Ami még eszembe jutott:
1. ugye ez is egy fajta ragaszkodás... ego...
2. Ismerek egy srácot, aki kemény drogos volt. Elvonó, tiszta volt, utána visszaesett, ismét elvonó... A második elvonó után azt találta ki, hogy minden egyes alkalommal, amikor jön az 'öntudatlan hullám' vagy ego, ami arra inspirálná, hogy szerezzen anyagot, de rögtön, feltesz magának egy egyszerű kérdést:
"élet vagy halál ???"
Évek óta tiszta.... :)
Nyilván nagy tudatosság kell ehhez, de nem lehetetlen. Sőt, úgy is megközelíthetjük, hogy egy nagy kihívás, egy lehetőség arra, hogy legyőzd az egódat (legalább egy terepen :) )
Dóri válaszával abszolút egyetértek, meg tudod csinálni!!!
szeretettel: Bochecha
Kedves Bochecha!
Nem akarom, hogy ez a blog rólam szóljon, rövid leszek.
Azt hiszem az elengedés fizikai része az ürítés lenne. Elengedni a mérgeket, salakanyagokat. Pl. annak van szorulása, aki túl sokat töpreng, aggodalmaskodik a dolgokon. És a másik, akitől túl gyorsan megy el: nem emészti, nem dolgozza fel...csak átmegy rajta. Nekem nem voltak ilyen gondjaim. Ezért feltételezem, hogy az elengedéssel olyan nagy bajom nem lehet.
Igazán nagy álmaim már nincsenek az életben, amik ne valósultak volna meg. Hiszen a feleségem és a fiam a mindent jelenti nekem. Szóval rajtuk és egy-két emberkén kívül nem félek elengedni semmit és senkit. Ráadásul nyitott elmét kaptam a sorstól: eljuthatott hozzám a Mahabharata, Ramana, Papaji, Buddha, Huszti Sanyi, Radnóti, Weöres, stb. szava.
A nem fizikai rész a cigaretta. Lelkileg kötődöm hozzá. Egy meditációban egyszer előjött az apám, akinek nem kellettem, mert nem hasonlítottam rá. El is váltak. Anyám (csak egy pillanatra,de csúnyának tartott), mert ráncosan születtem. Nem neheztelek egyikre sem. Ők akkor ott tartottak, ahol. Mikor rájöttem, anyám sírt, mert úgy érezte: ezt sohasem tudom meg. Ezerszer megbánták, de felnyitottam a szemüket: vállalniuk kell, hogy ott és akkor ez jött és kész. Én nem haragudtam rájuk. Magamra inkább.
Szóval ezt vizsgálva szintén a cigaretta miatt, rájöttem:azért akarom elpusztítani ezt a testet, mert nem kellett senkinek...akkor. Ha az apám és anyám ezért érzett irányomban így, akkor miért éljek...gondolhattam belül.
Persze ezt feldolgoztam. Azóta gyönyörű feleséget és egészséges, tényleg jóképű kisfiút adott az élet, aki úgy szólít: apa.
Hajni840203
Szégyen ugyan, de 18 éve vagyok kapcsolatban a cigarettával. Még nem vagyok 30 éves kívül...
Hogy mi adhatna célt nekem is?
Hatott rám hasonlóan így egy babuci, aki feleségem pocakjában figyelt rám. Látva a szívdobogását, egyből 10 szál alá mentem és éreztem, képes vagyok rá.
Aztán egy este, amikor elment a baba, majdnem engem kellett kórházba vinni, mert 180-al csápolt a szívem. Mindez úgy, hogy figyeltem magam belülről. Mintha nem is velem történne, de mégis én éreztem mindent. És kezdődött minden előröl.
ja, hogy úgy! nem esett le a tantusz...:)
uhhh. kemény dolgokat írsz. de akkor valahol még mindig nem dolgoztad fel teljesen azt a dolgot a szüleiddel kapcsolatban, nem?!
van valami fejlemény egyébként?
szerettel, drukkolva:
Bochecha :)
Köszönöm kérdésed.
Azóta rámentem az ügyre... és meg is indult valami bennem.
Napi 10-14 körül vagyok. A torkom nem szorít :)
Meditálgattam egy kicsit a dolgokon. Egy ugyanolyan tükörrel találtam szembe magam, csak fehérrel.
Valaki vagy valami nem engedte, hogy a két dolog között maradjak. Azt mondta nagyon eréjesen: választanod kell!
Tudtam, hogy a fehér a lelki gyógyulást jelenti. Végül is átmentem rajta. Zuhantam vagy 10m-t és egy olyan helyen találtam magam, ahol minden csupa vas. (a rideg valóság)
Most ott állok.
Nem folytattam, de kíváncsian várom az eredményt. Persze az nem biztos, hogy pozitív lesz.
A szüleimmel kapcsolatban jól látod, még van mit...,sok van, amit...
Mióta járok ide, újra felélénkült bennem az "önismeret útja". Úgy tűnik engedik is ott fenn.
Köszönöm nektek is!
Személyes kérdés.
Érzékelem tisztaságod...is.
Beugrik néha akaratlanul egy kép: Egy kicsit homályos szobában, egy szürke fotelágyszerűségben ülve, dvd-filmet nézel, a kedvencedet. De nem látok más embert körülötted.
Valami rengető szomorúság sugárzik a mosoly mögül. Gyermek elvesztése talán...
Elnézést, ha mellétrafált.
Csak ez jött belülről.
Mit érzel, hol tartasz?
Mire lenne szükséged?
Természetesen a válasz nem kötelező.
Minden jót!
örülök, hogy elindult valami... Ehhez TE kellettél... :)
Szerintem ... van, amikor kicsit lassabban lehet csak haladni... Amit írtál a meditációról, arról ez ugrott be. Van, amikor minden lépés előtt kell idő a feldolgozásra, és csak utána emelheted újra a lábadat...
Abszolút az jött be, hogy Nálad ennek a dolognak a megoldása most valószínűleg nem 60 méteres sprint, hanem lassú távgyaloglás... A szülőkkel való kapcsolat rendezése szerintem az egyik legnagyobb feladat, amit kaphatunk... De ezeket tudod. :)
szeretettel:Bochecha
A vas a Mars analógiája, mint ahogy az erő, a harc , az akarat, a tettek mezeje,de a vér is.
Lehet hogy erre lenne szükséged (erő és akarat ) ?, vagy csak harcolnod, illetve küzdened önmagadért, vasakarattal?
Noa
Érdkes gondolat. Ezekeből igen keveset érzek magamban, ha a cigaretta teljes elengedésén gondolkodom. Persze az ember vagy elenged valamit vagy nem. Részben nem lehet...
Bár csak 5 évig dohányoztam, mégsem volt könnyű letenni a cigarettásdobozt. Többször is próbáltam kevés sikerrel. Az, hogy ártok vele az egészségemnek kevés indok volt, és amikor alig volt pénzem akkor is összedobtam 1-1 dobozra valót. Voltak még ötletek, hogy miért tegyem le, de 1-2 napnál tovább nem bírtam. Aztán egy nap megtudtam hogy terhes vagyok, attól a naptól többé nem gyújtottam rá. Hozzátenném a páromnak is sikerült letennie egy hónap múlva.
A legnehezebb ellenállni annak a "hangnak" aki azt mondja "gyújtsunk rá". Nagyon nagy akaraterő kell hozzá, anélkül nem megy, és persze nem árt ha van valamilyen ösztönzés -a mi esetünkben a kisfiunk egészsége.
2,5 éve nem gyújtottam rá semmilyen cigire, de a "hang" azóta is megszólal néha -bár már nagyon gyenge és halk, az akaraterőm viszont annál erősebb. Nem tudom, hogy a nikotin függőséggel mi a helyzet, én inkább "szertartás" függő voltam. Nekem az élvezet maga a mozdulatsor volt:elővenni a dobozt, kivenni egy szálat majd lassan meggyújtani, és figyelni ahogyan a West Ice hideg füstje végighalad a légcsövemen. Közben gyönyörködni a cigaretta végén aranyló parázs fényében és a lassan gomolygó füst játékában...
Egy kis jó tanács neked aamate, talán segít: határozd el, hogy erősebb vagy a "hangnál"!
további szép napot mindenkinek :)
Csak leteszed a cigit, és soha többé nem nyúlsz hozzá! Működik! A családunkban 3-unknak is sikerült már! És túl is élhető! Hiszen én is élek!
Köszönöm. Erőt kell gyűjtenem.
Megtaláltam a Blog elején említett könyvet. Már el is kezdtem olvasni.
Sanyi! Bármi is lesz az eredménye, nagyon köszönöm, hogy itt felhívtad rá a figyelmemet.
Lehetőséget érzek. Magamban.
Minden jót!
Máté
Elolvastam a könyvet, és elmentem mágnes rezonanciás kezelésre. Ez a kezelés segít a fizikai függés és az idegrángós elvonási tünetek mérséklésében. Doboz feletti cigi esetén két héten belül megtérül az ára. Annak ajánlom, akinél komoly krízis van, és rengeteg stressz helyzet. Aztán amikor a hang megszólal, na most rágyújtok, akkor az mondom, nem, az életet választom és a tiszta levegőt. Mindig, amikor megkívánja az ember újra, vizet kell inni, azzal a kívánsággal telítem a vizet, mint őselemet, hogy tüntesse el a nikotin éhséget. Mielőtt elmentem a kezelésre, rengeteg pozitív megerősítést nyomtam, mint például " hiszek magamban, tudom, hogy meg tudom csinálni " aztán vizualizáltam magam, mint erős, energikus embert aki teleszívja magát tiszta levegővel. A mágnes rezonanciás kezelés nem csodaszer, de tényleg sokat segít, nem helyettesíti a belülről jövő változás igényét, az önmagunk szeretetét, tehát ha ezek nincsenek meg, akkor a kezelés által nem szokik le az illető.
Gratula, tudtam, hogy megcsinálod!!!!
szeretettel: Zsani :)
Üdvözletem Mindenkinek!
Nemrég regisztráltam magam az oldalon! Nézegettem a régebbi blogokat, témákat, és így akadtam rá erre az írásra! A hozzászólások nagy része még a megjelenés után született! Én legfeljebb "késői visszhangként" reagálhatom le a dolgokat!
Akárhogyan is van dohányosként érzem a téma aktualitását, és érdekes véleményeket olvashatok ki belőle!
Mindig is tudtam a tényeket a dohányzás, nikotinfüggőség káros hatásairól! Ennek ellenére nem tettem lépéseket a mellőzésére; sőt az évek folyamán még a napi adag is emelkedett! Többször éreztem késztetést a leszokásra, de mindig "becsaptam önmagam" álokokkal hogy "most még miért nem", majd később stb. Elsősorban a nyugodtabb életkörülményeket, stresszmentesebb környezetet; ezeknek elérését hoztam fel elsődleges célként, mondván ezután jöhet a leszokás a cigarettáról!
Sajnos ez nagy butaság tudom, de mégis képtelen vagyok erőt venni magamon! El kellene érnem, hogy mind az agyam, mind a szívem egyszerre akarja a változást, az abbahagyást!
Tulajdonképpen nem is igazán akartam eddig tudatosan leszokni, csak amióta jobban elmélyedtem azokban a dolgokban, amelyek az oldalra is idevonzottak! :-) Értem ezalatt az önelemzést, önbecsülés tanulhatóságát, illetve útkeresést az önmegvalósításhoz!
53 éves vagyok. 16 éves koromban kezdtem el dohányozni iskolatársnőm biztatására. 32 éven keresztül bagóztam, szinte minden nap. Hol többet, hol kevesebbet. Rengeteg pénzem ráment. 5 évvel ezelőtt viszont azt mondtam magamnak, hogy ELÉG! Többé soha nem akarok rágyújtani. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a felső metszőfogam felett a fogíny elkezdett fájni, érzékennyé válni, amikor beszívtam a füstöt a számba. Tehát csúnyán mondva besz@rtam. A lényeg az, hogy azóta sem gyújtottam rá, sőt kerülöm az olyan helyeket, ahol dohányoznak. Néha amikor taxit hívunk, kifejezetten nemdohányzó sofőrt kérünk.
Egy nagyon nagy szomorúságom mégis van. Életem párja, a házastársam, akit imádok, Ő sajnos nem tudja letenni a cigit. Igaz, hogy stresszes munkahelye van, manapság a fennmaradásért állandó ideg az ember élete. Azt mondja, hogy ha megnyernénk a lottó főnyereményt, akkor tényleg abbahagyná, hisz nem kéne neki aggódnia, hogy mi lesz holnap, miből lesz holnapunk... Én mindenesetre megpróbálok neki segíteni, gyakran mondja is nekem, hogy tisztel azért, hogy végleg lemondtam az életem megrövidítőjéről. Megvásárolom a könyvet és a 3 darab CD-t, mert én úgy gondolom, hogy a saját akaraton, elhatározáson kívül semmi nem segít. Hiába mondják, hogy van nikotintapasz, különböző mérgező gyógyszerek, biorezonenciás hülyeség, ezekben nem hiszünk...
Szerintem nem a dohányzásról való leszokás lenne az első lépés a párodnak.
Ez csak egy tünete a sokkal mélyebb problémának,a bizonytalanságnak,a jövőtől való félelemnek,ami erősen
összefügg az önbizalomhiánnyal is.
Ez lenne a fő probléma,hiszen az e miatt keletkezett feszültségét vezeti le a dohányzással.
Ha először szokna le a dohányzásról-furcsán hangzik-,de még jobban ártana magának,hiszen a cigivel nem tudná levezetni a feszültségét,és valahol máshol az sokkal brutálisabban utat törne magának.
Tehát szerintem először az alap problémát kéne kezelni,és csak amikor azzal rendben van,akkor rátérni a cigi dologra.
Az a sanda gyanúm,hogyha a stresszét kiváltó okok megszűnnének,akkor magától dobná el a cigit,mert már nem lenne rá szüksége:)
Ha már úgyis vásárolnál /ahogy írtad/,akkor azt mondanám,hogy inkább az alap problémájához vásárolj anyagot.
Nézz körül a Sirály csomagok között,és sokat ajándékként is megkaphatsz. Mivel látod is a problémát,tudni fogod milyen csomagokat válassz:)
VELED KAPCSOLATBAN is találtam összefüggést az ő problémájával.
Az írod 53 éves vagy. Nem tudom mennyire hiszel az energetikai dolgokban,és hogyan állsz a csakrákkal?
50 éves kortól előröl kezdődnek a 7 éves életciklusok,ami azt jelenti,hogy onnantól 57- ig az ember újra az egyes csakra minőségeit,életterületeit éli,ezt kellene erősítenie. Ezt most neked mondom,pont ezt az életkort éled.
Nem tudom hogyan állsz ezzel a területtel? ,mert pont az a terület ,amitől a párod retteg.
Ha kb. ebben az életszakaszban van ő is,akkor a saját elhanyagolt életterülete miatt retteg. Ha viszont más korú,akkor helyetted is ,ha te nem dolgozol ezen a területen:) / Ezt ugye én nem tudhatom,csak felhívnám rá a figyelmedet:) /
Ez /az 1-es csakra./ ,minden fizikai létünk alapja. Ősi bizalom a földhöz,az anyagi világhoz való kapcsolat, STABILITÁS ,erő a tervek végrehajtásához..stb.
Ha ő is ebben a korban van /50-57-ig/,akkor nem csak neked,neki is dolgozni kéne az 1-es csakra ezen energiáin,
és ha itt erősítene,jócskán csökkenne a félelme,bizonytalansága.ezeken a területeken.
Tehát kicsit összetett a dolog,de mindenképpen szerintem az alap okokkal kéne kezdenetek.És ha ez sikeres
kimenetelű,lehet hogy a dohányzás magától fog okafogyottá válni.
Ezt minden dohányosnak ajánlanám,hogy alap stressz tényezőt kezelje először,mert ha a dohányzásról szokik le ,
azzal csak áthelyezi az alap probléma tünetét egy másik területre,ahol aztán többnyire súlyosabb következményei lesznek.
Nem véletlen az ,hogy általában amikor valaki /egy erős dohányos/ leteszi a cigit,akkor szép lassan minden baja lesz. Hízik vagy 10 kilót,és sorban jönnek a szervi problémák is.
Ez hasonló ahhoz,amikor egy daganatot /tünet/, műtéti úton eltávolítanak. Persze az alap probléma marad,és így a
tünet helyeződik át más területekre,majd jönnek az áttétek...
A lényeg a hosszú eszmefuttatásomból:)
Soha ne a tünetet nyomjuk el,hanem a kiváltó okot kezeljük!!! A dohányzás esetében is!
azt a részét tartom, hogy fel kell ismerni és át kell írni ezt a hiedelmet
"manapság a fennmaradásért álló ideg az ember élete"
Ha valaki ebben hisz, a külvilág ezt fogja mutatni számára. Ha valaki az életet nehéznek tartja, meghoz egy döntést, megrövidítem. Dohányzom.
Az aggodalom a holnapért, az önbizalom hiány és a gyenge lábakon álló biztonságérzet jele. Lét-bizonytalanságból fakadó félelmei az embereknek mindig is voltak, vannak és lesznek. A legszélsőségesebb körülményeket, mint például a koncentrációs tábor ( ahol volt miért stresszelni ) azok élték túl akik hittek önmagukban.
Véleményem szerint a gyökércsakrán kívül a hármas csakra is erősítésre szorul. Az igazi biztonságérzetet az adja, ha a változó és mégpedig nagyon gyorsan változó körülményeknek meg tudok felelni, felismerem a megoldásokat. A legkönnyebb megoldásokat. Minél nagyobb a harmónia a világgal, annál egyszerűbbek és természetesebbek a megoldások.
Az helyes önértékelés és az önszeretet nagyon fontos a dohányzásról való leszokásban. Értékesnek kell hogy tartsam az életemet és a testemet. Meg kell tanulnia az embereknek szeretni és elfogadni magukat, nem csak a teljesítményeken és a sikereken keresztül. A férjedet Te sokkal értékesebbnek tartod, mint ő önmagát. Te akarsz tenni az egészségéért, ő elbújik egy kifogás mögé. A gazdagok között jóval több a szenvedély beteg, mint a szegények között, jó példa erre Maradona, az argentin focista. Vagy Britney Spears. Jean Claude Van Damme. Amíg feljutnak a csúcsra, abba a hiedelembe kapaszkodnak az küzdelemnek jutalma lesz. Amikor mindent elértek akkor szembesülnek azzal, az életük üres, értéktelennek tartják és szerethetetlennek saját magukat és nyúlnak valami szer után hogy az életet el tudják viselni.
Az apám aki az ötvenes éveiben letette a cigarettát semmilyen szervi bajt nem szerzett emiatt, viszont nyert több mint húsz évet, elmúlt hetven, mire a betegségek jelentkeztek. Saját magamról is elmondhatom, hogy egészséges vagyok. A plusz kilóknak nem örülök, tény hogy felszedtem 10 kg-t. Viszont most következik a következő lépés az pedig az egészségesebb táplálkozás és a jóval több mozgás. Az önszeretet és a félelemoldó meditációk hatására a fogyás elindul. Tény hogy ahogy megy az ember befelé a korba egyre nehezebb az életmódbeli változásokat meglépni, egyre mélyebben gyökereznek a rossz szokások. Viszont a tétje a változtatásnak jóval nagyobb, lét kérdés.
Lehet, hogy ha maradok a dohányzásnál, bátran ehetnék sütemény hegyeket, fehér kenyeret és nem kéne mozognom ahhoz, hogy tartsam a súlyom. De ilyenkor eszembe jut egy bölcs asszony mondata: a tested alkalmas arra hogy nagyon sokáig élj, ha vigyázol rá és nem égeted két végén a gyertyát.