Elsőnek, talán annyit, hogy ha valóban feljebb vagy, akkor a fent említett hülyeségekkel, nincsen dolgod...
Ha mégis belekeveredsz, akkor bizony még nem is vagy olyan nagyon fent, és ezért neked is dolgod van a témával.

Olvasgattam, hozzászólásokat...

Szerintem, a feltétlen szeretet, cél, de nem út...
Az egó, út, de nem cél...

Az előbbit, az utóbbi által érhetjük el, ezért nem szoktam egyetérteni, az egó ellen folytatott boszorkányüldözéssel...
(szerintem)

Célszerű továbbá nem elfelejteni, hogy a mások hibáit, hülyeségét, csak akkor ismerjük fel, ha magunk már legalább egyszer elkövettük ugyanazt :-DDD
(alázat, és önirónia:-)))

További szép estét nektek :-)))

Megjött gyakorlatban ez a tanítás:-))
Megfigyeltem egyszer kétszer írok valamelyik topicba aztán utána vízözön.Már félek írni:-))
Na szóval.Tegnap egy ember nem kicsit bele sétált a lelki világomba,méghozzá a gyermekemen keresztül tette ezt,pedagógusként.Alapvetően békés típus vagyok alkalmazkodó,és ha lehet konfliktus kerülő.
De a tette mélyen felháborított és az adott szituba tehetetlenül néztem végig amint 8 gyermek lelkivilágát és kollégáit figyelmen kívül hagyva "átgázol".Hihetetlen nagy reakciót kiváltott bennem a tette.
És nagyon megviselt.Kerültem őt hisz tudtam meg kell nyugodnom ahoz,hogy higgadtan fel tegyem neki a kérdést miért tette amit tett?
Borzasztóan el voltam keseredve és kerestem a választ.Este beugrott ennek a topicnak a címe.
Gondoltam magamban ez most nem jó válasz nem akarok internetezni.Mégegyszer ugyanez jött.
De nagyon zaklatott voltam,nagy nehezen feltettem magamnak azt a kérdést.
Én mikor tettem ilyet a létezésem során?
És beugott egy jelen életből való szituáció.Gyermekkoromból. És rögtön jött egy válasz nem álltam a tudatosság azon szintjén,hogy tudjam mit is teszek.
És így megértettem a pedagógus tettét amennyire lehetett.Nem tudta valójában mit is tesz,mégcsak észre sem vette.A mélységes felháborodásom,elkeseredésem átvoltozott.Megértéssé,megértettem miért tette,és így már el is tudtam fogadni.

Úgy, hogy felismerem és elfogadom saját alacsonyabb rendű lényem hülyeségét :)

Szoktam olvasni az oldalt és nagyon tanulságos. Mindemellett kifejezetten irritáló számomra azt olvasni ezotér oldalakon, itt is, hogy alacsonyabb és magasabb tudatosságú. Mivel mérjük a tudatosságot, ami alapján azt mondhatjuk, hogy kinek mekkora a tudatossága? Bárki, aki képes arra, hogy az energiát tudatával formázza, átformázza promt, tehát késedelem nélkül, miként Jézus a vízből bort vagy betegből egészségest varázsolt, arról azt gondolom, hogy felettébb tudatos lény.
Az utcán sétálók vagy a neten szörfözők tudatosságának méricskélését viszont eléggé gázosnak gondolom. A magam részéről azt tapasztaltam, hogy az ezotér beütésűek, a rezgésül értők, a vonzás törvényét ismerők és a tükörvilágot elfogadók csak a saját nyelvüket értik, holott ezek ugyanarról szólnak. Azok pedig igen nagyon kevesek vannak, akik úgy is élnek, hogy tudatában vannak a rezgés törvényének és a tükörvilág működésének.

Abban a pillanatban, ahogy kellemetlen emberekkel találkozunk, igen nagyon kevesen kérdezik meg magukat, hogy mi ebben a lecke nekem? Pedig sok ezotér irodalmat, tanfolyamot, szövegelemzést végzetek és már meg is találták központjukat, stb.

Nem találkozunk "alacsony tudatosságúakkal", ha mi magunk nem azon a rezgéssziten vagyunk. Vegyük komolyan a rezgés univerzális törvényét, az nem úgy működik, hogy van amikor igen és van amikor nem. Mindig minden tizedmásodpercben totális pontossággal működik. Ha alacsony tudatosságú lények vesznek körül, az azért van, mert mi magunk ott tartunk. Pont azért találkozunk velük, mert azt képzeljük, hogy magasabb a tudatosságunk, de csak képzelődünk. Saját alacsony tudatosságunkat tagadjuk le, a tükörvilág viszont felhívja a figyelmünket minden letagadott konfliktusunkra, így nem érdemes a tudatossággal vacakolni, hogy milyen nagyon magas tudatosságúk is vagyok, mit keresek én itt a sok hülye között. Ez a fajta magas tudatosság legfeljebb az önámítás magas iskolája lehet.

Az, amikor a saját rettentő magas tudatosságunkkal elfogadjuk az alacsony tudatosságúakat és együttérzőek vagyunk velük, az egészen kivételes nagy hülyeség szerintem. Soha, egyetlen pillanatra sem találkoznánk velük, ha nem lenne az a rezgésszint része a mi rezgésünknek is. Nemcsak ők, hanem mi is alacsony tudatosságúak vagyunk.

Persze magas tudatosságúak is vagyunk, de úgy tűnik, nem csak azok. Mégcsak nem is elfogadásról van szó, hogy fogadjuk el magunkat olyan hülyének, alacsony tudatosságúnak, amilyenek vagyunk. A tükörvilág a fejlődésről szól, nem elfogadni kell, hanem fejlődni, ezért vagyunk itt.

De miféle dolog a fejlődés? Na, ez külön téma, de attól lesz kerek és rettentő modern a hozzászólásom, hogy leírom, hogy az már túlhaladott, hogy a leszületésünk karmájának leckéi által kell fejlődnünk. Mostmár szimplán tudatosodnunk kell, valódi promt teremtő tudatunkat kell lehívni, integrálni ide, a háromdimenziós hétköznapokba.

Most jól megmondtam a tutit, mindenki saját tudatossága szerint érti, mint minden mást, de a lényeg az, hogy ezt az alacsony és magas tudatosság dumát el kell felejteni. Van, amiben tudatosak vagyunk, van, amiben nem, és legyünk tudatában, hogy ez mindenki mással is így van. Többnyire a rengeteg rutin, amit önreflexió nélkül követünk, azt teremti meg a mindennapi rezgésszintünket, ami bevonza a sok hülyét, a szerelmünket, a fénylényeket, vagy egymás után pepitában az összeset.

Örültem, hogy elolvastam ezt is. Most jól letisztázhattam néhány alapvonalat, köszi! Sok sikert minden tudatosodónak és aki nem az, annak is!

Alacsonyabb tudatosság?

Ez érdekes, mert mi az etalon, és a mérce? Általában magunkhoz mérünk, és tökéletesen nem ismerhetünk mindent, tehát ez eleve zsákutca. Vagyis a hogyanra talán úgy lehetne válaszolni, sehogyan, és fogadd el a másikat úgy, amilyen Ő, és ha nehéz, gondolj arra, hogy Te is alacsonyabb lehetsz másoknál.

Mindenkinek szükség szerint adatik, vagyis így kerek a világ, mert a szükségek mások nálad és nálam. Mily gyönyörűrűen komponált ez egység!