Andrea Kislanyom annyira felt a repulestol, hogy nem akart Amerikaba jonni. Kriszta baratnom , aki tudomasom szerint mar nem kezel, kineziologiaval ugy feloldotta ezt a felelmet, hogy most attol szenved hogy nem repulunk eleget.
ha ilyen gondod van keress meg egy kineziologust. Meleg szivvel es oszinten akanljuk.

Judit es Andrea

Mindig vonozott a repülés. Biztos mert a horoszkópomban egyetlen levegős aspektus sincs, :)
Kicsiként imádtam ha a szüleim lengettek, vagy apám a levegőbe dobált. Valami sejtelmes mindig vonzott a levegőbe. Sokáig sztyuvi akartam lenni, csak hogy repülhessek. Aztán történt egy kis baleset és majdnem lezuhantunk, volt még 2 percünk hátra. Szerencsére vészleszálltunk. Én azt sem tudtam mi történik, pár óra múlva mintha mi se történt volna mentünk egy másik géppel. De már nem akartam légimunkahelyet magamnak. Cserébe 20 évig olyan szakmám volt, hogy repülhettem eleget. Volt olyan pár évem, hogy kvázi repülővel jártam dolgozni.
Egyébként a repülés valahol a szabadságot, a kötetlenséget jelenti számomra, azt pedig mindig is nagyon szerettem. Lehet nem ragasztkodom a földiekhez annyira.... Vagy a határtalan teret sze retem, ki tudja? Tán az elengedéssel van összefüggésben, hogy sokan félnek felszállni. Szerintem a legizgalmasabb momentuma a repülésnek amikor a gép elhagyja a betont, mintha kihúznák a talajt az ember lába alól. Brrr. de jó. Számomra kihivás a "fix" pont elengedése.
És érdekes, hogy a zuhanástól sem félek, pedig zuhantam már az életben eleget, ha nem is a levegőből. Szerintem a repülés az egyetlen olyan képesség amit igazán irigyelünk az madaraktól. Meg tudsz hóditani egy dimenziót, jóval kötetlenebül lehet benne mozogni mint a néha sáros földön. Ha van szárnyad....
Ja, és még egy, ott fenn nincs (még) akkora rumli.

Üdv!

Igen, hiszen a levegőben mozogni a gravitációval szemben nekem nem természetes. Kipróbálnám, mert izgalmas, és többször is, mert előszőr a félelmem gyűrném le, aztán megkeresném az élvezetet nyújtó oldalát.

Repülőn utaztam már, az klassz volt, és kezdeti aggódásom-félelmem legyőzte a látvány.

Minden félelmetesnek tűnő dolog megismerésében a hozzáállás és nézőpont kérdése fontos. Mi a célod, és ehhez milyen az utad, mit válalsz.

A hullávasúttal is így voltam, és bevallom nem hagyom ki a tapasztalás lehetőségét, de nem törekszem rá keresni, mert nem lett a szívem csücske.

Részemről a vágy sokkal erősebb volt, mint a félelem. Pár hete lehetőségem adódott, hogy életemben először repülőre üljek és ki is ugorhassak belőle. Csodálatos élmény.